A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 48. szám - Dr. Wenczel Gusztáv

JOGESETEK TARA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a vJog« 48. számához Budapest, 1891. november 29-én. Köztörvényi ügyekben. A férjétől a házasság] kötelékre nézve törvényesen el nem választott nö, habár ettől tényleg külön váltan el, az együttlakás tartama alatt férje helyett állítólag teljesített 'fizetések visszatérítését a házassági kötetek fennállásáig nem követelheti: az ilynemű ragyoni viszonyok iránti kérdések ez időpontig a házasfelek egyike által sem támaszthatók. A körmendi kir. járásbíróság: 1890. június 20-áa, 1,849.) B. Rozál felperesnek, K. György alperes ellen 195 frt iránti perében következőleg itélt: Ha felperes B. Rozál pótesküt tesz arra, hogy az f 879. évi 18-án kelt adóslevél alapján D. Lajostól kölcsönvett 200 frtot férjével alperessel közösen vették kölcsön, az esetre tartozik alperes K. György a kereseti követelésből 12) frt tőkét s ennek járulékait felperes részére megfizetni. Ha pedig felperes ezen pótesküt le nem teszi, ugy alperes csakis 20 frt tökét s járulékot tartozik felperesnek lefizetni. Felperes keresetének egyéb részével elutasittatik, a perköltségek a felek közt kölcsönösen megszüntetnek, stb. Indokok: Ámbár peres felek még válóperrel meg nem támadott törvényes házasságban, de egymástól különválva élnek, a bíróság eleve azon álláspontra helyezkedik, hogy a házasfelek bármelyike saját külön vagyonáról a váltóper előtt is rendelkezhetik. A kereset azon alapon indittatott, hogy felperes saját külön vagyonából D. Lajosnál 200 frtot, K. Mihálynál 40 frtot, M. Katalinnál 150 frtot fizetett oly adósság törlesztésére, melyet alperessel közösen tett, tehát mivel a közös adósságot egészen saját vagyonából fizette ki, annak felét alperes neki megtéríteni tartozik. Alperes csupán a K. Mihály-féle 40 frtot ismeri el közös adósságnak, s ugy erre, mint a D. Lajos-féle 200 frtra nézve azt is elismeri, hogy ezeket felperes saját külön vagyonából fizette vissza. A D. Lajos-féle 200 frtos és a M. Katalin-féle 150 frtos adósság közösségét alperes tagadván, ez utóbbira nézve felperes keresetével feltétlenül elutasítandó volt, mert maga a hitelező M. Katalin azt állította, hogy a kölcsön létrejötténél alperes jelen sem volt, s a pénzt felperes vette át, mely tanúnak vallomása kizárja azt, hogy alperes részére a felperes által felajánlott főeskü megítélhető legyen. A D. Lajos féle 290 frtra nézve azonban, bárha az — hogy az adóslevelén alperes írástudatlannak van jelezve — holott a kézbesítési vevény és meghatalmazás szerint írni tud, némileg az alperesi tagadás mellett szól, D. Lajos és V. Géza tanuk vallomása félbizonyitéknak vétetett, mert alperes előttük bíróságon kívül elismerte, hogy az érdekelt 200 frt közös adósság volt és mert az utolsó tanúkihallgatáskor csatolt adóslevél azt mutatja, hogy alperes magát máskor is Írástudatlannak színlelte. Tehát D. Lajos és V. Géza vallomása félbizonyitéknak vétetvén, felperes részére póteskü Ítéltetett, s annak le, vagy le nem tételétől függőleg történt a rendelkezés. A költségek mindkét fél pervesztességénél és házastársi viszonyuknál fogva lettek kölcsönösen megszüntetve, stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1891. febr. 12-én, 46,516.) Az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetében beismerte, hogy a perbe idézett alperes neki férje, és hogy egymástól elkülönítve élnek ugyan, de házassági viszonyuk itéletileg fel nem bontatott, minthogy törvénykezési gyakorlatunk szerint a házastársak közötti vagyoni kérdések a válóperben vagy ennek befejezte után külön perúton nyerhetnek megoldást, s a házasság felbontása előtt egymás elleni igényeiket per útján nem érvényesíthetik: ugyanazért az első birói ítélet megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítja, a perköltséget azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett, stb. A m. kir. Curia: (1890. október 30-án, 4,131.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, mert felperes, ki alperes férjétől a házassági kötelékre nézve törvényesen elválasztva nincsen, de ettől tényleg külöuváltan él, az együttlakás tartama alatt férje helyett állítólag teljesített fizetések visszatérítését követeli. Az ilyne mű vagyoni viszonyok iránti kérdések azonban a házassági kötelék fennállásáig egymás irányában a házasfelek egyike által nem támaszthatók. Ugyanazért tekintve, hogy felperes nem természetben meglevő saját értékét tette kereset tárgyává, ezzel őt elutasítani kellett, stb. Ha a kereset alperesnek törvényesen kézbesittetett is, de ö a keresettel kitűzött tárgyalás előtt elhalálozott, ellene meg nem jelenés miatt ítélet nem hozhatá, hanem felperes az igényeinek az elhalt örökösök ellen való érvényesítésére utalandó. A budapesti kir. itéltí tábla: (1891. július 14-én 4,271.) Az első biróság ítéletét megsemmisíti, felperest kereseti igényének az elhalt alperes örökösei ellen való érvényesítésére utasítja, stb. Indokok: Az 1868 : LIV. t.