A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 21. szám - A családi és házi lopásról. 1. [r.]

162 A JOG. mely esetekben ha a kifogás a tárgyalásra alkalmasnak találtatik, ismét birói ellátás alá kerülnek. A kir. közjegyzőktől a szellemi mellett követelt anyagi biztosíték pedig nem csupán a közjegyzői álláshoz kötött nagy bizalom fokozására, mert az állampolgárok élete és vagyona felett ítélkező bíróságoknak adott jog még nagyobb bizalmat feltételez, hanem arra is lett szánva, hogy a kir. közjegyzőkre az okiratok mellett az értéknemüek őrizete is bízatott. De nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a törvény a kir. közjegyzőknek birói hatáskört nem adott, az örökösödési ügyeknek birói megbízás és ellenőrzés nélküli teljes ellátása pedig, reájuk birói hatáskört is ruházna s hogy az állam érdeke és a közjó előmozdítása céljából kívánatos vagy célszerű lenne-e a birói jog és hatáskörnek ily módoni megosztása, ahhoz még igen sok szó férhet és az intéző körök részéről komoly és alapos megfontolást követel. A családi és házi lopásról. (Btk. 342. és 343. §§.) Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. I. A családi és házi lopás delictumára vonatkozó inditványozási jog tekiutetében ugy a judicatura, mint az irodalom terén két irányban merültek fel controvers kérdések és nézetkülönbségek, a melyek jelenleg is még vita tárgyát képezik és végleg eldöntve nincsenek. A kriminalisták egyik része ugyanis különbséget kívánván tenni az inditványozási jogot illetőleg a családi és házi lopás között, megtámadja ama indokokat, a melyekre való tekintettel a törvényhozás a h^zi lopás megfenyitését a sértett fél indítványától tette függővé, nevezetesen aház közösséget és amunkaadó érdekét azzal, hogy ezen viszonyok és körülmények egyike sem indokolja a kivételes intézkedést, mert a házközösség csak súlyosbítja a tettes beszámítását s legkevésbé sem indokolja azt, hogy a megfenyités elé akadályok gördittessenek, a sértett fél érdeke pedig szintén nem igényli, hogy az eljárás megindítása az ő akaratától tétessék függővé. Ezen nézetet vallja dr. Illés Károly kriminálistánk is a »Btk. magyarázata« című müvében és ugy felületesen áttekintve a kérdést és indokolást, egészen plausibilisnek látszik az általa vitatott álláspont. De ha a btk. 343. §-ára vonatkozó kivételes intézkedést behatóbb, intensivebb bírálat tárgyává teszszük, ha egy percre is letérve az elmélet teréről, szorgosan kutatunk a gyakorlati élet számos és szövevényes viszonyaiban, élesen taglalva részrehajlás nélkül szembeállítjuk egymással a köz- és magánérdek szükséges megóvását, a kettő közötti határvonalat; ha megállapítjuk azt, hogy e két, jelen esetben ellentétes érdekek közül, melyiknek a megvédése fontosabb: akkor megtaláljuk azon nyomós okokat is, melyek a btk. 343. §-ának törvénybe iktatását — vitális magánérdekek megóvásacéljából — elkerülhetetlenné tették. Ezért valljuk az ellenkező nézetet. Az igaz, hiába keresnők a btk. indokolásai között: miben, hol, mikor és mily alakban jelentkezik ezen kíméletet érdemlő magánérdek, de azért azon körülmény, hogy a törvényhozás elegendőnek találta az okokat cumulative kifejezni a házközösség és munkaadó érdekével, nem mentheti fel azokat, a kik ellenkező véleményt táplálnak, hogy kutató elmével bonckés alá ne vegyék a társadalmi és családi élet egyes viszonyait s onnan merítvén meggyőző érveit, mutassák ki a legis ratio helytelenségét, habár de lege ferenda is ; s ép azért, jóllehet teljesen osztjuk és méltányoljuk ama nézetet, állítást, hogy btkvünk rendszerében a hivatalból üldözés képezvén a szabályt, ezzel szemben a bűnvádi eljárás megindításának a sértett fél akaratától való függővé tétele csak kivétel, mégis hozzáteszszük, hogy e kivétel mindenütt a magán- és családi érdek megóvása szempontjából alkottatott még akkor is, ha maga az alapdelictum egyébként hivatalból üldözendő cselekményt képez. Ez az érv tehát nem dönti meg az ellenkező álláspontot. Maga azon tény, hogy valamely eriminális cselekmény qualificált delictumot képez — bizonyos ok, állapot és körülmény okozata, kifolyása — s azért ott, a hol a magán- vagy családi érdek megvédése szükségesebb; ott, a hol a sértett fél jogainak méltatása igazságosabb és észszerűbbnek jelentkezik a publicus érdekkel szemben ; ott, a hol a közérdek megóvása, a megsértett jog-állam- és társadalmi rend helyreállítása a magán- és családi érdek érzékeny megsértésével jár : mindenütt feltaláljuk btk vünk ben ama clausulát, mely a büntető eljárás folyamatba tételét satettesmegfenyitését a sértett fél indítványától teszi függővé. De nem is lehet ez másként. Mert ha ott, a hol a köz- és magánérdek megóvása egymással szemben concurrál, a közérdeket vesszük pártfogásba feltétlenül és azt akarjuk megvédeni mindenáron és mindenkoron a magánérdekek, tehát azok érdeke és jogainak nemcsak teljes ignorálása, hanem súlyos megsértésével, a kik magát az államot alkotják : akkor a jogállam eszméje helyett fogadjuk el a gyámkodó