A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 37. szám - Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. 3. r.

A J O Gr. Miután pedig a törvény taxatíve, határozottan kijelöli azon eseteket, melyekben megtámadásnak van helye; miután továbbá a csődtörvénynek a megtámadásra vonatkozó rendelkezése kivételes intézkedést képez, a melyet ki t erj e s zt ől eg magyarázni egyátalán nem lehet ; miután a csődtörvény 27. §-a a közadós ügyleteiről, illetőleg jogcselekményeiről szól és igy ezt azonosnak nem lehet tartani a hitelezőnek a közadóstól teljesen független cselekményével: ez okokból kétségtelen, hogy az igazi követelés alapján, jogosan és a közadóssal való összejátszás nélkül foganatosított végrehajtásra s szerzett telekkönyvi zálogjogra nézve a csődtörvény 27. £-a alkalmazást nem nyerhet. Felfogásunk helyességét a csődtörvény 12 § - a is támogatja. E szakasz egyrészt azt mutatja, hogy törvényhozóink tudtak különbséget tenni a közadós és a hitelező jogcselekvényeí, illetőleg a hitelező érdekében tett birói intézkedések között ott, a hol akartak, másrészt meg a fentebb idézett törvényhozói beszéd figyelembe vétele után kétségen kivül helyezi, hogy törvényhozóinknak nem volt s z á ndékukban a hitelezőnek a csődnyitás hatályánakkezdete előtt jó hiszeműleg szerzett jogait érinteni. Az olyan bírósági gyakorlat tehát, mely szerint a csődnyitás előtt, a közadós megtámadható jogcselekvényétől függetlenül foganatosított végrehajtás és szerzett zálogjog sem bir joghatálylyal: ellenkezik a csődtörvény 12. §-ával és a törvényhozó akaratával s gondolatával is. E törvénytelen gyakorlat sokszor furcsa helyzetet teremt a gyakorlati életben. A hitelező ugyanis nem tudja megérteni, I hogy az ő jóhiszeműen foganatosított végrehajtása miért függjön más hitelezőnek azon akaratától, hogy 15 nap alatt kér-e csődöt az adós ellen. Az is furcsa, hogy az a végrehajtás, melylyel a hitelező adósának összes vagyonát lefoglalja, a legtöbbször hatályban marad,, mert a csődnyitást kérőnek a költségeket a saját zsebéből kellene letennie, a mit ritkán cselekszik meg, — mig a kisebb követelésekre foganatosított végrehajtás esetén a csőd könnyebben kérhető s így a megtámadás bizonyosabb. Bíróságaink eljárása annál szomorúbb, mert a végre hajtások hatálytalanítását oly szent célnak tartják, a melynek elérése végett egyéb törvényeinket is figyelmen kivül hagyhatják. így történt legutóbb, hogy valamely végrehajtást a váltóbiróság előtt indított keresettel támadták meg. Hiába mondtuk, hogy az ily megtámadási perek külön ügybirósághoz nincsenek utalva s így a polg. törvk. rdtts általános szabályai szerint birálandók el; hiába hivatkoztunk a váltóbiróságnak, mint ügybiróságnak kivételes hatáskörére és \ a törvényes eljárás mellett, mint Angliában a »Lord Chief Justice«, , mely, habár az esküdtszék a vádlottat elitéli is, sőt fejére esetleg a törvény §-a is halált kér, mégis az angol törvényhozás hatalma- ! nál fogva, mely korlátlan hatalmat nyújt s melynek csak a lelkiismeret s kötelességérzet szab határt, jogosult a csekély szabadság- j vesztéstől épen ugy, mint az évekig tartó fogházbüntetéstől eltérni I s minden büntetést elengedni, a mit azonban csak rendkívüli ; esetekben szokott megtenni. Ha a Curiának ezt a jogot megadnék, nem volnának oly eltérők a nézetek egy bűnös cselekvényt illetőleg. A minősítés körül is eltérők a birák nézetei, mert ezek szigorú latbavételével a kisebb bűntényeket is súlyosan kellene büntetni, sokszor curiai határozatnak kell dönteni, igy például azt, hogy egy 4 láb inagas kerítés átlépése bemászást képez, vagy nem ; a Curia ugy döntötte el, hogy a 336. §. '•). pontjának célzata szerint ez nem képezi valamely nagyobb akadály legyőzését s igy a szigorú minősítés elesett. így például az ablakbetöréssel lopást, melynél a tolvaj a résen nyújtja be kezét, a gyakorlatban kihágás' helyett bűntettnek minősitik. A tőzsdejáték minősítésénél is sok nehézség merül fel, különösen sújtja az ebből eredő per azon vádlottakat, kik foglalkozásukkal össze nem illő tőzsdejátékot űznek, miért is ilyeneket vétkes bukásban levőknek minősíti A minősítésnél, ha például sikkasztásról van szó, figyelembe kell venni azt is, hogy mily körülmények játszottak közre és nem épen az ellenőrzés hiánya okozta e azt, mely esetben ez vádlottra nézve enyhítő körülményül veendő. A házastársak közötti sikkasztások eseteiben is eltérők a nézetek. Némely bíróságok szerint házastársak közt sikkasztás nem is fordulhat elő, mert a házasság fennállása alatt az ingókat közösnek tekinti, saját tulajdonában pedig sikkasztást senki el nem követhet. Más bíróság pedig a közösség elvéből egyik társnak sem vindikál jogot az egészre