A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 36. szám - Igazságügyminiszteri rendelet

A JOG. 143 jogosítva volna. Már pedig ezen tekintetben kétségtelenül alperest, ki I a cég aláirására való jogosultságát állította, terhelte volna a bizo- I nyitási kötelezettség. Minthogy pedig a keresk. törvény 290. §-a ! szerint a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásnál a j meghatalmazó és a meghatalmazott, továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a keresk. törv. I. rész i 5. címében foglalt határozatok nyernek alkalmazást, az idézett rész és cim 52. §-a szerint pedig, ki mint kereskedelmi meghatalmazott, valamely kereskedelmi ügyletet köt, a nélkül, hogy kereskedelmi meghatalmazással birna, a vele szerződő harmadik j személynek a keresk. jog szerint felelős és ez utóbbinak szabad választásában áll tőle kártérítést, avagy a szerződés betöltését követelni: ezen rendelkezésből helyesen csak az következtethető, , hogy a törvény hatályosnak akarja elismerni a szerződést a színleges ügyvivő ellenében, vagyis, hogy a másik fél a meghatalmazás ; nélkül eljárt ügyvivőt tekintheti szerződőnek ; következéskép, hogy az utóbbi állítólagos meghatalmazó jogaiba lép és a vele szerződött fél tőle mindazon kötelezettségeket követelheti, a melyeket az állítólagos meghatalmazó nevében mngára vállalt. Minthogy pedig alperes állítólagos meghatalmazását ezen vál. bíróság illetékességének alávetette, felperes tehát ezen jogát is érvényesítheti a színleges ügyvivő alperes ellen ; az illetékesség az 1881 : L1X. t.-c. 94. §-nak b), illetve d) pontja alapján meg volt állapítandó s alperes a per érdemleges tárgyalására utasítandó, mert a kötelezett fél alávetése az A-/, alattiból kitűnik, mely körülménynyel szemben azon alperesi ellenvetés, hogy felperes l magát ezen bíróság illetékességének irásbelileg alá nem vetette, ' annál kevésbé érdemel figyelmet, mert felperes ezen biróság illetékességét a kereset megindítása által elismerte, továbbá, mert a törvény szellemében ezen vál. biróság illetékessége fennáll mindazon esetekben, a melyekben a szerződő felek akarata kifejezetten annak kikötésére irányult, tekintet nélkül arra, hogy mely időpont nyilvánult ezen akarat, végre mert az ügylet érvénytelennek kimondása iránt indított alperesi kereset az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-ában emiitett esetnek nem tekinthető, ezen per folyamatba tétele tehát e választott bíróságot eljárásában nem gáto Íja. A budapesti kir. itélő tábla (1891. jun. 1. 3723/V. sz.) az első biróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt az 1881 : L1X. t.-c. 96. §-ának a) pontja alapján megsemmisíti, | az eljáró bíróságot a kereset elbírálására illetéktelennek nyilvá- i nitja és annak folytán a felperest a felfolyamodási költség megfizetésére kötelezi, mert az eljáró választott bíróságnak az illetékességet megállapító végzéseiben felhozott s a keresk. törvény 290. és 52. §§. helyes értelmezésére alapított indokai szerint, a mennyiben alperes, ki az A. alatti kötlevélben levő »Van Severen Wollmann« aláírásnak tőle származását beismeri, a Van Severen Wollmann cég képviseletére jogosítva nem volt: az A. alattiban a cég nevére vállalt kötelezettség alperest személyesen terheli s igy ez alapon alperes, ki az A. alattiban állítólagos meghatalmazóját az eljáró választott biróság illetékességének alávetette, a most nevezett biróság előtt, a mennyiben meghatalmazás nélkül járt el, saját személyében és jogosan perelhető volna, mivel annak a kérdésnek eldöntése, hogy valóban meghatalmazás nélkül járt-e | alperes s hogy ennélfogva A'/, alapján a kötelezettség őt szeméÍvesen terheli-e, nem az illetékesség tárgyában hozott határozatba, hanem a per érdemébe tartozik, s ennek folytán itt elmarad s j mert bár jóllehet