A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 48. szám - Az örökösödési jog köréből. (2-ik felelet.) - Birói ügyviteli szabályok. 2. r.

A J O Gr. 357 ót túléli; mert ha az esetleg előbb halna el, akkor végrendell,< /«>nek még milldig módjában van újabb végrendeletet alkotni, a melyben ezen elhalt örökös jutalékáról intézkedhetik. Ezt az általános szabályt a jelen esetre alkalmazva, mikor örökhagyó D.-nek leszánnazók nélküli haláláról beszélt, bizonyára ugy gondolkozott, hogy D„ mint legfiatalabb unokaöcscse, jóval ö utána fog meghalni; nem tartom tehát helyesnek azt a felfogást, mintha örökhagyó az utóörökös-nevezést csak arra az esetre contemplálta volna, ha D. örökhagyó előtt halálozik meg leszármazók nélkül Különben örökhagyónak világosan szembetűnő intentióját szem előtt tartva, helyesebbnek tartottam volna a végrendelet kérdéses passusát igy szövegezni: »Ha D. leszármazók nélkül halna el, ennek jutaléka is B. és C-re szálljon« ; mert bizony az eredeti szövegezés mellett még kevésbé erőltetett észjárással is, mint ezt D. ur teszi, háromféle olyan értelmet tudok a végrendeletből kimagyarázni, a milyen értelmet sem örökhagyó, sem a végrendelet szerkesztője nem akart annak tulajdonítani. De a mikor azt tapasztaljuk, hogy a sok száz ember ellenőrzése mellett készült törvények is néha oly homályosak, hogy azok alkalmazásánál kénytelenek vagyunk a törvényhozó intentióját kutatni, akkor miért ne lehetne az egy ember által szerkesztett végrendeletnél is a szavaknak ide-oda dobálása helyett ugyanazt tenni ? Hogy pedig a jelen esetben örökhagyó intentiója nem volt más, mint a mit fentebb kifejtettem, azt kétségkivülinek tartom. Dr. László Ernő, bpesti közjegyz'ójclölt. (2-ik felelet.) I. A W. által természetes leánygyermekeitől származott unokáinak hagyott örökséget illetőleg, tekintettel arra, hogy W. után, ha az a természetes apa volt, sem természetes leányai, sem ezeknek gyermekei, az örökségre a végrendeletben kedvezményezett kiskorúak; ha pedig W a természetes gyermekek anyja volt, akkor is nem az unokák voltak a törvény szerint az öröklésre hivatva, hanem az első esetben W. többi, törvényes rokonai, utóbbi esetben maguk a még életben lévő természetes leánygyermekek s igy a végrendeletben kedvezményezett kiskorúak csakis a végrendeletre támaszkodva követelhették örökösi minőségük elismerését, egészen helyesen járt el az árvaszék, mikor a végrendeletet a kiskorúak nevében elfogadta, sőt másképen nem is járhatott el, mert ha a végrendeletet megtámadja, megdönteni igyekszik azon egyedüli alapot, a melyen a kiskorúak a vagyonhoz juthattak. Már akkor azonban, mikor kiutalásokat eszközölt egyik vagy másik kiskorú részére nemcsak a kamatokból, hanem a tökéből is, eljárása incorrect volt, nem azért, mert örökhagyó a kamatokat tőkésíteni rendelte, mert ha valódi szükség forog fenn, ez akadály nem lehet, hiszen nem lehetett örökhagyó intenciója, hotry örököse az árvapénztárban gyümölcsöző pénze dacára éhenhaljon, hanem csak az, hogy a kiskorúakat illető jövedelmet az arról számolni nem tartozó szülök saját, vagy bár a kiskorú céljaira ugyan, de felesleges dolgokra el ne költsék. A kiutalás incorreetségének oka tehát nem ez, hanem azon körülmény, hogy mig a két leány él, nem lehet tudni, kik s illetve hányan lesznek az örökösök. Épen ezért maga a törzsvagyon épségben tartandó és mindaddig fel nem osztható, mig mindkét leány s illetve ha gyermekeik nem fejenkint, hanem törzsenkint vannak hivatva osztozkodni, mig valamelyik el nem hal. Ha ez megtörtént, előbbi esetben az egész vagyon, utóbbi esetben annak fele felosztandó a gyermekek s illetve az elhunyt leány gyermekei között és utóbbi esetben a vagyon másik fele tovább is együtt tartandó, mig a másik leány is elhal. Ezek szerint tehát az örökösök, ha nagykorúak is, csak anyjuk, W. természetes leáygyermeke elhunytával juthatnak. Van azonban mégis egy mód arra, hogy a hagyatékból, mely mint látszik, pénz- vagy pénzértékből áll, ideiglenesen, a már életben lévő örökösök számának arányában, részüket nagyobb gyümölcsöztethetés végett kezükhöz kaphassák, ha t. i. annak biztosítására az 1877: XX. t.