A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 23. szám - Hova ne építsük a Curiát?

9-2 ügyvédi díj és költségre nézve a képviselt fél s illetve annak jogutódai irányában marasztalást nem tartalmazván, az illetékes polgári bíróság jogkörét nem érintik s ebből kifolyólag a fizetési kötelezettség ellen akár a felfolyamodásban vitatott előleges egyezkedés alapján, akár más alapon tehető kifogások polgári peruton érvényesitendők; tekintve mindazonáltal, hogy az alsóbb fokú bíróságok határozataiban foglalt, illetve elfogadott díjmegállapítás, figyelemmel a folyamodó ügyvédink a bünper újra felvétele körül teljesített munkálataira és azokra fordított előkészületre, valamint a tett kiadásokra, túlzottnak mutatkozik : ugyanazért mindkét alkóbb fokú bíróság végzésének részben való megváltoztatásával N. Döme ügyvéd díja és költsége 2,000 frtról 1,200 frtra leszállittatva állapittatik meg, egyébként pedig a budapesti kir. tábla végzése helybenhagyatik stb. Vádlottnak panaszlott előtt tett ama kijelentése, hogy üvegeinek visszatartása miatt becsnkatja, ha vele 50 ÍYtban ki nem egyez : jogtalan módon foganatosítandó erőszakot, illetőleg fenyegetést nem képez, mert a törvényes bírói eljárást feltételező be. csnkatás nem fiiirgött rádióitól. Vádlott ezen eljárásában a zsarolás egyik alkateleme: a fenyegetésnek olyatén kényszerítő jellege, hogy ez által nnnaszló szabad akarata az elhatározás érvényesítésére, a választást ki nem záró módon támadtatott volna meg, hiányzik. A veszprémi kir. törvényszék (1890. április 22-én 1,781. szám) : Sz. Sámuel vádlottat a btkv. 350. §-ba ütköző zsarolás vétségében vétkesnek mondja ki s ezért három évi fogházra itéli stb. Indoko k: Panaszos azt adta elő, hogy a nála tévedésből visszamaradt szódás üvegek miatt Sz. Sámuel őt becsukással fenyegette s csak azon esetre igérte hallgatását és az ügy elsimítását, ha neki panaszos 50 frtot fizet. Panaszos a fenyegetés folytán oly annyira megijedt, hogy vádlottal alkudozni kezdett s midőn 3fi frtban megegyeztek, ezen összeget kölcsönkért pénzből annak fizette, ki is azt elvette és megtartotta. Vádlott tagadja, hogy panaszosnőt becsukással, vagy bármi mással fenyegette, tagadta, hogy azzal egyezkedett s attól csak egy krajcárt is kapott volna. Beismeri azonban, hogy az üvegek miatt megfordult s elismeri, hogy ugyanezen ügyben S. Ignác boltjában értekezett is panaszossal. Tagadása ellenében Zs. József és S. Ignácz tanuk vallomása bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a panaszos növel vádlott egyezkedett, tőle először 50 frtot s utóbb 36 frtot kért. Zs. József eskü alatt vallotta, hogy a 36 frt előtte leolvasva s panaszosnak átadva lett, ki azt átvette és megtartotta. S. Ignác is vahja, hogy boltjában a 36 frt leolvasva lett , de aunak átvételét nem látta, mert kiment, azonban nem íárja ki annak lehetőségét, hogy távollétében a pénzt vádlott elvette. Tehát az egyezkedés, a 36 frtban való kiegyezés és ezen összegnek leolvasása a tanuk egybehangzó vallomásával igazolva van. Zs. József vallomásának hitelességét a pénz elfogadását illetőleg megerősíti a dolog természetéből vont okszerű következtetés is. Ha áll az, mit a már hivatkozott tanukon kívül V. Jánosné vallomása is igazol, hogy tudniillik vádlott a panaszossal egyezkedett, tőle előbb nagyobb, utóbb kisebb összeget követelt, ugy akkor, midőn panaszos a pénzt eléje leolvasva leste, egyéb nem is történhetett, minthogy azt elvette és megtartotta. Ennek