A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 40. szám - A nemzetközi criminalistikai egyesület ez idei szeptember havában Christianiában tartott nagygyűlése. 2. [r.]

294 A JOG. 2. Ezen úgynevezett javíthatatlan, rögzött bűnösöket illetőleg feltétlenül szükséges továbbá, hogy a legutóbbi delictum felett hozott Ítélet ne legyen egyszersmind végérvényes ítélet arra nézve, hogy a delinquens minő elbánás alá essék, hanem a felett, hogy valaki javithatlannak tekintessék-e vagy sem, a vádlottnak személyisége, múltja és a kiszabandó próbaidő alatt tanúsított magaviselete stb. tekintetében eszközölt újabbi szorgos vizsgálat alapján egy külön bíróság ítéljen. Ezzel befejeztél; a tárgyalásokat; a legközelebbi nagygyűlés 1893-ban lesz megtartva. Végül még említést érdemel a gyűlésnek két határozata: az egyik a H o 1 z e n d o r f f-a 1 a p i t v á n y létesítése tárgyában, melyből pályadíjakat fognak kitűzni. A másik határozat L i e b m a n n Ottó berlini céggel kötendő szerződésre vonatkozik. Ennél a cégnél fog ugyanis kiadni az egyesület egy nagyszabású müvet, egyidejűleg német és francia nyelven, ily címen: »Die Strafgesetzgebung der Gegenwart in rechtsvergleichender Darstel1 u n g«, mely a jelenkor egyik legkimagaslóbb jogi munkájának ígérkezik lenni. A vállalat körülbelül 5 évet fog igényelni és példánya 150 márkába fog kerülni. A kormányokon, könyvtárakon és a tudós társaságokon raulik, hogy előjegyeztetésük által e nagyszerűnek ígérkező munka megjelenését lehetővé tegyék. A gyűlés külső lefolyását illetőleg, Q u a m norvég igazságügyminiszter nyitotta meg ünnepélyesen a gyűlést. Alelnökök voltak: Birch-Reichenwald miniszter, dr. Seuffert bonni tanár és dr. U p s t r e m ; továbbá dr. Zu.cker prágai tanár és Tavares de Medeiras lissaboni ügyvéd. Az ünnepélyt társas vacsorával fejezték be, melyen a városi hatóság is képviselve volt. A tósztokban részint a közösmunka szülte lelkes rokonszenv, részint a vendégek őszinte köszönete norvég barátaik iránt jutottak eleven kifejezésre. Nyilt kérdések és feleletek. Arany János szobra — foglalás tárgya. N. K. bécsi lakos nagyobb követelése behajtására e napokban Turbain Károly budapesti müöntő műtermében foglalás alá vétettem Arany János kész ércszobrát, mely a múzeum előtt a közeljövőben leendő felállításra van szánva. A foglalásnál Turbain ur, tiltakozás kíséretében azt adta elő, hogy a szobor a bizottság által »már ki van fizetve és már át is vétetett«. A végrehajtónak e miatt támadt scrupulusaival szemben, Turbain ur kérdéseimre előadta, hogy a szoborhoz ő adta az anyagot és a feldolgozás, az öntés, az ö munkája eredménye. Ezek után a szobor lefoglaltatott, a bronzérték (12 mm. súly) alapján 2,400 frtra becsültetett és mint »igénylöt«, báró Eötvös Lóránt szoborbizottsági elnököt értesítette a foglalásról a végrehajtó. Az eset szokatlan és jogi oldala nézetem szerint sok és nem érdektelen \itára adhat alkalmat. Mindenekelőtt szem előtt tartandó, hogy a dologba a szellemi tulajdon kérdése is belejátszik, a mennyiben St. ismert szobrász, a szobor mintázója is előreláthatólag nem marad el igényei támasztásával. A szobor-bizottság nem tulajdonosa a szobornak, tehát igénynyel jog szerint elő sem állhat. A tulajdonos az adakozók össze8ége, miután a szobor létesítéséhez szükséges tőke közadakozásból került össze. Megjegyzem, hogy a végrehajtást szenvedett nem tudta igazolni az átvétel és kifizetés fentebb emiitett állítólagos tényeit, de különben is, hogy nevezetesen az » átvétel« tényleg meg nem történt, bizonyítja, hogy a szobor a foglalás területén találtatott. A szobor-bizottság, mint kizárólag bírálat céljából, tehát ideiglenesen, ad hoc összeült társaság (nem egyéb), mint ilyen aligha fog szerepelni ebben az ügyben. Helyébe előreláthatólag a gondnok fog lépni, a ki hivatva lesz az igénypörben érvényesíteni a szobor valódi tulajdonosainak az érdekeit. Erre a hozzászólásra tán érdemes esetre kívánom e sorokkal felhívni t. kartársaim figyelmét. Dr. Schoenberg Ferenc, budapesti ügyvéd. A perújítás kérdéséhez. (Felelet.) »A J o g« 39-ik számában Szép Gedeon ügyvéd ur, egy concret esetből kiindulva, azon kérdést vetette fel: »le nem tett esküvel eldöntött pert lehet-e megújítani ?