A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 26. szám - Puky Gyula... körlevele

210 A ,IOG. jem-e az okirat valódiságát, vagy tagadjam? Ila beismerem, a beismerés bizonyít az én »ismcretleueim« ellen, de nem az ismertek ellen. Ha tagadom, két eset állhat be. Vagy ugyanezt teszik az ismert örökösök, vagy az ellenkezőt; tudniillik beismerik. Első esetben az én nyilatkozatom felesleges, mert e nélkül is beáll felperes bizonyítási kötelezettsége; második esetben — nézetem szerint — az én tagadásom figyelembe vehető nem lesz, miután az ismerteken kiviil más örökösök létezése igazolható nem lévén, amazok beismerése lesz a döntő, nem az én tagadásom, mert én a képzelt senkinek hivatalból kinevezett képviselője vagyok, a kinek érdekei sem lehetnek. Tegyük már most fel, hogy felperes tudomásul veszi az ismert alperesek beismerését, de velem szemben a bizonyítás terére lép s ebből költségek merülnek fel. Ki viselje e költségeket? Annyi áll, hogy a »nem létező ismeretlenek" nem viselhetik fizikai okokból. Felperesre sem háríthatók, mert nem ő okozta, hanem egyik alperes, a pert pedig felperes nyerte meg. Az sem szenved kétséget, hogy az ismert alperesek sem terhelhetők ama költségekkel, a melyeket kelletlen alperestársuk, az ügygondnok okozott. Talán az ügygondnok marasztaltassék a költségekben ? Hisz ő nem áll perben, őt csupán a meghatalmazott ügyvéddel azonos jogok és kötelességek illetik, tehát személyesen nem felelős. Íme a félszeggyakorlat consequentiái! Szolgálhatok még cifrább esettel, mely szintén gyakorlatomban merült fel. Tulajdon iránti kereset indíttatik az ismert örökösök dl' n. Kzek meg nem jelennek, ellenük makacssági ítélet volna hozható és vége volna a pernek. Ámde a bíróság a/, ügynek ítélet alá terjesztése után kirendeli a »netáu létező ismeretlenek« ügygondnokát s kibocsátja a hirdetményt, mely a hivatalos lapban közzététetik. A törvényszék felperest és az ügygondnokot újabb perfelvételre idézi, az ügygondnok védekezik, természetesen (műszóval élve) hasból. A pert végig kell folytatni s akkor mondja ki a biróság, hogy az ismert örökösök meg nem jelenés folytán pervesztesek, mert más örökös létezése nem igazoltatott, a kinek képviseletében az ügygondnok védekezésére szükség volna. A költségeket pedig vagy az egyik, vagy a másik fél nyakába zakkantja, a nélkül, hogy ezek bármelyike rászolgált volna. Ha felsőbíróságaink a jelzett gyakorlattal az eljárást nehezíteni és drágítani, vagy a jogkereső közönség türelmét akarták próbára tenni, akkor célt értek. De bátran merem állítani, hogy az ily eljárásnak sem létjoga, sem haszna nincs és nem is lesz. Nyilt kérdések és feleletek. Kinek kézbesítendő a végrehajtási korlátozási kereset! (Kérdés.) A szegzárdi kir. járásbíróság a végrehajtási korlátozási keresetet nekem, mint a végrehajtatok képviselőjének kézbesítette. A keresetlevelet én annak kézbesítése órájában a prtts. 259. §-ából vett indokolással sürgősen visszaterjesztettem azon hozzáadással, hogy végrehajtató feleimtől (jelen perben alperesektől) ezen új perben meghatalmazással nem birok. Minthogy én a tárgyaláson, mint fogadatlan prókátor, természetesen meg nem jelentem, alperesek indokolt elmaradásom dacára is elmakacsoltattak; a keresetet visszaterjesztő kérvényem pedig az ügyvédi rendtartás 41. §-ára való utalással képviseletről való lemondásnak tekintetett. Tiz évi ügyvédkedésem alatt a végrehajtáskorlátozási keresetek, mint önálló új keresetek, magnknak alperes feleknek kézbesítettek s minthogy ezen eljárásra nézve sem