A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 40. szám - Az ügyvédi meghatalmazás hagyatéki ügyben - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat. 1. r.

292 A JOG. vallási extreraitás. Mindkét vallásbeliek ugyanazon esküt teszik el a bíróság előtt és mint tanuk gyakran egyszerre és együttesen Vájjon bensöleg elfogadja-e a keresztény az eskü szövegben emiitett »mindenható és minden tudó istent« sajátjának, a kitől félni kell ? Nem, mert a másik — a zsidó — is arra esküszik, a kitől pedig végtelen dogmatikai ür választja el és a kinek üdvözülhetési jogát tagadja. Hogy lehetne az ö istene az, a kire a másik is hivatkozik ? Oly távol áll az ilyen, minden vallásfelekezetet egy kalap alá vevő eskü vallásos meggyőződésétől és olyan közömbösen teszi le, mintha csak a Dalai Lámára vagy a nagy diófára történnék hivatkozás. Nem riad vissza vallási érzülete a hamis eskütől, mert az eskü letételnél épen az hiányzik, a mi legjobban hat az érzületre, a tudat, hogy az eskü saját hitelvei szerint vétetik ki tőle és saját istensége előtt kellend számot adni fényéről. A büntető jogi következményekre való figyelmeztetés a hamis esküt meg nem akadályozza, mert büntető gyakorlatunk igazolja, hogy a legnehezebb feladatok egyike a hamis eskü tényét megállapítani. Egy tanú eskü alatt bizonyítja, hogy B. lefizette A.-nak tartozását. B. pótesküt tesz. Ki fogja itt a kettős hamis esküt beigazolhatni ? Senki, mert a fizetés csupán tanú jelenlétében történtnek állíttatott és az esküvők óvatosan járnak el. Vegyünk egy bolti hitelezést. Valaki — nem kereskedő hitelben vásárol és nincs senki más jelen, mint eladó és vevő. Eladó bejegyzi az ügyletet könyveibe. A dolog perre kerülvén, vevő tagadja a megrendelést és az árú átvételét. Mit használ eladónak kereskedelmi könyve? Kénytelen lesz alperest az esküvel megkínálni, a ki azt leteszi. Melyik büntető bíróság tudná itt kideríteni a hamis eskü tényét ? Hát a hol becsület, szabadság és élet forog kockán ? A szegszárdi !- ir. törvényszéknek évek óta van alkalma hamis tanuzások kiderítésével foglalkozni és legilletékesebben bizonyíthatná, hogy egy nagy községben a hamis tanuzás valóságos üzletté vált. Egy kis napidíjért tetszés szerint válogathatni a tanukban, pedig ezek vallásosak, mondhatni vakbuzgók. Péterfilléreket gyűjtenek, messze tájakra búcsút járnak, de azért sógornak, komának, jó barátnak esetleg idegennek is szívesen rendelkezésére állanak csupán azért, mert a bírósági esküt puszta formalitásnak tartják, melyet minden lelki scrupulus nélkül letehetni. Az intelligens becsületes embernek mindenféle esküforma jó, sőt felesleges, mert minden körülmények között részrehajlatlanul fog igazat vallani. De a tanuk túlnyomó nagyobb része a műveletlen osztályból kerül ki, mint fuvarosok, napszámosok, cselédek, szomszédok, jövő, menők, kiket a véletlen sodor valamely cselekvény színhelyére, vagy pedig mint épen kéznél levők valaminek bizonyítására felkéretnek. Ezek szükség esetén könnyen megszerezhetők annál inkább, mert a becsületre nem nagyon kényesek és fogház belseje sem egészen ismeretlen előttük, vagy ba igen, jó pénzért ezen ismeretséget is megkockáztatják, kivált téli időben. A ki gyakrabban vesz részt tanúkihallgatásokban tapasztalhatta, hogy feltűnő sokszor szerepelnek ugyanazon tanuk. Valóságos ösmerőseinkké válnak. Ma bizonyítják az éjszakon történteket, holnap már a délen vannak. Tudnak mindent és mindenről. Bámulatos