A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 46. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

182 A J O G. mindezeknél fogva alperes törvényhatósági városnak az idézett rendszabályok 65. §. értelmében jogában állott volna a sertésszállásokat felperes költségén lebontatni minden kártérítési kötelezettség nélkül. Jóllehet alperes város tanácsa a belügyministeri rendelet s/.erint a hizlaló felállitására vonatkozó engedélyt előzetes tárgyalás, a szomszédok és szakértők meghallgatása nélkül adta ki s jóllehet az építkezési rendszabályok értelmében azon jogát, hogy az épitési engedély nélkül épitett szállást lebontathatta volna, nem gyakorolta; a szomszédok sérelmük orvoslása végett az illetékes hatósághoz folyamodhattak és folyamodtak is Tekintve, hogy a közegészségügyi legfelsőbb hatóság G. József és társainak felebbezése következtében felperes sertésszállásának eltávolítását saját hatáskörében elrendelte ; tekintve, hogy a m. kir. belügyminisztérium hatáskörébe a bíróság az 1869 : ÍV. t.-c. 1. §. értelmében nem avatkozhatik és az egyes esetben hozott miniszteri határozat törvényességét el nem bírálhatja; tekintve, hogy alperes város hatósága a m. [kir. belügyminisztérium utasitása folytán tiltotta felperes üzletének gyakorlását; kétségtelen hogy alperes szándékosan és jogtalanul felperesnek kárt nem okozott, azért tehát kértéritéssel nem is tartozik; mindezeknél fogva felperest kártérítés iránti követelésével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1890. december 15-én, 4,384.) A kir. törvényszék Ítéletét a kereset főtárgyára nézve helybenhagyja, a perköltséget illetőleg azonban megváltoztatja, s a perköltséget a felek közt kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: A kir. törvényszék ítéletét a kisajátítási kötelezettséget illetőleg vonatkozó indokolása alapján, a kártérítés tekintetében pedig a kártérítési kötelezettség meg nem állapithatására fektetett indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert a város tanácsának amaz eljárása, hogy az 1883. évi 4,755 sz. a. határozatával a sertésszállások felállítását szabályszerű tárgyalás, a szomszédok és szakértők meghallgatása nélkül engedélyezte, szándékos vagy vétkes gondatlanságból eredő mulasztásnak nem tekinthető, ennélfogva alperes ellenében a kártérítési kötelezettséget annál kevésbé lehetett megállapítani, mivel felperes saját érdekében a szabályszerű eljárás foganatosítását az engedély megadása után is kérhette volna, mi által a sertésszállások eltávolítása folytán állítólag szenvedett károsodását magától elhárította. A perköltségre vonatkozólag az első bíróság ítéletét meg kellett változtatni és a perköltséget megszüntetni, mert felperes nem minden alap nélkül indította a pert alperes ellen, stb. A m. kir. Curia: (1891. október 13-án, 2,207.) Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik, felperesnek kártalanítási joga alperes város ellenében megállapíttatik és ennek folytán utasittatik az első bíróság, hogy ezen kártalanítás összege felett határozzon, stb. Indokok: Felperes kereseti kérelmében a komáromi 1,718. sz. tjkvben 1,334. és 1.335. sz. a. felvett 1,022. házszámú telket, az azon berendezett sertésszállást Összes tartozékaival és az ezen telken gyakorolt sertéshizlalási üzletet teljes kárpótlás mellett kisajátítani és teljes kárpótlás fejében alperes várost 44,6ü0 frt töke s kamatai fizetésére kötelezni kéri. Ezen kérelem lényegileg kártalanításra van intézve, olykép, hogy a jelzett fizetés mellett az ingatlan a város tulajdonába menjen át és ennélfogva ezen per eldöntésénél a fökérdés az, hogy felperest megilleti-e ezen kártalanítási jog alperes város ellenében. Felperes ezen jogát arra alapítja, hogy ő sertéshizlalóját a városi tanácsnak 1883. augusztus 24-én 4,755. sz. a. kelt és a) alatt mellékelt engedélye folytán rendezte be s kezelte a hizlalási üzletet, és midőn a belügyminiszter D. alatti rendeletével 1885. január 30-án a tanács fennebbi határozatát megsemmisítette és üzletét betiltotta, ezt csak közegészségügyi szempontból és a város közérdekéből szüntette meg, azonban ezt az 1884: XVII. t.