A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 27. szám - A gonosztevők világából 1. [r.] - Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez. 2. r.

Ü14 A JOG. tanám azt is, hogy időnkint egyes jelesebb erők a birói karból lépjenek át az ügyvédi karba s hogy ez elé nehézségek ne gördittessenek. Csakhogy erre a mai viszonyok nem igen csábítók. Adalék a perenkivüli eljárásban való újra felvétel kérdéséhez.* (Jogi vélemény azon kérdés felett, vájjon az esetben, ha valamely cégbejegyzési ügyban a kir. Curia megtagadólag döntött, a fél újabbi cégbejegyzési kérvénye alapján érdemben újabban és függetlenül a Curia határozatától dönthetnek-e a bíróságok ?) II. Vélemény. A kir. Curia határozata, melylyel a cégbejegyzési kérvényt elutasította, nem zárja ki az újabbi cégbejegyzési kérvény helyt adó elintézését. Ennél a kérdésnél mindenekelőtt élesen meg kell különböztetni a Curia tekintélyét, az itélt dolog tekintélyétől, azaz azt a tekintélyt, a melylyel a praejudicium a döntvény bir, a res judicata kötelező erejétől. Az előbbi tekintély a Curiát, mint olyant és legfeljebb, bár kisebb mértékben, még egyes kiválóbb bíróságainkat illeti meg és azon közfölfogáson, vélekedésen alapszik, hogy a Curia leggondosabban összeállított bíróságunk, mely legjobban szokott határozni. Ellenben az utóbbi tekintély bármely bíróságnak jogerőre képes határozatát törvénynél fogva megilleti. A tegnap kinevezett albirónak ítélete ép ugy kötelez, mint a Curiáé. A döntvény véleménynyilvánítás valamely jogszabály felől, az itélt dolog pedig birói döntés valamely subjectiv jog felett. A döntvény akkor bir a legnagyobb tekintélylyel, ha nem valamely concrét ügyben enunciáltatott, hanem mint elvi megállapodás, administrativ functióban, mint teljesülési határozat mondatott ki. Ellenben a res judicata concrét ügy nélkül képzelhetetlen. A döntvény nem kötelez senkit, hanem csak példaként szolgál, a melyet a bíróságok tényleg gyakran követnek. Praejudicium affért judicaturis exemplum, quod sequantur. Ellenben a res judicata a jog által megszabott feltételek és határok között kötelez, ugy mint a törvény, jus facit, quoties eadem quaestio inter easdera persones revocatur. Az auctoritas judicatit törvényes terjedelmében minden biróság respectálni tartozik. Az albiró határozata kötelezi a Curiát is. Nem hallgathatom itt el, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 4. §-ának helyes és uralkodó értelmezése szerint még a Curiának teljesülési megállapodásai is csak a Curiának egyes tanácsaira nézve irányadók és ezekre nézve is csak addig, a mig a korábbi teljesülési megállapodás egy későbbi teljesülési megállapodással hatályon * Az e tárgyban mult számunkban közölt I. vélemény szerzőjének neve tévedésből kimaradt a közlemény alól, miért is most utólag közöljük, hogy azt dr. Nagy Ferenc, budapesti egyetemi tanár irta. A szerkesztőség. TÁRCA. A gonosztevők világából.* Irta : ZEMPLÉNI P. GYULA. — A »Jog« eredeti tárcája. — I. Nemcsak az általános emberi büntettek egész tárházával rendelkezik minden korszak, de tértől és időtől függetlenül, minden kornak megvan a maga sajátos bűnös irányzata. Ezzel csak ugy vagyunk, mint az emberi jólét ama zavaraival, melyek tulajdonkép csak a testet érintik. A jelenről pl. azt szokás mondani, hogy ezt a régibb nemzedékekhez viszonyítva, az ideges, vérszegény testalkat jellemzi. Az orvos betegeinek kórtörténetéről, a tudós kutató pedig a kultúrnépek életében előforduló betegségek történetéről beszél. így vagyunk a gonosztettekkel is. Egyes gonosztevők üldöztetéseinek története zsenge ifjúkorukig nyúlik vissza. Ezt a jogtalanság történetének is lehetne nevezni, ellentétbe állítva azt az igazságszolgáltatásban és a törvényekben nyilvánuló jogtörténettel. A XV. század a gazság ama tüneményeit észlelte, melyek történetét Avé-Lallemant irta meg. A harminc éves háború befejeztével kiváltkép Németország leginkább elpusztított vidékein azok a rettegett rablóbandák keletkeztek, melyek ellen az absolut állam az ő nagyszabású rendőrségi intézményeivel, az akasztófával és kerékkel, a tűzzel és bárddal hosszú ideig hasztalan küzdött. Oly tünemények ezek, melyeknek nyomai még századunk közepe táján is Spanyolországban, Olasz- és Görögországban, de hazánkban is felmerültek, mig Angliában, Német- és Franciaországban az erdők irtása, az országutak szaporítása, a népnevelés fejlődése és a gázvilágítás berendezése folytán a nagy városokban egészen eltűntek. Egyes gonosztevőknek rövid életük van, gyorsan eltűnnek, mint pl. a 25 év előtti londoni fojtogatok. Mások ellenben nagyon is szívósak. * Különféle adatok és források felhasználásával. kivül nem helyeztetett, a minek lehetőségét a teljesülések ügyrendét megállapító 1881. évi 2,214. számú igazságügyminiszteri rendelet 3. §-ában is elismeri. Ellenben az alsóbiróságok még a teljesülési határozatokhoz sincsenek kötve, hanem az 1869 : IV. t.