A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Kilencedik osztrák ügyvédgyülés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog* 43. számához Budapest, 1891. október 25-én. Köztörvényi ügyekben. A./, egyenes leszármazók az örökhagyó eltartására és gondozására törvénynél fogva kötelesek lévén, annak beteges, agg korában a házból való kiűzése és kidobása a Hk. 1. rész 52. §-nak 1-ső pontjában felsorolt nagyobb mérvű méltatlanság és kltagadási ok tekintete alá esvén ; ennek folytán a leszármazók az ilyen örökhagyó hagyatékából kötelesrész eíméu mit sem követelhetnek. A kecskeméti kir. törvényszék: (1889. október 29-én 5,679.! Papp Sándor ügyvéd által képviselt özv. Sz. Antalné, mint kiskorú Sz. Antal s társai gyámja s társai felpereseknek Kovács István ügyvéd által védett Z. Zsuzsánna ellen végrendelet érvénytelenítése iránti perében következőleg itélt: néh. Z. Erzsébet hagvatékának állaga : 1. követelésben 100 frt 2. készpénzben ..... . 230 » 3. ingókban 17 » 94 kr. összesen Hagyatéki terhek levonása után 264 frt 18 kr. tiszta hagyatékban állapittatik meg. A néhai Z. Erzsébet által 1887. december 17-én alkotott végrendelet érvénytelennek kimondatik és felperesek törvényes örökösödési joga a hagyaték állagát képező 264 frt 18 krra megítéltetik, köteleztetvén alperes 264 frt 18 krt, mint néhai Z. Erzsébet utáni hagyatékot felpereseknek kiadni. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: A hagyaték állaga az Ítélet rendelkező része szerint helyes összeszámítás alapján 264 frt 18 krban volt megállapítandó, mert S. Imre és Sz Károly hit alatt kihallgatott és törvényes kifogás alá nem eső tanuk vallomásával felperesek alperes tagadásával szemben perrendszerüeu beigazolták, hogy alperes a hagyaték leltározására megjelent kiküldött előtt beismerte, hogy a hagyatéknak 100 frttal tartozik, a mi a leltározás alkalmával a hagyatékba fel is vétetett, továbbá, mert ugyanezen tanuk által beigazoltatott, hogy alperes ugyanezen alkalommal elismerte, miszerint néhai Z. Erzsébet hagyatékából és pedig az örökhagyó által a H. alatti szerint a kecskeméti árvaszéktől 1888. évi február hó 3-án, vagyis a hagyatéki iratok szerint halála előtt 10 nappal felvett 24í frtból 230 frt birtokában; és végül, mert alperes elismerte, hogy 17 frt 94 kr. a hagyatékhoz tartozó ingóknak birtokában van. Az ezek szerint megállapított 347 frt 94 krból 83 frt 76 kr. felperesek által is elfogadott teher levonása után a tiszta hagyaték 264 frt 18 krt képez. Alperes által hagyatéki teherként kimutatni kivánt 500 frt, mint ilyen, elfogadható nem volt, mert végrendelkezőnek abbeli intézkedése, hogy a végrendeletet megtámadókat alperessel szembeu 500 frt fizetésére kötelezi, mint törvényen nem alapuló érvénynyel nem bir. A megtámadott végrendelet az okból volt érvénytelennek kimondandó, mert az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ában előirt törvényes kellékekkel biró záradék a jelen volt tanuk által nem igazoltatik. Minthogy pedig alperes felperesek törvényes örökösödési jogát, a mi különben is a hagyatéki iratokkal igazolva van, és azt, hogy a hagyaték az ö birtokában van, elismerte, felperesek törvényes örökösödési jogát megítélni és alperest a 264 frt 18 krban megállapított tiszta hagyaték kiadására kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1890. október 28-án59,978.) Az elsőbiróság ítéletét a hagyaték állagának megállapítására és a perköltség megszüntetésére vonatkozó részében helybenhagyja, egyebekben pedig azt megváltoztatja, Z. Erzsébetuek 1887. évi december hó 17-én kelt végrendeletét érvényesnek kimondja s ezt csak annyiban helyezi hatályon kívül, a mennyiben az felpereseknek törvényes osztályrészét sérti és ennek következtében alperest arra kötelezi, hogy felpereseknek 132 frt 09 krt megfizessen. Indokok: Az első bíróság ítéletének a hagyaték állagára vonatkozó részét a kir. itélő tábla megfelelő indokai alapján hagyta helyben. Az érvényteleníteni kért végrendelet szövegében világosan benfoglaltatik az, hogy a végrendelet a végrendelkező előtt a tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, hogy a végrendelkező azt végakaratának kijelentette és az arra vezetett névaláírását kézjegyével ellátta, a tanuk pedig mindezt névaláírásukkal bizonyítják, tehát a végrendelet 1876. évi XVI. t.-cikk 6. §-a rendelkezésének megfelel, mert az a törvény sem rendeli azt, hogy a tanuk az említetteknek megtörténtét külön záradékban bizonyítsák, ezekből az okokból a végrendeletet érvénytelennek kimondani nem lehet. Minthogy azonban a felpereseknek, mint törvényes leszármazóknak törvényes osztályrészhez joguk van és a végrendelet, a mennyiben a törvényes osztályrészt sérti, hatálylyal nem bir, minthogy továbbá a végrendeletben felpereseket a végrendelkező az öröklésből teljesen kizárta és-minthogy a törvényes osztályrész fele annak, a mit a leszármazók végrendelet nem létében örökölnének, ennélfogva az egész hagyatékra törvényes öröklés megállapítását célzó kérelemben a törvényes osztályrész megállapítása, tehát a kevesebb iránti kérelem is bennfoglaltatván, az első biróság ítéletének a végrendelet érvénytelenítésére és a törvényes öröklésnek az egész hagyatékból lett megállapítására vonatkozó részét megváltoztatni, a végrendeletet csak annyiban hatálytalannak nyilvánítani, a mennyiben ez a felperesek törvényes osztályrészét a hagyaték fele részéhez megállapítani és alperest ennek kiadására kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. szept. 