-c. 36. §. szerint csakis kisajátítás utján, teljes kárpótlás mellett tehette és miután mind a város közössége, mind a miniszter 4. sz. a. rendeletével a kisajátítás, illetve kártalanítás iránti kérelmét elutasította, ezen kártalanítási jogának megállapítását birói uton kéri. Kétségtelen, hogy a bíróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy a közigazgatási hatóságnak egyes esetekben saját hatáskörükben hozott határozatait felülvizsgálja, és ez okból a fennebbi miniszteri határozatok a tekintetben, mely szerint felperes sertéshizlalási üzlete betiltatott és kimondatott, hogy ezen foglalkozás az 1884 : XVII. t.-c. 36. §. szerinti kisajátítandó üzletek közénem tartozik és hogy az 1876 : XIV. t.-c. 11. és 12. §§. nem alkalmazhatók, birói uton meg nem támadhatók. Azonban ezen közigazgatási határozatok nem zárják el felperest attól, hogy az általános jogelvek alapján az ezen betiltás által szenvedett káraiért birói uton kártalanítást kérhessen. Bebizonyíttatott, hogy felperes fentebbi telkét megvevén, csak a városi tanácsnak a) alatti végzésében az 1883. augusztus 8-án közgyülésileg megállapított, felsőbb helyen is jóváhagyott szabályrendelettel egyezőleg megadott engedélye folytán rendezte be ezen telkét sertéshizlaldára, ő tehát az illetékes hatóságnál kieszközölt engedély folytán ezen beruházásokat jóhiszeműleg tette meg és pedig annál is inkább, mert ez a fentebbi szabályrendeletnek is megfelelt és ezen szabályrendelet az engedély kieszközlése iránt semmiféle egyéb felteteleket elo nem szab es azon körülmény, hogy a törvényes felebbezesi hatandó lefolyta után a szomszédok felszólalása folytán megindított közigazgatási eljárás alapján a tanácsi határozat a szomszédok meg nem halltatása és a közegészségi szempontok figyelmen kivul hagyása miatt megsemmisíttetett és üzlete beszüntettetett, az o hatranyara annál kevésbé szolgálhat, mert a tanácsi határozatban az engedély építkezési terv beadásához nem köttetett, és felperes ilyennek beadására nem is utasíttatott. _ Minthogy tehát ezek szerint illetékes hatóság engedélyével eszközölte a hizlalda berendezését és az üzletet a belügyminiszter a város közegészségének veszélyeztetése miatt tiltotta be: felperes imndenesetre kérheti azon kiadásainak megtérítését, melyeket az engedély folytán telkén beruházott és mely beruházások a hizlalási üzletnek a város érdekében való betiltása után ő reá nézve értéküket vesztették és alperes város mindenesetre köteles neki ezen értéktelenné vált berendezésekért tett valóságos kiadásait, a megmaradt értékeknek levonásával megtéríteni. Mindezeknél fogva felperes kártalanítási jogát megállapítani és az első bíróságot a kárösszeg iránt határozathozatalra utasítani kellett, stb. Ha a jogosított az egyetemleges kötelezettek valamelyike irányában jogától eláll, ez öt a többi egyetemlegesen kötelezettek ellen fennálló jogának gyakorlásában nem akadályozza és ebből a tényből az egyetemleges adós a niag.i részére csak akkor meríthet kifogást, ha bebizonyítja, hogy a jogosított az illető egyetemleges adóstárstól valami ellenszolgáltatást kapott s ekkor is csak az ellenszolgáltatás értéke erejéig. (M. kir. Curia 1891. ápril 10-én, 1,805/1890. