A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 41. szám - Nota-per. (Kossuth Lajos irói életéből és egy jogi szaklap megindításának küzdelmeiről)

298 melytől a hátralékok tömegessége s folytonos szaporodása — elmaradhatlan. Oly ikertestvérek a jogéletben, melyek semmi palliativ műszer által el nem választhatók; oly kinövés, melyen sem a biró-szaporitás, sem a tanácsok rendezése, sem a munkásság túl feszítése nem segíthet s még nem is segített. Es a mely bajnak valódi, állandó orvoslása abban sem található fel, ha két egybehangzó itélet ellen további jogorvoslat nem engedtetik, vagy az a végrehajtási ügyekben korlátoltatik, vagy a kisebb bűnesetek felebbezése a törvényszékekhez utaltatik. Vizsgáljuk közelebbről ezen állítás természetét s a bizonyítására szolgálható törvénykezési adatokat. Már az utóbbi évtizedekben, midőn a decentralisatiónak híre sem volt, mind a Curia, mind a budapesti kir. tábla, a hátralékok túlszaporodása következtében oly kritikus helyzetbe jutott, hogy közel volt az összeroskadáshoz, jogszolgáltatásunk a fennakadáshoz, a mihez a pereknek évekig húzódása már közel jár. Ezen helyzet kényszeritette az igazságügyi kormányzatot, Horvát, Pauler, F a b i n y alatt, rendkívüli, a helyes igazságügyi politika által nem is helyeselhető palliativ eszközök alkalmazására, milyenek a pótbiróság s kisegítő bírák. De kielégítő siker né'kül. Egy párszor, a nagyobb munkaerő ideiglenes felhasználásával, a hátralékok nagy része feldolgoztatott; de rövid idő multával azok megújultak és pedig többnyire még nagyobb tömegekben. Az elsőfokú bíróságoknál 1860. évben még csak 7872 ezer polgári per volt folyamatban ; 1877-ben már 1383/r ezer ; 1881-ben 164 ezer és 1887. évben nem kevesebb, mint 178 ezer; mi 10 év alatt 40 ezer szaporulatot képez. A törvényszékek felebbviteli forumot is képezvén, ezeknél a polgárjogi felebbezések 1881 —1886. évek alatt 1,336-ról 1,846-ra szaporodtak ; a panaszok pedig 691-ről 754-re. A feltörvényszékeken ugyanezen időszak alatt 771-ről 822-re szaporodtak, és a panaszok 208 ügyszámról 242-re. (Zeitschrift d. Sáchsischen statistischen Bűre a u s. 1891.) Az egységes kir. táblánál, az évenkinti nagy ügybejövetel hatása alatt s az előbbi évről fenmaradt ügyhátralék nyomásánál, az évi elintézendő ügyforgalomnak természetszerűleg nagy mérveket kellett öltenie. Erre csak egy pár adatot említsünk fel. Mig 1873. évben az elintézendők összege 99,000 volt, 1888. évben 155,833-ra emelkedett. Tehát 15 év alatt több mint 50 ezernyi nagyobbodás. 1889-ben még nagyobb lett az elintézendők összege, t. i. 158,881 ; és csak 1890. év folyamán csökkent kis mérvben : 153,000-re. Ez mindenesetre nagy horderejű momentum a felebbviteli justitia alakulására. Azon körülmény, mely oly rendkívüli nagy terhet rótt a tábla biráira, a felebbviteli jogszolgáltatásra, komoly következmények nélkül nem maradhatott. A lehető legnagyobb munkaerőt kellett kifejteni; valódi önfeláldozással kellett a tábla bíráinak dolgozni, hogy némileg legyőzhessék az elintézendők nagy tömegét, azon sikerrel, hogy a felebbviteli fórumon a justitia teljes fennakadást ne szenvedjen. Ez azonban általában véve csak ugy sikerülhetett, hogy az elnökök nemcsak buzdították, hanem komolyan sürgették s követelték is, hogy a birák nagyobb számban s minél több ügyet jelentsenek be. Gyakoroltatott ezen befolyás, mivel a semmitőszéken is hasonló szomorú állapotok voltak, sa nagyemlékű Majláthtól kezdve a táblai elnökök által is. Némelyeknek kellemetlen volt ezen szoritgatás, panaszkodásra is adott alkalmat, de a szükség nem engedett más eljárást követni. Az tehát, mintha ezen befolyásolást, ezen morális erőltetést a szegedi tábla elnöke találta volna fel, vagy használna először az ügy tömeg legyőzésére, nem felel meg a valóságnak. Csakis ily elnöki szigor-kifejtés mellett volt leheti", az, habár tudjuk, hogy számosan voltak a táblánál, kiknek buzgalma, önfeláldozó munkássága nem szorult a pressióra, a többségnél csak igy volt elérhető az, hogy a budapesti táblánál az elintézések összege oly rendkívüli nagy tömegre emelkedhetett évenkint. Nem csekélység, hogy mig 1886. évben 95,000 ügy lett elintézve, 1889. és 1890. években az elintézések már a 130,000 számot meghaladták. Azonban ennek kivitele elkerülhetlenr.