-c. 111. §-a abban a feltevésben rendeli a törvényszerűen megidézett, de a tárgyaláson meg nem jelent alperest marasztalandónak, hogy alperes a tárgyalás határnapján életben volt és igy a per bírósága előtt személyesen megjelenhetett vagy képviseltetéséről gondoskodhatott, de mindezeket tenni elmulasztotta. A 446/891. sz. keresetnek az 1891. május 13. napjára kitűzött tárgyalására idéző végzés a perbe idézett alperesnek 1891. évi ápril 30-án saját kezéhez, tehát törvényszerűen kézbesittetett ugyan, minthogy azonban alperes meghatalmazott ügyvédének bejelentése és felperesnek e bejelentés valóságát elismerő nyilatkozata szerint alperes a kitűzött tárgyalási határnap előtt (a csatolt haláleset-felvételi okirat szerint 1891. évi május hó 9-én) elhalt: ellene az 1891. május 13-án, illetve folytatólag május 14 én tartott tárgyalásról elmaradása miatt az 1868 : LIV. t.-c. 111. §-a nem volt alkalmazható, s ő ez alapon, vagyis meg nem jelenés indokából jogosan nem volt marasztalható, hanem az eljáró biróság, mely arról, hogy alperes már nincs életben, az előtte a tárgyalási határnapon tett bejelentés alapján tudomással bírt, felperest kereseti igényének az örökösök ellen való érvényesítésére tartozott volna utasítani, mit elmulasztván, Ítéletét az 1881 : LIX. t.-c. 96. §. b) pontja alapján meg kellett semmisíteni, felperest az örökösök ellen való fellépésre utasítani kellett, stb. A ra. kii". Curia: (1891. nov. 6-án, 1,153.1 Amásodbiróság végzése indokainál fogva annyival is inkább helybenhagyatik : mert G. Imre alperes által megbizott ügyvéd nevezett megbízójának elhalálozását a, per tárgyalására kitűzött határnapon az eljárt választott bíróságnak bejelentvéuésazl874:XXXlV. t.-c. 43. §-a értelmében a képviseletről is lemondván azzal, hogy a perbe idézett alperes helyett annak örököseit kérte megidéztetni: nyilvánvaló, hogy a per tárgyalása előtt elhalt és képviselet nélkül maradt alperes helyébe lépő örökösöknek megidézése nélkül a per tárgya felett törvényszerűen határozni nem lehetett. A házasságon kívüli [együttélés jutalmául kötelezett összeg, mint a közerkölcsökbe ütköző követelés, birói utón nem érvényesíthető. (M. kir. Curia 1891. nov. 3. 1,312.) Midőn egy ügyben a végrehajtás pertársak javára rendeltetik és fogauatosittatik, az igénykeresetben valamennyi végrehajtatónak megnevezésére szükség nincs s elegendő, ha azok közül csak egy neveztetik is meg s a közös képviselő perbeidézésével valamennyi végrehajtató törvényesen mes' van idézve; az ilyen perbeidézés mellett lefolytatott igényperben keletkezett Ítélet valamennyi végréhajtatóra hatályos. (A m. kir. Curia 1891. ápr. 30. 6,876.) A végrehajtási eljárás [folyamában az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok megbízása egyedül a végrehajtási eljárás folyamán hatályos, de a perbeli képviseletre ki nem hat. (A m. kir. Curia 1891. május 6. 10,602.) A folytatólagos végrehajtást elrendelő végzés ellen az 1848: XX.XV. t.-c. 113. §. szerint megengedett kifogásoknak helye nincs. (A budapesti kir. tábla 1891. január 27. 39,017.) Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. Alperes csődtömeg részéről a sommás végzés ellen beadott kifogásokban a csődtörvény I. rész III. fejezet alapján érvényesített megtámadási kifogások a váltóperben érdemlegesen elnirálhatók, mert a csődtörvény 26. §-a általános szabályként kivétel nélkül rendeli, hogy a megtámadási jog kifogás alakjában is érvényesíthető. A budapesti kir. itélő tábla (1890. június 9-én, 632. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a csődtömeggondnok által 834/85. sz. a. beadott kifogásoknak részben helyt ad és a pécsi kir. törvényszék 5,001/885. sz. végzésével F. Adolf javára 7o0 frt s járulékai erejéig elrendelt és a sz.-lőrinci kir. járásbíróság kiküldöttje által foganatosított biztosítási végrehajtást a S. Sámuel csődhitelezőivel szemben hatálytalannak nyilvánítja, ebbörfolyólag felperes keresetét váltóbirói hatáskör hiánya miatt visszautasítja es utasítja a kir. törvényszéket, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után az 5,000/85. számú keresetet felperesnek adja vissza : a perköltséget a kir. tábla kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Tömeggondnoknak a kir. törvényszék váltóbirói hatásköre elleni kifogását az elsőbiróság helyesen mellőzte, idevonatkozólag felhozott indokai alapján és különösen azért, mert felperes a jelen váltóper tárgyalása alatt a S. Sámuel ellen elrendelt csődöt megelőzőleg biztosítási végrehajtás útján szerzett