gyakorlati elvet, sem paragrafust egész jogrendszerünkben nem találok s ezen eljárás ellen, mint érdektelen fél, polgári jogorvoslattal sem óhajtok élni: kérdés, mi itt a teendő ? Dr. Hilbert István, ügyvéd Szegzártfon. Irodalom. A közkereseti kereskedelmi társaságok felszámolása történeti fejlődésében. (Die Liquidation deroffenen Hendelsgesellschaften in geschichtlicher EntwickluDg.) Irta dr. Frankén Oszkár. (172 1. Stuttgart, 1890. Enke Ferd.) Szerző e miiben feladatául tűzte ki, hogy a modern német felszámolási jog rendszerét legelső történeti alapjaiból kiindulva construálja. Igen sok értékes történeti anyagot kutatott fel és ezt felhasználja, hogy az érvényes jog megértéséhez vezető szempontokat találjon. A csalárd versenyről vagy francia árújegynek vagy cégnek csalárd alkalmazásáról idegen árúkra. (De la concurrence déloyale ou de l'apposition frauduleuse d'une marque ou d'un nom franeais sur des produits fabriqués.) Irta Raoul joubert. (212 1. Páris, 1890. Chevalier-Mareseq & Cie.) Oly idegen gyártmányokról van szó, melyekre francia jelzést illesztenek a végből, hogy azokat a francia ipar termékeinek tartsák. Ez eljárás ellen irányul a könyv és jegyzékbe foglalja amaz árúkat, melyekkel leginkább concurrálnak ilyképen és amaz országok és városok neveit, hol ezt az eljárást követik. Szerző ez eljárást hamisításnak bélyegzi, ismerteti az e részben fennállott és fennálló törvényeket és szabályokat és törvénykezési gyakorlatot az elmúlt századoktól kezdve egész a még csak tervben lévő nemzetközi conventiók és törvényjavaslatokig. Jelenleg, ha ily árúkat Franciaországba behoznak, az mint csalás büntettetik, az árúkat pedig a vámközegek elkobozzák, még akkor is, ha a francia kereskedő megrendelése folytán alkalmaztatott annak saját jegye és cége a külföldi gyártmányra. Az ily árúkat szerző akkor is elkobzandóknak tartja, ha Franciaországon csak keresztülszállittatnak. A kereskedelmi jog alapvonalai. (Előmenti di Diritto comracrciale.) Cesare V i v a n t e-tól, a bolognai egyetemen a kereskedelmi jog rendes tanárától. Hatodik kiadás. Az első öt kiadást az elhunyt Triaca F. tanár irta. (6. könyv, 361. 1. Milánó, 1891. Ulrico Hoepli.) E mű nem annyira Triaca művének hatodik kiadása, mint alapjában önálló, új mű, mely világos, alapos és kimerítő előadásával a tanulót a kereskedelmi jog minden ágában tájékoztatja. A mű a tágabb értelemben vett kereskedelmi jogot tárgyalja, vagyis beleértve a váltó-, biztosítási- és tengeri jogot, valamint az Olaszországban még a kereskedőkre szorítkozó csődeljárást is. Szerző követeli, hogy a magánjog és a kereskedelmi jog egy törvénybe egyesittessenek. Különösen kiemeli azt a fontos szerepet, mely a kereskedők és iparosok céhjeinek az olasz kereskedelmi jog fejlődésében jutott. Szerző felsorolva a kereskedők különös kötelességeit, első kötelességüknek azt mondja, hogy pontosan fizessék tartozásaikat. A mű az érvényes jog történeti alapon való megállapítása s az újabb külföldi irodalom figyelembe vétele mellett a legnagyobb alapossággal öleli fel tárgyát. liekiildcttek : Döntvénytár. A magyar királyi Curia, a budapesti királyi itélö tábla és a pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelenlííségíí határozatai. Kiadja a »Jogtudományi Közlöny* szerkesztősége, l'j folyam. XXVII. kötet. Budapest, 1891. F r a n k 1 i n - t á r s u 1 a t. Ára 2 frl. — Az 1891: XVI. törvénycikk. Az 1886 : XXIX. és lí-89 : XXXVlIl. t.-cikkek módosításáról és pótlásáról. 1889 : XXVIII. t-c. Az 1886 : XXIV. t.-c. módosítása és pótlása tárgyában. 