praecisitással ismerik a részleteket. Arcukról leolvashatni a hazugságot, de azért a legbátrabban mondják el az esküt. Az eskületétel jelenleg érvényes alakját tehát, határozottan károsnak tartom, mert egy kis mentalis reservata mellett ingerül szolgál a hamis esküre és ezzel közvetve anyagi haszonszerzésre. Ezzel azonban korántsem azt akarom mondani, hogy töröljük el a polgári esküt és állítsuk vissza a szertartásosat, hanem csak azt, hogy engedtessék meg ez utóbbinak facultativ használata. Nevezetesen azon esetekben, midőn a peres fél — a ki legjobban ismeri ellenfelének, illetve tanúinak lelkiismereti fogyatkozásait — ugy kivánja, rendeltessék el az esküre kötelezettnek saját lelkészének közbenjöttével, saját hitelvei szerint leendő megesketése. Reális korunkban annyival inkább tartom ezt megengedhetőnek, mert perrendünk szerint az esküvel eldöntött perekben perújításnak csak akkor lehet helye, ha a hamis eskü büntető bíróságilag megállapittatott, a mi pedig majdnem a lehetetlenségek közé tartozik. Jobb elejét venni a bűnnek, mint bottal ütni a bűnös nyomát. Mikor valakinek vagyona, becsülete, szabad' sága, sőt élete forog kérdésben egy kis — habár nehézkes — ceremóniától nem szabad visszariadnunk, mert erős meggyőződésem, hogy az esküre kötelezett tízszer is meggondolja, mielőtt a hamis esküre határozza el magát. A világi bírótól nem, de a purgatoriumtól fél. Ha a szertartásos eskü Damokles kardjaként lóg feje felett, nem igen fog valótlant állítani merni. Ez az én szerény nézetem. Talán téves, de a felvetett kérdés megérdemli a pro et contra megvitatást. Az ügyvédi meghatalmazás hagyatéki ügyben.* Irta : JAKAB GÉZA, budapesti kir. közjegyző-helyettes. A hagyatéki ügyek ellátására illetékes bíróságok közül, valamint az árvaszékek közül is többeknél újabb időben az a gyaKöszönettel tartozunk t. munkatársunknak, hogy e kérdést felvetette és ily szakavatottan tárgyalja. A szerkesztőség. korlat kapott lábra, hogy a hagyatéki ügyben érdekelt ugy fel képviseletében eljáró ügyvéd részére az 1868. évi LIV. t.-cikk 88., illetve 167. §-ai értelmében kiállított magán meghatalmazást nem tekintik elégségesnek, hanem az 553. §-ra való utalás mellett esetről-esetre hitelesített meghatalmazás bemutatását s e végből a már befejezett tárgyalásnak pótlását rendelik el. Jóllehet e kérdés legközelebbről magokat az ügyvéd kartársakat érdekli s a körükből való felszólalás talán illetékesebb jelleggel bírna: mégis mivel tárgyánál fogva általános érdekű jogi kérdés és mivel a hagyatéki eljárás körül való gyakorlatomban ebbe a ^közbevetett akadályba* úgyszólván naponta bele kell ütköznöm : helyén valónak látom a fölvetett kérdéssel részemről is egy kissé foglalkozni s nézetemet nyilvánítani a fölött, ha vájjon amaz »újabb gyakorlat« helyes-e és bir e a törvényben gyökerező alappal vagy sem? Az ezt a gyakorlatot követő bíróságoknak és árvaszékeknek mindenekelőtt egy tévedését kell kiemelnem; azt tudniillik, hogy valamely birói toll hegye alól eredetileg helytelenül kikerült kifejezés általuk következetes egyetértéssel valónak elfogadtatván, a törv. rendts. 553. §-ának második bekezdésében egy olyan kifejezést vélnek bentfogíaltnak, a mi abban épenséggel nincs benne. E téves kifejezés: »a peren kívüli eljárás.