A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 24. szám - A királyi közjegyzők hatásköre a biróságok ügyforgalma szempontjából. 3. [r.]

Tizedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 24. szám. Budapest 1891. június 14. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U UlÚm ÉRDEKEIK KÉPVISELETÉRE, I UfflR ÜGÍtÉDI, BÍRÓI, tó/l ÉS KOZJEGYZŐJ ÍJ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éyre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — * egész > 6 » — > Az előfizetési pénzek béimentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. Irta : B ö 1 ö n i László, bánffyhunyadi ügyvéd. — A gyámság jogi természete. Irta: Somogyi József, árvaszéki jegyző Szombathelyen. — Viszontvád és elévülés. Irta: Alföldy Ede, kir. járásbirósági aljegyző Titelen. — Ausztria és külföld. (A svájci büntető törvénykezésről.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Nem rendelt könyv és más küldeméuyekkel miként lehet elbánni ? Irta : N. F.) — Sérelem. (A pozsonyi sz. kir. városi tanács. Irta: Hladky Fülöp, pozsonyi ügyvéd.) — Irodalom. (A magyar örökösödési eljárás. Trux Hugótól. — A dologház és lakói. dr. Fekete Gyulától. — Magyarország és Ausztria közjogi viszonya, dr. P o 1 n e r Ödöntől — A házasságon kivül született gyermekek jogi állása. Dr. D o 1 e s c h a 11 Alfrédtől. — Toldozás vagy reform. B a r t h a Bélától. — A csalás a büntetönovellatervezetben. Vargha Ferenctől. — A nevezetesebb bűnesetek tára Szerk. Kosutány Géza.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA: »Az alkoholizmus ellen.« Irta: dr. Fekete Gyula, kir. törvényszéki biró. MELLÉKLEI: íogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A királyi közjegyzők hatásköre a bíróságok ügyforgalma szempontjából. Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd. E cím alatt a 18-ik számban megkezdett s a 21-ik számban folytatott értekezés a dolog érdemében oly szempontokat vetett fel, melyek megkövetelik a gondolkozó embertől, hogy a dolgokat szorosabban distingválja és a tapasztalati élet követelményeit figyelemben tartó józan következtetések segítségével hozzon kielégítőbb határozatot, eszközölje a kérdés világosabb megoldását, mely az elmék megnyugtatását bizonyára inkább maga után fogja vonni. Zimányi kir. közjegyző ur és C s a n á d y kir. jbiró ur egyet értenek abban, hogy a bíróságok ügyforgalmát szaporítja azon körülmény, hogy Magyarországon a magánokiratokat jogi ismeretekkel nem biró kontárok és zugirászok is kiállíthatván, a jogbizonytalanság ez által nagyobb s a perek e miatt számosak s a tudatlanul használt okirati kétes kifejezések elasztikus vitathatása folytán a perek kitartóak, sőt perújjitásoknak is tápul szolgálnak e kétes kifejezések, a mint magam sokszor tapaszt-ltam. Meg egyeznek abban, hogy e légión az által lehetne segíteni, ha ügyvédek és közjegyzők kizárólagos hatáskörébe kerülne az okiratok készítése. Megegyeznek abban, hogy a perenkivüli ügyek respective a hagyatéki ügyek is a közjegyző által intézhetők el, ha bizonyos fölmerült vitás kérdések a bírói judikaturát nélkülözhetetlenné nem teszik. Még abban sem lehet ellentétet fölfedezni, mely a közjegyzői okmány végrehajthatóságára vonatkozott az érvelések alkalmával, mert mindenki elismeri, hogy igenis, a közjegyzői okmány végrehajtható ugyan, de ellene kifogás is emelhető, melynek alapján esetleg érvényét veszítheti, mely a közjegyző iránti bizalmat közelről érinti. A fölvetett kérdés tárgyalásánál nem látok ellentétes érvelést lényegileg és mégis lényegileg más megállapodásra jutott a közjegyző ur és más megállapodásra a kir. járásbiró ur. Én Csanády járásbiró urat ismerem itt a távolban a régibb