A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 3. szám - A büntető jog tankönyve [könyvismertetés]

A JOG. A tekéi kir. jbiróság polgári osztálya az ugyanazon járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnak, 2,094/tk. 89ü. sz. jogerős végzése alapján a nála beadott kielégítési végrehajtás elrendelése iránti kérvényt illetékesség szempontjából helyesen utasította el, mert: a tkvi hatóság a polgári osztálynak egy alosztályát képezi, S igy a tkvi hatóság által hozott s marasztalást tartalmazó végzések az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-ának c) pontja alá tartoznak, s minthogy a 2. §. szerint a végrehajtás elrendelésére az 1. §. a), b), c) és d) pontjai esetében a perbíróság illetékes, s minthogy a 2. §. szószerinti értelmében — mivel az 1. §. pontjai alatt a tkvi hatóság megnevezés elö nem fordul — a tkvi hatóság végzései, de sőt Ítéletei alapján a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságot nem találunk, mely oknál fogva azok végrehajthatósága is kérdés tárgyát képezhetné ; tekintve azonbau, hogy ez kétségen felül áll s így kell, hogy legyen bíróság, mely ezen végzések fés ítéletek) alapján a végrehajtást elrendelje, ennélfogva a 2. §. kiterjesztve magyarázandó akként, hogy »perbiróság« helyett eljáró bíróság értendő, mihez képest evidens, hogy a tkvi hatóság által hozott végzés (Ítélet) alapján a végrehajtás elrendelésére csakis ezen hatóság illetékes. De ez nem is lehet máskép, mert különben az 1. §. ellentétbe jönne a 9. ij. első bekezdésével, mely szerint: az 1. §. a), b) és c) pontjainak eseteiben a bíróság azt, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló határozat szabályszerűen kézbesittetett avagy kihirdettetett-e, hivatalból tartozik kinyomozni, az e), f) és h) pontokban emiitett határozatok végrehajthatósága pedig igazolandó lesz az illető bíróságok vagy hatóságoknak, illetőleg ezek arra hivatott közegeinek záradék alakjában a határozatra vezetett oly tartalmú bizonylatával, hogy a határozat jogerős ; már most, ha a tkvi hatóság határozata alapján a végrehajtás elrendelésére a polgári biróság lenne egyedül illetékes, hogyan nyomozhatná ki az előadó biró, hogy azon határozat nem lett felfolyamodva ? jogerős-e ? Ha ezen érvelésem meg nem állhatna is, már a dolog természeténél fogva sem lehetséges, hogy a tkvi hatóság által hozott végzés, illetve Ítélet alapján a végrehajtás elrendelésére csak a polgári osztály legyen illetékes, mert pl. ha a végrehajtási törvény 168. §-ára alapított s kizárólag a tkvi hatóságnál megindítható keresetben hozott ítélettel alperes még a perköltségben is marasztaltatok és ha az a teljesítési határidő alatt nem fizetne, egyáltalán nem volna indokolható ; de az nincs is a törvény által megszorítva, hogy felperes a költségek erejéig a polgári bíróságnál lenne köteles végrehajtást kérni, ellenben a zálogjognak az Ítélet rendelkezéséhez képest törlése végetti kérvényét a tkvi hatóságnak beadni, ily eljárás mellett egy Ítélet végrehajtása két különböző biróság elbírálása alá tartoznék, ilyen eljárás a törvényhozó intentiója alig lehetett ? Következéskép a most jelzett perben hozott ítélet végrehajtására csakis a perbíróság, vagyis a tkvi hatóság illetékes s miért tenne kivételt a végrehajtás 186. §-a, hiszen ezen §. szerint: »A megtérítendő különbözet erejéig a tkvi hatóság a korábbi vevő ellen, veszély igazolása nélkül is, a biztosítási végrehajtást elrendelni köteles«, a jkvi tárgyalás