A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 39. szám - A nemzetközi criminalistikai egyesület ez idei szeptember havában Christianiában tartott nagygyűlése. 1. [r.]

284 A JOG. irodalmi téren küzd, ugyanazon nézetek határozott elvi kifejezést nyertek az osztrák képviselőházban, midőn a folyó évi igazságügyi költségvetés tárgyalásánál általánosan s ellenmondás nélkül elismert kívánalomként lett kijelentve, miszerint a bíróságok minden nem birói teendőktől fölmentessenek s a hagyatéki tárgyalások és gyámi ügyek általán s minden megszorítás nélkül a közjegyzői intézmény hatáskörébe utaltassanak, hogy igy a bíróságok kizáróan judicaturai feladataik betöltésével foglalkozhassanak, azoktól más irányok s teendők által el ne vonassanak s fö említem itt dr. F r e y s i n g e r Lajos kartársunkat, kit ez évben azon kitüntetés ért, hogy polgártársai, Vác város közönsége, díszpolgári oklevéllel tisztelte meg. Kétségtelen, hogy ezen kitüntetése nem a szoros értelemben vett közjegyzői működését illeti, de fontosságot nyer az által, hogy ezen minőségében nyerte alapját azon társadalmi nagy kihatásnak, melylyel közjegyzői székhelyének közéletében tekintélyes tényezővé vált; minő nem lehetett volna, ha közjegyzői munkaköriben az általános bizalmat magához nem vonja. Hézagos lenne a jelentésem, ha nem vonatkoznám az ez év folytán fölmerült két esetre, melyekben a közjegyzői okiratok törvényileg megállapított közhitelességi jellegét, a kormányzat és főbiróságaink illetékes védelemben részesítették. Egyik fővárosi állampénztár nem fogadott el egy féltől oly nyugtatványt, mely hozzá az arról fölvett közjegyzői okirat hiteles kiadványában lett bemutatva s igy az azon okiratot fölvett kartársunk visszafizette a félnek ugy a nyugtára s hiteles kiadványára alkalmazott bélyeg értékét, mint az őt megilletett muuka s irodai díjakat: az esetet azonban kamaránknak bejelentvén, ennek felterjesztésére az igazság- és pénzügyminiszter urak a törvény alapján megfelelően intézkedtek, hogy hasonló eset többé elő ne forduljon. Egy közjegyzői okiratban fölvett végrendeletre pedig egy elsőbiróság a végrendeletet érvénytelennek mondotta azért, mert némely tanuk azt állították, hogy a végrendelkező a végrendelet alkotása idejében nem volt teljesen eszméleténél; a kir. itélő tábla azonban, melynek ítéletét a kir. Curia is helybenhagyta, az elsöbirói íteletet, a közjegyzői törvény G9. §-ra hivatkozással megváltoztatta, miután a közjegyzőnek a fél rendelkezési képességéről meggyőződve kellett lenni, mert ha e tekintetben aggálya letc volna, az okirat fölvételét megtagadta, vagy esetleg aggályának az okirat fölvételében kifejezé-t adott volna. Visszatekintve ez év igazságügyi törvényhozási termelésére, a lefolyt év törvényhozása közjegyzői intézményünket érintő törvényeket nem alkotott. A törvénykezési reform, mely a létezett két kir. itélő táblát tizenegyre felosztotta s az ország különböző vidékeire helyezte és a bíróságok s kir. ügyészségek új szervezését rendezésbe vette és azon másik reform, mely a vármegyei közigazgatás rendezését vette célba, de az államosítás elvének törvénybe iktatásával részlete.ben a napirendről egyelőre levétetett: Egyike sem tartalmazott s nem tartalmaz ez időszerint semmit, a mi a közjegyzői intézmény állapotát befolyásolná. A vármegyei közigazgatás rendezéséről benyújtva volt törvényjavaslattól reméleni lehetett volna, hogy ez a közjegyzői intézmény fejlesztésére hatékony lesz, de a törvényjavaslat rendelkezései e