-c. 19. § a értelmében a törvények, a törvényes rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartoznak eljárni és Ítélni és még a kihirdetett rendeletek törvényessége felett is Ítélnek. Az 1881: LIX. t.-c.-nek a curiai jogszolgáltatás egyöntetűségét biztosító administrativ intézkedése az alsóbiróságokra nem terjed ki, nekik joguk és törvényes kötelességük a teljesülési határozatokkal szemben is meggyőződésüket kimondani és esetleg saját jól megindokolt határozataikkal oda hathatnak, hogy a Curia teljesülési határozatait a szükséghez képest revideálja. Azonban itt nincs teljesülési határozattal dolgunk. Az egyszerű döntvény kötelező erejének hiánya soha sem vonatott kétségbe. Számos úgynevezett döntvényeink vannak, melyek egymásnak ellent mondanak. Törvényhozási intézkedés vált szükségessé, hogy az ellentétes curiai hatatározatok száma megapasztassék. Azt hiszem, bőven eléggé kitűnik ezekből, hogy végkép szabadulnunk kell attól a felfogástól, hogy a jelen esetben az első cégbejegyzési kérelmet elutasító határozat csak azért kötelez, mert azt a Curia hozta. A kérdés helyesen feltéve nem az, hogy a Curia szóban forgó határozata köti-e az elsőbiróságot, ha ugyanazon kérdés újból eléje vitetik, hanem az, hogy a fenforgó határozat általában jogerőre képes-e és hogy ennélfogva kötné-e a curiai határozattal megegyező tartalmú elsőbirósági végzés, ugy magát az elsőbiróságot, mint nevezetesen a Curiát is, ha a kérdéses elsőbirósági határozat a törvényes időben jogorvoslattal meg nem támadtatváu, formailag jogerőre emelkedett Vagyis egy példával élve, a kérdés az, hogy ha a »The Mutual« cégbejegyzési ügyében pl. a debreceni kir. törvényszék, mint ker. biróság hozta volna azt a végzést, a melyet a Curia hozott és azután a »The Mutuak ezt a végzést felfolyamodással meg nem támadván, a budapesti kereskedelmi és váltótörvéuyszékhez folyamodik cégbejegyzésért, mondhatja-e az utóbbi törvényszék és a Curia is, illetőleg köteles e azt mondani, hogy az a kérdés, vájjon a »The Mutuak fióktelepét Magyarországban bejegyeztetheti-e, a debreceni törvényszék által már jogerejűleg eldöntetvén, a biróság a kérdés újabb eldöntésébe nem bocsátkozhatik. Habár a kérdés ezen egyedül helyes feltétele már magától kínálja a helyes megoldást, nem térünk ki a behatóbb vizsgálat elől. A mint általában ismeretes, a jogerőről kétféle értelemben lehet és szokás szólani, t. i. formális vagy processualis éj materialis értelemben. A processualis jogerő a határozatnak u. n. rendes jogorvoslattal, azaz felebbvitellel való megtámadhatlansága. Más szavakkal a processualis jogerő a megindított eljárásnak befejezettsége oly értelemben, hogy a biróság előtt folyamatba tett eljárást, ezt a meghatározott, egy bizonyos keresettel megindított pert, vagy ezt a kérvényi eljárást sem az első, sem a felsőbiróság előtt nem lehet többé folytatni. Eltekintünk itt az igazolástól, a mely ezt a jogerőt felfüggesztheti és eredményében leronthatja. Nem csoda tehát, ha a mai kort is a bűnös működéseknek sajátos irányzatai, alakjai és mintái jellemzik. De ezek közt határvonalat szabni már bajosabb dolog. A felületes szemlélők vagy túlságos dicséretekkel halmozzák el a korukban észlelhető haladást, vagy pedig nem tudnak eleget panaszkodni, hogy az erkölcstelenség és durvaság mennyire elharapódzott. Ép napjainkban mutatkozik ily pessimistikus felfogás nemcsak nálunk, de a legtöbb európai államban is. A büntetőtörvényeket túlságosan enyhéknek, a bírákat nagyon elnézöknek tartják. Vannak, kik a botbüntetés újabb behozatalát óhajtják vissza, mások ismét azt szeretnék, ha becsuknák az összes korcsmákat és nem borban lenne az igazság. Akár a korszellem téves felfogásán, akár hamis következtetéseken alapuljanak e vádak, mégis annak nyújtják örvendetes tanújelét, hogy a politikai érdeklődés nőttön nő és hogy a társadalom megtorolni siet a rajta esett sérelmeket. Az érdeklödés_ persze leginkább abban nyilvánul, hogy a társadalmi rend őrei tétetnek felelőssé a törvényszegésekért. A népesség természetes szaporodását aránytalanul túlhaladó bűntettek mennyiségét ezek látszólagos szaporodásától megkülönböztetni a nagyon gondosan szerkesztett és huzamos időn keresztül folytatott statistika nélkül nagyon bajos. Azt a benyomást meg épenséggel nem szabad alapul elfogadni, melyet a hírlapok nap nap után következő tudósításai keltenek, a midőn Kaliforniától Kamcsatkáig, a világ minden nagyobb városából a legnagyobb büntettek, mint az emberiség romlottságának kivonatai közöltetnek, a midőn minden egyes eset újnak és szinte hallatlannak tűnik fel, mert az egyes büntettek emléke a folyton változó események árjában^ a legtöbb embernél ép oly gyorsan eltűnik, akár csak a semmiféle családi esemény által meg nem zavart hétköznap emléke. A tudósításokat lassankint megszokjuk és ennek az eredménye aztán az lesz, hogy vagy fatalistikus közönynyel viseltetünk ezután a büntettek iránt, a midőn ugy veszszük azokat, mint az emberiség erkölcsi életének deficitjét, vagy pedig szükségét érezzük, hogy minden egyes újabb eset más-más izgató szerekkel legyen fűszerezve.