A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - A magyar állam területén kötött házasságok érvényességének megbirálása

A JOG, 151 podás ellenére töltötte ki, bizonyítva van a felperestől származó valódiság tekintetében nem kifogásolt 5. és 7-/. alatti levéllel melyek elsejében felperes kijelenti, hogy a csereügylet tárgyát kepezo rogtöröért alperes váltójából levonást nem enged. Másodikában pedig a létrejött ügyletre és a kapott váltóra hivatkozva, beismeri, hogy a határidő 1889. octóberben volt szerződésileg kitűzve, továbbá azzal, hogy felperes nem is állította, hogy alperestől több váltó lett volua birtokában és hogy az 5. és 7. alatti levélben említettek a keresetitől különböző más váltók v oltak; végül O. Mihály és N. Sándor kihallgatott alperesi tanuknak azzal az egybehangzó vallomásával, hogy a csereügylet létrejöttekor megállapittatott, hogy alperes a felperes meghatalmazottjának átadott váltót 1889. évi oct. 1-én köteles kifizetni. Mert e szerint a váltóügylet alapját képező csereszerződésben a kereseti váltóval fedezett 200 frtnak lejárati idejéül 1889. szept. 1-je lévén megállapítva, felperes a szerződésellenesen 1888. dec. 1-ére eső lejárattal kitöltött váltót 1889. ápr. 3-án beperesiteni és a 200 frtot követelni még semmiesetre sem volt jogosítva. Mert a m. kir. Curiának a perek minden nemére és igy a váltóperekre is kiterjedő 32. sz. döntvénye, mely szerint a per folyama alatt az elsőbiróság ítéletének meghozataláig lejárt követelés megítélésére nem szolgálhat akadályul az, hogy a kereset idő előtt indíttatott meg, a fennforgó esetben azért nem alkalmazható, mivel a per a tárgyalás és bizonyítás befejezte után 1S89. jun. 29-én, tehát még a kikötött lejárat előtt terjesztetett ítélet alá és igy a kereseti követelés az elsőbirósági itébt hozatalát megelőző peres eljárás befejezéséig, mint a fent érintett számú döntvény helyes értelme szerint irányul szolgálható időpontig le nem járt és mert ezek szerint felperes keresete idő előtt lévén megindítva, azzal ő alperes többi kifogásainak bírálata nélkül elutasítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1891. szept. 1. 22/891. v. sz. a.): Tekintve, hogy a kereseti váltón alapuló követelés a jelen per folyama alatt, még az elsőbirósági ítélet hozatala előtt lejárt; s tekintve, hogy ennélfogva az a körülmény, hogy a kereset a megállapított lejárat előtt adatott be, a jelen pernek érdemleges elbírálását a 32. számú curiai döntvény határozott rendelkezése szerint, mely — a mint ezt a másodbiróság is helyesen kiemelte — a váltóperekben is alkalmazandó, nem akadályozza: a másodbirósági ítélet megváltoztatik, a jelen per az időelőttiségi kifogás mellőzésével érdemlegesen elbirálandónak kimondatik, ennek folytán a kassai kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének érdemleges felülvizsgálására utasittatik. Paetum reserrati dominii hatálytalan. — Pactum reservati dominii esetén az eladónak a csődtömeggel szemben visszakövetelési joga nincs. A kecskeméti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét a közte és vagyonbukott közt annak csődbejutása előtt állítólag létrejött letéti szerződésre állapította, minthogy azonban szerződés létrejöttéhez mindkét szerződő félnek egybehangzó akaratnyilvánítása szükségeltetik, az A. a. okirat mint vagyonbukott egyoldalú nyilatkozata szerződést nem képezvén, az az állítólag létrejött letéti szerződés igazolásául el nem fogadható ; minthogy továbbá felperes keresetének az