időből; ismertem törhetlen munkásságát s föltétlenül hiszem, hogy sohasem bajlódott restánciával és föltétlenül hiszem azt is, hogy épen ennél fogva körültekintő módon ismeri a jogi életet, melynek cikkei által is többször bizonyítékát adá. Ezt a tapasztalati ismeretét akarom argumentumul fölhasználni arra nézve, hogy tekintve közgazdasági viszonyainkat s az ország nagy többségét tevő vidékek népének szegénységét, vájjon megtudná-é szavazni manapság, hogy az ország népe minden kis írásával az ügyvéd és közjegyző monopolizált drága munkájához legyen kötve, habár ez által kevesebbet dolgoznék is majdan a biró s jobban megbíznék az ügyvéd és a közjegyző ? Bizonyára az ügyvéd, a biró, a közjegyző van a népért és nem megfordítva. E tárgyban már a kérdésnek ily alakban való puszta föltevése által megoldva látom egyelőre a feladatot, melytől függ az okmányok készítése. A csődbiztosság, árfelosztási tárgyalás csekély számánál fogva éven át nem számit lényegesen egy bíróságnál sem, ez a vitából bátran kihagyható. Hanem nagyon lényeges a hagyatéki űgy, ez minden vidéken számottevő módon szaporítja az ügyforgalmat, akár a bírósághoz, akár a közjegyzőkhöz osztjuk be. A ki az örökösödési ügyek intézését a közjegyzőkre bízza kivétel nélkül s pláne a birói megbízás kikerülésével, a következő eredményeket idézi fel akarva nem akarva: a) kevesbíti a birósági ügyforgalmat, neveli a bíróság kényelmét; l>) szaporítja a kir. közjegyző dolgát és jövedelmét; c) költségesebbé teszi az eljárást és emeli a nép terhét; d) mindenesetre az ügyet csak mint perenkivüli ügyet képes elintézni, mely nem egyéb próba kísérletnél. Ezen okok miatt én a hagyatéki ügyek kizárólagos igazítását semmi szin alatt nem bíznám a közjegyzőkre. Azonban másfelől a bíróságra se tolnám a hagyatéki ügyek kizárólagos intézését és igy én a két érvelés és két megállapodás egyikét se tudom elfogadni. A ki a kérdést lehető alaposan akarja megoldani, első sorban vizsgálja meg, vájjon valamely hagyatéki ügy peres ügy-é, vagy perenkivüli ügy ? Az egész világ azt állítja, hogy a hagyatéki ügy perenkivüli ügy s én még sem tudom ezt elhinni akkor, mikor a három örökös még az örökhagyó életében összevész a hagyaték fölött s állandó perben állanak az örökség megnyílta első percétől kezdve. Ez hagyatéki ügy előttem, peres ügy minden izében. Ennek elintézéséhez nem elegendő a kir. közjegyző ; ide bíróság kell, jogerős ítélet és execució, a békéltetés haszontalan kisérlet. Annak vizsgálása is a kérdés alapos megoldásához tartozik, vájjon az örökösök önjogu vagy nem önjogu személyek-é? En az árvaszékeket a hagyatéki ügyek érdekéből bizony nem tartanám meg; de hatáskörüket a közjegyzőkre se bíznám, hanem bíznám egyenesen a bíróságra, mint valóságos szakértő közegre. Ez a distinctió aztán arra vezet, hogy a nem önjogu személyek hagyatéki ügye épen ugy nem adható elintézés végett a közjegyzőkhöz, valamint a peres ügy. Annak kifejtése, hogy valamely örökösödési ügy mentális elintézést nyerjen, akár mint peres ügy a bíróságnál príma instancia, akár mint perenkivüli ügy a közjegyzőnél valóságos békével és próba kísérleteknek ne tegyük ki a hagyatéki eljárást semmi szin alatt, mint eddig volt, — nem tartozik most e cikk keretébe;* de azt meg kell jegyeznem mégis, hogy modern jogállamban tűrhetetlen az a helyzet, hogy a polgárokat bizonyos ügyök elintézésével előbb kénytelen kelletlen évekig kergessünk bele bizonyos perenkivülinek nevezett eljárásba s mikor ott nem boldogulhattak, azután az úgynevezett peres eljárásba. Mi köze van a Nagy Pál három örökösének a békéltető * Bőven kifejtettem »A magyar örökösödési eljárás* cimü müvemben. Lapunk mai száma 13 oldalra terjed.