A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmánya

A JOG. 187 érdemleges tárgyalására s továbbá szabályszerű eljárásra utasítja stb. Indokok: Az 1881. évi L1X. t.-c. 95. §-a szerint a birői illetőség elleni kifogás az eljáró tőzsdei választott bíróság előtt az első tárgyalásnak s ha az hivatalból halasztatik el, a kitűzött újabb tárgyalásnak kezdetén teendő meg, mire a felek a bíróság által figyelmeztetendők. Ebből önként következik, hogy abban az esetben, ha a tárgyalás nem hivatalból, hanem a felel- kérelmére halasztatik el: az ennek folytán kitűzött újabb tárgyalási határnapon a bírói illetőség ellen kifogás többé nem tehető. Felperes jelen keresetére az első tárgyalási határnap 1891. évi március hó 19-ére volt kitűzve, a mely határnapon a felek megbízott ügyvédeik által a bíróság előtt meg is jelentek s közös megegyezéssel a tárgyalás elhalasztását kérték, a miut az az első bíróság által felterjesztett 238/891. v. számú, bár nem szabályszerű jegyzőkönyv alapján felvett, de tartalmánál fogva kétségtelenül halasztási jegyzőkönyvet pótló hivatalos ügyiratból kétségtelenül kitűnik Ekkor az eljáró bíróság folyó évi március hó 28-ára újabb tárgyalási határnapot tűzvén : e napról hasonló módon a felek kérelmére halasztatott el a tárgyalás április hé) 10-ére s e napról ismét április hó 25 ére. Alaptalan az az ellenvetés, hogy az első tárgyalás tényleg április hó 25-én volt, mivel a bíróság csak ekkor, alakult meg, alaptalan pedig azért, mert az előbbeni határnapokra is a felek a biróság idézése folytán a bíróságnál jelentek meg s a biróság hivatalos közegének közbejöttével iktattak halasztási kérelmüket jegyzőkönyvbe. Ezek szerint jelen esetben az első tárgyalás nem hivatalból, hanem a felek közös kérelmére halasztatván el : alperes az által, hogy a tárgyalás elhalasztását maga is kérte a nélkül, hogy a birói illetőség elleni kifogáshoz való jogát fentartotta volna s ki azt. hogy az első tárgyalás alkalmával e jogának érvénvesithetésére figyelmeztetve nem volt, maga sem állítja, e kifogást az április hó 25-iki újabb tárgyaláson érvényesíteni többé jogosítva nem volt s ugyanazért az általa akkor érvényesített illetőségi kifogásnak helyt adni annál kevésbbé lehetett, mert alperes keresetében azt adja elő, hogy az annak alapjául szolgáló ügyletek a tőzsdén köttettek, mert alperes maga sem tagadja azt, hogy az említett ügyletek egy részének megkötésére alperes felperes megbízottjának a budapesti tőzsdén adott megbizást és azokat az ügyleteket, melyekre a megbízás nem a budapesti tőzsdén adatott, határozottan meg nem jelöli, mert olyan ügyletek, a melyeknek megkötésére a tőzsdén adatott megbízás, a tőzsdén kötötteknek tekintendők, mert az, hogy ezek az ügyek kereskedelmiek, a felek között nem vitás s mert ezek szerint az eljáró bíróságok a kereset elbírálására az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. a) pontja alapján illetékes. Ezeknél fogva az első biróság végzésének megváltoztatásával alperes illetékességi kifogását elvetni s az első bíróságot a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. évi október hó 14-én 1,281. sz.) A másod biróság végzésének megváltoztatásával az első biróság végzése hagyatik helyben stb. Indokok: Alperes a birói illetőség elleni kifogás megtételével elkésettnek azért nem tekinthető, mert az 1881. évi LIX. t.-c. 95. §. 