az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-a a), b), c), d) pontjai azt a kitétet tartalmazzák, hogy a felek magukat az illetékességnek akár az ügylet megkötése alkalmával, akár később alávethetik ; ez nem zárja ki azt, hogy az egymással üzleti összeköttetésbe ; lépő felek az üzleti összeköttetésből felmerülő minden peres kérdésre, tehát nemcsak a megkötött, hanem az üzleti összeköttetés alapján később létrejött ügyletekből eredhető perekre nézve is az eljáró tőzsdebiróság illetékességének magukat alávethetnék, mert törvény helyes értelme szerint a törvényben meghatározott peres kérdésekre nézve az esetben illetékes, ha a felek akarata bizonyos meghatározott ügyre, vagy ügyekre vonatkozólag kifejezetten az emiitett biróság illetékességének kikötésére irányul, ez Írásban bármely időpontban kijelentetik; már pedig alperest illetőleg jelen esetben, midőn az A. alatti szerint értékpapíroknak a tőzsdén vétele és eladása céljából felperessel üzleti összeköttetésbe lépett, az A. alatti s Van Severen Wollmann nevében aláirt alperes ez okiratban kijelenti világosan, hogy felperessel értékpapírok vétele és eladása tekintetében kötendő minden ügyletből eredő peres kérdésre nézve az eljáró biróság illetékességének magát aláveti: erre nézve kétség fenn nem forog, végül mert bár ezek szerint eljáró tőzsdebiróság az A. alatti folytán létrejött üzleti összeköttetésből eredő s értékpapírok vételére vonatkozó, igy a k. t 258. §. 3. pontja szerint kereskedelmi ügyleteket képező ügyletekre alapított kereset elbírálására az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-a b)i pontjának értelmében, tekintve, hogy a felek egyikének kereskedői minősége sincs kétségbe vonva, illetékes is volna az esetben, ha a tőzsdebiróság illetékességének mindkét fél törvény szerint alávetette magát, mivel az a körülmény, hogy alperes felperes ellen a kereset alapját képező egyik ügylet érvénytelenítése iránt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél jelen kereset megindítása előtt pert indított, a tözsdebiróságnak a felperesi keresetre nézve az A. alattin alapuló illetőség mit sem változtatna, mert az i 1881 : LIX. t.-c. 95. §-a első bekezdésének esete fenn nem forog, 1 a mennyiben felperes alperes ellen az őt megillető igényt má3 biróság előtt nem érvényesítette s igy a jelen ügy más bíróságnál folyamatban nincs; mégis mindezek dacára fentebbi módon kellett határozni azért, mert az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-a b) pontja szerint, a menynyiben az ügylet nem tőzsdeügynök közvetítése mellett az ott kitett módon jött létre, mely eset ezúttal fenn nem forog, a tőzsdebiróság illetékességének a törvényhely alapján megállapításához szükséges, hogy a nevezett biróság illetékességének magát mindegyik fél Írásban kifejezetten alávesse, már pedig az A. alattit egyedül alperes irta alá, felperes pedig azt, hogy a kereskedelmi forgalomban szokásos ellenkötlevél is állíttatott volna ki s azt ö aláirta s alperesnek átadta és abban a tőzsdebiróság illetékességének magát szintén alávetette volna, maga sem állítja, alperest, ki ily körülmények között felperes ellen a tőzsdebiróság előtt pert nem is indíthatna, az A. alattiban foglalt egyoldalú alávetés nem kötelezi stb. A m. kir. Curia (1891. aug. 17. 1040, V. sz.): A másodbiróság végzése megváltoztatik és a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége a fenforgó keresetre nézve inegállapittatván, azon bíróságnak ítélete hatályban fentartatik stb. stb. Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának b) c) d) pontjában előforduló az a rendelkezés, mely szerint az ezen szakaszban emiitett kivételes bíróságok hatásköréhez utalt bizonyos peres ügyekben illetékesen csak ugy járhatnak el, ha a felek ily kivételes bíróságnak Írásban kifejezetten magukat alávetették; a dolog termész téből folyólag épen ugy, mint az 1868. évi LIX. t.