« Az igenlő feleletet ezen kérdésre a pptási novella 71. és 73-ik §-a adja meg. Ezen két szakasz sokkal tüzetesebben határozza meg a perújítás kérdését, mint a p. perrendtartásnak érvényen kivül helyezett 317. §-a, melynek a) pontja egyenesen kizárta a perújítást, kivévén, ha az eskü hamisnak bizonyult be. Praxisomban azonban ezen 317. §. érvényben létekor is volt hasonló esetem. Felperes 250 frt iránt indított keresetet, alperes tagadott, felperes azonban egy tanú vallomásával fél bizonyítékot szolgáltatott, a mihez neki póteskü lett ítélve. Felperes a pótesküt le nem tette, mert alperes a kereseti követelésre 6 frt 70 kr. értékű szolgáltatást teljesített, a mit a felperesi ügyvéd a perben felemlíteni elmulasztott s így felperes nem esküdhetvén meg arra, hogy neki alperes 250 frital tartozik, az Ítélet értelmében pervesztessé lett. Benyújtván a perújitási keresetet, azt vitattam, hogy mivel a le nem tett eskü hamisnak nem bizonyulhat, a 317. §. a) pontja mereven nem alkalmazható s a perújításnak ilyen esetben absolute helye van. Kérelmemmel ^ mindkét alsóbb bíróság, a törvény betűjére való merev hivatkozással elutasított, a nmltsgú kir. Curia azonban mind a két alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával a perújításnak helyt adott, azon indokolással, hogy a törvény az általános tiltó rendelkezést kimondja ugyan, kivételül jelzi azonban azon esetet, ha az eskü hamisnak bizonyul, a törvény intézkedésének tehát csak azon értelem tulajdonitható, hogy az »letett« esküvel eldöntött perre vonatkozik, az olyan újított pert azonban, a melyet megelőzött alapperben megítélt eskü le nem tétetett, mivel az hamisnak soha sem bizonyulhat, a tiltó rendelkezés nem érinti. Ha tehát legfőbb bíróságunk, már az előbbi és nagyon általános törvény uralma alatt is ilyen állásponton volt, most, midőn a novella az általános tiltó rendelkezést mellőzte s 71. §-a az ellenfél által »letett« esküvel eldöntött perben s a hamis eskü bizonyítása nélkül is — 73. §-a pedig a bűnvádi eljárás meg nem indithatása esetére is fenhagyja a perújítás lehetőségét — teljesen kétségtelennek tartom, hogy ugy a felvetett concret esetben, valamint általában minden esetben, midőn az alapper »le nem tett« eskü által nyert eldöntést, a perújításnak helye van. Köváry Ödön, rozsnyói ügyvéd. Sérelem* Mire tanítsa ki a bíró alperest Furcsa egy módon veszett el egyik kliensem követelése. Kimondom a t. jogászvilág okulására, mert ilyet nem mindennap hallani. Épen az alperesemmel alkudoztam és nagy nehezen annyira megpuhítottam, hogy a követelés egyharmad részét már azonnal ki akarta volna fizetni, mig én legalább a felének azonnali kiegyenlítéséhez ragaszkodtam. Ez alatt az eljáró biró valamely más ügyben egy kollegám által kötött egyezséget vett tudomásul, mi közben a következő párbeszéd fejlődött ki a biró és az alperes között: Biró : Megértette az egyezséget ? Alperes : Megértettem. Biró: Hát még csak arra figyelmeztetem, hogy a részleteket aztán pontosan tartsa be, mert különben az egész követelést azonnal megveszik önön, persze csak ha van miből. A mint ön mondja, önnek nincs semmije, az azután felperes baja, hanem fogja behajthatni a követelést. Én egy pillanatig megilletődve hallgattam, mily önmegtagadással tanítják biráink — az igazság felkent papjai — a feleket törvényes kötelezettségeik teljesítésére. A másocíik pillanatban azonban meggondoltam, hogy az én alperesemmel — ki szintén nem nagy hajlandóságot árult el a fizetés tekintetében — jó lesz hamarjában végezni, mielőtt a bírói székből elhangzott eszmék teljes magaslatára felemelkednék. Mindjárt el akartam már fogadni a követelés harmadrészét is készpénzben, a többire ígérgettem már neki mesés halasztásokat. De csodálatos, mily hamar tudta ez a közönséges kereskedő felfogni a biró ur szavainak értelmét, a pénzt, melyet már kezében tartott, megint szépen zsebre tette és semmit sem akart máitudni a fizetésről. Ellenben kijelentette, hogy aláirni kész akárminő egyezséget tetszés szerinti részletekkel. Ks a mikor már minden be volt fejezve és a jegyzőkönyv aláírva, fülembe súgta: »Persze az aztán felperes baja, ha nem fogja behajthatni a követelést.« Ezen eset óta egy kérdés éjjel-nappal nyugtalanít engem, t. i. vájjon kötelessége-e a bírónak ily módon kitanítani az alperest, hogy szép hazánkban teljesen felesleges volna kötelezettségeit teljesíteni, avagy csak a biró diskrecionaris joga ez, raelylyel belátása szerint élhet, vagy azt mellőzheti ? Történt vala pedig mindez a budapesti járásbíróságok egyike előtt. Kérem a tisztelt jogászvilágot, szóljon hozzá a kérdéshez. Dr. Papiniamts, budapesti ügyvéd. Irodalom. Bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata. Irta L a s i t z Pál pénzügyminiszteri titkár. Második bővített kiadás. Budapest, 1891. Grill Károly kiadása. Lasitz könyvének előnyeit újabban kiemelni csakugyan felesleges. Anyj nyira ismeretes és közkézen forog, hogy ki-ki magának mondott I már bírálatot a könyvről. Hogy milyen e birálat, mutatja azon körülmény, hogy rövid idő alatt a második kiadás vált szüki ségessé. Azon lelkiismeretesség és alaposság mellett, mely szerzőt jellemzi, nem puszta szólamot jelent az, hogy a második kiadást * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.