29-éu 423. sz.) A másodbíróság Ítélete néhai Z. Erzsébet végrendeletét érvényesnek kimondó és a perköltségre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlen marad; alperest kötelező részében pedig mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztattatik s felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Az érvényesnek kimondott végrendeletnek kitagadási okul felhozott tartalmát, vagyis az alperes elleniratábau érvényesített azon körülmény valódiságát: »hogy örökhagyót beteges agg korában házukból kiűzték és kidobták«, felperesek a per során meg nem tagadták, ezeu körülmény pedig számbavéve azt, hogy felperesek, mint egyenes leszármazók örökhagyó eltartására és gondozására törvénynél fogva is kötelesek voltak, továbbá, hogy örökhagyó 79 éves, elhagyott beteges és alig számba vehető csekély vagyonnal rendelkező személy lévén, segély és ápolásra szorult állapotban volt; méltán vonható azon nagyobb mérvű méltatlanság tekintete alá, melyet a Hk. I. rész 52. §-ának 1. pontja kitagadási okul felsorol, örökhagyó tehát jogosan tagadván ki felpereseket, annak hagyatékából köteles rész címén mit sem követelhetnek és pedig jelen esetben azért sem, mert örökhagyó eltartásának és ápolásának kötelezettsége felperes mint leszármazókat terhelvén, alperes mint jelenleg erre nem kötelezett oldalrokont a hagyaték és illetőleg az örökösök irányában különben is megilleti az a jog, hogy az örökhagyó által is a díjazandónak elismert tartási, ápolási és gondozási költségét követelhesse; e tekintetben pedig, ha a hagyaték vitatott értéke felperesek előállásához képest 261 frt 18 krban fogadtatnék is el, a per adataihoz és ahhoz képest, hogy örökhagyó e címen végrendeletében 500 forintot állapit meg, alperes tartási s pgyéb költségei címén emelhető igényére nézve a hagyaték értékével túlságosan díjazottnak nem tekinthető stb. 347 frt 94 kr. 83 frt 76 kr. Orvosi díjak föltétlen megállapítása, tekintettel az örökhagyó társadalmi állására és vagyoni helyzetére. A perrendtartás 235. §-ára alapított főeskii mellőzése. Az egri kir. tszék (1889. dec. 3. 5,092. sz.): Tomanóczy Endre, utóbb dr. Stern Salamon ügyvéd által képviselt dr. R. Adolf felperesnek, dr. Krajtsik Ferenc ügyvéd által képviselt E. Erzsébet, mint néh. G. József örököse, kiskorú G. Ilona és törvényes gyámja alperes ellen 1,978 frt, 485 frt iránti peréhen következőleg ítélt: Ha felperes dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy G. Józsefnél annak 1885. évi jan. hó 1-töl ugyanazon évi jul. hó 24-ig tartott betegeskedése alatt 132 nappali látogatást tett, azon esetben a keresetben 1. tétel alatt e címen felszámított díját felperesnek, naponta 4 frtjával számítva, összesen 528 írtban állapítja meg ; továbbá, ha felperes dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy G. lózsefnél a most jelzett időtartam alatt 18 éjjeli látogatást tett, azon esetben a kir. tszék a keresetben, 2. tétel alatt e címen felszámított díját felperesnek, egy éjjeli látogatást 10 frtjával számítva, 180 frtban állapítja meg; továbbá, ha felperes dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy G. József mellett a fentjelzett időtartam alatt 7 éjjelt eltöltött, azon esetben a keresetben 3. tétel alatt e címen felszámított díját egy éjjelnek eltöltéseért, 15 frtjával számítva, összesen 105 frtban; továbbá, ha felperes dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy G. József felett tartott négy orvosi tanácskozásban vett részt, azon esetben a keresetben 4. tétel alatt c címen felszámított díját felperesnek, egy tanácskozás díját 5 frttal számítva, összesen 20 frtban ; továbbá, ha felperes dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy dr. K. Frigyes egyetemi tanárt Karcagról Tisza Szőllősre és innen vissza Karcagra kisérte, ezen esetben felperesnek a keresetben 5. tétel alatt felszámított díját 50 frtban s végre, ha dr. R. Adolf leteszi az egyoldalú főesküt arra, hogy G. József részére két orvosi bizonyít ványt állított ki, azon esetben a keresetben 7. tétel alatt e címen felszámított díját felperesnek, összesen 10 frtban állapítja meg és ezen esetekben kötelezi a kir. tszék alperest, hogy felperesnek összesen 875 frt tőkét s jár. megfizessen. A mennyiben felperes a főeskük egyikét sem tenné le, azon esetben a kir. tszék keresetével elutasítja ; a mennyiben pedig a megítélt 'főeskük nem mindenikét, hanem csak egyikét vagy másikát tenné le, azon esetben alperes csakis azon tőkerészletet s jár. köteles megfizetni, melyre nézve az eskü letétetik s azon