A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

A JOG. büntetlen előéletére s azon körülményre, ho^y a nála jóval idősebb neje őt féltékenykedésével folyton üldözte, ebből kifolyólag őt nemcsak szidalmazta és ütlegelte, de sőt mások, idegenek előtt megszégyenitette, úgyszólván gúnytárgyává tette s hogy ezen a vádlottra nézve türhetlen családi élet miatt vádlott folyton izgatott kedélyállapotban volt; tekintettel szeszesitaltól felhevült állapotára is, mint enyhítő körülményekre; tekintve, hogy ezen túlnyomó enyhítő körülmények mellett a vádlott által elkövetett büntetendő cselekményre megállapított büntetés aránytalanul súlyos lenne, ez okból vádlottat a btkv. 92. §-ának' alkalmazásával a rendelkező részben kitett büntetéssel sújtani kellett, stb. A budapesti Mr. itélö tábla (1890. okt. 7. 37,240/1890. sz.): Tekintettel arra, hogy vádlott ugy a csendőrség előtt, mint a vizsgálóbíró által történt első kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a tény elkövetése napján már délelőtt fogamzott meg benne azon elhatározás, hogy tűrhetetlen családi állapotának véget vet és nejét agyonlövi ; tekintettel arra, hogy vádlott beismerte azt is, hogy eme elhatározása végrehajtását elősegítette azon körül meny, hogy neje este 8 óratájban sétálni hívta, mire ő a forgópisztolyát magához véve, a sétára nejével megindult, de alig haladták házukat el 300 lépésnyire, mire vele szemben álló nejét két lövéssel lelőtte ; tekintettel arra, hogy vádlottnak a tény végrehajtása módjára tett vallomását az eljárás adatai és a boncjegyzőkönyvben foglalt orvosi vélemény megerősítik; tekintettel továbbá arra, hogy az eljárás folyamán kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy vádlott és neje 24 évi házasságuk tartama alatt folyton rossz viszonyban éltek és az elhalt nő magaviselete okozta vádlott erkölcsi és anyagi sülyedését és igy vádlottnak a neje elleni elkeseredettségre elegendő oka volt; tekintettel arra, hogy a forgópisztolynak elvitele a sétára is csak azt igazolja, hogy vádlott előre megfontolt szándékkal a fegyvert azon célból vitte magával, hogy előre megfontolt tényét végrehajthassa ; tekintettel végül arra, hogy H. János tanú vallomása szerint, midőn ő a tett elkövetése szinhelye közelében vádlott és ennek nejével találkozott, ezek egymás mellett haladva, csendesen beszélgettek; mindezen fennforgó adatok alapján a kir. tábla is megállapítottnak találta, hogy H. Ferenc vádlott a terhére eső tényt nem az elkeseredés pillanatában rögtönösen keletkezett szándékkal, hanem hosszú időn át előre megfontolt szándékkal és tervszerüleg fosztotta meg nejét életétől. Ehez képest a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét ezen és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1891. jan. 14. 11,508. sz.): Mindkét alsóbírósági ítélet részben megváltoztatik, vádlott a btkv. 279. §-ába ütköző, a btkv. 280. §. szerint büntetendő, házastársán elkövetett szándékos emberölés bűntettében nyilvánittatik bűnösnek, e miatt a btk. 92. §-ának alkalmazásával mai naptól számítandó 10 évi fegyházra Ítéltetik, stb. Indokok: Az alsóbirósági ítéletek indokolására felsorolt adatok meggyőző bizonyítékát képezik annak, hogy vádlott feleségét, Cs. Borbálát 1889. jul. hó 30-ika estéjén 8 — 9 óra közt szándékosan ölte meg s kérdés tárgyává csupán az tehető, hogy előre meg volt-e a cselekmény fontolva olykép, hogy