« A hagyatéki ügyekben hitelesített meghatalmazást kívánó intézkedésnek rövid indokolása ugyanis rendszerint azt a stereotip kijelentést tartalmazza, hogy a törvény 553. §-a »a peren kívüli eljárásban« az ügyvéd részéről mindenkor hitelesített meghatalmazást követel. Nos tehát ezzel szemben konstatálom, hogy az itt említett törvényszakaszban a »peren kívüli eljárás« kifejezés egyáltalában nem fordul elő ; erre tehát ebben az esetben helyesen hivatkozni nem lehet. Hanem ellenkezőleg azt mondja ama törvényszakasz, hogy az ügyvéd részére kiállított meghatalmazás, ha az »n e m törvénykezési ügyletekbe n« való képviseletre vonatkozik, mindig hitelesítendő. Már most csak az a kérdés, hogy a hagyatéki eljárás s illetőleg ebben az ügyvédi képviselet »törvénykezési ügylet-e« vagy nem ? Egy percig sem habozom annak kijelentésével, hogy a hagyatéki eljárás kétségtelenül törvénykezési ügylet s megvagyok győződve, hogy a szakközönségnek is ez a nézete ; mert a hagyatéki ügyek ellátása általában a bíróságok hatáskörébe tartozik s mert a bíróságok eljárásukat a törv. rendt. szabályai szerint teljesitik. A gyámhatósági intézkedés alá nem eső hagyatékokban ugyanis kezdettől fogva az átadással való befejezésig az eljárást a bíróságok vezetik, de sőt a gyámhatóság által folyamatba tett hagyatékokban is a voltaképen való meritorialis intézkedést: az átadást az illetékes hagyatéki bíróság végzi. Ez tehát bizonyára nem más, mint törvénykezési eljárás. De maga az 1868. évi LIV. t.-cikknek címe is kizár minden ezzel ellenkező magyarázatot; mert a hagyatéki eljárás ebben a törvényben van szabályozva, ennek a címe pedig: Polgári Törvénykezési Rendtartás; mindama szabályok, a melyek a különböző eljárásokra nézve abban megállapítva vannak, tehát nem egyebekre, hanem csakis törvénykezési ügyletekre vonatkozhatnak ; az eljárás aztán lehet peres, vagy perenkivüli, de minden esetre törvénykezési. Azt hiszem, ezzel kellőképen demonstrálva van, hogy a hagyatéki eljárás törvénykezési ügylet; s ha az, ugy az ilyen eljárásban az ügyvédnek ügyfele képviseletét nem kell hitelesített, hanem csakis az általános szabály szerint kiállított magán meghatalmazással igazolnia és hogy e szerint ama bíróságok és árvaszékek, a melyek ellenkező gyakorlatot követnek, a törvénynyel ellentétben álló téves alapra helyezkednek; minélfogva nemcsak a hagyatéki eljárás menetét ok nélkül hátráltató, de a képviselettel való megbízást is megnehezitő, sőt az ügyvédi képviselet tekintélyét és szabadságát is korlátozó eme téves gyakorlatnak abbanhagyása igen kívánatos. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat * 1. §. Az 1877. évi XX. t.-c. 219., 242-257. §-ban és az 1886: VII. t.-c. 30-33. §-ban foglalt rendelkezések hatályon kivül helyeztetnek és az 1868 : LIV. t.-c. 559-594. §-ban, valamint az 1877 : XXII. t.-c. 220-241. §-ban és az 1881 : LIX. t.-c. 92. §-ban foglalt, az örökösödési eljárásra vonatkozó rendelkezések a következően módosíttatnak és egészíttetnek ki. 2. §. Az örökösödési eljárás, ide értve az 1868 : LIV. t.-c. 580. és 581. §-ai alapján az örökösödési bizonyítvány kiadását is, a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. A gyámhatóság, a kir. közjegyző és a községi elöljáróság * Azon kellemes helyzetben vagyunk, az igazságügyminiszterium előzékenységéből, hogy ezen fontos törvényjavaslatot, mely az egybehívandó szaktanácskozmány alapjául szolgáló előadói tervezetet képezi, már most közölhetjük. Az egész javaslat 27 §-ból áll. Tisztelt munkatársainkat felkérjük, hogy a javaslathoz hozzászólani sziveskedjenek. Készséggel tért nyitunk felszólalásaiknak. A „ert,sz,jSl:tr