A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - Az ausztriai magánjog rendszere [könyvismertetés]

286 A JOG. A hatvani kir. járásbíróság területén folyó évi július hó 1-én foganatosítottam egy kielégítési végrehajtást s dacára annak, hogy azóta már majdnem 3 hónap telt el, máig sem kaptam meg a járásbíróságnak a végrehajtói jelentésre hozott végzését, a mi felett míg én és felem, a ki pénzéhez szeretne jutni, méltán boszankodunk, a végrehajtást szenvedett ellenben a markába nevet egy jó nagyot s elképzeli magában, hogy mily boldog egy állapot Magyarországon adósnak lenni. De hát mi és ki ennek az ázsiai állapotnak az oka? Talán a járásbíróság vezetője, vagy az ügy elintézésére hivatott közeg ? A világért sem, hiszen a hatvani kir. járásbiróur egyike a legpedánsabb, a legszorgalmasabb bíráknak, a ki nem ismer és nem tür meg restantiát, hanem oka egyedül az, hogy az igazságügyi kormány elégségesnek találja egy középforgalmú járásbíróságnál egy, mondd egy szál d i j n o k k a 1 végeztetni el a lemásolásokat, szóval az irodai teendőket. így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy hónapok múlva kerül reá a sor ily csekély irodai munkát igénylő végzés kiexpediálására. Hát ez rendén van ? Ajánlom az igen tisztelt Igazságügyminister ur becses figyelmébe. Bentsik József, ügyvéd Aszódhn. Irodalom. Az ausztriai magánjog rendszere. Irta dr. 14 o z ó k y Alajos, kir. tanácsos, a nagyváradi kir. jogakadémia igazgatója, képesített egyetemi magántanár. Budapest, 1891. P al las irodalmi és nyomdai részvénytársaság. II. Füzet. Ara 2 frt 70 kr. Ezen nagy és alapos tanulmányok gyümölcsét képező nagyobb szabásúnak Ígérkező munkának, melynek első füzete már megjelent, ime második füzetét hozza a könyvpiac. Az illetékes jogászkörök tudják legjobban, hogy ámbár az ausztriai ált. polg. törvénykönyv az országbírói értekezlet által kidolgozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok által csak igen kis részben hagyatott nálunk érvényben és csak az erdélyi részekben érvényes nagyjában véve, azért mégis lépten-nyomon tudomást kell nekünk vennünk az ausztriai magánjogról, az egyiknek ezen, a másiknak más okból, de ignorálni nem ignorálhatjuk. És nem fogjuk akkor sem ignorálhatni, ha valahára a régi óhajtott általános magyar polgári törvénykönyv lesz hazai magánjogunknak főforrása. Még ha nem birt volna is nálunk soha tételes érvénynyel és ha nem gyakorolt volna is saját hazai jogunk fejlődésére oly lényeges befolyást, nem hagyhatnók figyelmen kivül azt a közjogi kapcsolatot, mely hazánkat saját állami alaptörvényeink értelmében Ausztriához fűzi s ebből folyólag i azt a sürü érintkezést sem, mely a velünk szövetségben élő szomszéd állam magánjogának ismeretét a magyar jogászra nézve kívánatossá, sőt elkerülhetetlenül szükségessé teszi. Hiszen ma már a tőlünk sokkal távolabb eső külföldi államok jogát is kell tanulmányoznunk, a melyekkel pedig a magyar állam polgárai mégis csak ritkábban érintkeznek, mennyivel szükségesebb tehát annak az államnak a jogát ismernünk, a melynek polgáraival szakadatlanul érintkezünk. A fentebbi mű nem egyszerű magyarázat az ausztriai polgári törvénykönyvhöz, hanem rendszeresen, még pedig a mai tudomány és törvényhozás részéről általánosan elfogadott rendszer szerint tárgyalja az ausztriai magánjogot. Az ausztriai codexnek nemcsak rendszere, hanem számos egyes tanai is ma már elavultak, de tévedne, a ki azt hinné, hogy azért nem volna lehetséges az ausztriai magánjogot a modern tudomány színvonalán tárgyalni, a mely minden bizonyuyal a készülő magyar magánjogi codexnek is fog kiinduló pontul szolgálni. A jelen nemzedéknek ismernie