A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 25. szám - A pozsonyi gyámhatóság viselt dolgairól. (Zárszó.) 4. [r.] - A kir. itélő táblák, ügyészségek s bíróságok újabb szervezésére vonatkozó összes törvények s rendeletek - Jogászi kiképzés s bürokratizmus

202 A J O Gr. mint sajnáljam is védencet, mint ember, mint biró elítélem őt, a mint hogy, ha hasonló eset csakugyan fordult elő, hiszem, hogy el is Ítélte mind a három bíróság, mert kegyelmet gyakorolni és a törvényt eltörölni nem a biró dolga, sem joga. Nyilt kérdések és feleletek. Nem rendelt könyv és más küldeményekkel miként lehet elbánni ? (Felelet.) A fenti.cím alatt e becses lap 24. számában megjelent kérdésre következőleg felelek : Az »actio negotiorum contraria« segélyével eltávolíthatjuk a birlalatunkba rendes traditio nélkül becsempészett és ott utunkban álló, alkalmatlan idegen árúkat vagy értékes tárgyakat, melyen — a netán reá a dolog természetéből kifolyólag fordított költségeink erejéig — kézi zálogjogunk vanAz actio petituma a megrendelés nélküli küldemény eltávolítására (viszavételére) s illetve a küldemény megőrzés s illetve gondozásának önkényííleg reánk rótt terhes kötelme alóli feloldására és a reánk tukmált ügykezelésből keletkezett netáni költségeink, és illetve jogos igényeinknek egybeni megtérítésére irányul. A német birod. »Reichs-Oberhandelsgericht« (»Entsch.« Bd. 7, Nr. 95.) egy hozzá felebbe/.ett ügyben kimondotta, hogy a pusztán csak megtekintésre küldött árúkat annak küldője a címzett egyszerű felhívására visszavenni és őt a német ktv. 348. §-a szerinti őrzési gondok terhe alól felszabadítani tartozik. (» . . Zur demnáchstigen Befreiung von dieser Sorge, alsó zur Wiederabnahmc der Waare . . .«) Dr. Dobat Gyözo, bpesti ügyvéd. Sérelmek* »A pozsonyi gyámhatóság: viselt dolgairól.« (Zárszó.) H 1 a d k y Fülöp ur a személyeskedés terére is átlépett, de én ezen téren vele haladni nem szándékozom, hanem kimutatni fogom, hogy a kérdéses ügyet teljesen elferdítette és hogy én »feleletemben« csak az ügyiratokból merített adatokat közöltem. Nem a városi halálesetfelvételi biztos, hanem maga az árvaszék szerezte be néh. Saumvald György honlevelét és ha ezen hatóság az 1879 : L. t.-c. intézkedéseire való tekintettel bekivánt honlevél alapján magát a gyámhatóság elvállalására illetékesnek nem tartotta, a bécsi lipótvárosi cs. kir. járásbíróság pedig a vele közlött honlevél és özv. Saumvald Katalinnal felvett jegyzőkönyv átvizsgálása után a kiskorú gyermekek feletti gyámhatóságot átvette, akkor néh. Saumvald György osztrák állampolgársága is minden kétségen felül áll. Az emiitett jegyzőkönyv Bécsben van, de az arra vonatkozó árvaszéki határozat az időközben a nagymélt. m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztett iratoknál előfekszik. A városi árvaszéknek 643/1890. sz. a. •/. alatt ide csatolt végzésével igazolom, hogy néh. Fanger, előbb özv. Saumvald Katalin után Bécsben is maradt szobabútorokból álló hagyaték, hogy tehát az örökhagyónak és nem férjének, Fanger Ábrahámnak volt Bécsben állandó lakása. Ismételve kijelentem, hogy cikkíró urnák csakis ugy sikerült néh. Saumvald György és illetve kiskorú gyermekei részére a magyar állampolgárságot kieszközölni, hogy a