reményt kizárták s most csak óhajtanunk lehet, hogy a jövő e részben kedvezőbb legyen. A néhai törvényjavaslat ugyanis a kör- és községi jegyzőknek a felek részére magánokiratok felvételéveli eljárásukat nemcsak ki nem zárta, de sőt nyíltan engedélyezni látszott, mi által azok közigazgatási teendőiktől, a mellékjövedelem szerzés érdeke által elvonatnának, holott tevékenységük megfelelőbb díjazása által, a mellékjövedelem szerzésre törekvéstől — épen közérdekből — elvonandók s közigazgatási kötelmeik kizárólagos föladataihoz csatolandók lennének. Ámde mindaddig, mig a közjegyzői törvény 58. §-ának tilalma fennáll, mely a magánokiratoknak közjegyzők által fölvételét meg nem engedi, alig is lehet máskép a keresletnek eleget tenni, mint fölszabadítani a kevésb képzettséggel bírók kisebb s a zugirászok rengeteg légióját, hogy »semel et semper male« kontárkodjanak a jogok szövevényeiben. Ez valóban visszás állapot, eltiltani azokat a magánokiratok szerkesztésétől, kik a közjegyzői okiratok fölvételére autoritással, a kötelmi jogok hivatott interpretátorainak jelölvék, ellenben megengedni a magánokiratok szerkesztését, magasb jogi képzettséget nem nyert kör- és községi jegyzőknek s még inkább zsákmányul engedni e tért a teljesen képzetlen és semmi felelősség alatt nem álló zugirászoknak, kik tényleg akként gyakorolják e kalózkodást, hogy például nyomtatott adásvételi szerződéseket s kötvényeket iratnak alá, vagy kézjegyeztetuek, ha nem kézjegyeznek, a nélkül, hogy a nyomtatványoknak csak helyes kitöltésével is bíbelődnének s a telekkönyvi állapotok rendezésével, sem a szerződésekben, sem azon kivül nem foglalkoznak. Ennek szomorú következéseit a mindennapi tapasztalás igazolja, midőn legtöbbször a tudatlan s telekkönyvi ügyekben járatlan fél megelégszik azzal, hogy a nyomtatott szöveg szerint például tehermentesen vette ingatlanát s azt nyilvánlevőnek is tartja a kincstári illetékről kiállított fizetési meghagyás vételével, nem is álmodva s legtöbbször csak később tudva meg, hogy tulajdonjoga bekebelezve sincs, vagy megterhelve van s igy a terhek kifizetésével vagy újra kell azt megvennie, vagy birói árverésen eladatik, mit jóhiszemrael tulajdonának vélt. Mindez, ha tán teljesen meg sem ^szűnnék, jelentékenyen leapadna az ily esetek száma, a közjegyzői karnak magánokiratok szerkesztésére feljogosításával a közjegyző hivatása a népet jogi ügyekben kitanítani és a közönség bizonyára szivesebben menne a°közjegyzőhöz, mint szakemberhez ; mig közjegyzői okiratok fölvételétől némileg idegenkedik, az alakiságoktól eltekintve, már csak azért is, mert nem szívesen vár, vagy jár a hiteles kiadvány kiadásáért s mert nem is érti, hogyan lehet az, hogy ő nem a saját és szerződő társa aláírásával ellátott okmányt kap kezéhez. Nyíltan kimondhatjuk, hogy a törvény, mely a közjegyzőt a magánokiratok szerkesztésétől eltiltja, ellentétben áll a társadalom felfogásával; az egyéni érdekeket határozottan veszélyezteti s a közérdeknek a jogügyletek szabatos és a per esélyeit előző szövegezése nélkülözésével, nyilvánkönyvi jogok rendezetlensége s bonyolata esélyei gyarapításával, egyenesen sérelmére szolgál. Nem lehet, nem szabad feladnunk a küzdelmet e tilalom megszüntetésének kivivására. S most zárom e tán hosszúra is nyúlt jelentésemet annak hangsúlyozása s ismétlésével, hogy a közjegyzői intézmény nem politikai célokat szolgáló intézmény, hanem szükségesség. Az állam legfontosabb célja a jogrend s intézményünk ennek szolgálatára van