é tette azt is, hogy az ügyek referálása gyorsan, rövid idő alatt történjék. Tényleg csakugyan — rendszerint — csupán néhány perc jutott egy ügy elintézésére. Lehetetlen volt tehát, hogy minden perben az összes ügyiratok felolvastassanak. Ez nem is volt gyakorlatban — a legfelsőbb fórumon sem — kivévén a nagyobb fontosságú s bonyolódottságú pereket. Az előadó rendesen megismertette szóval a per állását, hivatkozott az okmányokra s ha kívántatott, akkor a fontosabbak felolvastattak, valamint a felebbezések s az Ítéletek is. Ebben összpontosul az elhirhedett referensi omnip o t e n t i a, mi valóban nem jár minden veszély nélkül a jogszolgáltatás nemesb céljaira, a jog biztosságára, de elmaradhatlan az írásbeliség rendszerében, főkép akkor, ha oly nagy elintézési teher nehezedik a felsőbíróságra mint a volt egységes táblánkra. Csak igy volt lehető, hogy egy ülésben oly nagy ügyszám intéztessék el, mikép az elintézések az év végén még nagyobb, a fennakadást jelző hátralékösszeget ne hagyjanak maguk után. Kétségtelen, hogy ezen jogszolgáltatási kinövéseknek, a jogkezelés ezen árnyfoltjainak nagy befolyásuk volt a judicatura alaposságára is, mi a praecipitálással össze nem fér. De azokat a decentralisatiónak tulajdonítani valóban merész mistificatió. Azok megvoltak ugy a Curián, mint az egységes táblánál. Ha tehát az új tábláknál is folytatást nyernek, forrását nem a decentralisatióban, hanem azon rendszerben s TÁRCA. Nota-per. — A »Jog« eredeti tárcája. — Közli : RÉSÜ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (Kossuth Lajos ivói életéből és egy jogi szaklap megindításának küzdelmeiről.) A szabadságharc előtt, a censura uralma alatt nemcsak a napi és heti lapok, de a törvénykezési és közigazgatási szaklapok is csak ugy kerülhettek ki a sajtó alól, ha előbb az abba adott kéziratok a kormány által kinevezett ceusorok vizsgálatán átment. Most, midőn sajtószabadságot élvezünk, érdekes olvasmányt fog képezni azon per, melyet »Nota infidelitatis« hütlenségi per címen indítottak 1837. évben nagy hazánkfia : Kossuth Lajos ellen, ki úttörője volt egy szaklapnak, mely »T örvényhatósági tudósitások« cím alatt jelent meg. Hogy mily akadályokkal küzdött ezen szaklap szerkesztője i.S kiadója, azt a közönség azon régi levélből, melyetEgry János 1836. évben Ugocsamegye főjegyzője kapott Kossuthtól s melyet újabb időben a lapok közöltek, ismerheti meg és mely szerint az írott példányokat nem lehetett rendes postai uton kézbesíteni az elöfizetőkuek, mert lefoglaltattak, hanem erre a célra kikerülő utak használtattak. A »Törvényhatósági tudósitások« igen erélyes hangon lettek összeállítva, ugy hogy a magyar kormány abban lázitásra való sérelmet talált és szerkesztőjét 1837. évben hűtlenségi perbe fogva, elővizsgálati fogságba helyezte. A nota-per aligha volt közö've még nyilvánosan napi vagy szaklapba és tán a vizsgálati iratok az irattárból el is tűntek, igy annak kivonatát néh. édes atyám után, ki a perben Lovassy László védője volt, az ö általa készített iratokból a jogászközönség részére, mint érdekfeszítő vizsgálatot közlöm. 1837. évben a »causarum director« Eötvös József, ki az osztrák uralom alatt törvényszéki elnök és később septemvir volt és érdemeiért nyugdíjaztatásakor bárói ranggal ruháztatott föl. Ez volt megbízva a vizsgálattal és az előnyomozás keresztülvitelével. 1837-ben, a corpus juris uralma alatt, még az inquisitióban a vizsgálóbiró kérdéseit latin nyelven tette föl, igy ezen nyelven föltett kérdéseket hiven megtartom, mert azt a szakközönség érteni fogja, a laicus közönség pedig az arra magyar nyelven adott feleletekből értelmét kiveszi. Az önvallomási jegyzőkönyv címe következő volt: »Protocolum.« »Anno 1837. Die 8-a Junii in libera Regia ac metropolitana civitate Budensi ab incarcerato Ludovico Kos'uth sequens benevola fassio excepla«, vagyis : 1837. jun. 8. napján szab. kir. Buda fővárosában fogva levő Kossuth Lajossal felvett önkéuytes vallomási jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv a mai korbani szokásos módon általános és részletes kérdőponlokra terjeszkedett ki, melyekre az adott feleletek kiderítik a tényállást is, mely igen érdekes, különösen a napi és szaklapirókra, kik annak elolvasása után összetett kezekkel hálálkodhatnak azért, hogy a sajtószabadság jótékonyságát élvezik. Lássuk a feltett kérdéseket és arra adott feleleteket: 1. Quod est nomen, cognomen, aetas, Religio, et quae conditio ? Ad 1. Mielőtt e kérdésre felelnék, el nem mulaszthatom, ugy befogattatásomra, mint -annak módjára s eddigi már 5 hetes tömlöcöztetésemre nézve ünnepélyes óvást tenni. Nevem Kossuth Lajos, zemplénvármegyei születésű, 35 évét élem életemnek, vallásom evangelica, ügyvéd vagyok és több nemes vármegyék táblabírája.