A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 29. szám - A szövetkezeteket szabályozó törvények a művelt nemzeteknél. 2. Angolország

226 A JOG. joghatályára, sem az elrendelésre hivatott közeg megjelölésére és a foganatosítás módjára nézve megállapodásra nem jutott. Nem egy esetben történt, hogy a vizsgálóbíró vagy a törvényszék a sértett félnek a feljelentésben előadott kérelmére és a kir. ügyésznek arra alapított indítványára a feljelentettnek összes vagyonát lefoglaltatta, sőt el is árvereztette s ezzel a feljelentettet tette károsulttá a jog és az igazság rovására akkor, ha a feljelentés utóbb alaptalannak bizonyult! Sajátságos és nem éppen örvendeztető képét eljárásunk ziláltságáuak nyújtotta az a tájékozatlanság is, a melyet némely bíróságaink a fenyítő zárlat foganatosítása, valamint az ebből felmerülő vitás magánjogi kérdések eldöntése körül tanúsítottak. A fenyítő zárlat elrendelése nehézségekbe nem ütközött; a törvényszék meghozta a végzést és az elrendelt fenyítő zárlat foganatosítására a bírósági végrehajtót küldte ki. Ez utóbbi megbízatásához képest eljárván, a helyszínén a vagyon lefoglalását és megbecsültetését eszközölte és eljárásáról a kiküldő bíróságnak jelentést tett. De most kezdődtek a bonyodalmak : a bírósági végrehajtó eljárási költségeinek és díjainak megállapítását és kifizetését kérte ; a sértett fél, illetve annak képviselője azoknak előlegezését megtagadta, hivatkozással arra, hogy a fenyítő zárlatot a kir. ügyész közvádlói minőségénél fogva indítványozta ; a bünügygyel lényeges kapcsolatban álló fenyítő zárlat költségei tehát az államkincstárt terhelik. Megtagadta az előlegezést a kir. ügyész is azzal az indokolással, hogy a fenyítő zárlat a sértett fél magánjogi igényeinek megóvása szempontjából rendeltetvén el, az annak foganatosításából származó költségek a bűnvádi eljárási átalány terhére fel nem számithatók. Hasonló bonyodalmak keletkeztek abban az esetben is, ha valaki a lefoglalt ingó vagyonra vagy annak egy részére tulajdoni igényt támasztott. Melyik bíróság ismertessék el hivatottnak az igény tárgyalására ? melyik eljárási törvény szerint ejtessék meg a tárgyalás? és minő jogelvek legyenek irányadók az igény eldöntésénél >. Az ilyen és ezzel rokontermészetű kérdések felmerülésével támadt zavarokból a bíróság legbiztosabban akként vélt menekülni, hogy ama kérdések eldöntését a bűnügy befejezéséig elhalasztotta és azután a sértett felet kártérítési igényeinek érvényesítésével a polgári per útjára utasította. Ily gyakorlati eredmény, vagy jobban mondva, eredménytelenség szemléletére nem lehet feltűnő, hogy felső bíróságaink sokáig tartózkodtak elismerni a büntető bírónak azt a jogosultságát, hogy a sértett fél kárigényeinek biztosításába avatkozzék. Ámde a gyakorlatnak ilynemű kinövései és helytelenségei, melyek nálunk az eljárási törvény hiányával indokolhatók, nem szolgálhatnak alapul arra, hogy maga a helyesnek felismert alapelv is feláldoztassék, mely szerint a büntető biró a sértett fél kárigényeinek biztosítására hivatottnak tekintendő, mert a büntető biró feladatához a büntetendő cselekménynyel megsértett jogrend helyreállításán felül — habár csak másodsorban — a sértett fél magánjogaiban előidézett sérelem jóvátétele is tartozik; ez pedig számos esetben lehetetlenné válnék, ha a sértett fél magánjogi igényeinek biztosítása megtagadtatnék. (Folyt, köv.) A gyámság jogi természete.