rendelve. A bíróságoknál felhalmozódott s folyton halmozódó restantiák apasztásának egyik leghatályosabb eszköze: a kötelmi s tabuiaris jogok és ügyek rendezésének, közjegyzői s ügyvédi, szóval jogászemberek tanácsadása alá helyezése. S minél inkább fejlődni fog az igazságszolgáltatás rendszere, a szóbeliség s közvetlenség érvényesítésével, a közjegyzői intézmény hatáskörének mindinkább kiterjesztetni, közegei számának mindinkább emeltetnie kell; sőt képviseletet kell annak adni ugy a törvényhozásban, mint az igazságügyi kormányzatban. Fogadja a t. közgyűlés köszönetemet szives türelmeért s fogadja a kamara választmányának is általam kifejezett köszönetét minket megtisztelt bizalmáért, mely köszönettel lejárt mandátumunkat ezennel a t. közgyűlés rendelkezésére bocsátjuk. Ausztria és külföld. A nemzetközi criminalistikai egyesület ez idei szeptember havában Cliristianiában tartott nagygyűlése. I. A nemzetközi criminalistikai egyesület 1889. jan. 1-én alakult meg; az egyesület megalakulásakor 75 tagot számlált, kiknek illetősége 12 államban oszlott meg; '21/2 esztendei fennállása óta tagjainak száma t 09-re emelkedett, kik '20 európai és 5 amerikai államból valók. Eme rendkívüli eredmény mutatja, hogy az egyesület reformtörekvéseit a szakkörök legelevenebb érdeklődése kiséri; munkái pedig messzemenő figyelmet ébresztenek. Még a laikus közönség körében is érdeklődést kelt, mely különben maga is közvetlen részes a büntetőjog fejlesztésében. Ez évben az egyesület nagy gyűlését Christianiában tartotta meg, melyről a következőket közöljük. A gyülekezés helye hozta magával, hogy a germán elem volt a túltengő. Romáuok és szlávok kevéssé voltak képviselve. Christiania messzeségében leli magyarázatát továbbá ama körülmény, hogy a 40 osztrák és 48 magyar tag közül egyedül dr. Z u c k e r prágai tanár jelent meg a congressuson ; amerikai egy sem volt jelen. A tudomány és gyakorlat emberei mindazonáltal elegen voltak arra nézve, hogy szavuknak súlyt és nyomatékot szerezzenek; élükön a három elnök állott: dr. P r i n s brüsseli, dr. L i s z t hallei és dr. H a m e 1 amsterdami tanárok. S miként a megelőző congressusokon kifejtett tevékenységet még a legbeavatottabbak által sem remélt azon siker koronázta, hogy a német jogászgyülés, melynek legmérvadóbb tagjai eddigelé bizonyos ellentétes állást foglaltak el a nemzetközi criminalistikai egyesülettel szemben, hatalmas többséggel nyilatkozott az egyesület által melegen ajánlott és 1890. év jun. havában még valamennyi porosz felsőbiróság által elvetett feltételes elitélés mellett, épugy a most norvég földön kifejtett munkálatok is az őket méltán megillető méltánylásban fognak részesülni. Tárgyát képezték az idei gyűlésnek a pénzbüntetés, a fogság által sértettnek kártalanítása és az úgynevezett javíthatatlanokkal szemben alkalmazandó mérték. Ezek közül az első pont képezte a legmélyebbre ható fejtegetések tárgyát. Hét teljes nyomtatott ívet betöltő, kitűnő előmunkálat feküdt készen e kérdésben a gyűlés asztalán, melyet hallei (Saale melletti) dr. Kosenfeld, Lisztnek tehetséges tanítványa készített; dr. Liszt és dr. Hageruss (christianiai) tanárok pedig minden oldalról megvilágították a kérdést A pénzbüntetés átalakításának szükségességére nézve általában megegyeznek a vélemények; a probléma csak az, mikép légyen az eszközlendő. Megelőző években az egyesület a pénzbüntetést, a rövid tartamú szabadságbüntetés pótlásakép hozta javaslatba, most az, mint büntetés, egyáltalán jött tekintetbe.