ellenkezője positiv bizonyíték hiányában józan észszel fel nem tehető. A pénz felvételéből pedig önként következik, hogy a panaszosnö a fizetést csakis ijedtségből teljesítette. Nem tehető fel, hogy panaszosnö 5 üres szódás üvegért, melyeknek csekélyebb értékét tudta, férje távolléteben, fia ellenkezése dacára s hozzá pénz hiányában 36 frtot ajánljon fel és fizessen ki jó szántából csupa szívességből. S panaszosnö ijedtségének oka csakis a vádlott által való fenyegetés lehetett, melyhez panaszosnö együgyűsége. a törvényekben járatlansága igen kedvező alkalmul kínálkozott. Hogy csakugyan fenyegetés történt vádlott részéről, azt Zs. József hit alatt vallja, mely bizonyítékhoz igen alapos gyanuokot szolgáltat a logicai következésen kivül G. Pálné és V. Jánosné vallomása, melyekből kitetszőleg panaszos nevezett tanuk előtt oda nyilatkozott, hogy Sz. becsukatással fenyegeti öt s ezért neki fizetnie kell, nehogy a szégyen megtörténjék vele. A kölcsönpénzt is e célból kérte s ha erre más ok kényszeritette volna, feltehetőleg azt megmondta s álokokat nem használt volna. S mert ekként a bűncselekmény egyes mozzanatai nevezetesen az egyezkedés, a 36 frtban való kiegyezés, a pénznek vádlott előtt történt leolvasása bebizonyítva vannak : ennélfogva a dolog természetéből vont logicai követkéz tetés után Zs. József tanúvallomásával, valamint a többi tanuk előadásából merített alapos gyanuokoknak egybevetésével a bíróság vádlott által alkalmazott fenyegetést s az ezzel elérni remélt jogtalan vagyoni haszon megszerzését, vagyis a pénz átvételét bebizonyitottnak tekinti: az ok és okozat összefüggése alapján vádlott a zsarolás vétségében vétkesnek kimondandó s az Ítélet rendelkező részében kiszabott I üntetéssel fenyítendő volt. A védelem részéről felhozott azon feltevés lehetőségét, hogy panaszos a J. tulajdonát képező s nála feltalált üvegek miatt volt megijedve s ezek miatt érhető szégyentől szabadulás céljából tette [ vádlottnak a fizetés igéretét önként, kizárja S. Ignácnak különben igen óvatos vallomása, mely szerint panaszos előtte két ízben is kijelentette, hogy J. üvegei miatt nem fél, ezekkel nem törődik, mert a sógora J.-nek jó ismerőse s igy ott nem lesz baj. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vette a bíróság vádlott fiatal korát, jó eőléletét s a csábító alkalmat, mely panaszos együgyűsége folytán kiuálkozott, de terhére rótta konok tagadáj sát, cselekvénye jellemtelen voltát s a kizsarolt összeg aránylagos magas voltát stb. A budapesti kir. Ítélőtábla H890. június 30-án 22,692/B. 1890. i: Az első bíróság Ítéletét megváltoztaija, Sz. Sámuel vádlotI tat a zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alul felmenti stb. Indokok: Az egybevetett tanúvallomásokból beigazoltnak tekintendő ugyan, hogy Sz. Sámuel vádlott a rendőri kutatáskor panaszosnö padlásán felfedezett szódavizes üvegek közül sajátjának felismert 5 darabért, melyet panaszosnö az ő üzletéből viteI tett s vissza nem adott, egyezkedési úton, különösen azzal való I fenyegetés mellett, hogy a panaszosnőt becsukatja, eleinte ötven, később harminchat forintot követelt s ez utóbbi összeget panaszosnö a becsukástóli félelme és szégyenérzetében vádlottnak át is adta. E beigazoltnak tekintett tényállás mellett is azonban a vád tárgyává tett zsarolás tényálladéka meg nem állapitható, mert azon mód, melylyel panaszosnö a nála maradt szódás üvegek kártalanítására szoríttatott, tudniillik becsukássali fenyegetés raell