-cikkben a gyámpénztári kölcsönök tekintetében előirt jelzálogot képesek lekötni. A mi a kamatokat illeti, ezek nézetem szerint a nagykorúaknak, az élő örökösök számának arányában kiszámitott része után bátran kiadhatók, mert a benmaradó tőke elég biztosítékot nyújt a netalán jogosulatlanul húzott kamatok visszatérítése tekintetében is. II. Az A. által B., C. és D. részére hagyott végrendeletben látható örököshelyettesitésnek, vagy utóörökös nevezésnek (mert első tekintetre nem lehet eldönteni, hogy melyik a kettő közül) érdemi magyarázatába nem bocsátkozom, nem lévén a tényállás a maga egészében a szükségszerű kérdésből kivehető. Csak azt kívánom felsorolni, mi volna szükséges arra, hogy helyes magyarázat adható legyen. Névleg: 1. Kellene tudni Örökhagyó az osztr. polg. tkv. uralma alatt lévő területen (Erdélyben), vagy a magyar magánjog területén halt-e el s illetve végrendelkezett? 2. Önmaga szerkesztette-e a végrendeletet ? 3. Ha igen, vagy ő, ha nem, ugy a ki a végrendeletet szövegezte, jogtudó ember volt-e? 4. A végrendelet alkotásakor csak D. volt kiskorú s illetve gyermek, vagy B. és C. is? 5. A felhozott rendelkezés csak D. re vonatkozólag, vagy mindháromra kölcsönösen tétetett ? 6. A vagyon kifejezett részét, t. i. i/s-át hagyta B.-nek, y3-át C-nek és l/t-&t D.-nek, vagy a hármat egyenlő arányban nevezte örököseinek .J Végül : 7. Minthogy sokszor az interpunctio is sokat határoz, ismernie kellene a kétes rendelkezést egész terjedelmében szórói-szóra, betüről-betüre s nemcsak nagy vonásokban. Ha mindezek közölve lesznek, csak akkor lehet majd megkisérleni a magyarázatot. GyarmatJiy Ernő. kir. közjegyző jelölt N.-Enyeden. Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E. sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.) Hivatali eskü letétele és az állás elfoglalása. 2 >. §. A kinevezett Ítélőbíró, a ki eddig államhivatalban nem volt, köteles a kinevezési okirat vétele után legkésőbb egy hó alatt (1891 : XVII. t.-c. 58. §.) a bírósági hivatalnok legkésőbb tizenöt nap alatt, a hivatali eskü letétele végett jelentkezni. A társasbirósághoz kinevezett Ítélőbíró az esküt az illető bíróság teljes ülésében, a járásbírósághoz kinevezett ítélőbíró annak a törvényszéknek teljes ülésében, melynek kelülelébe a járásb róság tartozik, a bírósági hivatalnok és a szolga azon bíróság főnökének kezébe teszi le, a melynél alkalmazást nyert. A mely hivatalnok kétféle minőségben működik, annak a megfelelő hivatali esküt mindkét minőségben le kell tennie. Az eskületétel után állááát mineenki azonnal elfoglalni köteles. Az áthelyezett itélöbiróc és bírósági hivatalnokot, úgyszintén azt, a ki kineveztetésekor államszolgálatban volt, eddigi hivatalfőnöke (járásbíróságra nézve a törvényszéki elnök) előbbi állásától a napnak megjelölésével haladéktalanul felmenti és erről az elnököt, a ki előtt vagy a kinek vezetése alatti bíróságnál az eskü leteendő, járásbírósághoz kinevezett vagy áthelyezett itélöbiróra vagy hivatalnokra nézve az illető törvényszéki elnököt és a járásbíróság vezetőjét is egyidejűleg értesiti. A mennyiben az áthelyezettnek vagy kinevezettnek haladéktalan felmentését fontos akadályok gátolnák, az illető elnök vagy kir. ügyész köteles erről az igazságügyminiszteinek azonnal jelentést tenni. Annak, a ki eddig viselt állásával egyenlő állásra helyeztetett át, újabb hivatali esküt tennie nem kell. Áthelyezés és államszolgálatban volt egyén kineveztetése esetében az eskü letélelére való jelentkezésnek, ha pedig újabb hivatali esküt