kell a tudomány mai színvonalát, ismernie az ausztriai polgári törvénykönyvnek ma már tarthatatlan álláspontjait, hogy azután annál jobban meg tudja becsülni a sok tekintetben előrehaladt tudomány alapján készülő magyar polgári törvénykönyvet. Szerző neve, ki a jogirodalom régi, de fáradhatlan művelői közé tartozik és kinek már több értékesebb szakmunkát köszönhet a jogirodalom, biztosíték volt az iránt, hogy ezen műve is meg fogja ütni azon magasabb mértéket, melylyel az ő dolgozatait mérni lehet és szokfák. Ezen várakozásokat e munkájával beváltotta. Ez elég ajánlatnak. Büntetési rendszerünk reformja. Adalék a B. T. K. módosításához. II. Irta dr. Fayer László egy. rendk. tanár. Budapest, 1891. A büntetőjogi reformnak nálunk egyik legbuzgóbb előharcosa ismét kilép a közvélemény küzdterére, hogy eszméinek tért hódítson. Azon büntetőjogi kérdések, melyeket a reform szempontjából már előbb hirlapilag tárgyalt, némi változtatással és bővítéssel itt ismét napvilágot látnak együvé foglalva. Mindenesetre kapóra jönnek most, hogy a büntetőtörvény revíziója napirenden van. A kiz füzetke tartalmazza a következő fejezeteket : a btk. minimumai, a lopás büntetései (az osztrák btk. 1891. javaslatának és az olasz 1890. btk.-nek a lopás büntetésére vonatkozó határozmányai) ; bűnügyi statisztika és törvényhozás; törvénytervezet a btk. m ó d o s i t á s ár ó 1; mily bűncselekményekre nincs a magyar btkv.-ben büntetési sanctió ? »A magyar örökösödési eljárás és a hagyatéki hatóságok szervezése« cím alatt megjelent a Bölöni László ügyvéd által lapunkban előlegesen hirdetve volt nagy munka 335 tömött oldalon, Békés-Csabán Lepage Lajos kiadásában, ára 2 frt 50 kr. o. é. Hézagpótló szakmunka alaki jogunk irodalmában annyival is ÍDkább, mert az eddigi egy pár füzetes munkácska általában csakis az osztrák eljárásról s egyik-másik külföldi törvénynyel foglalatoskodik s újabb gyámügyi törvényünket regisztrálja ; e nagy terjedelmű munka pedig határozott és világos rendszerben tárgyalja magyar örökösödési jogunk 1848. előtti történetét, az 1848. által előidézett átmeneti időszakot s tekintettel a külföldi jogéletre, mindazon reformeszméket és javaslatokat, melyek figyelembe vétele nélkül örökösödési jogunk alaki részét az újabb idők és a hazai jogfejlődés követelményei szerint megalkotni épen lehetetlen volna. Épen ezért a munka a törvénytervezők különös figyelmébe van ajánlva szerző által. A munka utolsó (7-ik) részében a szolgálati pragmatika van tárgyalva hármas alapon, t. i. szem előtt vau tartva a közönség, az állam és a tisztviselő érdeke; minélfogva ezen tárgyalás egészen rationabilis eredményre vezet. A müvet bizonyára haszonnal fogja az elmélet és a gyakorlat embere egyaránt használni. Az intő eljárás (Das Mahnverfahren^ Irta S k e d 1 ALipcse. Tauchnitz kiadása, 1891. 1. 180. Ára 3 márka. Igen alapos tanulmány kimeritő jogtörténeti alappal. Szerző nézete szerint az egész intézmény a régi német eljárásból származik és nem más, mint a praeceptum exceptivum sine causae cognotione. Behatóan magyarázza a német intő eljárást, összehasonlítva az 1881. osztr. elj. javaslattal. Tanulságos dolgozat. A katonai büntetőjog története (Geschichte des Militárstrafrechts). Irta Dangelmaier A. Berlin, Bath A. kiadása, 1891. 1. 