A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 35. szám - Tartozik-e a törvényszék a törvényt alkalmazni és büntetést kiszabni az esküdtszék verdictje alapján? - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 2. r.

A J s miután vádlott által használt azon meggyalázó kifejezés: »kuplerin«, azon ugyancsak vádlott általi magyarázat folytán, hogy azért »kuplerin«, mert sógornőit, kik »kurvák«, magánál tartja ; magánvádló ellen nemcsak egyszerű meggyalázó kifejezése, hanem e meggyalázat folytán meggyalázó ténybeli állítássá változtatja át, ruert továbbá két tanú egyhangú vallomásával beigazoltatott az is, hogy ezen meggyalázó állítás az utcán és udvaron összegyűlt nép előtt használtatott magánvádló ellen, mert ezen állítás ekként többek előtt állított oly tény, mely valódisága esetén alkalmas arra, hogy az, kiről állíttatott, közmegvetésnek tegye ki s igy a btkv 258. §-ban körülirt rágalmazás vétségének összes tényálladékát magában foglalja. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. jbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint az eljárás a becsületsértés vádját illetőleg megszuntettetett, továbbá a minősítést és a büntetést illetőleg megváltoztatja s vádlottat a rágalmazás vétsége helyett a btkv 261. g-ba ütköző becsületsértés vétségében mondja ki bűnösnek s ezért a hivatkozott §. alapján büntetésül az 1887 : VIII. t.-c.-ben jelzett célokra fordítandó s behajthatlauság esetén 2 napi fogházra, átváltoztatandó 20 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott nyilatkozata nem képez olyan ténybeli állítást, a mely valódisága esetében a magánvádlót közmegvetésnek tenné ki, vagy ellene büntető eljárás okát képezné, hanem egyszerűen meggyalázó jellegű, minélfogva vádlottat rágalmazás vétsége helyett a btkv 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében kellett bűnösnek kimondaui. Nem képezvén e tekintetben akadályt az, hogy a kir. jbiróság a becsületsértésre nézve az eljárást megszüntette, mert helytelen volt az az intézkedés, hogy ugyanazon cselekményt illetőleg egyrészről az eljárás megszüntettetett, másrészről pedig bűnösségét megállapító határozat hozatott, miután annak eldöntése, hogy bizonyítás esetében a vád tárgyát képező cselekmény a btkv.-nek melyik szakaszába ütközik, a minősítés keretébe tartozik s a bíróság jogosítva van a vádbeli cselekmény minősítését a vádinditvánvtól függetlenül eszközölni, a nélkül, hogy ugyanazon vádbeli cselekményt illetőleg az eljárást abban az irányban, a melyben azt minősithetőnek nem találja, megszüntetni kellene. A m. kir. Curia (1891. jun. 19. 4,963. sz.): Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §. egyik esete sem forogván fenn, a közbetett felebbezés visszautasittatik. A btk. 270. §-a nem alkalmazható azon esetben, ha az illető közhivatalnok a panasz beadásakor már meghalt. A budapesti kir. tszék, mint sajtóbiróság: Ózv. A. Gyuláné magánvádlónak a Sz. Pál ellen intézett 1891. évi márc. hó 1-én 7,351. szám alatt beadott vádlevelét visszaadja és magánvádlót felhivja. hogy a vádbeli bűncselekmény megtorlására irányzott indítványának a büntetőtörvénykönyv 270. §. 2. pontja alapján hivatalból leendő előterjesztése iránt a sajtóügyi közvádlóhoz folyamodjék és ennek megtörténtét annál bizonyosabban igazolja, minthogy különben a sértettnek köztisztviselői kötelességeire vonatkozó sérelmes állításokra nézve panaszától elállottnak lesz tekintendő és a sértettnek magánszemélyi minőségére vonatkozó sérelem miatt a magánvádló által közvetlenül érvényesithető vádnak az ehez képest átszerkesztendő vádlevélbe leendő összefoglalása iránt fog intézkedés tétetni. Indokok: A vádbeli közleményből a feljelentésben, valamint a 7,351. sz. vádlevélben is sérelmesekül kijelölt állitások és kifejezések között oly ténybeli állitások megtorlása iránt közvetlenül tesz indítványt a btk. 273. §-a alapján panaszjogosult magánvádló, a melyek elhalt fiának köztisztviselői tisztéből kifolyó kötelességeire vonatkoznak, a melyek tehát valódiságuk esetén esetleg bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vontak volna maguk után. Minthogy pedig ilyen esetben a btk. 270. §-ának rendelkezése szerint hivatalból van helye az eljárás megindításának, magánvádlót a fia, néh. A. Gyula köztisztviselői kötelességeire vonatkozó sérelmes állitások megtorlására vonatkozó indítványának a közvádló utján leendő előterjesztésére utasítani, egyéb közvetlenül is előterjeszthető indítványára nézve pedig a további intézkedést egyelőre függőben tartani kellett. (1891. április 22. 