3-ik bekezdésének azon rendelkezéséből, mely szerint az hletőség elleni kifogás az ott érintett külön bíróságok előtt, hivatalból történt elhalasztás esetét kivéve, az első tárgyalásnál teendő meg s hogy erre a felek a biróság által figyelmeztetendők, okszerűen következik, hogy eme kifogás megtételének az ideje csak akkor áll be, midőn a külön biróság már tényleg megalakult, mert a tárgyalás is, a melynek kezdetén a kifogás megteendő, csak akkor veheti kezdetét: már pedig a fenforgó esetben a külön biróság a felterjesztett jegyzőkönyv szerint csak április hó 25-én alakult meg s az illetőség elleni kifogás megtétele iránti törvényes figyelmeztetés is a biróság részéről csak az ugyanezen a napon megkezdet' tárgyalás kezdetén történvén s történhetvén meg : az eme figyelmeztetés után nyomban felhozott birói illetőség elleni kifogás kellő időben érvényesítettnek tartandó, annyival inkább, mivel az adott esetben a korábban kitűzve volt s a 27. alatti borítékra történt feljegyzések szerint, habár a felek kérelmére ismételve elhalasztott megjelenési határnapok biróság előtti tárgyalás jellegével nem birnak. Érdemileg pedig helyesen mondotta ki magát az eljáró biróság illetéktelennek, a végzésében felhozott indokoknál fogva annyiv al inkább: mert felperes, ki a külön biróság illetőségét vitatta, tartozott volna azon ügyleteket, melyek az igénybe vett külön biróság székhelyén levő börzén köttettek, illetőleg a melyeknek megkötésére szóló megbízás a börzén adatott, nemcsak tüzetesen megjelölni, hanem alperes tagadásával szemben bizonyítani is, hogy a tényleges megkötés, illetve az erre való megbízás az itteni börzén történt; felp res azonban ebbeli kötolezettségei egyikének sem felelvén meg, oly tényt, mely a külön biróság illetőségének megállapítására alkalmas volna, nem bizonyította stb. Az alkalmi társulat az üzlet vezetésére megbízott tagtárs személyében léphet csak külső egyénekkel jogviszonyban ; a társaság hitelezöjeképen fellépő társtag a társaságon kivül álló személvnek tekintendő. A zsombolyai kir. járásbíróság: (1890. ápril 2-án 1,419 ) U. felperesnek G. Miklós és társai alperesek elleni 466 frt 67 kr. s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperesek tagadták azt, hogy felperes az általuk alakított húsvágó alkalmi társulatnak 1.000 frtot s illetve 700 frtot kölcsön adott volna s ezt felperesnek beigazolni nem sikerült, R. János tanú igazolta ugyan, hogy ő a D. alatti váltóra felperesnek egy 1,000 frtos takarékpénztári könyvecskét átadott, de hogy az arra felvett összeg hová fordíttatott, hogy tehát abból 7u0 frt az alkalmi társulatnak kölcsön címén átadatott, nem igazolhatta. De különösen nem igazolhatta felperes, hogy az üzlettársak G. Miklós és néh. P. Antal személyes kötelezettséget vállaltak volna a társaságnak adott 700 frt kölcsön '/3—1/3 részének megfizetésére nézve s ily körülmények közt őket kötelezni nem lehet még a kölcsönadás beigazolása esetén sem, mert az alkalmi társulat az üzlet vezetésére megbízott tagtárs személyében léphet csak külső egyénekkel jogviszonyba, már pedig a jelen esetben felperes, mint hitelező a társaságon kivül álló személynek tekintendő. Felperes maga is azt állítja, hogy ő a R.-től átvett takarékpénztári könyvecskét I.. r. alperes G. Miklósnak, mint a társulat üzletvezetőjének adta át a társulat részére s igy csakis őt, mint a társulat képviselőjét kellett volna perelnie, a többi társulati tagok pedig az üzlet vezetőjével megejtett számolkodás folytán veszik át a társulat terheit. Néh. P. Antal beismerése is csak arra. vonatkozik, hogy a R.