A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmánya

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 47. számához. Budapest, 1891. november 22-én. Köztörvényi ügyekben. Az általánosan elfogadott törvényes gyakorlat szerint tagosítás nlapján eszközölt új kiosztás esetén, a mennyiben az új kiosztás már a korábbi tulajdonos által megmnnkált és bevetett földeket érint, a termés az érdekelt felek közt létrejött ellenkező értelmű megállapodás esetére, birói intézkedés hiányában rendesen a ki>r.il)bi tulajdonost illeti. Az egri kir. törvényszók (1890. ápr. 29. J,779. sz. a.): Fischer Soma ügyvéd által képviselt B. Fülöp, mint Gy. Kálmán jogutódja felperesnek, dr. Krajcsik Ferenc ügyvéd által képviselt E. István alperes ellen 4,164 frt 50 kr. s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy a TiszaSzöllös község határában 1886. évi nov. hóban befejezett tagosítás alkalmával E. István alperesnek a tisza-szőllősi határban levő földjének egy része az ő jogelődje, Gy. Kálmán javára hasit tatott ki és adatott bíróilag s noha ezen tagosítás befejezte, illetve bírói átadásakor már bevetett föld hazzonvétele annak új tulajdonosát illette, E. István korábbi tulajdonos 52 cat. holdnak termését és pedig 22 hold búza, ugy 30 hold kukorica, dohányés heretermést az 1887. évben jogtalanul beszedett s ez által és pedig a 22 hold búzavetés beszedésével 2,964 frt 50 krt, a 3(J hold kukorica-, here- és dohánytermés beszedésével pedig 1,200 frt, összesen 4,164 frt 50 kr. kárt okozott. Felperes keresetében tehát a jogalap: »a tagosítás folytán eszközölt új kiosztás dacára a termésnek alperes részéről történt jogtalan beszedése«, ugy a kereset tárgya a követelt összeg és járulékainak szabatos kitételével kifejezve lévén, keresete a ptrs 64. §-ában előirt kellékekkel bír, következőleg alperesnek a prts 64. §. rendelkezéseiből kifolyólag a kereset határozatlanságára alapított kifogása figyelembe vehető nem volt. Az ügy érdemében azonban elutasítani kellett felperest keresetével, mert: felperes keresetének az képezi alapját, hogy alperes a korábban az ö birtokában volt, általa megmunkált és bevetett, a tagosítás folytán azonban 188(3. évi nov. hóban a felperes jogelődje Gy. Kálmánnak kihasított és bíróilag átadott 52 holdnyi terüíetnek 1887. évi termését jogtalanul beszedte ; az általánosan elfogadott törvényes gyakorlat szerint tagosítás alapján eszközölt új kiosztás esetén, a mennyiben az új kiosztás már a korábbi tulajdonos által megmunkált és bevetett földeket érint, a termés, az érdekelt felek közt létrejött ellenkező értelmű megállapodás esetére birói intézkedés hiányában rendesen a korábbi tulajdonost illeti. A Tisza-Szőllős község határában eszközölt tagosításból kifolvólag eme törvényes gyakorlattal ellenkező megállapodás létrejöttét felperes nemcsak nem igazolja, de az alperes által elleniratához 2'/. alatt másolatban becsatolt s felperes részéről valódiságára nem kifogásolt, Tisza-Szőllősön 1885. évi jun. 24-én felvett közbirtokossági közgyűlési jegyzőkönyv 10. pontjában foglalt s felperes jogelődje Gy. Kálmán, mint egyik közbirtokos hozzájárulásával s elnöklete alatt hozott határozatban F. Ignác és Sz. József közbirtokosok által felvetett kérdésre kimondatott, hogy minden birtokos a gazdálkodást a birtokában levő mostani tagban megszoritás nélkül folytathatja, a legközelebbi haszonvétel is a munkát tevő mostani birtokost illetendvén.« Felperes részéről eme jegyzőkönyvben kifejezett s a dolog természeténél fogva a határozathozatal, illetve a megállapodás létrejöttéhez hozzájárult közbirtokosokat egymás irányában feltétlenül kötelező megállapodás ellen tett amaz ellenvetése, hogy a jelzett megállapodás csak az 1883—1886-diki gazdasági évre vonatkozott s az 1886 —87-diki évre már ki nem terjedt, figyelmet nem érdemel, mert ily megszoritás a jegyzőkönyv tartalmából ki nem tűnik, sőt ellenkezőleg a jegyzőkönyv szövege szerint a kérdés általánosságban, a tagosítás végbefejeztéig terjedő időre vonatkozólag lett felvetve s arra a határozat ily értelemben minden ellenvetés nélkül egyhangúlag meghozva, de még az esetben is, ha eme közös megállapodás felperes állítása szerint csak az 1885 — 1886. évre lett volna korlátozva, szemben az általános törvényes gyakorlattal, felperesnek állott volna kötelességében annak kiigazolása, hogy a tisza-szőllősi tagosításból kifolyólag az összes érdekeltek s különösen az ő jogelődje és alperes közt az 1886—87. gazdasági évre vonatkozólag az általános gyakorlat és a 2'/. alatti jegyzőkönyvben foglalt s épen emez általános gyakorlatra való hivatkozással keletkezett határozattól eltérő megállapodás jött létre, azt azonban felperes nem is állította s bizonyítani meg sem kísérletté. A mennyiben tehát felperes az E. István, mint korábbi földtulajdonos és birtokos által a tagosítás befejeztét s az új kiosztást megelőzőleg megmunkált és bevetett földeknek 1886 — 87. évi termését igényli, e címen folyamatba tett keresetével azért volt