letti egyezkedésre való felhívás s a követelt összegnek szorult ; helyzetben történt kifizettetése nem foglal magában oly fenyege' tést, mely a jogtalan vagyoni haszon szerzésére nézve a btk. 350. §-a megkíván, de egyébként is a körülményeket tekintve, vádlott tettében bűnvádi úton megtorlandó valamely más bűnös • cselekmény alkatelemei, sem ismerhetők fel: minélfogva vádlottat a vád és következményeinek terhe alól büntethető cselekmény tényálladéka hiányában felmenteni kellett. A m. kir. Curia ('1891. május 14-én 12,372. i : Tekintve, hogy vádlottnak pana3zlónő előtt tett azon kijelentése, hogy szónavizes üvegeinek visszatartása miatt becsukatja panaszlónőt, ha vele 50 frtban ki nem egyez : jogtalan módon foganatosicandó eröszakot s illetőleg fenyegetést nem képezett, mert a törvényes birói eljárást feltételező becsukatás nem függött vádlottól s igy az — az ügy már különben is a rendőrkapitányi hivatal előtt levén — a jogtalanul követelt összeg megfizetésének teljesítésére sem szolgálhatott elegendő indokul; tekintve, hogy e szerint vádlott, habár jogtalan és tudatlan panaszlónő megtévesztésére irányult eljárásában a vádbeli zsarolás egyik alkateleme: a fenyegetésnek olyatén kényszerítő jellege, hogy az által panaszlónő szabad akarata az elhatározás érvényesítésére a választást ki nem záró módon támadtatott volna meg — hiányozván: ezen indokokból a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Kivonat a Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Frlán Fülöp és t-a e , zenggi jrbság, b j. jul. 1, tmg. | Fabiáni Rudolf. — Weisz Emánuel e. szatmárnémetii tszék, bej. jun. 22, félsz. jul. 14, csb. Kölcsey Sándor, tmg. dr. Sternberg Gyula. — Styrnm Fülöp e., nagybecskereki tszék, bej. jun. 20, félsz. jul. 14, csb. dr. Végh Imre, tmg. Pálffy Imre. — Jíedelyov Ferenc e., nagybecskereki tszék, bej. jul. 4. félsz. jul. 28, csb. dr. Végh Imre, tmg. Pálffy Imre. — Armntll A, Adolf e., pécsi tszék, bej. jul. 20, félsz. aug. 19, csb. Saághy Vince, tmg. Egry József. — Gellén Béla e., balassa-gyarmati tszék, bej. jul. 20, félsz. aug. 14, csb. dr. Imiik Péter, tmg. dr. Berezel Henrik. — „Joli. Gamanf*" e., pozsonyi tszék, bej. jul. 6, félsz. jul. 22, csb. Ejury Lajos, tmg. dr. Protics János. — Sclllliczler Mór e., nyíregyházai tszék. bej. jul. 15, félsz. aug. 17, csb. Olchváry Zoltán, tmg. Deme Ignác. — Goldscliein Károly e., budapesti tszék, bej. jul. 6, félsz. aug. 5, csb. Hajdú Imre, tmg1 Liedemann Károly. Pályázatok: A pécsi ügyészségnél birói áll. jun. 13-ig. — A dárdai jrbságnál al birói áll. jun. 13-ig. — A derecskéi jrbságnál albirói I áll. jun. 13-ig — A karcagi jrbságnál albirói áll. jun. 16-ig. — A lévai j jrbságnál albirói áll jun. 16-ig. — A győri jrbságnál albirói áll. jun. 16-ig. — A nagyvárad-vidéki járásbíróságnál albirói állás június ; 16-ig. — A budapesti kereskedelmi és váltótszéknél bírói áll. jun. ltj-ig. \ — A kalocsai tszéknél II-o d osztályú jegyzői áll jun. 17-ig. Az | 'polysági tszéknél jegyzői áll. jun. 17-ig. — Á miskolci tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jun. 17-ig. — A gyergyó-szentmiklósi jrbságnál albirói. áll. jun. 17-ig. — A s.-a.-ujhelyi tszéknél aljegyzői áll. jun. 17-ig. A pancsovai járásbíróságnál albirói áll. jun. 18-ig. — A szegzárdi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jun. 18-ig. — A b. csabai járásbíróságnál albirói áll. jun. 19. Nyomatott a .Peati könyvnyomda-réazvpnT-tárí^aAa". nál, MOH-M*<-7D -J «7.ám.