és az őt nem illető részre nézve a sikkasztás esetét fenforgónak tartja. a váltódj, szab. ig. ü. min. rendelet 3. §-ára, mely világosan kijelenti, hogy »csupán« az 1 — 7. pontok alatt taxatíve felsorolt ügyek tartoznak váltóeljárásra; hiába idéztük a csődtörvény 145. §-át, mely szerint még azon megtámadott váltókövetelések is elvonattak a váltóeljárás alól, melyek csődön kívül oda tartoznának: mindez nem használt semmit, mert »állandó gyakorlat« a végrehajtás hatálytalanítása. A váltóbiróság illetékessége tehát megállapíttatott, — a polg. törvk. rdtts 35. §-ára való hivatkozással, a végrehajtás pedig hatályon kivül helyeztetett a fentebb már ismertetett téves gyakorlat okaiból. Sokszor azt is felhozták felsőbíróságaink a csődtörvény 27. §-a alkalmazásának igazolására, hogy a végrehajtási törvény azon intézkedéséből, mely szerint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásánál a végrehajtást szenvedettnek cselekményét a végrehajtási eljárás helyettesitheti, — az következik, hogy a végrehajtási eljárás a végrehajtásilag nyert kielégítésnél vagy biztositásnál is helyettesítheti a végrehajtást szenvedő jogcselekményét. Csakhogy a birói kényszer egyik módjából ily következtetést vonni nem lehet. A törlési perekben is az ítélet pótolja a kötelezett fél törlési engedélyét; az árverésnek is az a célja, hogy az adós fizetése helyett nyerjen a hitelező a bíróság útján kielégítést. De azért a felperes, illetve a hitelező kérésére és érdekében, a törvény alapján, az adós akarata ellenére tett birói intézkedéseket nem lehet az adós cselekményének tartani! Azt hiszszük, sikerült kimutatnunk, hogy bíróságainknak | a megtámadási perekre nézve követett »állandó gyakorlata« nem törvényes. Más kérdésekben is tapasztalható, hogy miképen alakúi a törvénynyel ellenkező »törvényes gyakorlat«. Ne vegyék rossz néven, hogy ezt fejtegetés tárgyává teszszük. Bármily nagy tisztelettel viseltetünk is bíróságaink, különösen pedig föbiróságaink iránt, mégsem zárkózhatunk el azon kötelesség elől, hogy a létező törvény alkalmazása körül tapasztalt általános hibákra rámutassunk. A bagatell-törvényt mindnyájan ismerjük. Tudjuk, hogy nemcsak az ügyvédi karnak ártott, hanem a kereskedőknek s iparosoknak is igen sok kárt okoz s okozott. Legtöbb bajt azonban a biztosító intézeteknek csinált ; mert ezeknek ezer meg ezernyi apró díjköveteléseit behajthatatlanokká tette. De a bíróság feladata a törvény alkalmazása levén, a volt semmitőszék 1879 május 1-cn tartott teljes ülésében is kimondotta, hogy a létező törvény szerint a biztosítási díjkövetelések az 1877 : XXII. t.-cikkben I megjelölt bíróságok előtt érvényesitendők. Mióta azonban divat, hogy bíróságaink a nekik nem , A hamis vád és rágalmazás esetében is különböző minősítést használnak az egyes bíróságok. Egyik bűntettnek, a másik í vétségnek, a harmadik rágalmazásnak minősiti az oly feljelentést, melynek célja az volt, hogy büntetés érje ártatlanul az illetőt, de ' céljától elállva, vádját visszavonta. Az okirathamisitás eseteiben is fontos a minősítés, igy p. o. | egy esetben az első- és másodbiróság okirathamisitás iránti kisér| létben bűnösnek mondotta ki és félévet meghaladó börtönbüntetésre Ítélte a vádlottakat. A Curia ellenben, tekintette1 arra, hogy a vádlottak által hamisított váltót a takarékpénztárnál be nem mutatták s igy annak használata meg sem kezdetett, annak folytán a vádbeli cselekvénynek még csak kísérlete sem forogván fenn, az okiratharaisitásnál pedig az előkészítési cselekmény nem lévén büntetendő, a vádlottakat fölmentette. (Lásd »J o g« 1889. 42. sz.) Nagy különbség van a gyújtogatás és vagyonrougálás közt is, mert az előbbi a 412. §, alapján hivatalból üldözendő, a másik pedig csak magánvádnak képezi alapját. Itt a Curia a következő képen határozott: »01y esetekben, midőn emberi lakásul nem szolgálható kunyhók, vagy rongált épületekről van szó, azok ingó dolgoknak tekintetnek, azok meggyújtása nem esik a btk. 412. §-a alá, hanem a btk. 418. §-a szerint minősülő vagyonrougálás áll elő.« (»Jog« 1889. 43. sz.) Ezek mind csak arra szolgáló definitiók, hogy a bünletocodex szigora általuk enyhittessék. Az ártatlanul elitéltek száma is követeli,, hogy a büntetőcodex necsak revisión menjen keresztül, hanem az elitéltek kártalanításáról is gondoskodjék a törvény. Hiába emelünk a fegyenceknek a régi földalatti börtönök helyett szabadban épült palotákat, még sem kívánkozik oda semmiféle józaneszü ember, mint azt egy hírlapíró felhozta, mert jól jegyzi meg egy vezércikkírónk: »A szabadság ellenállhatlan ereje a léleknek, a természet által beleöntött törvény, miuden rettegi a fogságot, csak a szabadságban van boldogság.« ' R. Enscl Sándor.