A. a. nyilatkozatra történt alapítása által maga is elismeri, hogy vagyonbukottal akként szerződött, hogy az a neki elküldött és a visszakövetelés tárgyát képező szeszt szükségletéhez képest felhasználhatja, azon megszorítással, hogy annak értékét hetenként 200 frttal tartozik törleszteni, mely szerződés a letéti szerződés azon jogi természeténél fogva, mely szerint általa az átvevő sem tulajdont, sem birtokot, sem használati jogot nem szerez, hanem csak birlalója a reá bizott dolognak, nem letét, hanem adásvételi szerződést képez, minthogy továbbá adásvételi szerződésben az eladónak a szerződés jogi természeténél fogva tulajdonjogot fentartani nem lehet, mert az a vevő által szereztetik meg. minthogy végre valamely létrejött szerződésnek jogi természete föeskü által nem bizonyítható, ennélfogva s tekintve, hogy az 1881 : XVII. t.-c. 92. §, aíapján csak oly dolgok követelhetők vissza a csődtömegből, melyek nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik és felperes a fentebb előadottak szerint nem igazolta, hogy a visszakövetelt dolgok az ő tulajdonát képeznék, keresetével el volt utasítandó. A budapesti kir. itélö tábla: Az e.-b. ítéletét megváltoztatja, felperes visszakövetelési igényét megállapítja s ennek folytán alperes csődtömeget arra kötelezi, hogy felperesnek 650 frt 08 kr. összeget, ez után a kereset beadása napja, vagyis 1888 szept. hó 18-tól számított 6°/« kamatot fizessen, a keresetben érintett 6 drb. hordót pedig természetben visszaadja, a mennyiben pedig a tömeggondnok által időközben értékesittettek volna, azoknak befolyt értékét kiadja. Indokok: A keresetben érintett 6 drb. hordót iüetőleg azért kellett az e.-b. ítéletét megváltoztatni s a rendelkező részben foglalt értelemben határozni: mert az A. alatti okiratban arra kötelezte magát a közadós, hogy a szesz tartályakép általa átvett hordókat azoknak kiürítése után felperesnek bérmentesen visszaküldi; a kérdéses hordók tehát a kérdéses felek közt adásvétel tárgyát nem képezvén, a közadós azoknak nem volt tulajdonosa, hanem csak birlalója, igy felperes azokat a csődtömegből épen ugy vissakövetelhet, mint a miként I visszakövetelhette volna, a szerződő G. G.-tól, ha időközben csődbe nem jutott volna; mert alperes nem tagadva beismerte, hogy a kérdéses hordók a csődtömegbe leltároztattak és a csődleltárba felvétettek, azt pedig alperes nyíltan beismerte, hogy azok a per folyama alatt természetben meg voltak és mert ezek szerint felperesnek azokhoz s esetleg az időközben történt értékesítés folytán a csődtömegbe azokért befolyt érték kiadásához való visszakövetelési igénye, a csődtörvény 42. és 43. §-ai értelmében kétségtelenül alapos. De meg kellett változtatni az e.-b. Ítéletének a szesz értéke fejében követelt 650 frt 08 krra vonatkozó részét is és felperesnek ide vonatkozó visszakövetelési igényét szintén meg kellett állapítani ; mert igaz ugyan, hogy az A. alatti szerződés az elsőbiróság által ide vonatkozólag felhozott helyes indokoknál fogva nem letéti, hanem adásvételi szerződést képez, minthogy azonban az A. alatti okiratban foglalt világos kikötés szerint a szesz G. G.