eredményéhez képest pedig a korábbi vevő által 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megtérítendő összeget megállapítani köteles, az e tárgyban kelt végzés alapján aztán kielégítési végrehajtásnak is helye van. Itt tehát nincs semmi kétség az iránt, hogy a kielégítési végrehajtás elrendelésére melyik biróság legyen illetékes, mert általános szabáiy az, hogy a mely biróság a biztosításra illetékes, az illetékes a kielégítési végrehajtás elrendelésére is (kivételt képez a 228. §.), következéskép a 186. §. értelmében kérhető kielégítési végrehajtás elrendelésére a tkvi hatóság illetékes. Azon nézetem támogatására, hogy a tkvi hatóság, illetve osztály a polgári biróság egy alosztályát képezi, vagy hogy legalább a »polgári« fogalom alá tartozik, bátorkodom megjegyezni, hogy felső bíróságainknál a tkvi ügyek — apelláta folytán — mindig polgári szám alatt intéztetnek el s nincs is — legalább tudtommal — tkvi tanács, hanem az ily természetű ügyek a polgári tanácsban referáltatuak. Arra pedig, hogy bármely marasztalást tartalmazó tkvi végzés alapján a kielégítési végrehajtás elrendelésére az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-ának c) pontja alapján a tkvi hatóság illetékes és korántsem kell a végrehajtási kérvényt a polgári osztálynál benyújtani, bátorkodom gyakorlatomban megtörtént esetet felhozni : X. ügyvéd által képviselt végrehajtató ezen kir. jbiróság tkvi osztályánál a végrehajtást szenvedett ellen elrendelt ingatlan árverést bizonyos okból nem tartotta meg, de miután a végrehajtót egyáltalán nem értesítette előzőleg, hogy az árverést nem kívánja a jelzett napon megtartani, a végrehajtónak kiadása származott s minthogy a helyszínén jkvet felvett, kérte a tkvi hatóságot, állapítaná meg díját X. ügyvéd ellen. A tkvi hatóság hozott végzésével kötelezte is X. ügyvédet, hogy a végrehajtónak frtot 8 nap végrehajtás terhe mellett fizessen meg ; minthogy azonban X. ügyvéd hónapok múlva sem fizetett, kiküldött kielégítési végrehajtást (6. §.) kért X. ügyvéd ellen, még pedig az eljáró tkvi hatóságnál. A végrehajtás el is rendeltetett s annak foganatosítása végett X. ügyvéd lakhelyén levő jbiróság megkerestetett. X. ügyvéd a végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodást adván be, melyben különösen az illetékesség miatt panaszkodott. A felfolyamodásra a budapesti kir. itélő tábla 1890. évi július 9-én 14,125/P. 890. sz. alatt következő végzést hozott : az eljáró kir. járásbíróság végzése helybenhagyatik, mert a végrehajtás alapját képező végzés a kézbesitesi vevény szerint jogerős és az 1881. évi LX. t-c. 1. §. c) pontja alapján a végrehajtás helyesen rendeltetett el. íme, rámutatok egy felső birói határozattal, hogy a tkvi hatóság a saját végzései alapján a kielégítési végrehajtás elrendelésére illetékes. _ T . Singer Lajos, bírósági jnggy. Gyöngyösén. Sérelem .* Igazságszolgáltatási mizériák. Nagyot csodáltam én a mult hetekben II e x n e r ur ügyén. Hát oly boldogok azok a felső vidéken, hogy 8 napi várakozás miatt már feljajdulnak? Lám én szept. 