A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

A JOG, 151 Vegyesek. A biintetö-kodex jubileuma. Csemegi Károly curiai tanácselnöknek a »Magyar jogász-egyesület« választmánya nevében f. ho 3-án délelőtt egy küldöttség díszes kötésű feliratot nyújtott át a büntetőtörvény könyv fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. A küldöttség dr. Környei Ede fővárosi ügyvéd, mint a jogászegyesület másodelnökének vezetése alatt a birói és tanári kar tagjaiból állott. Az átnyújtott felirat a következőleg végződik : A büntetötörvénykönyv és a jogászegyesület fennállásának tizedik évfordulója után megelégedéssel szemlélteti áldásos munkája gyümölcseit. Mi, a kik részint a birói, részint az ügyészi és részint a tanári és ügyvédi pályán működünk, legközvetlenebbül ismerjük ugy a jogelet fejlesztése érdekében hozott áldozatokat, valamint az eredményeket, melyek ma már az egész ország kőkincseivé váltak. Csak benső meggyőződésünk és mélyen érzett tiszteletünk parancsának engedelmekedünk tehát, midőn nagyméltóságodat ez alkalommal szivünk mélyéből üdvözöljük, A kódex 10-ik évfordulója erre csupán az alkalmat nyújtja, de nem képezi elismerésünk kifejezésének egyedüli alapját. Tiszteletünk és elismerésünk egy fárasztó és nehéz munkában eltöltött múltnak, egy egész emberéletnek, és ez élet példátlan önfeláldozásának s jogéletünk egész területén nyilatkozó üdvös ereményeinek szól. Fogadja nagyméltóságod legbensőbb tiszteletünk isméteít kifejezését. Adja az ég, hogy munkás életének méltó jutalmát, fáradozásainak gyümölcsét minél hosszabb ideig élvezhesse. A magyar jogászegylet igazgató választmánya. Sikerült bankett volt dr. S i e g m u n cl Vilmos a budapesti ügyvédi kamara volt titkára tiszteletére mult héten a Hungária ebédlőjében. A felköszöntők sorát H o d o s s y Imre a kamara elnöke nyitotta meg, Sigraund Vilmos ért ürítvén poharát. Felköszöntöket mendottak még Teleszky István, Unger Alajos. S í k Sándor, Nagy Dezső stb. Angol jogszokások. Örökös betegségként maradnak meg Angliában régi elavult jogszokások. Azon intézmény, mely szerint az oxfordi és cambridgei egyetemek igazgatói a tanulók erkölcsi tisztaságának megóvása céljából gondoskodni tartoztak arról, hogy nőszemély este akár maga, akár egyetemi polgár kíséretében ne közeledhessék a különféle College-ek falaihoz ; ha pedig ez mégis megtörtént volna, ugy a nőszemélyt bekísérhetik »fonó«-ba. Ezen előbb egész helyes intézmény már régebben esztelenséggé vált. Ezt parancsolta I. Jakabnak 1645. március 9-én kelt egy rendelete, melynek végrehajtása által a napokban egy cambridgei tekintélyes család leánytagját a legkellemetlenebb helyzetbe hozta. Ez a fiatal tiszteletreméltó úrinő egy estélyre akarván menni egy egyetemi polgár által kisértetve, közel ért az egyetemhez. Az egyetem prokurátora meglátta és minden teketória nélkül elfogatta. A vicekancellár elé vitetve, tanúkihallgatás és védelem mellőztével a »fonó«-ba vitetett, a hol is természetesen megragadta az első alkalmat, mely a szökésre kínálkozott. Most a rendőrség elé vitték és szökés miatt három heti fogságra lett elitélve. Interpelláltatván ez ügyben a képviselőházban a kormány, tagadta, hogy visszaélés forog fenn, mert a prokurátor hatalma — jogszokáson alapul. Ezt irják angol újságok. A tortura rémképe. A m. kir. Curiának 1891. márc. 4-én 7,050. sz. a. hozott ítéletéből idézzük a következőket; Tekintve, hogy vádlottak amaz állítását, mely szerint M.-Szákoson az iskolai helyiségben letartóztatásuk alkalmával, azon időben, midőn beismerő vallomásaikat tették, a csendőrök által sanyargattattak, nemcsak a velük együtt letartóztatva volt P. K. és M. P. s eskü alatt is kihallgatott K. L. és B. A. tanuk támogatják, de támogatja azt a szintén eskü alatt kihallgatott M. G. m.-szákosi tanító is, a ki szintén az iskolai épületben lakván, a mellette levő öreg lakástól a letartóztatottak sírását és ja.gatását kihallotta s látta, hogy vádlottak megkötözve tartattak, nemkülönben támogatja azt L. M. zsebéji jegyző tanú is, a ki szerint, midőn a csendőr M. J. vádlottat eléje hozta s vallatni kezdte, az mindent tagadott, de miután a csendőr állon ütötte, azonban tanú a csendőrt figyelmeztette, hogy ne bántsa, vádlott előtt pedig a tényállást elmondotta, vádlott mindent beismert, midőn pedig tanú L. V vádlottól kérdezte, miként követték el a rablást, ettől azon feleletet vette, hogy őt a csendőrök megvervén, ő már mindent beismer, még azt is, mit soha el nem követett s mutatni akarta tanúnak az