1886: XXIX. t.-c. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről Magyarázattal ellátta dr. Imi ing Konrád. Budapest, 1891. Kiadja Káth Mór. Ára 80 kr. — Az 1891: XVII. t.-c. a birói és ügyészi szervezet módosításáról. Magyarázattal ellátta dr. Reiner Ignác. 1869., 1870. és 1871. évi, a polgári bíróságokra vonatkozó törvénycikkek. Budapest, 1891. Kiadja Ráth Mór. Ára 1 frt.—Kossuth és a megye. Irta : Grünwald Béla. Ujabb kiadás. Budapest. Kiadja: Ráth Mór. Ára 40 kr. Vegyesek. Puky Gyula, a debreceni kir. itélö tábla érdemes elnöke a következő nagyérdekü körlevelet bocsátotta ki a debreceni kir. itélö tábla kerületében működő kir. bíróságokhoz. El nem mulaszthatjuk olvasóink figyelmét arra felhívni, mert abban oly fenkölt birói szellem nyer kifejezést, oly magas röptű fölfogás szól az igazságszolgáltatás feladatairól, hogy ezen körlevél egyik örvendetes és kimagasló jelzőként vehető vidéki kir. tábláink fejlődési történetében. — »A birói és ügyészi szervezet módosítását tárgyazó 1891: XVII. t.-c. a kir tábla kerületében lévő bíróságok felett gvakorlandó felügyeleti joggal a kir. tábla elnökét ruházza föl. Eme jog reám, ki a jelzett törvény erejénél fogva a debreceni kir. itélö tábla kerületében működő bíróságok feletti felügyelet gyakorlatára vagyok hivatva, kötelességeket is ró, melyek arra ösztönöznek, hogy a fennebb idézett törvény hatályba lépte alkalmából a felügyeletemre bizott bíróságokhoz néhány őszinte szót intézzek. A törvénynek eme felügyelet gyakorlásáról intézkedő rendelkezéseiben nem a hierarchicus alárendeltség élettelen szabványainak, hanem annak a magasabb eszmének kifejezését kell keresnünk, mikép a törvény, midőn a birák feletti felügyeletet bíróra ruházza, ez irányban a birói kart autonóm testületté tömöríti s ez által függetlenségének újabb biztosítékaiban részesiti. Ennek hatása alatt ama testületi közszellemnek kifejlődését várom, mely a testület minden egyes tagjának lelkében azt a tudatot szilárdítja meg, hogy a testület becsületének, hírnevének és tisztességének mindannyian egyaránt védői vagyunk, — hogy ez a kötelezettség mindannyiunkat egyetemleg terhel, - hogy ez az egyetemlegesség egymás lépteinek nemes értelemben gyakorlandó ellenőrzésére kötelez, de kötelez egyszersmind arra is, hogy egyrészről azoknak, kik méltó védelemre szorulnak, testvéri érzelemmel nyújtsunk támogatást s a tántorodókat baráti kézzel vonjuk el az örvény széléről, ugy másrészt a méltatlanokat kérlelhetlenül rekeszszük ki a testület kebeléből. Meg vagyok arról győződve, hogy a debreceni kir. tábla kerületében működő bíróságok tagjait ezek az érzelmek fogják vezérelni s elvárom, hogy a bíróságok minden egyes tagja emez érzelmek megszilárdulására minden erejével közre fog működni. , f Kötelességemhez képest éber figyelemmel fogom kisérni bírósagaim minden egyes tagjának működését, - fel fogom Keresni pályatársaimat működésük székhelyén, - óhajtom személyesen megismerni mindannyiát, - elnöki szobám ajtaja mindig nyitva lesz azok előtt, a kik bizalmukkal kívánnak megtisztelnis nem fogok elzárkózni azoktól a köröktől sem, a melyeknek K.vel^mcnyét Pályatársaim hirnevének elfogulatlan bírálatára v rl r11^ ta,rt0a?' ~ de viszont meggondolás nélkül utasítanám vissza a londorkodo besugásokat, ha ilyenekkel találkoznám. lr.f o g°nd°ssággal kívánom felkeresni azokat a forrásoT.L t • g! ' a/°k hitelét' a melyekből pályatársaim képesmf^vőzöHSegér\ je!leraére s magaviseletére nézve alapos meggjozodest szerezhetek és e pontnál már most kívánok arra