11,557. sz.) A m. kir Curia (1891. jun. 18. 4,921. sz.): A sajtóbiróság végzése meg8emmisittetik és ugyanaz özv. A. Gyuláné vádlevelének elfogadására utasittatik. Indokok: Az 1. és 2. szám alatt levő iratokból kitűnik, hogy A. Sándor, volt váci orsz. fegyintézeti igazgató már meghalt akkor, midőn édes anyja, özv. A. Gyuláné fiának rágalmazása és becsületének megsértése miatt Sz. Pál ellen feljelentését a sajtóügyi vizsgálóbírónál beadta. Minthogy pedig a btk. 270. §-ának 2. pontja egyedül közhivatalnok irányában nyerhet alkalmazást, a neheztelt végzés megsemmisítendő és a magánvádló által benyújtott vádlevél elfogadása elrendelendő volt. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Kisler Náthán e., m.-szigeti tszék, bej. okt. 1, /élsz. okt. 14, csb. Selyán Antal, tmg. dr. Guttmann Jakab. — Sigmiind & Mornan e., iloki jrbság, bej. aug. 30, tmg. dr. Kolarovits Miklós. — Theill S. c., budapesti ker. tszék, bej. szept. 19, félsz. okt. 13, csb. Antos Károly, OG. 139 tmg. dr. Horváth Adám. — Kepecs Jónás e., szatmár-németii tszék, bej. szept. 25, félsz, szept. 28, csb. Kölcsey Sándor, tmg. dr. Zachariás Adolf. Pályázatok: A pécsi tszéknél albirói áll. szept. 5-ig. — A pécsi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. szept. szept. 5-ig. — A gyulafehérvári tszéknél II. oszt. jegyzői áll. szept. 5-ig. — A szepes-szombati jrbságnál albirói áll. szept. 5-ig. — A lugosi jrbságnál aljegyzői áll. szept. 23-ig. Igazságügymiiiiszteri rendelet a kir. itélő táblák és a kir. Curia teljes ülései szabályozása tárgyában. (4,214. I. M. E. 1891.) A kir. itélő táblák és a kir. Curia teljes üléseinek szabályozása tárgyában, az 1890: XXV. t.-c. 13. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva rendelem : 1. §. Azokban az ügyekben, melyekben a kir. itélő tábla a törvény szeiint mint utolsó fokú bíróság jár el, az itélő táblák mindenik tanácsa ügyel arra, hogy vitás elvi jelentőségű jogkérdések fölötti megállapodásai nyilvántartassanak. E célból minden itélő táblai tanács akkor, midőn valamely az ügy előadása, illetőleg a tanácskozás alkalmával vitathatónak s különösen a megóvandó jogegység szempontjából is fontosabbnak talált jogkérdésben haiározott. egyúttal elrendelheti, hogy ama határozata a következő szakasznak megfelelő szövegben sokszorosittassék, egy-egy példányban a kir. itélő tábla elnökségével, tanácsaival s itélöbiráival közöltessék és a határozattárba felvétessék. Mindezt a tanács hozzájárulása nélkül a tanács elnöke is, a kir. itélő tábla elnökével egyetértőleg elrendelheti. 2. §. A határozattálba felveendő határozat akkép szövegeztessék, hogy az ügyszám és a felek neveinek kitétele, valamint a jogkérdés s a vitás pontok rövid megismertetése után a jogkérdés eldöntése és az indokok kitüntetve legyenek. A szöveg egyik közelebbi tanácsülésben, legfeljebb 8 nap alatt hitelesítendő. 3. §. A nyilvántartandó határozatok egy-egy példánya, az anyagi s alaki jog külön nemei és fajai szerint osztályozva, külön tartályba teendő. Ilyen határozattár, a mely mellett tárgymutató is — a vonatkozó törvények, illetőleg rendeletek szakaszainak is lehető kitüntetésével — lesz vezetendő, minden tanácsteremben rendeztessék be és a tanácselnök ügyeljen fel arra, hogy abban ugy a saját tanácsának, mint a többi tanácsoknak is elvi jelentőségű jogkérdésekben hozott határozatai mindenkor feltalálhatók legyenek. 