A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 25. szám - A perenkivüli eljárásban létezik-e res judicata? Külföldi kölcsönös biztosító-társaságok Magyarországon letelepülhetnek-e? (A Mutual biztositó-társaság cégbejegyzési ügye)
198 rozat. Ezen szempontból tehát a curiai harározat nem szolgálhatott irányadóul a kir. tábla elhatározásában. A legfőbb itélőszéki határozatok — a mennyiben nem teljes ülésben hozattak — tehát csak annyiban szoktak szolgálni joggyakorlatunk szerint az alsóbb bíróságoknak irányadóul, a menynyiben indokaik jogi meggyőző ereje, tartalmuk igazsága és érveinek súlya által mintegy önkénytelenül is azok elfogadására késztik a bíróságokat. VI. Kérdés tehát már most, vájjon a többször emiitett 1,569/890. számú tisztelt curiai határozat ezen tulajdonsággal bir-e és vajjen e szempontból irányadóul szolgálhatott-e a sérelmes táblai határozat hozatalánál ? Szóval kérdés már most az, vájjon a kir. törv. 461. §-á n a k valóban azon értelme van, melyet a Curia 1,569/890. sz. határozat tulajdonit annak, hogy t. i. külföldi biztosító szövetkezetek itt be nem jegyezhetők ? VII. Azon nagy tisztelet mellett is, melylyel, a nagym. Curia jogszolgáltatása iránt viseltetünk, mégis kénytelenek vagyunk azon fenti kérdésekre tagadólag felelni. Indokoljuk pedig ezen tiszteletteljes nézetünket következőkkel : a) Ellenkezik a curiai határozat a ker. tv. 461. §-a szövegének természetes és mesterségeskedéstől ment értelmezésével. A 461. §. azt mondja, hogy a »biztositási vállalatok, a mennyiben m i n t részvénytársaságok a 210. és 211. §. rendeleteinek megfelelnek, működésüket a magyar korona területére csak az esetben terjeszthetik ki, h a a belföldi működésükre nézve magukat jelen cim határozatainak alávetik, mi iránt a cégbejegyzés kieszközlésekor nyilatkozni tártoznak«. Ebből mit kell és mit lehet következtetni természetes logikai magyarázat szerint ? Következtetni kell először azt, hogy a magyar korona területén minden, a keresk. tv. által ismert biztosítási vállalat működhetik; továbbá következtetni kell azt, hogü »a mennyiben — azok a vállalatok — mint részvény-társaság megfelelnek a 210. és 211. §. rendeleteinek, ugy azokon felül, miket a 210. és 211. §-ok minden külföldi részvénytársaságra előírnak, még mint külön feltételt, azt is tartoznak teljesíteni, hogy magukat a ker. t v. II. r. 7-i k cím határozatainak alávetik és ezt a bejegyzés kieszközlésekor kinyilatkoztatni tartoznak. Ép abból a körülményből, hogy ezen §. a külföldi biztosítási vállalatok közül kizárólag a biztosítási részvénytársas ágokra szabja feltételül itteni megtelepedhetésükre azt a további kelléket, miszerint a II. r. címe intézkedéseinek tartoznak magukat alávetni, következik okszerűleg, hogy a többi k ü 1földi biztosítási vállalatokra nézve ezen kelléket a törvény — legalább itt nem — nem követeli, hogy tehát voltaképen a többi külföldi biztosítási vállalatokra a ker. tv. II. r. 7. címe határozatai nem volnának kötelezők, ha azok iránt más helyütt nem történnék intézkedés. De semmikép nem következtethető, hogy mert ezen 461. §-ban a külföldi biztosító részvénytársaságokra külön súlyosító feltételt szab az itteni letelepedhetésre, más vállalat tekintetében pedig ilyen külön feltételt nem szab, tehát más jogi természetű külföldi biztosító társaság egyáltalán nem telepedhetik meg itt. Ha az volna a 461. §-nak az értelme, tehát ha a törvény csak a külföldi biztosítási részvénytársaságok letelepedését akarta volna msgengedni, ugy