A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Köteles-e az, ki testi sértést szenvedett, magát az orvos által egészsége helyreállításához szükségesnek tartott operációnak alávetni

A J alperes által ezen szóbeli megállapodás bizonyítása végett megnevezett tanú kihallgatása iránti kérelme is mellőzendő volt. De nem volt tekintetbe vehető alperesnek az a további kifogása sem, hogy felperestől felvételi okmányt sem kapott, mert az a kifogása megcáfoltatik a 4 /. alatt csatolt saját levele által, melyben elösmerte, hogy ajánlatának elfogadásáról értesíttetett és a felvételi könyv is neki megküldetett. Végül nem vétethetett tekintetbe alperesnek a 67. alatt becsatolt alapszabályok 5. §-ára alapított az a kifogása sem, hogy az alapszabályok ezen g-ában foglalt rendelkezés szerint, minthogy alperes a befizetés teljesítését elmulasztotta, felperesnek csak az a joga lehet, hogy őt a szövetkezetből kizárja, mert az alapszabályok idézett §-ában az, hogy felperes a befizetéseket pontosan nem teljesítő tagokat csakis kizárhatja, nem foglaltatik ; e nélkül pedig felperesnek meg van ugyan az a joga is, hogy a befizetéseket elmulasztó tagokat kizárhatja, de nincs kizárva az, hogy felperes ezen jogától eltekintsen és a kizárás helyett a befizetést"követelje: alperes pedig nem is állította, hogy felperes őt a szövetkezetből kizárta volna. A felhozottak szerint alperes, mint a szövetkezet tagja a B) alatti alapján 10 üzletrész után a befizetéseket teljesíteni köteles levén, minthogy nem tagadta, 10 üzletrész után tagdíj fejében 30 frt és az 1889. évi február hó 1-éig az üzletrészek után teljesítendő havi részletekbe is már 250 frt befizetendő volt és hogy a befizetést elmulasztotta, s minthogy felperes követelését 190 frt havi részletekre és a járulékokra leszállította, alperes a leszállított követelés s annak járulékaiban volt marasztalandó stb. A m. kir. Curia (1891. szeptember 11-én, 1,392/891). sz. a.): A másodfokü bíróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete a benne felhozott s az alapszabályok §-aira alapított indokainál fogva helybenhagyatik btb. II. A budapesti királyi kereskedelmi s váltótörvényszék (1899. október 21-én, 52,463. sz. a.) : Pálfy Ferenc ügyvéd által képviselt »budapesti hitelegylet, mint szövetkezet« cég felperesnek dr. Képes Pál ügyvéd által képviselt W. Károly alperes ellen 375 frt töke s járulékai iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes szövetkezet alapszabályainak 5. §-a szerint oly esetben, midőn a szövetkezeti tag üzletrészei után az összes hátralék a hivatkozott §. rendelkezése folytán esedékessé válik, annak 8 nap alatt befizetésére az illető tag oly figyelmeztetéssel szólítandó fel, hogy a tagok sorából kizáratván, a tényleg teljesített összes befizetései a tartalékalap javára esnek. Minthogy pedig az alapszabályok hivatkozott §-ában a fennebbi intézkedésnek elvitázhatatlan értelme szerint, az üzletrészek utáni befizetések elmulasztásának kizárólagos jogkövetkezményéül a fizetéseket elmulasztó szövetkezeti tagnak a szövetkezetből kizáratása és a már tényleg befizetett összegeknek a szövetkezeti tartalékalap javára visszatartása van megállapítva s az alapszabályok az idézett §-nak a felperes által vitatott azt az -értelmet, mely szerint a szövetkezet a befizetéseket • elmulasztó tagtól a kizáratás mellőzésével az elmaradt fizetést behajtani jogosítva lenne, adni nem lehet, mert olyan vagylagos intézkedést, hogy a szövetkezet jogosítva lenne a késedelmi tagoktól tartozásaikat per utján