A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 40. szám - A nemzetközi criminalistikai egyesület ez idei szeptember havában Christianiában tartott nagygyűlése. 2. [r.]

A JOG. 159 belépését feltételektől tette függővé, alperes tehát csak akkor lenne a szövetkezet tagjának tekinthető, ha felperes a kikötött feltétel bekövetkeztét — vagyis azt, hogy alperesnek a kért kölcsönt megadta — bizonyította volna, ezt azonban felperes bizonyítani meg sem kísérletté: felperest alperes — mint szövetkezeti tag — ellen indított keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir itélő tábla (1890. május 12-én, 8,549.) : Az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest kötelezi a kereseti 180 frt töke s járulékainak felperes részére leendő megfizetésére, stb. Indokok: Alperesnek a B. alatti belépési nyilatkozat alaki hiányára alapított kifogása az elsöbiróság ítéletének erre vonatkozó helyes indokai szerint tekintetbe nem vétethetvén, a B. alatti által felperes bizonyította, hogy alperes felperes szövetkezetbe való belépés iránt öt törzsbetétjegy mennyiséggel ajánlatot tett és hogy ajanlatának elfogadása esetére az alapszabály szerinti beiratási díj és 5 frtos első részletnek azonnali befizetésére magát kötelezte. Hogy pedig felperes szövetkezet alperes ajánlatát elfogadta és erről alperest értesítette is, az bizonyítottnak volt veendő, alperesnek 2. sz. a csatolt saját levelével, melynek tartalma szerint alperes hivatkozva a felpereshez ugyancsak a B) alatti ajánlatának kiállítása napján intézett levelére, arról értesítette felperest, hogy a beiratási díj és az első díjrészlet csak a megszavazni kért hitelösszegből vonható le, a miből következik, hogy felperes a 2. sz. a. levelet megelőzőleg alperest, ajánlatának elfogadásáról értesítette nemcsak, hanem a befizetésre is felhívta. Ezek által pedig bizonyította felperes, hogy alperes mind a két fél hozzájárulásával felperes szövetkezetnek tagjává lett és a keresetileg követelt befizetéseket teljesíteni tartozik A mi ezek mellett alperesnek azt a kifogását illeti, hogv felek közt oly megállapadás jött létre, mely szerint ö a szőve kezetbe csak oly feltétel mellett lépett be, ha felperes őt 3,000 frtnyi hitelben részesiti, mely feltétel nem teljesítése esetén felperes a befizetést, illetőleg a kereseti összeget nem követelheti, a,: tekintetbe vehető nem volt, mert alperes e kifogását nem bizonyította Alperes ugyanis azt állította, hogy ez a megállapodás felperes szövetkezet igazgatóságával ajánlata megkötésekor külön történt és pedig a mennyiben felperes amaz ellenvetésére, hogy a szóbeli megállapodás Írásbeli szerződés mellett különben sem volna tekintetbe vehető, nem is állította, hogy a megállapodás nem szóbelileg történt, de különben sem adta elő, hogy az állítólagos megállapodás Írásban történt, beismertnek veendő, hogy a vitatott megállapodás szerinte is szóbelileg történt. Minthogy azonban alperes ajánlatát a B) szerint feltétlenül tette és minthogy az általános jogelvek szerint az Írásbeli szerződéssel egyidejűleg történt szóbeli megállapodások, a mennyiben az Írásbeli megállapodással egybe nem hangzanak, figyelembe nem vehetők, az alperes által ezen megállapodás bizonyítására kinált főeskünek helyt adni nem lehetett, annál kevésbé pedig, mert alperesnek csak ellen^ égiratában, tehát elkésetten felhozott az az állítása, hogy ez a megállapodás a B) alatti kiállítása után is megerősíttetett, figyelembe nem vétethetett. De nem