A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.)

324 A JOG. Elnök köszönetet mondván a miniszternek felvilágosításaiért, a bizottság áttért a költségvetés részletes tárgyalására. Az igazságügyi tárca központi kiadásai megszavaztattak; a központi bevételek közé »fegyelmi pénzbüntetések* fejében 1,200 frtot vettek fel. A Curiánál Szilágyi miniszter előadja, hogy a Curia, a korona-ügyészség, a budapesti tábla és a főügyészség részére új épületet emeltet. Legalkalmasabb e célra a társzekér-raktár helye, mely az alkotmány-utczára s az új országház leendő parkjára néz. Az előirányzat úgyszintén a kir. táblák s kir. főügyészségek szükséglete megszavaztatott. Akir. törvényszékek és járásbíróságoknál Pázmándynak az írnokok javadalmazásának javítása iránti kérdésére a miniszter azt válaszolja, hogy ezek javadalmazása iránt az általános javadalmazási törvényjavaslat fog intézkedni. — Pázmán dy a végrehajtók helyzetére hivja fel a miniszter figyelmét, a ki azt válaszolja, hogy erre vonatkozólag rendeletet ad ki s arra törekszik, hogy a végrehajtók kívánságának méltánvos része teljesíttessék. — Hegedűs kérdi, vájjon a telekkönyvek kiigazítása s a telekkönyvi betétek szerkesztése nem fogják-e egymást alterálni s vájjon a telekkönyvvezetők s segédtelekkönyvvezetők fizetésének javasolt módosítása összhangban áll-e az általános javadalmazási törvényjavaslattal? — Szilágyi miniszter válaszolja, hogy a telekkönyvek kiigazítása nemcsak nem alterálja a betét szerkesztését, sőt inkább ezek egy részét a telekkönyvek kiigazítása által elintézik. A telekköuyvvezetőkre nézve nincs e költségvetésben fizetésemelés, csakis a haladási viszonyoknak némi javítása. Pázmán dy nem tartja méltányosnak, hogy egyes helyen nagy jövedelmű közjegyzői állások léteznek s azt véli, hogy ott több közjegyzői állás lenne rendszeresítendő. Szilágyi miniszter elismeri, hogy a szaporítás helyenkint indokolt és a viszonyokat számbavéve, fokozatosan intézkedni igyekszik. Az előirányzat megszavaztatott. A kir. ügyészségeknél Gaál Jenő felemlíti, hogy az iparos-osztálynak a rabmunka jelentékeny versenyt csinál. — Szilágyi miniszter jogosnak ismeri azt az óhajt, hogy a rabmunka ne csináljon a szabad iparnak konkurrenciát, de másfelől a rabokat foglalkoztatni kell. E szempontból utasításul adatott, hogy a rabok lehetőleg félgyártmányokat készítsenek, az állami szükségletek tekintetbe vételével ugy, hogy az illető vidékeken dívó iparnem el ne nyomattassék. Ha egyes konkrét esetekre figyelmét felhívják, kész azokat konszideráció alá venni. — Hieronymi a panaszt nem tartja indokoltnak. Az oly ipar, a mely á rabmunka ellen nem tudja magát megvédeni, védelemre nem érdemes. — Matlekovits hangsúlyozza, hogy a miniszternek igaza van, mert az orvoslásnak csak egyes konkrét esetekhez képest lehet helye. Az előirányzat, valamint az orsz. fegyintézetek, kerületi börtön-közvetítő intézet és az állami fogház szükséglete megszavaztatik. Hegedűs felhívja a miniszter figyelmét a kolozsvári törvényszék célszerűtlen épületére s kéri, hogy ez állapoton mielőbb segítsen. Az ottani fegyháznál még tarthatatlanabbak az állapotok. Darányi a fővárosban tervezett letartóztatási intézet iránt kér felvilágosítást. — Szilágyi miniszter azt válaszolja, hogy a kolozsvári fogház ügyét is felvette programmjába s az indokolásban csak azért nincs megemlítve, mert annak szerkesztésekor az ügyészi jelentés még nem érkezett be. A fővárosban nagyobb fegyházat akar létesíteni, mert erre szükség van. A