A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - Az örökösödési jog köréből. Kérdés. 1. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 45. számához. Budapest, 1891. november 8-án. Köztörvényi ügyekben. Midőn a végrendelet tartalmánál fogva házasfelek közötti közös végrendeletnek tekintendő, a túlélő házastárs ez által jogilag nincs gátolva, hogy saját vagyonával attól eltérőleg intézkedjék, ellenben nincs jogosítva, hogy elhalt házastársa vagyonáról és a közös végrendelettől eltérően végintézkedjék, az ily végintézkedés joghatálylyal nem bir. A békésgyulai kir. törvényszék: ^ 1889. március 23-án, 3,683. sz.) Dr. Sailer Vilmos ügyvéd által képviselt P. János és neje, felpereseknek Kolozsváry Elek ügyvéd által védett özv. B. Istvánné alperes ellen végrendelet félretétele és néh. B István és neje hagyatéka. leltár kiigazítása, 1,782 frt készpénz és 1,204 frt 40 kr. munkabér és járulék iránti perében következőleg itélt: A B. István által Vésztőn 18S6. évi június hó 3. napján alkotott s a keresethez E. alatt mellékelt magánvégrendeletet érvénytelennek és a B. István és az első neje által Vésztön 1882. évi november hó 15. napján alkotott közös közvégrendeletet érvénytelennek nyilvánítja ; ebből folyólag az F. alatti leltárban felvett összes hagyatéki vagyonokra, a hagyatéki terhek fizetésének kötelezettsége mellett a tulajdonjogot felperesek részére megítéli és feljogosítja felpereseket, hogy a vésztői 76. sz. tjkvben felvett ingatlanokra, ezen ítélet alapján jogerőre emelkedése után tulajdonjoguknak és azzal egyidejűleg alperes özvegyi haszonélvezeti jogának bekebelezését, az illetékes telekkönyvi hatóságnál kieszközölhessék. Az ingóságoknak birói árverésen leendő eladatását elrendeli és a befolyamodó vételár '/4 részét felperesnek kiadatni, */* részét pedig birói letétbe helyeztetni és annak kamatát alperesnek kiadatni határozza. A keresetnek többi részét elutasítja, stb. Indokok: Felperesek a 2,678/87. számú perreutasitás folytán benyújtott és a néh. B. István és első neje által alkotott D. alatti közös végrendeletre alapított keresetökben a B. István által később alkotott E. alatti végrendelet feltétele mellett a hagyatéknak terheivel részökre tulajdonjogi és annak 3/4 részére alperes özvegyi jogának megítélését kérik, mert: B. István, a D. alatti közös végrendeletet B. Sára életében vissza nem vonta, az abban kikötött bontó feltétel be nem következett, tehát B. István nem volt jogosult a közös végrendelettől eltérőleg intézkedni. Alperes a D. alatti közös végrendelet ellen kifogást nem tett, sőt elleniratában beismeri, hogy B. István csak azon esetban volt jogosult a közös végrendelettől eltérőleg végintézkedni, ha az abban kikötött gondviselést és ápolást várakozásnak megfelelőleg nem teljesitnék felperesek. Alperes ezen beismerése a D. alatti közös végrendelet szavainak értelme és a m. kir. Curiának alperes által hivatolt határozata szerint is a D. alatti közös végrendelet öröklési szerződésnek tekintendő, mivel örökhagyók a kikötött feltétel teljesítése esetére végrendelkezési jogukat a jövőre lekötötték, eldöntés tárgvát tehát az képezi, hogy a közös végrendeletben bontó feltételként megállapított gondviselést és ápolást felperesek teljesítették-e vagy sem ? Alperes azon érvelése, hogy a D. alatti annak megítélését, hogy felperesek a gondviselést és ápolást várakozásnak megfelelően teljesitik-e, kizárólag