-nak oly feltétel mellett adatott el, hogy mindaddig, mig annak teljes értékét ki nem fizeti, a szesz felperes eladó tulajdonát képezi s nem fizetés esetén azt a vevőtől visszakövetelheti, a visszakövetelési igény tárgyát képező szesz annál inkább felperes tulajdonának tartandó : meTt alperes még csak nem is állította, hogy az ahhoz való tulajdonjogot a vételár kifizetésével akár G. G. vevő, akár ennek csődbe jutása után a csődtömeg megszerezte volna, továbbá : mert a fentebb érintett kikötés szerint a szerződő felek kölcsönösen abban állapodtak meg közös akarattal, tehát azt célozták, hogy egyrészről az eladó az eladott szeszhez való tulajdonjogát bizonyos Ideig t. i. a vételár teljes lefizetéséig világosan fentartja magának, másrészről a vevő pedig a tulajdont nyomban megszerezni nem akarta, hanem annak reá szállását csak a kölcsönösen megállapított feltétel következése, vagyis a vételár teljes lefizetése utáni időre kötötte ki, ez a kikötés pedig általános jogtételbe nem ütközik, oly tételes jogszabály pedig, mely az adásvevési szerződést követett tettleges átadás esetében eladó részéről a tulajdoni jog fentartását tiltaná, nem létezik, vagyis nincs oly tételes törvény, mely a szerződési szabadságot ez irányban korlátozná; mert alperes nyíltan beismerte, hogy az A. a. okirat szerint adásvétel tárgyát képezett szeszből három hordó szesz a csőd tömeghez leltároztatván, a leltárba felvétetett s időközben a csődtömeg által felhasználtatott, a keresetben foglalt azt az állítást pedig, hogy a felhasznált szesz értéke 6.50 forint 08 krt, vagyis annyit tesz, mint a mennyinek megtérítését felperes igényli, elleniratában kétségbe nem vonta, tehát hallgatva beismerte, végül mert ezek.szerint felperesnek a csődtömeg által felhasznált három hordó szesz .felszámított és nem kifogásolt értékének megj térítéséhez való igénye a csődtörvény 42. §. értelmében szintén megáll. A m. kir. Curia (1891. máj. 26-án 1,511. sz.): A ra.-b. Ítéletének a kérdésben forgó hordókra vonatkozó része a benne foglalt megfelelő indokoknál fogva helybenhagyatik. Ugyanazon ítéletnek a visszakövetelt szeszmennyiséget, illetve annak egyenértékét tárgyazó része megváltoztatik s e tekintetben az e -bíróságnak felperest követelésével elutasító Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az alsóbiróságok ítéleteiben ez irányban helyesen kifejtett indokoknál fogva kétséget nem szenved, miszerint az A. a. okiratban foglalt szerződés nem letéti szerződést, hanem közönséges adásvételi ügyletet képez, mely a tárgyat képező árunak átadása és átvétele által teljesedésbe is ment. Tekintve pedig, hogy az átadás és átvétel tényénél fogva az áru még a vonatkozó csődnek megnyitása előtt a közadós tulajdonává lett; s tekintve, hogy ezzel szemben s a szerződésben foglalt azon kikötésnél fogva, mely szerint a közadós az átvett árúnak felhasználására s értékének hetenként 200 frt lefizetése mellett törlesztésére feljogosittatott, illetve köteleztetett, az ugyancsak az A. a. szerződésben foglalt ellenkező azon kikötés, mely szerint mindaddig, mig a vevő a vételárt teljes értékben meg nem fizette, az áru az eladó felperesnek képezi tulajdonát és hogy nem fizetés esetén eladó az átadott árút a vevőtől visszakövetelheti, figyelembe nem vehető, felperesnek vizszakövetelési igénye e részben alaptalan. Kőbányának kihasználása iránt kötött szerződés nem képez kereskedelmi ügyletet. (M. kir. Curia 1891. jul. 1-én, 11,394. sz. a.) Bűnügyekben. Az esketés körül fennálló alakiságok meg nem tartásának elmulasztása által nem a btk. 256., hanem •J57. S-ban körülírt büntetendő cselekmény követtetik el. Elévülés miatt való felmentés. A pozsonyi kir. törvényszék (1890. augusztus 26-án 3,955.): W. Manó vádlottat a btkv. 256. §-ába ütköző, a btkv. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősülő családi állás elleni