várossal tárgyalások folynak e tekintetben s a tanács a telket e célra ki is jelölte. Mihelyt a hely végleg meg lesz állapítva, elkészítteti a terveket. A törvényszéki és járásbirósági fogházak ügyével behatókig foglalkozik s e feladatát fokozatosan akarja megoielani. — Helfynek kételyei vannak az iránt, vájjon helyes-e, hogy a főváros közvetlen közelében fegyház állittassék? — Szilágyi miniszter szerint az európai fővárosokban mindenütt nem egy, hanem több fegyház van s fontos okok is szólanak mellette, természetesen szükséges lévén, hogy alkalmas helyen építtessék. Az átmeneti kiadásoknál Matlekovits felszólalására, helyeslőleg tudomásul veendőnek határozta a bizottság a miniszter azon tervét, hogy az erdélyi birtokrendezési költségelőlegek tárgyában birtokrendezési állami előlegalap létesíttessék, megjegyezvén, hogy az előlegösszegek hovaforditása iránt, azok visszatérülése után a törvényhozás fog határozni. Ezzel a tárca költségvetését elintézték és a minisztert lelkesen megéljenezték. Ausztria és külföld. Nemzetközi szemle. Svájcból. A rendkívüli szövetségi gyűlés, mely imént befejezte a legsürgősb codificationalis s egyéb állami ügyek feletti tanácskozásait, az új adóssági és csődtörvény végrehajtása iránt is intézkedett. Mivel ezen reformművek létesítésének sürgőssége minden részről elismertetik, biztosíttatott, hogy azoknak minden cantonban 1892. január 1-én életbe kell léptetniök, ugy, hogy ha a cantonok kormányai azt nem eszközöltetnék, maga a szövetségi tanács fog aziránt intézkedni. Oroszországból. Legközelebb a büntető codex kiegészítéséül törvény hozatott, mely 3 hóig terjedhető fogságot rendel alkalmaztatni azon esetben, ha az eltemetés az egyházi szertartások megtartása nélkül eszközöltetik. Kivételt csak az képezhet, ha bebizonyittatik, miszerint az egyházi szertartások használata lehetetlen volt. , , Német birodalomból. A német birodalmi polgári e o d e x másodszori revisiójára hivatott bizottság július 1-től október 12-ig szünetelvén, ez alatt egy subeommi-sio — miután az »Altalános Rész« tárgyalása befejeztetett — a további eljárás s működés sorrendje s irányzata felett tanácskozott. Részt vettek benne a szövetségtanács s a birodalmi fő hatóságok biztosai is; sőt kívánatosnak találtatott a szövetséges államkormáuyok képviselete is, nehogy a bundesrathban új kifogások emeltessenek valamely egész fejezet ellen, a particjilaris jog érdekében. Különösen nagy gonelot okoz a codex nyelvezetének kérdése, minek helyes megoldása kétségtelenül mindenütt döntő befolyással van a törvényalkotás sikerének biztosítására. Kezdetben ugy volt, hogy az egész codex második felolvasásának befejezte után vizsgálaudják s javítják a nyelvezetet; de ez talán hosszadalmas eljárásnak találtatott s most párvonalban a revisióval, vizsgálják a nyelvezetet is. Ez azonban a nyelvezet rendszerét egész teljességében s összefüggésben fel nem karolhatván, valószínű, hogy a revisio befejeztével előálland az egész mű együttes átnézésének szükséglete. Aisért már sokat vitatkoznak a felett is, hogy ezen utolsó — ha nem az utolsó előtti — munkálat kire bizattassék. Felsőbb kormánykörökben e részben nincsen teljes bizalom a tudósok, főleg azok iránt, kik a revisióban s előmunkálatokban résztvettek. A birodalmi államtitkár azt mondotta : »E r h a 11 desshalb cinen hervorragenden Verwaltungsjuristen am bestén geeignet diese Aufgabe zu lösen.