A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 1. szám - A végrehajtási törvény reviziójához - A német magánjogi codificatio jelen állása

A JOG. ság panaszlott kir. közjegyzőnek felhozott, később ugyan visszavont ama kifogására: miszerint az 1874: XXXV. t.-c. 206. §-a értelmében 3 napon túl benyújtott panasz figyelembe nem vehető, kijelenteni, hogy ily panasztétel az idézett szakaszban szoros határidőhöz csak annyiban van kötve, hogy azontúl benyújtott panasz a közjegyzői dijaknak az 1874 : XXXV. t.-c. 202. §-a szerinti behajtását meg nem akadályozhatja, de a felek panaszaikkal a rendes elévülés határain belül bármikor élhetnek«. A budapesti kir. itélő tábla 1890. június 19. 43,523. sz. a. végezte: »Az első biróság végzését indokainál fogva s még azért is helybenhagyja : mert az 1874 : XXXV. t.,-c. 206. §-a rendelkezéseként I a közjegyzői díj felszámítása miatti panasz a közjegyző személyi bíróságánál terjesztendő elő; s mert a panaszt beterjesztő s a hagyatéki ügybeni eljárásra megbízott ügyvéd meghatalmazása a hagyatéki ügygyei kapcsolatos panaszra is kiterjesztettnek lévén j tekintendő, A. Judit panaszosnak személyes megidéztetése iránti I kérelem helyesen mellőztetett.« Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Azon segéd, a ki a főnök fióküzletét tényleg önállóan vezeti, hitelvásárlásokra feljogosítottnak tekintendő s a főnök, ki a meghatalmazás e részben való megszorítását allitja, az eladóval szemben bizonyítani tartozik, hogy ennek az ügylet kötésekor ama korlátozásról tudom ísa volt. (1875: XXXVIII. t.-c. 43. §.) A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles 42 frt tőkét megfizetni. Indokok: Felperes keresetét az A. alatti számlára alapította, a melyen kitüntetett árúkat alperesnek üzletvezetője B. . . . Fülöp rendelte meg és vette át. Alperes tagadta, hogy a kereseti árúkat megrendelte és átvette volna: tagadta, hogy B. . . . Fülöp üzletvezetője lett volna. Tekintve, azonban, hogy J. . . . Józsefné és S. . . . Teréz tanuk egybehangzó vallomásával felperesnek sikerült bebizonyítania, hogy a lovag-utca 8. számú házban levő j üzletét tényleg B. . . . Fülöp vezette akkor, mikor az árúk oda küldettek ; tekintve, hogy a C. alatti közokirattal azt is bizonyította felperes, miszerint a kérdéses üzletnek csakugyan alperes Sch József volt a tulajdonosa; tekintve végre, hogy alperes az árúk megrendelésére és átvételére vonatkozólag a felperes által kinált esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta : ennélfogva az 1868. évi LIV. t.-c. 234. g-a alapján alperest pervesztesnek nyilvánítani s a kereseti összegnek fizetésére kötelezni kellett. A C. alatti közokirattal szemben a tanuk kihallgatása az 1868. évi LIV. t.-c. 165. §-a alapján mellőztetett. (1890. február hó 20-án, 3,479. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítja. Indokok : Felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a kereseti árúkat nála megrendelt B. . . . Fülöp alperesnek üzletvezetője volt, vagy a megrendelés eszközlésére alperes által egyébként megbizva volt volna, sőt a felperes által felhívott tanuk azt igazolták, hogy az üzletet, a hová a kereseti árúk kiszolgáltatva lettek, B. . . . Fülöp maga saját neve alatt folytatta és azt mint sajátját el is adta; ezzel szemben pedig I egészen közömbös az, hogy a kérdéses üzlet folytatásához az iparengedély alperes nevére lett-e megszerezve vagy sem, hanem | döntő csak az, hogy az üzlet tényleg kié volt és kinek a neve alatt folytattatott. Ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1890. ápvil 10-én, 1,716. váltószám.