behajtani, vagy az illető tagot a szövetkezetből kizárni s az általa már befizetett összegeket a társaság tartaléktőkéje javára eleseitekül nyilvánítani, az alapszabályok hivatkozott §-a nem tartalmaz s ily intézkedés a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó §-aiban sem foglaltatik, az idézett törvénynek felperes által hivatkozott 153., 168., 169. és 171. §-ai pedig a szövetkezetekre alkalmazást egyáltalában nem is nyerhetnek: az előadottak szerint tehát felperes szövetkezeteknek kereseti joga az által, hogy neki az alperes által jegyzett üzletrészek utáni befizetések elmulasztása folytán egyedül alperesnek a szövetkezetből kizáratásához s az ez által tényleg teljesített befizetéseknek a tartalékalap javára megtartásához nyílik joga, elenyészett ; felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. évi május hó 20-án, 8,734/889. sz. a.) Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s az alperest a kereseti 375 frt s járulékainak felperes részére leendő megfizetéséére kötelezi stb. Indokok: Alperesnek azon kifogása, hogy ő 20 darab üzletrész aláírását csak oly feltétellel vállalta magára, hogy neki 125 frt lefizetése után felperes által egy 1,009 frtos kölcsön fog nyújtatni, továbbá, hogy a mennyiben részére a kölcsön nem adatott meg, ő P. János felperes cég vezértitkárával megegyezett akként, hogy a már befizetett összegről felperes cég tartalékalapja javára lemondott, tekintetbe vehető nem volt, mert alperes a valódiság tekintetében nem kifogásolt B) alatti aláírási ív tartalma szerint a hitelegyletbe tagként feltétlenül lépett be s mert az írásbeli szerződéssel egyidejűleg tett szóbeli egyezkedések, ha az okirattal egybe nem hangzanak, figyelembe nem vehetők, továbbá, mert alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy P. János felperes cég képviseletére és a céget kötelező megállapodások létesítésére jogosítva lenne, e nélkül pedig, ha igazolhatná is alperes azt a kifogását, hogy P. Jánossal a kifogása szerinti megegyezésre lépett, ez az egyezség felperes cég irányában nem kötelező, ugyanazért az erre nézve kinált főeskü sem volt tekintetbe vehető. OG-. 163 De nem volt tekintetbe vehető alperesnek a 2"/. alatt becsatolt alapszabályok 5. §-ának reudelkezésére alapított az a kifogása sem, hogy ennek értelmében felperesnek csak az a joga lehet, hogy alperest a tagok sorából kizárhassa, mert az alapszabályoknak hivatkozott rendelkezése alapján felperesnek ugyan ehhez is joga tehet, de ezen §. nem zárja ki azt, hogy felperes ezen jogától eltekintsen és az aláirt üzletrészek utáni befizetést követelje. Ezeknél fogva s mert alperes nem is állította, hogy az aláirt üzletrészekre a 60 frt tagdíjon kívül 125 forintnál többet fizetett volna be s mert a teljesített ezen fizetés mellett a még fizetendő összeg, a kereseti összegnek megfelel, alperest a kereseti összeg s járulékai megfizetésére kötelezni kellett stb. A ra. kir. Curia (1891. szeptember ll-én, 1,800/v. 89 ). szám a.): A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik s az első bíróság ítélete a benne felhozott indokokból helybenhagyatik stb. Az azonnali szállításnak szerződésileg történt megállapítását az ezt állitó köteles bizonyítani. Az azonnali teljesítésnek közelebbi záros határidő kitűzése, vagy fix határnap megjelölése nélkül való kikötése llx ügylet megállapítására magában véve elégtelen. (M. kii-. Curia 1891. július S. 811. sz. a.) Uj váltók adásával a felek között njitás jön létre, a régi váltók tehát — ellenkező kikötés hiányában — azon esetre is kiadandók a váltóadósnak, ha kezessel is voltak biztosítva, az ujak azonban nem. (A kassai kir. itélö tábla 1891. évi 2,236. p. sz.) Bünnügyekben. Házastársi viszonyban élő nőt illetően, bárha tréfásan basznált meggyalázó kifejezés, megállapítja a becsületsértés tényálladékát. A szentendrei kir. járásbíróság: Vádlott ifj. Fr. M. a mbtkv 261. §-ba ütköző és e szerint büntetendő becsületsértés vétségének vádja és következményei alul felmentetik. A pestvidéki kir. törvényszék: A kir. törvényszék a kir. jbiróság fenti keletű és számú Ítéletét megváltoztatja, F. M-t a P. }-né sérelmére elkövetett, a btkv 261. §-ban meghatározott becsületsértés vétségében vétkesnek kimondja és ezért az idézett szakasz alapján az 1887 : VIII. t.-cz. 1. §-ban megjelölt célokra 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő, be nem hajthatás esetére pedig 1. azaz egy napi fogházra átváltoztatandó 5 azaz öt frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: A vád tárgyát az képezi, hogy F. M. P. J -né magánvádlóra vonatkozólag 1890. évi november hó 21-én korcsmában többek előtt azt állította volna, hogy gyermekeinek több apja van és ugy ez által női és házastársi becsületében megsértette. E váddal szemben F. M. tagadásban van. A tanuk közül Sz. J. vallja, hogy P. J. a kérdéses alkalommal a sok adó miatt panaszkodó F. M-uak azt felelte : »te is panaszkodol, hogy sok adót fizetsz, holott gyermeked sincs, mindig babrálsz és nem tudsz csinálni«, mire F válasza az volt: »te sem csináltad egyedül gyermekeidet*. Ugyanígy vall S. A. is, a ki vádlottnak válaszát a következő szavakkal idézi: »Weisst du denn, dass du der alleinige Vater von deinen Kindern bist ?« Különben mindkét tanú vallja, hogy ezen eset a korcsmában történt és vádlott a kérdéses szavakat tréfásan, mintegy ingerkedve mondta. Minthogy pedig vádlottnak e kifejezései, noha nem is állítás, hanem kérdés alakjában mondattak, kétségtelenül sértők, mert magánvádló női becsülete és házastársi hűségét illetőleg kételyt tartalmaznak; minthogy a sértési célzat, még ha tréfásan mondatott is, már magában a cselekményben, vagyis a kifejezésben benne foglaltatik : ennélfogva vádlottat a becsületsértés vétségében vétkesnek kimondani s tekintettel büutetlen előélete, az esetnek korcsmai borozás és ingerkedés közben történte, valamint a sértési célzat kisebb fokára mint enyhítő körülményekre, vádlottat a fent kitett összegű pénzbüntetésre Ítélni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek Ítéletét a büntetés mértékére vonatkozóan a btkv. 91. §-ának, a helyettesítő büntetés meghatározására vonatkozóan a btkv. 53. §-ának és vagyoni elmarasztalásra vonatkozóan az eljárási szabályok 82. és 107. §-ainak felhívásával helybenhagyja indokainál fogva s a felebbezésben előadottakra kiterjedően azért, mert házastársi viszonyban élő nőt illetően szándékosan, bárha tréfásan, oly kifejezésnek használása, a milyet a tanuk bizonyítanak, meggyalázó s mert ama kifejezés meggyalázó voltán semmit sem változtat, hogy a magánvádló férje a kifejezést annak használatakor sértőnek nem tekintette. (1891. május 12-én, 12,001.) A bünpörben felmerült ügyvédi díjak megállapítása a büntető bíróság hatáskörébe tartozik. (M. kir. Curia 1891. ipril 8. 1,565. B. sz.) A B. T. K. 310. §-ában emiitett „hivatás" és „foglalkozás" alatt csak olyan életpályákat lehet érteni, a melyek gyakorlatához az államhatalomnak különleges feltételekhez ketött 'engedélye szükséges. (M. kir. Curia 1891. ápril 3. 8,553/1890. B. sz.)