fentjelzett körülményeket egyszerűen elhallgatta, mert ha azt nem tette volna, akkor néh. Saumvald György maradt, a mi volt, t. i. osztrák állampolgár. A városi árvaszéknek 599., 600., 625. és 652/1891. sz. a. 2'/. alatt ezennel bemutatott végzésében a következő passus is benfoglaltatik: »Attérve Wellisch helybeli lakosnak, »mint a Saumvald kiskorúak részére a bécsi lipótvárosi cs. kir. járásbíróság 1890. évi ápr. 17-én hozott 59,677/889. sz. a. végzésével kirendelt gyámnak a városi közgyám előtt f. évi febr. 19-én jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozatára, kitűnik ebből mindenekelőtt, hogy a kiskorúakat Wellisch Gusztáv neje, férjének állítólagos távollétében minden ok és szükség nélkül a hagyatékhoz tartozó bordélyházba vezette.« Ugyanezen végzés tartalmazza azt is, hogy Wellisch Gusztáv gyám »majd személyesen hozzájárul az (Fangerrel kötött) egyezséghez, majd pedig azon ürügy alatt, hogy ügyvédje megbízatásán túlment, személyesen megfelebbezi a helybenhagyó végzést, ezzel szemben meg a közgyám előtt jegyzőkönyvileg kijelenti, miként ő teljesen egyetért az egyezséggel.« És mindezt cikkíró ur elfogadta, habár a 2 /. alatti végzés ellen felebbezéssel is élt. De tovább megyek. Ugyancsak a 2"/. a. végzésből kiolvashatta cikkiró azt is, hogy »az osztrák gyámhatóság által az árvaszék javaslata ellenére gyámul kirendelt Wellisch Gusztáv helybeli lakost a. fentebb előadottaknál fogva gyámul ki nem rendelhetjük.« És * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. mindez nem igaz? Ezzel szemben még kérdezi cikkiró ur, hogy én azt honnan tudora ? A 3-/. alatti 491/891. sz. a. árvaszéki végzéssel bizonyítom, hogy a néh. Fanger, előbb özv. Saumvald, szül. Block Katalin hagyatékára vonatkozó »összes iratok az osztálynak a kiskorú örökösök között leendő mielőbbi megejtése és.... a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalandó többi megállapodások létesítése végett Schauer István kir. közjegyzőnek kiadattak.« Kérdem most már, kinek közleménye tartalmaz igaztalanságot ? Megsúgom még cikkiró urnák a titkot, hogy a városi árvaszék a gyámkirendelésre vonatkozólag miért nem hallgatta ki a legközelebbi rokonokat és miért fumigálja — cikkiró ur szerint — a törvényt? Mert az általa megnevezett rokonok mind — kivétel nélkül — bordélytulajdonosok és mert az ezen foglalkozással járó capitis diminutio folytán tisztségek viselésére^ vagy azokra való jelöltek ajánlására capacitással nem birnak. Miért tetszett ezen ténykörülményt a t. olvasók előtt elhallgatni ? És most búcsút veszek Hladky Fülöp ügyvéd úrtól azzal, hogy máskor ne kongassa a vészharangot, ha veszély nincs. Dr. Protics János, pozsonyi ügyvéd. Irodalom. A kir. itélő táblák, ügyészségek s bíróságok újabb szervezésére vonatkozó összes törvények s rendeletek. Magyarázattal összeállította Hártói S z o k o 1 a y István ügyvéd. Budapest, 1891. Ez idő szerint alkalmi munka, mely a gyakorlati jogéletre vonatkozó irodalmunkban hézagot pótol, egybefoglalva nyújtván a törvénykezéssel foglalkozóknak mindazt a törvényekből, mi eddigelé a bírósági és ügyészségi reformokból megjelent. Ilyenek : a kir. táblák s főügyészségek szervezése (decentralisatio) (1890 : XXV. t.