10-én tárgyaltam le egy váltópert, mely jkv csak okt. 6-án intéztetett, kitúzetvén a helyben (Temesvárott) lakó tanú kihallgatása október 3l-re. Miként jajgatna Hexner ur ezen? Es mi hallgatunk. Egy makacssági Ítéletem ellen igazolást ad be a birtokban lévő alperes 1888. évi szeptemberben, kitűzetett rá a tárgyalás 1889. októberre s végzésileg feldöntetett 1890. augusztusban, az alperes tehát két évi birtoklást nyert. Es mégis hallgattam. (Birói ügyv. szab. 126. §. c) Képzelheti tehát, hogy mily okoknak kell behatni arra, hogy én feljajduljak, mégis orrolnak érte, ha teszem, holott a mi törvényes feladatunk a birák ellenőrzése, nem pedig a csúszásmászás a lusták és elég gyakran oktondiak, vagy épen még rosszabbak előtt. Problematikus, sőt káros az elnökökhöz folyamodni, mert azok többet nem tesznek, mint megsürgetik, minek folytán vágyéi ütik a panaszlót, vagy »csak azért sem« intézik el. Nagy Ferenc, buziási ügyvédIrodalom. A büntető jog tankönyve. (Lehrbuch des deutschen Strafrechts von Dr. Fr. von Liszt. Guttentag, 189*. IV. Aufl.) A modern büntető jogtudomány egyik legtudósabb képviselője. Liszt — ki annyi sok új eszmét vetett már föl s a kinek a büntető jogtudomány oly sokat köszönhet — tankönyvének negyedik kiadásával ismét gazdagitotta a büntetőjogi irodalmat, beosztása ugyanaz, a miuő az előbbi kiadásé volt. De lelkiismeretes átdolgozás látható mindenütt; elhagyta az elavult részeket s feldolgozta a legújabb anyagot és elmondhatjuk, hogy művében rövid vonásokban a német irodalomban újabban megjelent értekezések s monográfiák kritikai megvilágítással ismertetve vannak. A könyv első része teljesen át van dolgozva s a mit egy gyűjteményes nagyobb munkában sem találunk fel, az Liszt munkájában megvan : t. i. az összes államok büntetőjogának vázlatos ismertetése ; nemcsak Európa, hanem Amerika, Ázsia és Afrika jogforrásai is fel vannak itt sorolva, a mi főkép az irodalommal foglalkozókra nézve nagyon praktikus értékű. A különös részben nagyobb átdolgozáson ment keresztül: az élet, testi épség, személyes szabadság megsértése s a becsületről szóló fejezet. A különös résznél értékesebb reánk az általános rész; mert a büntető jog általános tételei nincsenek szűk keretben mozgó, specifikus nemzeti felfogáshoz idomítva; azok kevés kivétellel érvényesek minden jogállamban. Az általános tanok két részre oszlanak: egyik a bűntett, a másik a büntetés fogalmát fejti ki. A bűntett (Verbrechen, ide értendő a vétség is) Liszt szerint cselekmény, még pedig: a) jogellenes, b) bűnös, c) s büntetendő cselekmény. A bűncselekmény formális jelentkezései szerint lehet: a) bevégzett es megkisérlett; b) egység és többség; c) egy vagy több által elkövetve és pedig a részesség lehet egynemű s külön nemű; előbbi a társtettesség, utóbbi csoportba tartozik: a felbujtó, tettes és segéd. Az ismertetés keretét messze túlhaladná a részletekkel való foglalkozás; a mű általános modern irányának jellemzéséül azonban felhozom a szándék tiszta átlátszó meghatározását. A szándék Liszt szerint: a cselekvény eredményének előrelátása; vagy :a cselekvés vagy mulasztás causaIitásának tudata. Ebben a rövid meghatározásban a szándék modern fogalmának összes ismérvei benne vannak. Tehát a szándék: nem k i v á n s á g, nem célzat, de nem is akarat; ezzel az utóbbi kijelentéssel ki van mondva, hogy a dolust az akaraton felépíteni nem lehet. Kívánatos volna, ha eme tétel mielőbb uralomra jutna, mert nincs nagyobb tévedés, mint azt állítani hogv a dolus = szándék = bűnös akarat. Az akarat soha sem EZ ónos a tudattal; az akarat, vagy akarás azon psychikai actust jelenti, mely az izmok mozgását előidézi, tehát csakis a mozgás van »akarva«, de az eredmény soha. Az akarat a tudat által van meghatározva; innen van hogy tudat nélküli akaratról szólani nem lehet B i n d i n o- — midőn a bűnösség tanában a »tudat nélkül i« akaratból indul