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a tárgyalás során alperes nem tagadta, hogy az üzlet, melybe a kereseti árúk szállíttattak, az ő fióküzlete volt, azt pedig, hogy abban az üzletben B. . . . Fülöpöt alkalmazta, kifejezetten is beismerte, midőn azt állította, hogy B. . . . Fülöp csakis az általa átadott árúkat volt jogosítva elárúsitani s egyéb hatáskörrel nem birt; tekintve, hogy a felperes kérelmére kihallgatott tanuk vallomása szerint B. . . . Fülöp a fióküzletet önállóan vezette annyira, hogy a házban tulajdonosnak őt tartották, az ily kereskedelmi meghatalmazottnak hatásköre pedig a keresk. törv. 43. §-a értelmében a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járó minden ügyletre, tehát hitelbe vásárlásra is kiterjed s ennek ellenében alperes annak bizonyítását, hogy felperesnek az árú megrendelése idején tudomása volt arról, hogy B. . , . Fülöpnek hatásköre állítólag meg volt szorítva, meg sem kísérletté: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróságnak ítélete hagyatik ezen és az abban felhozott egyéb indokoknál fogva helyben. (1890. aug. 19-én, 1,010. váltószám.) Felmondás tekintetében mi különbség sincs darabszám szerint fizetett s állandó fizetéssel alkalmazott segédek (munkások) között. (1884. évi XVII. t.-c. 92., 93. és 95. §-ai.) A budapesti V. kerületi kir. járásbíróság: Felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Az eskü alatt kihallgatott és nem kifogásolt L. József és L. Károly tanuk összhangzó vallomása szerint felperes nem a nyomda helyiségeiben kifüggesztett árszabásban meghatározott feltételek, hanem a közte és alperes között létrejött külön megállapodás mellett szerződvén, a peres felek közötti jogviszonyt nem az érintett árszabás, hanem az ipartörvény 88. §-ában körülirt szabad egyezkedésen alapuló szerződéses megállapodás szabályozza ; tekintve azonban, hogy a felmondási feltételekre nézve a felek között külön megállapodás létre nem jött, a kötött munkaszerződés az idézett törvénycikk 92. §-a értelmében 15 napi felmondással felbontható. Ily körülmények között, jóllehet azon alperesi kifogás, hogy felperest, mint darabszámra fizetett munkást felmondási jog, s illetve abból származó jogigény meg nem illeti, helyt nem foghat, mivel az ipartörvény a felmondási jog tekintetében állandó fizetéssel alkalmazott és darabszám szerint fizetett munkások között különbséget nem tesz, felperest keresetével mégis elutasítani kellett, mert a felmondási időre járó munkadíj iránti igényét csak az esetben érvényesíthetné, ha beigazolná, hogy alperes szolgálatából az ipartörvény 94. §-ában felsorolt esetek fenforgása nélkül bocsáttatott el, vagy ha a felmondás ténye után további 15 napig alperes szolgálatában maradva, saját részéről a szerződési feltételeket perfektuálta volna. Ámde felperes azon körülményt, hogy alperes szolgálatából elbocsáttatott volna, alperes tagadásával szemben nemcsak semmivel sem igazolta, de sőt inkább a nevezett tanuk egybehangzó vallomása szerint felperes hagyta el alperes szolgálatát. Ily tényállás mellett felperest keresetével annyival is inkább el kellett utasítani, mert a nevezett tanuk, valamint H. Mór vallomásával az is igazolva lett, hogy felperes 1888. évi április hó 3-án az általa vitatott felmondás alkalmával azonnal távozott, holott néhány iv korrektúrája feldolgozás végett neki már átadva, sőt annak munkadíja kifizetve is lett s igy felperes az ipartörvény 93. §-a ellenére lépett ki alperes szolgálatából, midőn a megkezdett munkát sem a szerződésnek megfelelően be nem fejezte, sem a vett előleget meg nem térítette. (1888. október hó 19-én 99.114. szám.) A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben abbban 18 frtnyi része tekintetében felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyja ; egyebekben azonban megváltoztatja és alperest végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy felperesnek 36 frt tőkét fizessen. Indokok: Alperesnek az a védekezése, hogy felperesnek mint darabszámra fizetett segédnek felmondáshoz igénye nincs, nem bir alappal, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 93. és 95. §. e) pontjából nyilvánvaló, hogy a darabszámra fizetett segéddel való viszonyt, más szerződési megállapodás hiányában a munkaadó az idézett törvény 92. §-a értelmében csak 15 napi felmondással bonthatja fel; már pedig alperes maga sem állítja, hogy felperes beszegődésekor vagy utóbb a törvényes felmondáshoz való jogáról lemondott. A felek előadásai és a kihallgatott tanuk vallomása szerint felperes azért hagyta el rögtön alperesnél a szolgálatot, mert B. Gusztáv cégtag 1888. évi április 3-án felperesnek határozottan kijelentté, hogy neki ezentúl az iveukint kötelezett 4 frt 80 kr. helyett csak 4 frtot fog fizetni; kérdés tehát, jogosítva volt-e felperes e miatt azonnal kilépni vagy sem? Alperesnek az a kijelentése, hogy felperesnek a kötött szerződés ellenére a kötelezettnél kisebb munkabért fog fizetni, kétségtelenül egyik szerződési kötelezettség teljesitésének megtagadását képezi; az idézett ipartörvény 95. §. b) pontja szerint tehát törvényes ok volt arra, hogy felperes felmondás nélkül azonnal kiléphet. Minthogy pedig a felmondás nélküli jogos kilépés esetében a segéd épp ugy, mint a felmondás nélküli jogtalan elbocsátás esetében a munkaadótól követelheti, hogy neki azt a bért vagy egyéb illetményt, melyet a felmondási határidő alatt élvezett volna, megadja; minthogy továbbá alperes határozottan nem tagadta, hogy felperesnek heti keresménye átlag 18 frtot tett, mi különben L. József tanú vallomása által is támogattatik ; minthogy végül az a körülmény, hogy felperes már kiszedett 4 iv korrektúrájának és revisiójának teljesítése nélkül, bár e munkadíját már megkapta volt, eltávozott, alperesuek csak arra adott jogot, hogy felperestől a korrektura és revisió után harmadiknak fizetett összeg megtérítését követelje; ennélfogva alperest két heti keresménynek megfelelő 36 frtnyi összeg, ugy keresetileg kért és külön nem kifogásolt késedelmi kamatának megfizetésére kötelezni kellett. A most megítélt 36 frtot meghaladó 18 frtra nézve azonban felperes keresete nem bír alappal, mert a C) alatti árszabálynak »általános szabályok« 5. pontja felmondás esetére intézkedik ; a jelen esetben azonban felmondás egyik részről sem történt, e részben tehát felperes keresetével helyesen lett elutasítva. (1889. június 17-én, 1888. évi 8,121. sz.) A m. kir. Curia A másodbiróságnak neheztelt ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. március 21-én, 1889. évi 1,101. váltósz.) Habár felperes követelését végrehajtás utján be is hajtotta, mintán végrehajtást szenvedettek végrehajtás korlátozási keresetet adtak be az egész követelésre nézve és a behajtott összeg ennek folytán a kintalványozás felfüggesztése mellett birói letétbe helyeztetett, ekkép felperes követelése a kereseti váltó lej irtakor kielégi* tétlen lévén, ő a fedezeti váltót beperelni jogosított. 'J A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1889. szept. 20-án 49,034/89. sz.) : LÖwenfeld Albert ügyvéd által képviselt K. Lázár és fia cég felperesnek — Törökfalvi Pap Elemér ügyvéd által képviselt K. Cili, F. Wolf, M. Pál alperesek elleni 100 frt iránti váltóperében felperest keresetével elutasítja a f. é. júliusi végzést hatályon kívül helyezi stb. Indokok: Felperes beismervén azt, hogy a kereseti váltó a budapesti I. ker. kir. járásbíróságnál beperesitett 486 frt 07 kr.