elutasítandó, mert alperesnek az általa megmunkált és bevetett földek a hivatkozott évi terméséhez való jogosultsága igazolva lévén, nyilvánvaló, hogy a kérdéses földeknek a tagosítás folytán vált új tulajdonosává, felperes jogelődje Gy. Kálmán, ugyané termést nem igényelheti, miután pedig senki az általa birtnál több jogot másra át nem ruházhat, a keresethez A. alatt csatolt okiratban foglalt engedmény joghatálylyal nem bir. Felperes azonban válaszában kereseti előadását részben módosítva, mig keresetében az egész 52 hold igényelt termésére vonatkozólag azt állítja., hogy eme 52 hold a tagosítás befejezte és az új kiosztást megelőzőleg alperes által munkáltatott meg és vettetett be, válaszában kereseti előadásától eltérőleg, már azt állítja, hogy az 1886. évi nov. hóban jogelődjének kiosztott földből csak 22 hold búzavetés volt alperes, mint korábbi tulajdonos által megmunkálva és bevetve, 30 holdat ellenben alperes már 1887. év tavaszán foglalt el. a mennyiben ezt már ekkor, tehát a tagositási kiosztás s a földnek jogelődje által történt birtokba vétele után jogtalanul megmívelve, kukorica-, dohány- és herével bevetette és az 1887. évi termést beszedte. Noha a kereseti állitásnak emez utólagos módosítása a kereseti jogalap megváltoztatásának tekinthető nem lévén, alperesnek a prts 68. §-a alapján erre alapított kifogása figyelembe vehető nem volt, az ügy érdemében ugyancsak el kellett utasítani felperest keresetének eme részével is. mert ama perdöntő állítását, hogy alperes a felperes jogelődje Gy. Kálmánnak, a tagosítás folytán 1886. nov. hóban kiosztott s általa birtokba vett földből 30 holdat 1887. év tavaszán elfoglalt, megmívelt, kukorica-, dohány- és herével bevetett és annak holdanként 40 frt értéket képviselő termését beszedte, alperes határozott tagadásával szemben a per során elfogadhatólag igazolni képes nem volt. Eltekintve ugyanis attól, hogy felperes az alperes álta/ állítólag elfoglalt földterület fekvését sem keresetében, sem később pontosan telekkönyv s helyrajzi szám szerint meg nem jelölte, a jogelődjének a tagosítás folytán kiosztott terület térmértéke meghatározása céljából hiteles földkönyvi kivonatot be nem csatolt, az általa kereseti állításának támogatására alperes tagadásával szemben felhívott bizonyítékok mi eredményre sem vezettek ; nevezetesen : A válaszhoz D. alatt eredetiben csatolt s Tisza-Szőllős község elöljárósága által kiállított bizonylattal csak az van igazolva, hogy a hitelesített tagositási térkép és földkönyv tanúsítása szerint a tagosítás alkalmával a 24. térképi szám alatti alsó rétföldből adatott át egy rész Gy. Kálmánnak, a mely rész 1887. évben E. István kezelése alatt állott, a bizonyítvány kiállításakor pedig felperes jogelődjének birtokában volt. Az E. alatti másolatban csatolt, eredetben a kir. törvényszéknél levő jegyzőkönyv szerint a tagositási munkálatok hitelesítése az új kiosztás alapján a birtokok átadása 1886. évi nov. hóban megtörtént; eme körülményt, a mennyiben az a birtokok állagára vonatkozik, alperes sem vette tagadásba. Az A. alatt csatolt bizonyítványt kiállító J. Miklós, T. György és W. Áron tanuk csak azt igazolják, hogy 1886. évi nov. 13-án a tagositási munkálatok befejeztével mindenkinek birtokjutaléka az új osztály szerint átadatott és nevezett tanuk a nekik jutott birtokjutalékot átvévén, azt az időtől használják, ugyan így adatván át amaz 50 holdnyi terület is Gy. Kálmánnak, melyet azelőtt E. István bírt. Eme tanuk közül W. Aron az alperesi ellenkérdő pontokra adott feleletében kijelenti, hogy ő csak bérlő volt, neki magának azonban földbirtoka Tisza-Szőllős határában a tagosításkor nem volt s jelenleg sincsen, rá nézve tehát a bizonylat ama kitétele, hogy a tagosítás folytán neki kiosztott birtokát az átadás óta folyton használja, nyilván valótlan; mindhárom tanúnak vallomása különben egészben lényegtelen, mert az, hogy ők a nekik kiosztott, esetleg bevetetlen földet, a kiosztáskor birtokba vették s azóta használják, nem cáfolja meg, alperesnek amaz, a korábbiak szerint beigazolt védekezése alaposságát, hogy ő az általa még a tagosítás befejezte előtt megmunkált és bevetett birtokának az évi termése beszedésére jogosítva volt; hogy pedig alperes már e birtok átadása után abból 30 holdat utólagosan megmívelt és használt volna, arra vonatkozólag nevezett tanuk mit sem bizonyítanak. A B. alatti nyilatkozatot kiállító L. János és D. István tanuk nyilatkozatukban azt igazolják, hogy Gy. Kálmánnak alsó rétföldén, ugy az E. Istvántól Gy. Kálmánnak jutott birtokrészen, osztályozott holdanként 35 kereszt búza termett és keresztje 55 klgr. szemet adott, egyben bizonyítják, hogy az E. Istvántól Gy. Kálmánra átment birtokrészen levő dohány-, kukorica- és heretermés osztályozott holdanként 40 frtot ért. Ezen tanuk kihallgattatván, a B. alatti bizonyítvány tartalmát valónak jelentik ki, az alperes részéről hozzájuk intézett ellenkérdésekre feleleteikből azonban kitűnik, hogy a Tisza-Szőllős