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Felperes csak azon esetben érvényesítheti ama váltójogokat, melyeket a váltótörvény 63. §-a a névbecsülö fizető részére, az elfogadó, a névbecsült s ennek előzői ellen biztosit, ha ebbeli szándékát a váltóbirtokosnak kijelenti s annak elismerését, hogy a fizetés névbecsülésböl a váltókötelezettek melyikéért történt, magán a váltón vagy toldalékán követeli s a mennyiben ezt a feljegyzést a váltóbirtokos megtagadta, e körülményt óvással igazolja. A szolnoki kir. törvényszék (1889. december hó 1 l-ún, 5,476. sz. a.) : Dr. Ugrai Ferenc ügyvéd által képviselt P. Brigitta felperesnek dr. Dunsits Dezső ügyvéd által képviselt V. Bernát és G. Márton, ugy nem védekezett V. János alperesek elleni váltóperében következőleg ítélt: Alperes V. Bernát által 3,862/89., G. Márton által pedig 3,861/89. sz. alatt előterjesztett kifogások elvettetnek, a 3,467/89. számú sommás végzés hatálya mindkét kifogásoló alperesre nézve továbbra is fentartatik, stb. Indokok: Mindkét kifogásoló alperes részéről felhozott azon előadás, hogy felperes a kereseti váltónak nem váltószerü tulajdonosa, a kereseti váltó tényleges birtokán túl megcáfoltatik még a váltóra vezetett az előző tulajdonos mezőtúri takarékpénztár azon nyilatkozata által is, hogy felperes a váltó értékét az előbbi tulajdonos javára fedezte, mely nyilatkozat a váltó birtokosát tekintve, megállapítja azon ténykörülményt, hogy a mezőtúri takarékpénztár a kereseti váltót felperesre ruházta át és így felperes annak jogszerű tulajdonosául tekintendő. A mi G. Márton azon kifogását illeti, hogy felperes ellene mint forgató ellen visszkereseti joggal nem bir, azért nem volt figyelembe vehető, mert a kereseti váltó kellő időben és módon megóvatoltatván, az óvás által a visszkeresi jog G. Márton ellen is fentartatott, és miután felperes a fentebbiek szerint a váltó jogos birtokosának elismertetett, ezen minőségben visszkereseti jogát G. Márton forgató ellenében is jogosítva van érvényesíteni, nem változtathatván ezen visszkereseti jog lényegén a mezőtúri takarékpénztárnak az átruházó nyilatkozatban tett azon kijelentése, hogy felperes a váltó értékét V. János kibocsátó helyett fedezte, mert ezen kijelentés a váltón előforduló kötelezettek számánál fogva V. Jánosra nézve névbecsülésbőli fizetést feltételez, alperes azonban a névbecsülésbőli fizetést az E. alatti intézvénynyel szemben nemcsak nem bizonyítja, de a felperes általi fizetésnek, vagy fizetésnek ily célból történtét viszonválaszában határozottan és kifejezetten tagadja, ily körülmények közt tehát a váltónak felperes részére történt átadása forgatmánynak tekintendő, minthogy pedig a forgatmányos az óvás felvétele esetén előzői ellen visszkereseti joggal bir, ennélfogva felperes visszkereseti joga ellen felhozott kifogás, mint alaptalan, elvetendő volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. év október hó 28-án, 1,005. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, s az 1889. március 23-án 3,467/89. számú sommás végzés V. Bernát és G. Mártonra vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett felperest a most nevezett alperesek irányában keresetével elutasítja, stb. Indokok: A váltó, mint névre szóló papir alapján érvényesíthető jogok megszerzéséhez öröklés vagy birói átruházás esetét kivéve, a váltó birtokán kiviül az arra jogositott fél átruházási nyilatkozata, azaz forgatmánya vagy engedménye szükséges. Az A. alatti váltón látható feljegyzés által igazolt az a körülmény tehát, hogy felperes a váltó-lejáratkor váltó-hitelező volt, mezőtúri