* Irta : SOMOGYI JÓZSEF, árvaszéki jegyző Szombathelyen. III. Hogy a gyámság fogalmát minél teljesebb módon kidomboríthassuk, lássuk az alábbiakban annak viszonyát a szülői hatalomhoz és vonjuk meg a kettő között az összehasonlító párhuzamot. Dacára annak, hogy — haDernburgnak hihetünk — az atyai hatalom és gyámság közt létező ellentét már a régi germán jogban is öntudatra jutott,1 a németeknél e két intézmény tényleg az egész középkorban egymásba folyva és egyenlő alapelvek szerint igazgatva jelentkezik. Csak a római jog befogadása változtat gyökeresen a németjogi helyzeten s ez idő óta, a mint egyebütt, ugy a németeknél is a két intézmény fejlődése különböző irányt vesz és a római patria potestásból lassankint kifejlődik a modern szülői hatalom. Ezen fejlődés azonban nem mindenütt egyenlő, bár lényeges különbséget sem igen mutat fel. Nem lehet célunk, hogy e helyen a szülői hatalom fogalmával bővebben is foglalkozzunk, mindazonáltal egy körülményre bátrak vagyunk felhívni az olvasó figyelmét. A törvényhozások — a franciát kivéve2 — csak atyai hatalomról szólanak, melyből az anya mindenhol kizárva van. Ezen eljárás rendszerint azzal indokoltatik, hogy bár erkölcsileg véve az anyának épen annyi joga van gyermekéhez, mint az * Előző közleményeket lásd a »J o g« 24., 26. és 27. számaiban. 1 Dernburg H. : Das Vormundschaftsrecht. Berlin und Leipzig. 1880. s. 27. 2 A code civil 148. §-a értelmében a szülői hatalom mindkét szülőt illeti, de ugy, hogy annak gyakorlása szabály szerint az atyát illeti, az anya a/onban meghallgatandó. atyának és bár az állam nem vonja kétségbe az anyai szeretetet, mindazonáltal az atyának kiváló testi ereje és kevésbé engedékeny természete egyrészről, az anyának neménél fogva gyengébb értelme és ítélete, kisebb testi ereje, a szenvedélyeknek könnyebben hódoló szervezete másrészről, megkívánják azt, hogy az áílam ne vesse feltétlenül az anya hatalma alá gyermekeit. Az előbbi indok elégtelen, az utóbbi puszta előítélet. A nők szellemi tehetségének kicsinylését a tapasztalat tette nevetségessé; a nők az élet igen sok és igen súlyos körülményei között hazudtolták meg nemük állítólagos gyengeségét, érzelmeik megbízhatatlanságát és józan cselekvési képességük hiányait. Hiszen a nők ma már hivatalokra alkalmaztatnak és kötelességeiknek kifogástalanul megfelelnek ! Ha már elismerjük azt, hogy az anya legalább is oly közel áll gyermekeihez, mint az atya és hogy az anya és gyermekei között a természet által teremtett benső és szoros viszony maga elég indok arra, hogy az anyának gyermekei sorsára kiváló befolyása legyen:3 mennyivel nehezebben foghatjuk fel azt az ellenmondást, hogy ha már a gyámság az anyát megilleti, miért nem illetheti meg egyszersmind a szülői hatalom is! E sorok irója is hálásan emlékszik egy jólelkű anyára, ki életének delén 9 árvával maradva özvegyen, 20 éven át a legszebb eredménynyel biztosította az árvák szerény vagyonát, e mellett becsülettel felnevelte őket és két fiát tudományos pályára segítette. Ki mondja nekem, hogy az ily anya a szülői hatalomra érdemetlen ? Az 1877-ki gyámi törvényjavaslat szerzőinek nemes gondolkozását méltán jellemzi, hogy Ők már a javaslat 2. §-ában a szülői hatalmat kivánták az atyai hatalom helyébe helyezni. De célunkhoz képest vizsgáljuk a szülői hatalom és gyámság közti párhuzamot. 