szolgál bizonyítékul arra, hogy alperes a szövetkezetbe való belépését az általa állított feltételhez kötötte, a 2. sz. a. levél sem, mert az e levélben foglalt feltétel, mennyiben e levél alperestől ered és oly időben Íratott, mikor ugyancsak a levélnek tartalma szerint alperesnek B) alatti feltétlen ajánlata elfogadtatott, mint alperesnek egyoldalú ténye, ily megállapodás igazolására bizonyítékot nem képezhet s mert felperes tagadván, hogy felek közt a vitatott megállapodás bármikor létrejött volna s tagadván azt is, hogy a 2. sz. alatti a megállapodás létrejöttét igazolná, az a körülmény, hogy felperes nem tagadta, hogy a 2. sz. alattit megkapta s hogy ezen 2. sz. alattinak tartalma ellen annak idején kifogást nem tett, illetőleg nem tiltakozott, még nem bizonyítja azt, hogv alperes a 2. sz. alattiban emiitett, állítólag a B) a. ajánlat kiállítási napján kelt levelet felperesnek megküldte és hogy azt felperes meg is kapta, annál kevésbé pedig, mert alperes ezt a per során nem is állította, e nélkül pedig felperes a 2. sz. alatti levél tartalmának valósága tekintetében részletesen nyilatkozni nem is tartozott. Minthogy pedig a B) alatti által ugy a kereseti beiratási díj, valamint a követelt első díjrészlet mennyisége is bizonyítva van, a kamatkövetelés ellen pedig alperes külön kifogással nem élt, alperest a kereseti összeg és kamatában elmarasztalni s ekként az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. évi szept. U-én, 930/v. 1891.): A másodfokú biróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Az alperes beismerte, hogy a B) alatti nyomtatványt aláirta, illetve nevének beírásával kitöltötte, mely okirat ajánlatot tartalmaz arra nézve, hogy az alperes a felperesi szövetkezet tagjául felvétessék. Ez ajánlat elfogadása maa-ára a B. alattira van reá vezetve és az alperes részéről bemutatott 2*/. alatti levélfogalmazványból kitűnik, hogy az ajánlat megtörtént elfogadásáról a felperes az alperest értesítette, ki nem is állítja, hogy ez az értesítés elkésve történt volna. Az alperes amaz állítása pedig, hogy tagul ajánlkozása feltételes volt, mert a kívánt 3,000 frtnyi kölcsön elnyerésétől tette függővé belépését a szövetkezetbe s hogy a feltétel nem teljesítése következtében a tagsági szerződés létre nem jött, bizonyittatlau maradt, mert a B) alatti nyilatkozat feltétlen és egyidejű eltérő szóbeli megállapodás nem bizonyítható, miért is az alperes egyidejű írásbeli kikötést vagy megállapodást tartozott volna bizonyítani, mi végből a 2/. alatti levélfogalmazványt mutatta be,, mslyben egy korábbi alperesi levélre hivatkozás foglaltatik. Abból a levél fogalmazványból, illetve másolatból azonban — habár a felperes ilyen értelmű levélnek kézhez vételét nem tagadta — nem tűnik ki, hogy a vitatott kikötés a korábbi levélben feltételként foglaltatott-e és a B) alatti ajánlattal egyidejűleg küldetett-e az be a felperesnek, maga a 2-/. alatti levél pedig a kérdéses nyilatkozat szövegét nem pótolhatja. Ennek folytán az alperest a kereset értelmében elmarasz talni, illetve a másodfokú biróság Ítéletét helybenhagyni kellett. Az ellenfél kereskedelmi könyveire előleges birói szemle el nem rend lbetü. (Budapesti kir. itélö tábla, 1891. jun. 10. 