teljesen érthetetlen, miért szól a 461. §. biztosítási vállalatról, mint genusról általában, és miért emeli ki azután a speciest, a részvénytársaságot, melynél egyedül kívánja a külön alávetést.J Hisz a törvény egyszerűen azt mondhatta volna, hogy a külföldi biztosítási »részvénytársaság« tartozik még a 210. és 211. ij-ban foglaltakon kivül alávetni magát a II. r. 7. címnek. De ép azért, mert ezt nem tette, hanem általában külföldi biztosítási »vállalatokról« szól és csak a részvénytársaságot ter heli külön azon speciális alávetéssel, világos, hogy nem is akart mást ezen §-ban, mint ezen speciális terhelést a külföldi részvénytársaságokra nézve statuálni A külföldi biztositási vállalatok más számtalan alfajai tekintetében külön terhelést nem kívánt statuálni. Azok, a miket a külföldi szövetkezetektől kiván, statuálva vannak a 230. §-ban. E z és nem más ezen 461. §-nak valódi törvényhozási gondolata és értelme. b) Ellenkezik továbbá minden törvénymagyarázattal, hogy — mint a nagyméltóságú Curia tette — egy tilalmat magyarázzunk a 461. §-ba a külföldi biztositási szövetkezetekre nézve, a nélkül, hogy ily tilalom világosan kimondva legyen a törvényben. Ellenkezik ezen felfogás a keresk. törv. 230. §-ával, mely világosan kiemeli, hogy a külföldi szövetkezeteknek Magyarországon való letelepedhetésük céljából csak azt kell teljesiteniök, mi a 210 — 217. §-okban a külföldi részvénytársaságokra elő van irva. Ha a törvény a külföldi biztositási szövetkezetekre nézve kivételt akart volna tenni, ép it t a 230. §. megállapitásánálkiem eltevolna, hogy azon külföldi szövetkezetekre, melyek biztosítással foglalkoznak, a 230. §. intézkedései ki nem terjednek. Ezt azonban nem tette, miből következik, hogy tenni sem akarta. c) Ellenkezik azon határozat továbbá azon mérvadó és latba eső felfogással, mely magának a keresk. törvénynek törvényhozási előkészítése céljából egybehívott enquéte véleményéből ép a 461. §-ra, illetve a biztositási szövetkezetekre vonatkozólag visszatükröződik. Ugyanis ezen értekezlet tárgyalásainak hivatalos kiadása 464. oldalán az 1874. máj. 2-án tartott LXVIII. üléséről a következőket olvassuk : »Szóba került: nem kellene-e határozottan kikötni, hogy a külföldi vállalatok (t. i. biztositási) a belföldön csak a viszonosság föltétele mellett bocsáttatnak be. Miután azonban a részvénytársulatoknál s a szövetkezeteknél az értekezlet már is megállapította a viszonosság szükségességét s ezen viszonosság mindenesetre olykép értelmezendő, hogy a külföldi részvényvállalatok vagy szövetkezetek csak akkor folytathatják az országban is üzleteiket, ha azon ország, melyben székhelyük van, nemcsak a részvénytársaságokra és szövetkezetekre általában, hanem különösen a biztositási részvénytársulatokra és szövetkezetekre nézve is a viszonosság elvét elismeri s magyar vállalatokat működésre jutni enged; és miután egyes magánvállalkozóknak a biztositási téren való tevékenysége, ha lehetséges is, legalább egyelőre gyakorlati jelentőséggel uem bir, a viszonosság követelménveinek e helyütt külön feltüntetése szükségesnek nem találtatott.