74. Szerző, ki a katonai büntetőjog terén nem újonc, ezen füzetében, mely külön lenyomat, a »Jahrbücher für die deutsche Armee und Marine« című folyóiratból, kimeritő történetét adja ezen speciális büntetőjognak, bár rövid és tömör alakban. Tárgyalja a kat. büntetőjogot I. a görögök és rómaiaknál, II. a germánok kat. büntetéseit ; III. a lovagok zsoldosainak büntetőjogát; IV a 16. és 17. század kat. büntetőjogát; V. a 18. század büntetőjogát, hozzáfűzve a jelenkor kat. büntetőjogát. Maholnap nálunk is napirendre kerül a kat. büntetőjog reformja és így tájékozást nyerhetni e joganyag fejlődéséről. Vegyesek. Ur. Wlassits (íyula egyetemi tanár, kitől lapunk is nagy érdekű cikkeket közölt, a büntető törvénykönyv reformjáról egy hosszabb, felette figyelemre méltó cikket tett közzé a »Nemzet«-ben. Miután ezen cikket nemcsak megérdemelt belső értéke, hanem szerzőnek az igazságügyminiszterium törvényhozási osztályához való viszonya is teszik fontossá, néhány részét e cikknek reprodukáljuk : »A kormány még tüzetes átvizsgálásra elérkezettnek az időt nem találván, csupán oly rendelkezések módositását óhajtja, a mely a büntetőjogszolgáltatás terén szerzett tapasztalatok alapján sürgősen szükségesnek mutatkozik. Ezzel általánosságban meg van szabva a keret, a melyben a tanácskozmánynak mozognia kell. Alig lesz valaki, a ki ne helyeselné az igazságügyminiszter ur álláspontját, a mely szerint a gyökeres átalakítást — műnyelven : revisiót — ma programmjába még fel nem vette. Erre valóban még rövid az idő. Kevés a tapasztalat. És épen semmi szükség sincs arra, hogy pl. alapelveiben, conceptiójában változtassunk az életbe átment törvénykönyvünkön. Lehet, hogy a kettős felosztásé a jövő. Lehet, hogy a correctionalisatiót sem tartják sokan oly rendkívüli vívmánynak. Lehet, hogy a kísérlet, halmazat, részesség fejezeteihez ma már egészen másképen nyúlnánk, miként ezt a törvénykönyv tette. Lehet, hogy abból a babonából is felocsúdtunk ] már, mintha az úgynevezett controvers tételeket nem volna szabad codificálni és ma már bizonyára szembe néznénk az alkalmatlan kísérlet, a tárgytévedés, az elvétés stb. eddig nagyon került tételeinek. Szóval az utóbbi . évtized tudományos gyakorlata és legislatorius tapasztalatainak szemüvegein keresztül mindenesetre sok dolgot egészen másképen látunk ma, mint a codex meghozatala idején."; «... Mi lesz a bizottsági munkálat eredménye : azt részleteiben ma meg nem mondhatjuk. Egy azonban bizonyosnak látszik előttünk s ez az, hogy az előadói javaslat tartalmával megelégedni nem lehet. Ha már j noveflaris módosításhoz nyul a törvényhozás : akkor segítsen több hibán, t mint a mennyin az előadói tervezet akar segíteni. Tüzetes revisiót igényel egyébiránt maga a novella tartalma is. Ebből igénytelen véleményem szerint több rendelkezés pedig ugy lényegében, mint formailag módosításra szorul. Lesz még alkalmam a megindult reformmunkálatról e lapok hasábjain többször igénytelen nézeteimet elmondani, most csak általánosságban inkább az alkotandó novella kerete iránt óhajtanék eszmecserére alkalmat adni. Eszmecserére, mondom, mert kívánatos, hogy minél szélesebb körök érdeklődjenek e nagyfontosságú reformkérdés iránt.« Keserű de igaz szavak azok, mik minapában elhangzottak a budapesti egyetem egyik tanszékéről. T i m o n Ákos, az egyetem újonnan kinevezett, nagy tudományú tanára, ki lapunkat is dolgozataival szerencséltette, székfoglalója alkalmából mondott néhány igaz szót, melyek tekintetében csak azt kívánjuk, hogy termékeny talajra esett legyen. Szűkebb és tágabb körökben nagy feltűnést keltett bátor felszólalásából közöljük a következőket: »Állami és társadalmi életünk belső elemeinek gyors átalakulása — úgymond Timou — egész jogi szervezetünk újjáalkotását elkerülhetetlenné teszi. A köz- és magánjogi szervezet minden ága már is nevezetes reformokon ment keresztül, a nélkül, hogy a reformok után való törekvés bármit is veszített volna elementáris erejéből. A nyugati civilisatio azon rohamos invasiója. mely önálló nemzeti életünk