4. § A jogegység megóvása s a jogszolgáltatás egyöntetűségének biztosítása céljából a kir. itélő tábláknál teljes ülés tartandó : 1. ha az itélő tábla valamelyik tanácsa abban állapodik meg, hogy egy előadott ügyben felmerült jogkérdés a határozattárba felvett — ugyanazon jogkérdést tárgyazó — határozattól eltérően döntendő el ; 2. ha két tanács valamely, a határozattárba még fel nem vett jogkérdést ellentétesen _döntött el s ebbeli határozatát mindegyikük a határozattárba felvétetni rendelte ; 3. ha egy előadott ügyben oly jogkérdés döntendő el, melynek valamelyik tanácsban már előbb lett eldöntése a határozattárból ki nem tűnik ugyan, de a melyre nézve az itéló' tábla tanácsai a kir. itélő tábla elnöke által eleve figyelmeztetve lettek, hogy abban egymással vagy egy más itélő táblával ellentétes gyakorlatot követnek. Az 1. pont esetében az illető tanácselnök az ügy elintézését felfüggeszti s a tanács megállapodását az ügyiratok előterjesztése mellett bejelenti az itélő tábla elnökének, a ki is erre a jogkérdésnek teljes ülésben leendő eldönthetése s ugyanott az ellentétes nézetek képviselhetése céljából két előadót rendel ki és — a mennyiben ezt szükségesnek véli —- halndék nélkül intézkedik, hogy a megváltoztatni kivánt elvi "megállapodás alapjául szolgáló ügy iratai hivatalból beszereztessenek. A 2. pont esetében a hozott ellentétes határozatok épségben maradnak ugyan, de a kir. itélő tábla elnöke a jogegységnek jövőre biztosítása céljából megtartandó teljes ülésre szintén két előadót íendel ki és a mennyiben szükségesnek véli — intézkedik azon ügyek iratainak hivatalból való beszerzése iránt, a melyekben az ellentétes határozatok hozattak. A 3. pont feltételezi, hogy az abban emiitett ellentétes gyakorlatról a kir. itélő tábla elnöke nem a határozattárból, hanem más bármely úton nyert tudomást és arról elnöki kötelességéből folyólag az ítélő tábla tanácsait figyelmeztette azzal a felhívással, hogy az első felmerülendő ügy alkalmából a jogkérdésnek teljes ülésben leendő eldöntését kezdeményezzék. Ha tehát egy olyan jogkérdést tartalmazó ügy kerül előadásra: az illető tanács elnöke annak elintézését felfüggeszti és az ügyiratokat előterjeszti az itélő tábla elnökének, ez pedig a teljes ülésre egy vagy két előadót íendel ki és — a mennyiben szükségesnek véli — hivatalból beszerzi azon a kir. itélő tábla által előbb elintézett ügyiratokat is, melyek az ellentétes gyakorlatot feltüntetik. De iratoknak más itélő táblától vagy más itélő tábla kerületéhez tartozó bíróságoktól való beszerzését ilyenkor mindig mellőzni kell. Mindezen esetekben az itélő tábla elnöke a teljes ülést késedelem nélkül kitűzi és arra az itélő bírákat, az eldöntendő jogkérdés előzetes szövegének közlése mellett meghívja ; gondoskodván arról is, hogy a vonatkozó iratokat az itélő bírák a teljes ülést megelőző három napon át a kijelölendő hivatalos helyiségben megtekinthessék. 5. §. A leír. itélő táblák polgári és büntető teljes üléseket tartanak a szerint, a mint az eldöntendő jogkérdések a polgári vagy a büntető szakosztály körébe utalt ügyekben merültek fel ; de azok mindig az összes itélőbirákból alakitandók meg ugy, hogy a polgári teljes ülésben a büntető szakosztálynak is és viszont a büntető teljes ülésben a polgári szakosztálynak is minden itélőbirája részt vehessen. Vegyes (polgári és büntető) teljes ülés tartatik akkor, midőn a felmerült vitás elvi jelentőségű kérdés nem csupán polgári vagy csupán büntető, hanem polgári és egyszersmind büntetőjogi kérdést is képez. 6. §. A teljes ülés nem nyilvános. Abban az itélő tábla elnöke, illetve alelnöke s ezek akadályoztatása esetén rangsor szerint egyik tanácselnöke elnököl. Jegyzőt ahhoz a segédszemélyzetből az elnök rendel ki. Döntvény hozatalára a teljes ülés csak akkor képes, ha abban az itélőbiráknak legalább kétharmad része jelen van. A vitás jogkérdés a teljes ülésben, miután az ügyállást az előadók saját indokolt véleményükkel együtt s a rendelkezésre álló iratok és adatok felhasználásával előadták, tanácskozás alá vétetik s ennek befejezte után szavazattöbbséggel döntetik el (11. §.) ; a jogkérdés szövegének végleges megállapítása is a teljes ülés tanácskozása és határozata körébe tartozik. A szavazást mindig a birák kezdik meg rangidösb sorrendben s utánuk a tanácselnökök szavaznak rangifjabb sorrendben. A szavazatok egyenlősége esetében a teljes ülés elnökének szavazata dönt. Egyébként a tanácskozásra és szavazásra az ügyviteli szabályok megfelelően alkalmazandók. A többség megállapodását mint teljes ülési döntvényt az elnök, a többség által elfogadott indokokkal együtt, kimondja és annak szövegezésére egy három tagból s a teljes ülés jegyzőjéből álló bizottságot küld ki, a melynek egyik tagja mindenesetre az legyen, a kinek indítványát fogadta