« Az értekezlet, ezen leghívebb tolmácsa a kereskedelmi törvénynek tehát világosan elismeri, hogy külföldi biztositási szövetkezetek ép ugy működhetnek az országban, mint biztositási részvénytársaságok és eszeágában sem volt senkinek, hogy a külföldi biztositási szövetkezetek más elbánás alá essenek, mint a részvénytársaságok; | még kevésbé, hogy a külföldi biztositási szövetkezetek eltiltassanak ! teljesen a_ megtelepedéstől. d) Ep oly kevéssé találjuk az országgyűlési igazságügyi bizottság tárgyalásaiban a kereskedelmi törvény felett csak nyomát is annak, hogy a külföldi biztosító szövetkezetek eltiltva volnának a megtelepedéstől. Azon körülményből pedig, hogy a kormány a keresk. törvényjavaslathoz a keresk. enquéte jegyzőkönyveit csatolta és igy terjesztette a parlament elé, világosan következik, hogy a törvény indokai határozottan a biztositási külföldi szövetkezetek megtelepedését ép ugy megengedik, mint a részvénytársaságokét, a mint ezt a c) alatti pontban kimutattuk. e) Ha továbbá a kereskedelmi törvény com mentárait tekintjük, ugy csodálatos egyhangúsággal egytől egyig mind, mint magától értetődőleg, ugy nyilatkozik a 461. §. értelme felett, hogy semmi különbséget nem tesz a külföldi biztositási szövetkezetek és részvénytársaságok közt és hogy tehát egytől egyig mindnyájának véleménye ellentétben áll a Curia fölfogásával. Ugyanis dr. Schnierer Gyula (a kereskedelmi törvénykönyv magyarázata) művében a 461. §-ra vonatkozólag mondja : »Nemcsak külföldi részvénytársaságok, hanem a 230. §. szerint külföldi szövetkezetek is kötelesek a 211. §. 4. pontja szerint magukat minden tekintetben a törvény intézkedéseinek alávetni. Mindezekre nézve tehát itt külön intézkedés szükségtelen volna, de mint már fentebb említtetett, a biztositási ügylet egyesek és más kereskedelmi társaságok által is gyakorolható és ha ezek külföldiek, a belföldi cégbejegyzés alkalmával a szakaszban érintett nyilatkozatot tenni kötelesek.« A 2-0. §. magyarázatánál pedig mondja : »A külföldi részvénytársaságokra vonatkozó szabályok külföldi szövetkezetekre is alkalmazandók és pedig változás nélkül. E tekintetben mindegy, ha netalán külföldön az illető társaságnem mint szövetkezet (Erwerbs- oder Wirthschaftsgenossenschaft), hanem egyéb egylet címe alatt szerepel is, ha csak üzletköre és szervezése a 223. §-ban foglalt értelemnek megfelelőleg van rendezve így például Ausztriában a kölcsönös biztosító társaságok nem soroztatnak még a szövetkezetek közé, ha azonban hazánkban működni akarnak, mint külföldi szövetkezetek tekintendők és a fentidézett szakasz szerint birálandók meg.« Schnierer, ki pedig tagja volt a kereskedelmi enquétne k, tehát min magától értetődőt mondja, hogy a külföldi biztosító szövetkezetek ugyanazon elbánás alá esnek, mint a külföldi biztosító részvénytársaságok. Dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár ismert művében a kereskedelmi jogról olvassuk a 461. §-ra vouatkozólag, hivatkozással e 210. és 211. szakaszokra: »Az idézett §. (46l.j azonban annyiban nem szabatos, a mennyiben csak külföldi részvénytársaságot tart szem előtt, holott szövetkezet is lehet. Igaz ugyan, hogy a külföldi szövetkezetekre is ugyanazon elvek állanak. V. ö. : Kereskedelmi törvény 230. §.: Vájjon a külföldi törvények a k ö 1 c s ö n ö s biztosító társaságokat a szövetkezetek közé sorozzák-e vagy nem ? közömbös. Utóbbi esetben is azokat nálunk szövetkezeteknek kell tekinteni.« Dr. Neumann Ármin (müve III. kötetének 446. oldalán) a kereskedelmi törvény 461. §-a magyarázataként még világosabban fejezi ki nézetét: »A jelen szakasz még a reciprocitás elvét sem mondja ki j hanem csak azt kívánja, a mit minden belföldi biztosító társulattol megkíván, hogy t. i. a külföldi biztositási vállalat a jelen cím j határozatainak vesse alá magát, kivételt csupán a részvénytársa| sagokromt biztosító intézetekre és a 230. §. alapján szövet