-től felvett pénz a három társulati tagot közösen terheli, de a tanúvallomások szerint olyszerü beismerést, mintha ő a 700 frt Vs részével felperes irányában személyileg tartoznék, nem tett, különben a 700 frt a társulat céljára fordíttatott, azon összeg iránti tartozásnak, mint társulati tehernek az összeszámolkodásnál szintén számba vétetni s a társulati tagok közt felosztatnia kellett, a mi szintén kizárja, hogy az egyes társulati tagok most már az állítólagos hitelező által személyesen perelhessenek, pedig felperes ez alkalommal még I. r. alperes G. Miklóst is csak mint társulati tagot és nem mint üzletvezetőt támadta meg keresetével stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1890. május 28-án 21,768.) Az első biróság Ítéletét megváltoztatja és ha felperes pótesküt tesz arra, »hogy a kereseti 700 frtot az alkalmi egyesületnek G. Miklós ügyvezető útján kölcsön adta« ebben az esetben a kir. tábla elsőrendű alperest saját személyében 233 frt 33'/-2 kr. tőke s jár. II. és III. r. alpereseket pedig mint néh. P. Antal örököseit szintén 233 frt 33y.2 kr. tőke s jár. megfizetésére kötelezi, a perköltségeket pedig ebben ez esetben kölcsönösen megszünteti. E póteskű le nem tétele esetében a kir. tábla is felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A jelen perben csak az a kérdés vitás : vájjon felperes a »húsmérő alkalmi egyesületnek« a kereseti 700 frtot »kölcsön« adta, avagy ezt az összeget a társulat céljaira befektette? Tekintve már most azt, hogy néh. P. Antal mint a fennállott alkalmi egyesületnek volt egyik tagja P. Anna és P. Terézia tanuk vallomása szerint határozottan beismerte, hogy a felperestől felvett 700 frt a három társulati tagot közösen terheli s tekintve, hogy a valódinak elismert C. alatti számadás 27-ik tétele a kérdéses 700 frtot nyilván, mint felperestől felvett kölcsönt tünteti elő, egybe vetve a néh- P. Antal fentjelzett beismerését és a G,. alatti számadás 27-ik tételét, ez ha a »kölcsön« tekintetében teljes bizonyítékot nem is képez, de minden esetre képez oly részbizonyitékot, mely felperes pótesküjével kiegészíthető, mégis felperesnek a pótesküt az 1868. évi LIV. t.-c. 236. §-a értelmében meg kellett ítélni és annak letétele eseten alpereseket az Ítélet rendelkező része szerint annyival is inkább kötelezni kellett, mert alperesek azt, hogy a kereseti 700 frtból reájuk eső részt kifizették, vagy hol és mikor számoltak el, — a kir. it. táblának, erre vonatkozólag elrendelt tárgyalás alkalmával nem csak hogy nem bizonyították, de beigazolni meg sem kisérlették. Egyetemleges kötelezettség az alperesek ellenében nem volt kimondható, mert felperes keresetét az alkalmi egyesületnek feloszlatása után indította, azt pedig, hogy elsőrendű alperes és néh. P. Antal a 70U frtból reájuk eső kölcsönnek visszafizetésére egyetemleges kötelezettséget vállaltak, alperesek tagadásával szemben nem bizonyította stb. A m. kir. Curia: (1891. szept. 3-án 7,022/P. 890.) A per főtárgyára vonatkozólag a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítélete hagyatik helyben. A perköltség tekintetében mindkét alsó biróság Ítélete megváltoztatik s a perköltségek a felek közt, tekintettel az ítéletek különbözőségére, kölcsönösen megszüntetnek stb. A forgatónak jogában áll ugyan a váltó forgatását kötelezettség nélkül eszközölni, a mely esetben öt a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, de a más alapon fennálló kötelezettség ez által nem érintetvén, kétségtelen, hogy az esetben, ha a forgató egyszersmind a váltó kibocsátója is, ez utóbbi minősés'ében felelős marad. (A m. kir. Curia 1891. okt. 1. 197.) Ha a vevő a számlát minden észrevétel nélkül átveszi és arra minden észrevétel nélkül fizetést teljesit, ezzel beismerte I azt, hogy a számla helyes és utólag ez ellen kifogást nem emelhet. (A m. kir. Curia 1891. április 16. 9,443/1-^9"..