-c. 52. teának a) pontjában foglalt hasonlatos rendelkezés helyesen és folyton követett gyakorlatnak megfelelőleg is csak ugy értelmezhető, hogy az érintett kivételes biróságok illetékességének megállapítására törvényszerű alapot nyújt az, ha a kereset alapjául szolgáló az az okirat, a melyben a kérdéses illetékességi kikötés foglaltatik, csupán az alperesként perbe idézett fél által aláíratott legyen, a kinek kifogásával szemben az illetékesség megállapítása kéretik. Ennélfogva és minthogy a másodbiróság az eljárt biróság illetékessége ellen alperes által egyéb alapon felhozott kifogásokat az általa felhozott vonatkozó indokok alapján helyesen mellőzte : A budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét a jelen keresetre meg kellett állapítani stb. stb. Váltói nláirás valódiságának bizonyítása. A nagy-becskereki kir. tszék: Helyt ad a kir. tszék a kifogásoknak és ennek folyományaként hatályon kivül helyezve a folyó évi ápr. hó 27-én, 2,822. szám alatt hozott sommás végzést, felperest váltókeresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét az A. alatti, minden lényeges kellékekkel ellátott váltóra alapítván, 2,822/89. szám alatt sommás végzést nyert, mely ellen alperesek 3,159/Í889., 3,160/1889. szám alatt törvényes határidőn belül kifogásokat adtak be, mondván: hogy elfogadói aláírásuk tőlük nem származik, sem annak aláírásával — mert írni nem is tudnak — senkit meg nem biztak ; igy a váltó alapján váltójogilag nem is kötelezhetők. Felperes beismeri a tárgyalás folyamán alperesek írástudatlanságát, azonban tekintve, hogy »az írástudatlanság a szenvedő váltóképességet ki nem zárja« — a nélkül, hogy a meghatalmazottat megnevezné — azt állítja, hogy alperesek váltói kötelezettséget vállaltak, még pedig olykép, hogy neveiket a váltón látható minőségben más által Íratták a váltóra s az ekként kiállított — helyesebben kiállíttatott — váltót neki azzal szolgáltatták át, hogy azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el s emez állítását igazolandó, tanukra hivatkozik, kiknek vallomásához pótesküt ajánl, esetleg a mennyiben a bizonyítás nem sikerülne, alpereseket a válaszban szövegezett főesküvel kínálja meg, mely esküt letenni alperesek késznek nyilatkoztak. Csak a tanúvallomások folyamán derült ki — ott is csak F. Mihály által állítva — hogy alperesek helyett a váltói nyilatkozatot — a mennyiben ezek nevében az aláírást ő tette — egy 13 — 14 éves leányka tette. E tanú igazolja azt is, hogy alperesek egyenes utasítására, megbízásából történt az elfogadmány akként kiállítása s hogy az akként kiállított váltót, mint magukra nézve kötelezőt adták át alperesek felperesnek ; mig a másik s a tény történtekor szintén jelen volt hivatott tanú, Z. Péter épen a perdöntő körülményekre homlokegyenest ellenkezőt vall s azt állítja, hogy előtte alperesek csak a követelés fennállását ismerték be, hogy azonban váltói kötelezettséget vállaltak és az mi módon keletkezett, azt csak felperestől tudja ; ez állítván, »hogy a váltót alperesek megbízásából a kis leány irta alá.« Ily körülmények között nem tekinthette a kir. törvényszék F. Mihály vallomását oly félbizonyitékként, melynek teljes bizonyító erőre emelkedése céljából a váltó elj. szab. 26., illetve az 1868 : LIV. t.-c. 172. §. c) pontja, illetőleg 236. §-a alapján felperes részére pótesküt ítélhetett volna. A különben perrendszerüen kínált főeskü általi bizonyítást pedig azért kellett mellőzni, mivel a jelen esetben nem az aláírások valódisága vagy valótlansága, hamisságáról van szó, hanem egyedül arról, vájjon a meghatalmazotti minőségben tett aláírásból származhat-e egyáltalán váltójogi kötelezettség vagy nem? Mert a váltótörvény 1. és 105. §-aiból kiderül, hogy egyrészről szenvedő váltóképességgel csak az bir,