« És ennek — nézetünk szerint is — nagy nyomatéka van, mert rendkívül sok függ attól, hogy a törvénykönyv szavai, kifejezései a gyakorlati jogélet ebbeli szokásainak, sajátságainak megfeleljenek, ezekkel összhangzásban álljanak. — A törvényalkotás majdnem összes vonalain nyilvánuló nagy munkásság közepette a »G e n o s s e n s c h a f t s r e c h t« codificálása is szőnyegre hozatott. Alapvonalaiban már kész és újév után a birodalmi gyűlés elébe terjesztetik a tervezete. Sokat várnak — mint mondják — a kor színvonalán alló elvektől, a nemzetgazdászati érdekek kifejlesztésére jogi szempontokból is. — A birodalmi polgári codex eredeti tervezetébe a »Vizj o g« szabályozása fel nem vétetett, s azért most az egyes államok dolgoznak rajta. Poroszország is tervezi, Württembergben pedig már régebben megkezdették tervezetének kidolgozását. Sok nehézséget kell ennél legyőzni, főleg azon okból, mivel e téren az ipar s gazdászat érdekei minden ponton keresztezik egymást. Növeli ezeket az is, hogy az általános vízjogi szabályozás kapcsolatba hozatik — a mai szükségleteknek megfelelően — a villamos erő átvitele kérdésének megoldásával is. Ezen körülmények újabb szakvélemény igénybevételét tették szükségessé. Nyilt kérdések és feleletek. A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.) Tizenegy éve, hogy büntető törvényünk életbe lépett s azt hiszem, hogy nincs oly §-a, mely eddig alkalmazást ne nyert volna s mely többé-kevésbé jogászaink által részint perben, részint peren kivül s legtöbbje pedig irodalmilag is meg ne vitattatott volna. De leggyakrabban alkalmaztatott a jelen soraim fölé irt §. mert mindig alkalmazásba jön, ha valaki szabadságvesztéssel sújtatik s mégis ez azon, úgyszólván elhagyatott árva, kivel senki sem törődik, mintha nem is léteznék. Pedig én részemről annak nagy fontosságot tulajdonitok, mert — mint mondám — legtöbbszőr jön alkalmazásba s oly egyének alkalmazzák azt, kik létezését nem is ismerik, kik a jogtudományokhoz, velem együtt, vajmi keveset értenek. Ezen általam emiitett és csak néhány szóból álló szakasz nem egyszer okozott nekem fejtörést s mosolyogni fog mindenki, hogy miért és hogyan, midőn annak szavai oly világosak és oly határozottsággal fejezik ki a törvényhozó nézetét. Részemről én is teljes megnyugvással fogadnám ezen határozott szavakat, ha a codexnek nem volna még egy más, vagyis a 193. §-a, mely 1 évig terjedhető fogházzal fenyegeti azon fogházfelügyelőt, ki valamely foglyot a jogerejü Ítéletben meghatározott időn túl, kötelességének megsértésével fogva tart. Ez az, mi nekem már többször fejfájást okozott azért is, mert az én nézetem több jogtudós nézetével, sőt a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszterium nézetével is ellentétbe jutott. S jóllehet, hogy ama concret esetben, melyet lentebb előadni fogok, ma is azt állítom, hogy a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszterium tévedett, vagy büntető codexünk 3. §-a hibás: miért nem szabályozza az ebben követendő eljárást rendszeresebben ? Könnyebb megérthetés céljából az említett concret eseten kivül még néhányat fogok elősorolni és igen örülnék, ha bárki is felvilágosítással szolgálva, aggodalmaimat eloszlatni képes volna. A m. kir. Curia elitéli P. és V. tettestársakat 1889 augusztus hó 6 án ugyanazon naptól számítva V.-t 3 évi és P.-t 2!/2 évi fegyházra, melyből mindkettőre nézye a vizsgálati fogság által 5 hó és 14 nap kitöltöttnek vétetik. Én a szabadulási időt ekkép számítottam ki: P. büntetése kezdődik 1889. augusztus 6-án, ehhez hozzáadva 2 évet és 6 hónapot, fogna szabadulni 1891. év február 6-áu