tennie nem kell, az állás elfoglatásának határideje, a mennyiben az áthelyezett vagy kinevezett nem az illető bíróság székhelyén állott alkalmazásban, az itélöbirónál 15 nap, bírósági hivatalnoknál 8 nap. Ha az áthelyezett vagy kinevezett ugyanannál a bíróságnál vagy annak székhelyén levő más bíróságnál vagy hatóságnál állott alkalmazásban, ugy az Ítélőbíró, mint a bírósági hivatalnok 3 napon belül köteles a hivatali eskü letétele, illetve az állás elfoglalása végett jelentkezni. Ezek a határidők attól a naptól fogva számittatnak, a melytől kezdve az áthelyezett vagy kinevezett eddig viselt állásától felmentetett. Áthelyezés esetében ugy a felmentés, mint az új állás elfoglalásának napjáról az illető főnökök részéről az igazságügyminiszterhez jelentés teendő. (37., 42. §§.) A ki az eskü letételében vagy állásának elfoglalásában gátolva van — ha közszolgálatban van, hivatalfőnöke útján — az illető bíróság elnökétől, a ki járásbírósághoz neveztetett ki vagy helyeztetett át, a törvényszéki elnöktől halasztást kérhet. A nyert halasztás, ha az ítélőbíró vagy bírósági hivatalnok annak ideje alatt a hivatali járandóságok élvezetében van, igazolt betegség esetét kivéve, a szabadságidőbe betudandó. 24. §. A ki a 23. §. szerinti kötelezettségnek eleget nem tesz és a mulasztást nem igazolja, ugy tekintetik, hogy a kineveztetést el nem fogadta és az állás, a melyre kineveztetett, újból betöltetik. Esküminták. 25. §. A hivatali eskü (23. §.) a következő, és pedig I. az itélőbirák esküje : »Én N. N. esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy Ö császári és apostolt kir. Felségéhez, Első Ferencz József urunkhoz és királyunkhoz, O Felsége uralkodó házához, Magyarországhoz és énnek alkotmányához bármi viszonyok közt hű maradok; a hivatali titkot megőrzöm, a törvényeket, a törvényes szokásokat és 'rendeleteket megtartom, ezek szerint, erőmhöz és tehetségemhez képest a hivatalomhoz tartozó minden ügyben, az előttem perlekedőknek vagy hozzám folyamodóknak személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, kérést, jutalmat, kedvezést és kedvkeresést, félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlanul, lelkiismeretem és meggyőződésem szerint igazságot szolgáltatok; tisztemben híven, pontosan és serényen eljárok. Isten engem ugy segéljen !» II. Az elnöki titkárok, tanácsjegyzők, jegyzők, aljegyzők és joggyakornokok esküje : »Én N. N. esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy 0 császári és apostoli kir. Felségéhez, Első Ferencz József urunkhoz és királyunkhoz, ü Felsége uralkodó házához, Magyarországhoz és ennek alkotmányához bármi viszonyok közt hü maradok ; a törvényeket, a törvényes szokásokat és rendeleteket megtartom ; hivatalos kötelességeimet az ülésekben és tanácskozásokban erőmhöz és tehetségemhez képest teljesítem; a jegyzőkönyveket és jegyzékeket lelkiismeretesen vezetem, a bejegyzettekhez és helyeseltekhez semmit sem adok, azokból semmit el nem veszek, sem azokat más módon meg nem változtatom ; a hivatali titkokat és szavazatokat senkinek fel nem fedezem ; a hivatalomhoz tartozó ügyekben vett meghagyásokat hűségesen végrehajtom; tisztemben pontosan és serényen eljárok. Isten engem ugy segéljen !« III. A telekkönyvvezetők és segéd telekkönyvvezetők esküje : >En N. N. esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy Ő császári és apostoli kir. Felségéhez, Első Ferencz József urunkhoz és királyunkhoz, U Felsége uralkodó házához, Magyarországhoz és ennek alkotmányához bármi viszonyok közt hü maradok; a törvényeket és rendeleteket megtartom ; a hivatali titkot senkinek fel nem fedezem ; a hivatalos meghagyásokat pontosan és lelkiismeretesen teljesítem; a reám bizott hiteltelekkönyveket és ügyiratokat híven kezelem és őrzöm ; tisztemben pontosan, híven és serényen eljárok Isten engem ugy segéljen !«