az a btk. 278. §-a szerint gyilkosság bűntettének minősíttessék. Vádlott ellen az eljárás folyamán semmi előkészületi cselekmény sem állapíttathatott meg, valamint előéletében sem találtatott oly adat, mely előző megfontolásra mutatna, mert a nálánál nem ugyan, mint az elsőbirósági ítélet indokai közt felhozatik, 30 — 40, hanem az esketési bizonylat szerint 10 évvel idősebb nejének szenvedélyes, durva, sokszor nyilvános bántalmazással egybekötött magaviseletét, folytonos zaklatását mindig engesztelékeny magatartással viszonozta s feleségét, annak dacára, hogy az őt özv. F. Istvánné tanú szerint a cselekmény elkövetése előtt is három nappal azzal fenyegette: »vagy neked, vagy nekem meg kell halni«, még a megölt nővére, Cs. Juliánná szerint is nagyon szerette. Ily előélet után tehát az ölési szándék keletkezését nem előbb, hanem csak az elkövetés napján lehet felismerni, még pedig magának vádlottnak Z. Sándor csendőrsvezető, továbbá a vizsgálóbíró előtt tett abbeli beismerésében, hogy feleségének az özv. F. Istvánnéval volt veszekedésébe nem avatkozván, e miatt az őt megtámadta, ekkor korcsmába ment s ivásközben határozta el, hogy feleségét megöli. Az eljárás adatai nem támogatják ugyan vádlottnak sem az özv. F. Istvánnéval való veszekedésre, sem ennek folytán felesége által lett megtámadásra tett hivatkozását, valamint egyetlen körülmény sem nyert bizonyítást azok közül, melyeket részint a forgópisztolynak előzőleg célbavett előadására s arra nézve felhozott, hogy a sétára menetel nem az ő, hanem felesége akaratára történt, de mégis vádlott vallomása mellett szól K. Józsefnének azon vallomása, hogy valahányszor a korcsmában megjelent, felesége mindjárt utána ment, ott férjét verte, megöléssel fenyegette. A cselekmény elkövetése napján is befutott vádlott háromszor vagy négyszer egy-egy deci pálinkára nevezett tanú korcsmájába s esteli ti óratájban már pálinkás állapotban volt, a mikor felesége szintén oda ment. Egybevetve vádlottnak fentérintett beismerését K. Józsefné előadásával, valamint a reggeli pálinkázás s a korcsmában utolsó léte közt lefolyt hosszabb idővel, vádlottnak beismeréséből csak [ az a következtetés vonható lenne, hogy foglalkozott ugyan mar a reggeli órákban felesége megölésének gondolatával, de az el! határozássá csak akkor emelkedhetett, mikor felesége a korcsmában lett megjelenésével zaklatásait folytatta. A cselekmény e zaklató megjelenés utáu, Z. Sándor csendőrsvezető előadása szerint is ittas állapotban, alig két órai idő lefolyása után hajtatott végre, minthogy pedig az ily állapot a szándék megfontolásához szükséges higgadtságot kizárja s ^ az előre való megfontolás hiányára mutat a cselekmény elkövetése, valamint vádlottnak a csendőrsvezető előtt azonnal lett önkéntes jelentkezése is, ennélfogva nem tarthatta fenn a m. kir. Curia a cselekmények azt a minősítését, a melyet az alsóbiróságok megállapítottak, hanem bűnösnek találta vádlottat a btk. 279. §-ába ütköző s a 28U. §. szerint büntetendő házastársán elkövetett szándékos emberölés bűntettében, büntetésének kiszabásánál I azonban alkalmazta a btk. 92. §-át azoknál az enyhítő körülI ményeknél fogva, melyek vádlott mellett az elsőbirósági ítélet j indokolásában felsoroltattak, stb. A gyújtogatás [nem büntethető, ha a tüz, még- mielőtt az nagyobb kárt okozhatott volna, a lakóknak a tettes által történt fölriasztása