A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 27. szám - Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának tagjai ellen elfogultság miatt tett kifogás alapján kérelmezett biróküldetés elrendelésére mely hatóság illetékes?

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 27. számához. Budapest, 1891. július 5-én. Köztörvényi ügyekben. A megkeresett birósásr tanúkihallgatás esetében a tanndíjaknak csakis megállapítására illetékes, az irányban határozni azonban hogy a megállapított díjakat ki tartozik megfizetni, a megkereső, vagyis a per bírája vau hivatva. A m. kir. fúria (1891. június 12-én,4,181. sz.) Azon illető- ' ségi összeütközésre vonatkozólag, a mely W. Tivadar felperesnek E. József alperes ellen 66 frt 75 kr. toké s jár. iránti perébea a [ nagy-szentmiklósi kir. járásbíróság és a billédi kir. járásbíróság kőzött felmerült, a tanudíjak behajtása iránti intézkedésekre a billédi kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek, mert a megkeresett bíróság tanúkihallgatás e setében a tanudijaknak csakis megállapítására illetékes, ez irányban határozni azonban, hogy a megállapított dijakat ki tartozik megfizetni, a megkereső, vagyis a per birája van hivatva, minek következtében az ez irányban hozott határozatának végrehajtása tekintetében intézkedést tenni és azt elrendelni szintén ez utóbbi, vagyis jelen esetben a billédi járásbíróság illetékes. Jóllehet a kereseti okirat a K. tv.-ben emiitett kötelez ö jegynek nem niiuösithető és abban a kölcsön címe határozottan kifejezve nincsen, az annak tartalma alapján mégis valódi és fennálló követelésre vonatkozónak elfogadtatott. (1875. évi XXXVII. t.-c. 294. §.) A brassói kir. tszék (189o. febr. 15.113/890. sz.): Demián Simon ügyvéd által képviselt S. Mihálovits testvérek cég felperesnek, Borosnyai Dániel ügyvéd által képviselt dr. O. Nándor alperes ellen 800 frt töke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperesnek a keresetbe vett s 800 frt tőkéből s járulékaiból álló követelése alperessel szemben bíróilag megállapíttatik ugyan, de egyidejűleg alperesnek elleniratában kimutatott 8,140 frt 20 krnyi ellenkövetelése részbeni törlesztésére b .számíttatik, miből folyólag a kereseti követelés elenyészettnek mondatik ki s felperes kereseti kérelmével elutasittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megbüntettetnek. Indokok: Felperes kereseti követelése megállapítandó volt, mert a keresethez csatolt A. alatti úgynevezett »Bon«, miután a ptk. 1,001. §-ában körülirt kellékekkel bír, mindenképen adóslevélnek tekintendő, helyettesitvén azt bármily tekintetben, mert továbbá alperes elleniratában világosan beismeri, hogy ezen okiratot ő irta és irta alá. Ennélfogva ezen okirat, noha tartalma tagadtatik, a tkrts 167. §-ának a) pontja értelmében alperes ellen teljes bizonyítékul szolgál. Sőt alperes viszonválasziratában beismeri, hogy a követelésbe helyezett 800 frt nemcsak felperes jogelőde, hanem ő általa is lett a donga-üzletbe lefektetve, miből okszerüleg következtetni kell, miszerint a 800 frt kezén forgott. De eltekintve ettől, miután alperes az elleniratában a 800 frtot ellenkövetelésébe beszámíttatni kérte, ez által implicite a 80<) frt fennállását is elismerte. Másrészről pedig a beszámításnak is hely adandó volt, mert a beszámitandó követelés a peres követeléssel egynemű, valódi, lejárt. Világos és kölcsönös, mert a ptk. 1,438. §. s következő §-ai értelmében mi akadály sem forog fenn a beszámítás ellen s így az a ptk. 1,394. s következő §-aira való tekintettel jogosan érvényesíttetett kifogás utján alperes által. Hogy alperes ellenkövetelése valódi, igazolva van az ellenirathoz csatolt 3, 4, 5, 6 és 7-/. alatti eredeti okiratokkal, melyek felperes által erötlenitve nem lettek, annál kevésbé volt képes felperes bebizonyítani azt, hogy az imént jelzett közokiratokra fektetett alperesi ellenkövetelés törlesztetett, avagy bármily módon elenyészett volna. Végül mellőzendő volt az alperes által viszonválasziratában ajánlott eskü általi bizonyítás megengedése, minthogy az eskü oly körülményre ajánltatott, mely nem perdöntő, ríiízen az ajánlott esküvel sem az A/, alatti okmányban foglalt kötelezettség fenn nem állása döntetett volna el, miután az, a mint már fennebb is jelezve van, más körülményre vonatkozik. A perköltségek kölcsönös megszüntetése, a per körülményei, illetve peres felek követeléseinek közös voltában rejlő indokon alapszik, stb. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla (1890. máj. 13. 