1. Mig a szülők vagy azok egyike él, gyámságnak helye nincs. A gyámság csak ott kezdődhetik, a hol a szülői hatalom végződik; tehát a két intézmény egymást teljesen kizárja. Ezen szempontból két törvényhozási alkotás érdemel különösen figyelmet ; az egyik francia, a másik német intézmény. a) A code civil 389. és 390. §-ai szerint ugyanis a szülői hatalom csak a házasság tartama alatt illeti az atyát; a házasság felbomlásával megszűnik és bár a benne foglalt egyes jogozatok ezután is érvényesíthetők, helyébe tényleg és névleg a gyámság lép, melyet törvény szerint az életben levő szülő gyakorol, legyen az akár az atya, akár az anya. A német jognézet és újabbi törvényhozás ellenben már más irányt követ, a mennyiben a kiskorúak, habár a házastársi viszony felbomlott is, az atya hatalma alatt állanak, az atya, mint ilyen, gyakorolja jogait és kötelességeit, ugy hogy a gyámság csak az esetben léphet életbe, ha az atyai hatalom bármi okból elenyészett, vagy pedig gyakorlása lehetetlenné vált. Ily esetekben a gyámhatóságok hatásköre is megfelelő. Hazai jogunk és törvényhozásunk szintén ezen elvnek hódol; az 1877. évi XX. t.-c. alapján az atyai hatalom fenállása esetében gyámságnak helye nincs, az atya az anyai' vagyont is, mint ilyen és nem mint törvényes gyám kezeli. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A szövetkezeteket szabályozó törvények a műrelt nemzeteknél. * II. Angolország. Angliában nehéz dolog volt a szövetkezetekre szóló törvények megállapítása, mert a korlátlan felelősség volt közös jellege a már létező és nyerészkedésre célzó angol társaságoknak, a mire pedig kötelezni olyan tagokat, a kik különféle életpályákat követve, egymást nem ismerték, nem volt könnyű dolog. A törvényhozás tehát azt tette, hogy 1850-ben kiterjesztette a »Friendly S o c i e t i e s«-re hozott törvények érvényességét azokra a társaságokra is, a melyek tagjaik gazdálkodásának közös előmozdítására törekedtek. (A Friendly Societies megfelelnek a kölcsönös segélyző egyesületeknek.) Két évvel később, 1852-ben azonban mégis külön törvény hozatott az »Industrial and Provident S o c i e t i e s«-re (iparkodás és gondviselés), a mely elnevezés tulajdonképen azt jelentette, a mit mi szövetkezet névvel jelölünk. Ezt az 1852-ben hozott törvényt 1876-ban egy másik, máig is érvényben levő újabb törvény váltotta fel, a melynek a címe: »Industrial and Provident Societies Act«. Hanem e törvény cikkelyei nem kötelezők az angol szövetkezetekre és az, a ki Angliában szövetkezetet óhajt alapítani, válogathat a legális formák között, csakhogy a választott formát pontosan kell betartania. Ilyen kettő van: a tőkék szövetkezése (Companies) és a személyek szövetkezése, a melyek között a legszokottabb az Industrial and Provident Societies. A Companies vagy korlátlan, vagy korlátolt felelősséggel alakul; ez utóbbi a leggyakoribb. C o m p a n y alakítására elegendő, ha legalább hét ember összeáll és ezek az irott alapszabályokat letéteményezik, a külön e célra kirendelt, Londonban székelő R e g i s t r a r névvel nevezett tisztviselő hivatalában. (A Registrar-nak vannak ágensei Glasgowban és Dublinban). A Registrar megvizsgálja az alapszabályokat és ha azokat a törvénynyel megegyezőnek itéli, átszolgáltat a társaságnak egy cégbejegyzési okiratot. 8 S i p ő c z : L. : A gyámsági törvény. Budapest. 1882. 124. 1. * Előző közlemény a »J o g« 27. számában.