következtében, ezek által eloltatott, tehát ő maga sem az oltásban részt nem vett, sem az oltás iránt intézkedést nem tett; mert a tényleg bekövetkezett sikeres eredmény szempontjából teljesen közömbös az, vájjon és mennyiben működött vádlott phisikailag közre a tüz eloltásában. (M. kir. Curia 1891. március 17-én. 10,669. sz. a ) A ki ingatlanokba'vonatkozó csere-szerződés megkötése után a maga ingatlanát, mely csere-szerződés tárgyát képezte, megterheli, vagy ezen megterheléshez mint jogosított hozzájárul: csalást követ el. Ha azonban a másik szerződő fél ingatlana Ausztriában fekszik és a szerződés Ausztria területén köttetett meg, továbbá ha a magyarországi fél a szerződéi megkötése után azon észleletre jut, hogy viszontteljesitménykép jelzálogilag megterhelt teljesen értéktelen ingatlanokat kapna és ha kifejezte azon elhatározását, miszerint a szerződést a Méntúli sérelem címén — melyet az osztrák jog elismer — megtámadja: ez esetben a csereszerződés tárgyát képező ingatlan utólagos megterhelése nem egyéb, mint a másik fél általi megrontatás elleni önhatalmú intézkedés és igy CSaláSt nem képez. (M. kir. Curia 1891. március 5-én, 440. sz. a.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1.386. Községek által egyesek családi viszonyairól kiállított bizonyítványok, ha az anyakönyvvezető lelkész által alá is vannak ugyan irva, de a bennük igazolt születési, esketési, vagy halálozási esetek ideje kitüntetve ninesen, nem az anyakönyvi kivonatokra szabott, hanem csak az ill. díjj. 21. tétel a), bl>) pontjában meghatározott állandó bélyegilleték alá esnek. (1890. 8,573. sz.) 1587. Ha a vétel tárgyát oly házberadó alá eső épület képezi, mely a vételt megelőző évben még felépítve nem lévén, ebben az évben házbérjövedelmet sem hozott, az adásvételi illeték nem a vétel évében volt bérjövedelem, hanem a vételár alapján fizetendő. {1890. évi 7,440. sz.) 1588. Ha a korcsmáros az italmérési adóbeszedési jogot is bérli, mindkét haszonhajtó foglalkozás után külön-külön rovandó meg III. oszt. ker. adóival. (1890. évi 8,093. sz.) 1,589. A dologi kezes is jogosítva va?t az illeték ellen elévülési kifogást érvényesíteni. (1890. évi 7,74.3. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny-böl. Csődök: Berger testvérek e., szabadkaitszék, bej. máj. 20, félsz, máj. 29, csb. dr. Bányay Miksa, tmg. Lichtenstein Ferenc. — Kovacevic J. e., fiumei cszék, bej. jun. 8, félsz. jun. 23, csb. dr. Zarevich Antal, tmg. dr. Maylender Mihály. — Kováltsik József c, lévai tszék, bej. jun. 1, félsz. jun. 15, csb. Mihályi Béla, tmg. Imets Ignác. Pályázatok: A szabadkai tszéknél díj. joggyakornoki áll. május 13-ig. — A megyesi jbiróságnál számfeletti a 1 b i r ó i áll. május -ig. — Az aradi jbiróságnál számfeletti albirói áll. május 13-ig. — A világosi jbiróságnál számfeletti albirói áll. május 13-ig. — A szabadkai tszéknél aljegyzői áll. május 13-ig. — A szentendrei jbiróságnál díj joggyakornoki áll május 14-ig. — A brassói jbiróságnál számfeletti albirói áll. május 14-ig. — A nyíregyházai jbiróságnál díj- joggyakornoki áll. május 14-ig. — A b.-gyarmati tszéknél d i j. joggyakornoki áll. május 14-ig. — A károlyfalvi jbiróságnál járásbirói áll. május 16-ig. — A zsibói jrbiróságnál díjas joggyakornoki áll. május 17-ig. — A karánsebesi tszéknél birói áll. május 17-ig. Nvomalott a „Pesfi könyvoyornda-részvény-tárBasiq"-nál. (Hold-utca 7.