2,050. sz.): Az elsobiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja s elmarasztalja a perköltségekben, stb. Indokok: A »Bon«-nak címzett A*/, alatti okirat sem külön rendeleti záradékkal ellátva, sem kereskedő által, vagy ilyen javára kiállítva nem lévén, a kereskedelmi törvény 294. §-ában emiitett oly kötelezöjegynek, mely alperes fizetési kötelezettségét már magában véve megállapitná, nem tekinthető és felperes azt az említett jogi hatálylyal biró kötelezőjegynek maga sem kívánta tekinteni, minthogy pedig abban a különben átvettnek elismert és megfizetni ígért összegre nézve az ügylet minőségének megjelölése, tehát a jogügylet címe uem foglaltatik és alperes azt, hogy az okiratot kölcsönösszegről állította volna ki, tagadta és annak tartalma alapján a jogügylet emiitett minősége egyáltalában meg nem állapitható s következőleg a kölcsönügyletre nézve bizonyítékot nem képez, érdekében állott volna felperesnek, kit azon körülmény, hogy engedmény utjáu jutott a követelés birtokába, a bizonyítás terhétől fel nem menti, említett hiányt a jogügylet kölcsön minőségének bizonyítása által pótolni, tekintve azonban, hogy ezt alperes ismételt felhívására sem tette és ennek hiányában alperest az A-/, alapján 800 frt kölcsöntőke megfizetésére kötelezni nem lehet: ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. máj. 12-én, 7,362/90. sz. a.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiióság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján és még azért is : mert jóllehet, az A. alatti okirat a kereskedelmi törvényben (1875 : XXXVII. t.-c. 294. §.) említett kötelezőjegynek nem minősíthető és jóllehet, abban a kölcsön címe határozottan kifejezve nincsen, de ugy az okirat tartalma, valamint alperesnek a kérdéses összeg elszámolására alapított védekezése és az az állítása, hogy az A. alatti csak tévedésből maradt felperes jogelőde kezén, végre alperes az a beismerése, hogy a 800 frt a közös donga-üzletbe lett befektetve, kétségtelenné teszi azt, hogy az AÉ/. alatti egy valódi és fennállott követelésre vonatkozik. A Lndovika katonai akadémia mint orsz. közlntézetbe való felvétel végetti ajánlási jogot a törvény csak az illető adományozóknak, illetve örököseinek biztosította; ez tehát oly személyhez kötött jog, mely másra át nem ruházható, minthogy a törvény e jogot magnknak az adományozóknak s örököseiknek azon feltevésben biztosította, hogy ezek az intézet ügyét szivükön viselik s az intézet közhasznát tekintve, abba csak alkalmas s az országos célnak megfelelhető Ifjakat fognak ajánlani. Ezen egyedül az alapitók iránti bizodalomnál fogva törvényileg biztosított ajánlási jog tehát már maga ezen körülménynél fogva eladás vagy üzérkedés tárgyát nem képezheti. A budapesti kir. törvényszék: (1889. évi június hó 4-én, 16,795. szám.) Sebők Béla ügyvéd álial képviselt G. Vilmos felperesnek, dr. Vaisz Sándor ügyvéd által képviselt, de védelem nélkül maradt gróf B. Árpád I. r. és báró P. Andor II. r. alperes ellen 600 frt tőke s jár. iránti perében felperest keresetével elI utasítja, a perköltségeket azonban a felek közt kölcsönösen megI szünteti stb. Indokok: Másodrendű alperes nemcsak a kezesség elvállalásából merített kifogással élt a kereset ellenében, hanem felhozta mindazon kifogásokat, melyek őt, mint kezest a kereseti ügyletből folyólag I. r. alperessel együtt megilletik s ennélfogva védekezését az itélet hozatalánál az 1868. évi LIV. t.-cikk 112. §-ának alkalmazásával I. r. alperesre kiterjesztőleg is tekintetbe kellett venni. A valódiságára nézve nem kifogásolt kereseti A. s B. alatti okiratok tartalmukkal kétséget nem hagynak fenn a tényállásra nézve, melyből felperes 600 frt iránt követelést támaszt, kétségen kívül az okból, hogy felperes és I. r. alperes oly ügyletet kötöttek, | melynek értelmében utóbbi 600 frt értékben átvett ékszerekért felperessel szemben azon kötelezettséget vállalta el, hogy az 1887/88-iki tanévre a Ludovika akadémián a gróf B.-féle alapítványi helyre azon növendéket fogja kijelölni, kit neki felperes ajánlani s illetve megnevezni fog s kétségtelen az is, hogy II. r. alperes I. r. alperesért az A. alattiban elvállalt kötelezettsége mellett kezességet vállalt el. Az A. és B. alattiaknak a fentiekben visszaadott tartalma mellett felperesnek azon érvelése, hogy az ügyletnek nem a kijelölési jog képezte tárgyát, hanem I. r. alperes a kapott értékekért az általa gyakorlandó kijelöléshez a kijelölendő egyén megválasztásáhozi jogáról mondott le felperes javára, tarthatatlan s mivel a kijelölési jognak éppen a kijelölendő személy megválasztásában fekszik lényege, annak jelentősége nincsen, másrészt azonban azon körülmény, hogy az A. alatti szerint a felperes által megnevezendő egyén I. r. alperes által lett volna kijelölendő, annak igazolása mellett szól, hogy felek is tudták azt, hogy oly jogtárgyban kötnek ügyletet, mely jognak, mint személyhez kötöttnek, birtoka csupán átruházás által meg nem szerezhető. Ez okból, de különösen, minthogy az alapítványi helyre való kijelölési jog, mely jog ha a jogutód által gyakoroltatik is, mindig az alapitó jogán — mintegy annak nevében gyakoroltatik — ilyen kötelezettség nélküli adományért engedett jognak üzérkedés tár-