3,803. sz. a.) Akár foglalóul, akár vételári < lölegül adatott a váltó valamely szállítási szerződésre, a váltóadós a fizetést csak abban az esetben tagadhatja meg, ha vaary azt bizonyítja, hogy a szállítási ügylet a felek kölcsönös elállása folytán megszűnt, vagy azt, hogy a szállítási szerződé, alapján fennálló jogviszony nz illetékes biróság által már elbíráltatott és felperesnek a foglaló vagy előleg visszaadására való kötelezettsége jogerős birói Ítélettel megállapittatotf. (A m. kir. Curia 1891. szept. 1-én, 37. sz. a.) A vevő a kereskedelmi utazónak hatályosan fizethet akkor i , ha azon számla szélén, melylyel az áríi küldetett, oly nyomtatott általános figyelmeztetés olvasható, hogy az eladó csak oly fizetéseket ismer el, melyek közvetlenül neki, vagy meghatalmazásával ellátott személyek kezéhez teljesittetnek, mert ily általános figyelmeztetésnek joghatálya nincsen, a kereskedelmi meghatalmazott törvényes jogkörének korlátozása harmadik személyek irányában csak azon esetben lévén hatályos, ha az illető vevő e röl különösen értesíttetik. Ka a hitelező adósiil nem értesítette kereskedelmi utazójának elbocsátásáról és az ügylet megkötése óta nem telt el annyi idő, hogy az adós a meghatalmazásnak időközben törtónt visszavonását vélelmezhette vagy valószínűnek tarthatta volna, az esetb ;ii a hitelező az utazó kezéhez teljesített fizetést érvényesnek elfogadni tartozik. A kereskedelmi utazónak jogköre különös meghatalmazás hiányában nem terjed ki arra, hogy főnökének követeléséből elengedést tegyen. A rendelkezésre bocsátástól való elállás nem zárja ki a vevő azon jogát, hogy az árú minőségi hiánya miatt a kt. SIS. alapján a vételár aránylagos leszállítását követelje. Ha a vevő árleszállítást követel, ő tartozik bizonyítani az arú szi-rzödésellenes minőségét és csekélyebb értékét. (M. kir. Curia 1891. április 4-én, 1,199. sz. a.) Bűnügyekben. Ámbár vádlottak az Idegen dolgot birtokba vették, de elsajátítási szándék hiányában büntetendő cselekmény meg nem állapitható. Felmentés a felsőbíróság által, dacára annak, hogy vádlottak az alsóbiróság marasztaló Ítélete ellen nem felebbeztek, midőn azonban az ügyész vádlottak javára felebhezett. A nyíregyházai kir. törvényszék (1890. jun. 10. 3,310. sz.): D. János I. r. és H. János II. r. vádlottakat a btk. 333. §. s a 336. §. 5. pontja alapján ellenük emelt lopás bűntettének vádja alól felmenti, azonban a btkv. 365. §-ba ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösöknek mondja ki és ezért 3—3 havi fogházra ítéli, stb. Indokok: D. János és H. János vádlottak felmentendők voltak a btk. 333. §. s a 336. §. 5. pontja alapján ellenük emelt lopás bűntettének vádja°alól, mert előbbinek azon ténye, hogy 1888. márciusban a Tiszamentén kitört árvízveszély alkalmával a G. Emánuel tulajdonát képező, csak a szárazra húzott s éjjel a feljebb emelkedő ár által az I. r. vádlott tartózkodási helyéül szolgáló tanya felé hajtott mentőszálat a viz szélére kihúzván, arról beismerése szerint néhány deszkát és egy vasláucot elvitt, továbbá H. |ános II. r. vádlottnak azon cselekménye, hogy a D. János által pár percre őrizet nélkül hagyott mentőszálat, tudván, hogy ezt I. r. vádlott a vizből fogta ki, hazamenetelére felhasználta s magának megtartotta, a lopás tényálladékát meg nem állapítja, mert a körülményeknél fogva elfogadható, hogv a mentőszálat a viz árja által a messzebb vidékről oda sodrottnak hihették s igy a lopás egyik föismérve, hogy az idegen ingó dolog más birtokából, vagy birlalásából elvétessék, cselekményükben fel nem található. Ellenben, mert kétségtelenül beigazoltatott, hogy az általuk akként találtnak vélelmezhető mentőszálról elvitt láncot I. r. vádlott, magának a mentőszálnak birtokába