-c), a törvényszékek s járásbíróságok székhelyeinek s területeinek meghatározása (1890 : XXIX. t.-c), a kir. bíróságok előtt felmerült bűnügyi költségek behajtásáról s elszámolásáról szóló XLIII. t.-cikk s a kisegítő birákról rendelkező XLIV. t.-c. és az imént kihirdetett legújabb szervezési törvény — 1891. évi XVII. t.-cikk: A birói s ügyészi szervezet módosításáról. A magyarázat, mely e munkában a törvények szövegéhez csatoltatik, elvi fejtegetésekre szorítkozik, melyek tájékozást nyújthatnak a szervezési törvény szelleme s céljai iránt. Különösen a táblai decentralisatio szükségességének s hasznosságának igazolásával tüzetesen foglalkozik — mi ugy látszik, még most sem felesleges, miután még mindig vannak, kik ezen nagyszabású szervezési műveletet ostromolják s jogi célszerűségét kétségbe vonják — ellentétben az összes előhaladott államok igazságügyi politikájával. Kiemeli szerző azon jogi reformokat, melyek a decentralisatióval szoroib kapcsolatban állanak s a melyek szerinte különösen a felügyeleti jog gyakorlatának szabályozásában s a képesítés emelésében összpontosulnak — megjegyezvén, miszerint jogi szervezetünk e tekintetben nagy hiányokban szenvedett, melynek hatására vezethető vissza nagyrészt jogszolgáltatásunk eddigi szenvedő állapota. Nagy jelentőségű lehetend — szerző szerint — a jogfejlődés s lökéletesb jogszolgáltatás érdekében az is, hogy a felsőbb fórumok dús tapasztalatai ezentúl a codificatio terén rendszeresen érvényesíttetni fognak — e célra elnöki tanácsok s bizottságok alakíttatván, — melyek a tapasztalt törvénykezési hiányokról s orvoslásokról indokolt véleményezést a ministerhez felterjeszteni kötelesek leendnek. Tehát e munkában a gyakorlati hasznossághoz bizonyos mérvben a tudomány érdekeinek kielégítése is járul — és pedig a szabadelvű haladás szellemében. Jogászi kiképzés s bürokratizmus. Ujabb adalék a socialis kérdéshez. (Juristische Ausbildung und BureaukratismusAuch ein Moment der sozialen Frage.) Irta Knecht Ruprecht, az ifjabb. 56 oldal. Lipcse. Wiegand 1891. Ára 075 m. Szerző a mai jogászi szakképzés legfőbb hibáját nem az emberekben, hanem a rendszerben és magukban a jogi tudományokban találja, melyek túlságosan abstractokká váltak. A philosophia túlsúlya különösen a büntetőjogban s a római jog feltétlen uralma holttá, szárazzá teszik a jogéletet, elzárják a képzelem és kedély, a lelkesedés és a nagy eszmék behatása elől és szolgálatába hajtják az államélet minden ágában uralkodó bureaucratiának, melynek fő jellemvonása a sivár gondolathiány és a melyben csak az eszme és érzelem nélküli ember: a »stréber« jut előre. Az idealista szerző szépen fejti ki azt, a mit kifogásol a fennálló rendszerben ; ellenben javaslatai a jövőre nézve homályosak és nélkülözik a positiv practikus eszméket. A német joghoz, a nép jogérzetéhez és jogteremtő erejéhez akar visszatérni, még pedig akként, hogy a biró foglalja szavakba azt, mit a mindennapi jogélet kiván és teremt. Végre a socialis kérdés szempontjából hangsúlyozza, hogy az államrendet felforgatni törekvő pártokkal szemben csak ugy állhatnak meg intézményeink, ha azokba eszme és érzelem szerint tartalmat öntünk, mely megfelel a nép köztudatának és közérzetének, a melyhez bensőleg ragaszkodni képes lesz: érezvén, hogy