az örökhagyók belátására hagyta, el nem fogadható, mert a D. alatti végrendeletből kétségtelen ugyan, hogy örökhagyók kellő gondviseltetésökről és ápoltatásukróí kívántak gondoskodni, de az is kétségtelen, hogy annak teljesítése esetére felperesek örökösödési jogát biztosítani akarták, ebből folyólag a végrendelet ide vonatkozó rendelkezésének oly értelmezést adni, mely azt illuzoriussá tenné, nem lehet. Alperes nemcsak tagadja, hogy felperesek örökhagyókat várakozásnak megfelelöleg gondviselték és ápolták volna, de állítja, hogy örökhagyók egyike sem volt megelégedve felperesekkel, sőt B. Istvánnal gorombán bántak, tettlegesen bántalmazták és rágalmazták, az ezen körülmények igazolására felhívott tanuk azonban mi bizonyítékot sem nyu|tottak, mert a kihallgatott tanuk azt vallják, hogy B. István panaszkodott nekik felperesek ellen, tehát vallomásuk nem közvetlen tapasztalaton alapul; a tanuk igazoliák, hogy B. István utolsó betegségében ki nem állhatta felpereseket s őket előtte említésbe hozni sem lehetett, de annak okát adni nem tudják, végre a bemutatott levelek oly időben Írattak, midőn felperesek már nem laktak együtt B. Istvánnal s alapos okuk volt reá neheztelni. Ellenben a felperesek által hivatolt tanuk közül B. Sándor, B. György, N. Sándor stb. közvetlen tapasztalatukra alapított vallomásaikban igazolják, hogy felperesek hűségesen ápolták és gondviselték örökhagyókat, igazolják, hogy B. Istvánné életében jó egyetértésben álltak együtt és ezen jó viszony csak B. Istvánné halála után zavartatott meg és B. Istvánnak másodszori megnősülése után bomlott fel teljesen, s hogy erre B. István szolgáltatott okot, azt l Róza és Sz. Sára vallomása deriti fel, ezen körülmény és P. Gábor, K. Sándorné által igazolt kiutasító nyilatkozat folytán felpereseknek a másodszor nősült B. István házánál maradásuk tarthatatlanná válván, kénytelenek voltak azt elhagyni. Beigazolást nyert tehát, hogy felperesek a V. alattiban foglalt feltételnek mindaddig, mig abban önhibájukon kívül B. István által meg nem gátoltattak, eleget tettek, a V. alatti közös végrendelet alapján az E. alatti végrendeletet érvénytelennek nyilvánítani, a hagyatékra felperesek tulajdonjogát és felperesek kérelméhez képest 3/i részére alperes özvegyi haszonélvezeti jogát megítélni kellett. Az ingóságoknak természetbeni megosztására nézve, a per során megállapodás létre nem jővén, felperesek tulajdonjogának és alperes özvegyi haszonélvezeti jogának megrovása végett árverezéseni eladatásuk és a vételár haszonélvezeti joggal terhelt 3/4 részének birói letétbe helyezése volt elrendelendő. A keresetnek a leltár kiigazítására az ingóságok 862 frt, a termésnek 920 frt értékére, és az 1,204 frt munkabérre vonatkozó részét elutasítani kellett, mert felperesek nem is állították, hogy a leltárba oly vagyonok vétettek volna fel vagy hagyattak volna ki, mely vagyon örökhagyók tulajdonát nem képezték volna, vagy hogy az ö tulajdonukat képező vagyonok lettek volna a hagyatékhoz leltározva, mert az ingóságok és termés értékére nézve, felperesek előadásából kitünöleg közöttük és B. István között adóssági jogviszony létesült, melynek elbírálására, az örökösödési per keretébe nem tartozik, mert felperesek beismerik, hogy közös gazdálkodást folytattak B. Istvánékkal, melynek jogi természete kizárja, hogy a kifejtett munkásságért munkabér követelendő legyen, stb. A budapesti kir. tábla: (1890. február 5 én, 23,704/89.) Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, melyben felperest az ingók értékére a két évi termés árára és a munkabérre vonatkozó keresetével elutasította, mint nem felebbezettet érintetlenül, egyéb felebbezett részét pedig azzal a kiigazítással, hogy a D. alatti közös végrendelet joghatályos, az E. alatti pedig megtámadott pontjaiban joghatálytalannak mondatik ki, helybenhagyja, stb. I n d o k o k : Az elsőbiróság Ítéletének felebbezett részeit a kir. ítélő tábla helybenhagyta vonatkozó indokai alapján és azért: mert felperesek keresetlevelükben világosan azt kérték, hogy a hagyaték 3/i részére alperes özvegyi joga megállapittassék, tehát, az elsöbirósági ítéletet azért: mert ez a kérelemnek megfelelően intézkedett, a felebbezésben eredménynyel meg nem támadhatják, mert továbbá alperes a D. alatti közös végrendeletet a perben érvényesnek ismerte el, tehát annak érvényességét a felebbezésben szintén siker nélkül, vitatja, mert végre a D. alatti végrendelet tartalmánál és azon jogviszonynál fogva, melyben felperesek a végrendelkezőkkel álltak, egy harmadik javara történt ajándékozásnak tekintendő, a melyet felperesek tényleg elfogadtak, tehát az ajándékozók ellen jogot szereztek : ennélfogva azt néh. B. István nem volt jogosítva az E. alatti végrendelettel egyoldalúan megváltoztatni, illetve visszavonni és mert a D. alatti végrendeletnek szerződésszerű természetét néh. B. István avval is elismerte, hogy a vele közösen rendelkezett nejének birtokjutalékát a D. alatti rendelkezésben nyert jog alapján birtokába vette, stb. A m. kir. Curia: (1890. december 29-én, 3,683. sz.) A kir. Curia a kereset főtárgyaira vonatkozó felebbezett rendelkezéseiben mindkét alsóbbfokú bíróság Ítélete megváltoztatásával a B. István által Vésztőn 1886. évi június 3-án alkotott E. alatti magánvégrendeletben foglalt intézkedést annyiban, a mennyiben ebben a nevezett örökhagyó, az első neje B. Sára után hátrahagyott vagyontárgyakról alperes javára rendelkezik, hatálytalannak nyilvánítja s ebből folyólag a vésztői 76. számú tjkönyv A. lapján I. 8. sor, 43. hr. 9. sor, 808. hr. 10. sor, 1,275. hr. továbbá ugyanott + 2. sor 1,019. hr. + 3. sor 859. hr. és 5. sor 1,250/458. hr. számú ingatlanoknak 1/i részét néh. B. Istvánné után való végrendeleti öröklés címén felpereseknek, ugyanezen ingatlanoknak 3/i részben pedig B. István után való öröklés címen alperesnek, végre az ugyanazon tjkvben + 4. sor 1,250/362. hr. sz. a. ingatlant egészben és pedig '/t részben B. Istvánné, 3/4 részben pedig B. István után való végrendeleti öröklés címén felpereseknek tulajdonul megitéli: minek következtében a peres feleket feljogosítja, hogy a tulajdonjogukat a fent körülirt ingatlanokra a fennebb kitett arányban, jelen Ítélet alapján végrehajtás utján bekebeleztethessék, stb. Indokok: A D. alatt csatolt végrendelet tartalmánál fogva, másnak, mint a házasfelek közös végrendeletének nem tekinthető, mint ilyen által pedig a túlélő házastárs B. István jogilag nem volt gátolva, hogy saját vagyonával attól eltérőleg intézkedjék. Ellenben a most nevezett örökhagyó már arra nem volt jogosítva, hogy elhalt első neje B. Sára vagyonával és a D. alatti közös végrendelettől eltérően végintézkedjék s a mennyiben mégis az E. alatti végrendeletében ezt tenni szándékában volt, végintézkedése joghatálylyal nem birhat;