rendőrállam eszméjét, a hol azután az államot alkotó atomok, individuum csak eszköz, az állam pedig minden és oly egyedüli öncél, a melynek érdekében, tehát a megsértett jog-, állam- és társadalmi rend helyreállításánál is minden eszköz és mód alkalmazásba vehető és üdvösnek mutatkozik. Hogy mily okok hozták létre és helyeselték a btk. 343. §-ának intézkedését, azokat a bűntett activ subjectumának a sértett félhez való viszonya, ez utóbbi érdekeinek mérlegelése, a tettes erkölcsi romlottságának, az általános »rosz«-nak fokozata, a cselekmény elkövetésére gátlólag ható akadályok s ezzel a létrehozott eredmény minősége és misége, nemkülönben ama körül| raények szigorú, de lelkiismeretes egybevetése után állapíthatjuk l meg : mennyiben veszélyezteti a létrejött reatum a közérdeket a sértett fél anyagi és személyi érdekeivel szemben. A btk. 343. §-a szerint a házi lopás activ alanyai lehetnek azok, a kik: 1- ször, valakinek szolgálatában vagy fizetésében állanak; 2- szor, másnak háztartásában élnek. Ha a tettet a szolgálat- vagy fizetésben álló egyén követi el, criminalisticailag mindig tekintetbe veendő, hogy a lopás delictumának activ subjectuma oly benső összeköttetésben áll a passzív alanynyal, a sértett féllel, hogy a corpus delicti térbeli helyzetére való tekintettel is, annak elidegenítése s a reatum véghezvitelére az erkölcsi rosznak sokkal kisebb foka szükségeltetik, az akarat és szándék megvalósítása és keresztülviteléhez jóval csekélyebb elhatározásra van szükség, mintha az idegen alany által követtetik el, hozatik létre. Hiányzik egyfelől ama phisikai akadály, mely számtalan esetben a tettest a delictum megkezdése- és végrehajtásától minden előzetes szándék dacára elriasztja, de másfelől még megvan ama alkalom is, meg vannak ama kedvező körülmények, melyek a tolvajt szülik. Es viszont. A munkaadóra nézve és periig személyi tekintetekből is, jóval veszélyesebb ugyan a »házi tolvaj«, mivel az ellen a természetszerű viszony- és bizalomnál fogva, sőt azért is, mert a reatumot hivatása körében viheti véghez, a szolgálatadónak védekeznie nehezebb, sőt majdnem lehetetlen; de n ásrészt ismét a közérdek szempontjából az ilyen egyén rendszerint nem oly veszedelmes individuum, mivel mindig supponálható, hogy más viszonyok, akadályok és körülmények között a reatumot el nem követi. A btkvnek tehát az volt és az a hivatása : kiegyenlíteni a különböző és legtöbb esetben ellentétes érdekeket, megalkudni a körülmények- és állapotokkal s compromissumra lépni a büntetI hetőség kérdésében ott és a szerint, a mint az egyik vagy másik érdeke megóvása válik inkább szükségessé és okadatolttá s ehhez képeit szabni meg a büntetőjogi megtorlás feltételeit, a kiszabandó büntetés fokozata- és mennyiségét. Ez pedig az általános büntetőjogi elvekre való tekintettel helyesen csakis az által volt keresztülvihető és érvényre emelhető, hogy a mig egyik részen — figyelemmel a magánérdekre — a delictum megfenyitését a munkaadó indítványától tette függővé, addig a másik részen nem térve ki a súlyosbitó körülmények elől sem, az ily subjectum cselekményét bűntettnek qualifikálja, tekintet nélkül a lopott tárgy értékére (btk. 336. §. 7. pontja . És ezen elvet, eljárást következetesen alkalmazza btkvünk mindenütt, a hol a sértett fél érdeke, a személyi viszony és körülmények minősítő- eriterium gyanánt lettek elfogadva. így van ez a családi lopásnál is. De vájjon mi által veszélyeztetik a sértett fél érdeke, ha a lopást a szolgálat- vagy fizetésben álló egyén követi el? És vájjon oly fontos-e ezen magánérdek, hogy emiatt a közérdek háttérbe szoruljon? Ez a kérdés, a melyre dr. Illés Károly (Btk. magyarázata III kötet 96. lap) tagadólag válaszol. Megtörténik gyakran, hogy tisztán a kedvező, úgyszólván kínálkozó alkalom, a munkaadó végtelen bizalma s egyéb mellékkörülmények, motívumok kényszeritik, helyesebben minteo-y reáveszik a tett elkövetéséig feddhetlen előéletű szolgálatban lévő egyént a delictum elkövetésére. Ez az egyik, minek folytán a törvény a büntethetőség kérdésében az enyhébb álláspontra helyezkedett, ez azonban" nem lett volna elég, hanem közreműködött arra legfőképen e mellett az és azért bizza első sorban a sértett félre annak me°-birálását: anyagi és személyi érdekeivel összeegyeztethetőnek tartja és nem szenved-e súlyosabb, sokszor pótolhatlan anyagi kárt, ha a tettes elitéltetik, mert néha talán egy pár krajcárt érő tárgy elidegenítése miatt, épen a legnagyobb szükség és munkaidőben kénytelen lenne szolgája vagy alkalmazott hivatalnokától megválni. Es vájjon mivel lenne indokolható azon törvényes szigor, ha a munkaadó kérlelhetlenül, kivétel nélkül megfosztatnék — természetes a köz-, az állam érdekében — eddigi hűséges használható, sőt talán kiváló szakismerete és képzettsége folytán csak nagy nehezen és akkor is sok idő múlva pótolható, nélkülözhetlen cselédje, munkása vagy hivatalnokától, a ki a tettet talán súlyos erkölcsi vagy anyagi kényszer hatása alatt követte el hogy ezzel