ütések helyeit, de tanú nem nézte meg azokat; tekintve azt is, hogy ha nincsen is bizonyítva vádlottak azon állítása, hogy midőn a jbiró előtt beismerő vallomásukat tették, akkor is csendőr állott hátuk mögött, ki őket bántalmazta, ha nem kellőleg vallottak, de a buziási kir. jbiróságnak 61. napló számú iratából annyi mégis kitűnik, hogy az ajtóval összekötött szomszéd szobában egészen közelben csendőr-altisztek voltak elhelyezve, kik tehát vádlottak vallomásait jól hallhatták ; tekintve, hogy a fentebbiekből az tűnik ki, miszerint vádlottak akkor is a csendőrök fegyveres hatalma alatt állottak, midőn a jbiró áltál kihallgattattak ; tekintve, hogy ezek szerint beismerő Vallomásaikat nem függetlenül szabad akaratuk minden korlátozásától tették; tekintve, hogy ily körülmények között vallomásaik semmisek; tekintve, hogy más oly bizonyítékok pedig, melyek a]apján bűnösségük megállapítható volna, nem merültek fel ; a kir, tábla ítélete felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. A gazda részéről cselédje ellenében támasztott kártérítési kereset elbírálása, a cselédkönyv 119. §-a értelmében, a kárösszeg mérve szerint, vagy a kisebb polgári ügyekben itélő községi, vagy pedig a kir. bíróságot illeti. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek X. vármegye közönségéhez 1889. évi 3,843. szám alatt intézett következő rendeletében: Vonatkozással a vármegye alispánjának f. évi június hó 8-án, 5,319. szám alatt tett jelentésére, melyben az O. B. róm. kath. plébános által cselédje S. M. ellen kártérítés iránt folyamatba tett ügyben a sz—i kir. járásbíróság és a 1 —i járás főszolgabirája között felmerült illetékességi összeütközés eldöntését kéri, igazságügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg a következőkről értesítem címedet. A •/. alatt ide visszazárt iratok szerint O. B. s—i róm. kath. plébános az sz—i kir. járásbírósághoz f. évi ápril hó 30-án, 515. szám alatt benyújtott kérvényében azt adta elő, hogy cselédje S. M. jelenleg sz—i lakos a szolgálatából jogtalanul eltávozott, miért is azt kérte, hogy a nevezett cseléd kártérítésre köteleztessék, melynek összegét a plébános a tárgyalás alkalmával kívánta felszámítani. A kir. járásbíróság ezen ügyet a sz —i főszolgabíróhoz, az utóbbi pedig a 1—1 főszolgabíróhoz tette át, a ki folyó évi május 11-én, 1,125. szám alatt, utalással az 1876. évi XIII. t.-c. 119. §-ára, leszállította saját tárgyi illetékességét és a vármegye közigazgatási bizottságához egyszersmind felterjesztést intézett, kérvén a felmerült illetékességi kérdés eldöntését. Az 1876. évi XIII. t. cikk 119. §-nál fogva kétségtelen, hogy a gazda s cselédje közt támadt jelen kártérítési kérdés érdemleges eldöntésére a lőszolgabiró nincsen hivatva. Minthogy azonban O. B. plébános a kártérítés összegét még nem számította fel, az ügy mostani állásában nem is lehet az 1881. évi LIX. t.-cikk 13. §-a, továbbá az 1877. évi XXII. t.-cikk 11. és 14. §-a alapján megállapítani, vájjon az sz-i kir. járásbíróság, vagy pedig a kisebb polgári peres ügyekben eljáró községi bíróság hatáskörébe tartozik-e a jelen ügy ? Ily körülmények közt felhívom címet, miszerint az 1—i főszolgabírót utasítsa, hogy idézze meg O. B. róm. kath. lelkészt s hivja fel kárának jegyzőkönyvbe foglalandó felszámítására, ezután pedig tegye át az ügyet a kifejlendökhöz képest és a fentidézett törvényszakaszokra való hivatkozással szabályszerű végzés kíséretében az sz—i kir. járásbírósághoz, vagy az illető községi bírósághoz. Ha a biróság erre ismét leszállítaná illetékességét, csak akkor lehet majd az 1869. évi IV. t.-c. értelmében eljárni. Ügyvédi statisztika Ausztriában. Az ügyvédek átnézeti kimutatásából kitűnik, hogy a 24 ügyvédi kamarát magában foglaló 9 országos főtörvényszéki területen egy 1891. év elején 22,144,244 lélekből álló lakosságra 3,110' ügyvéd jut. 1890-el szemben 103 a szaporodás. A kinevezési évek szerinti kimutatás 1840-ig terjed vissza és az 1891. év elején működő ügyvédek közül 553 olyat sorol fel, a ki az ügyvédség szabaddátételének évében, 1869-ben már ki volt nevezve. 1869. óta összesen 2,557 ügyvéd jegyeztetett be a lajstromba és pedig 1869 ben 190, oly szám, mely azóta soha el nem éretett; a következő évben 82-re, 1873-ban 77-re szállott le a kamarákba felvettek száma, azóta kevés kivétellel következetesen emelkedve, 1885-ben 141, 1886-ban 143, 1887-ben 149, 1888-ban 168, 1889-ben 176 és 1890-ben 179 volt a bejegyzettek száma. Alsó-Ausztriában, a bécsi kamara területén 1891. kezdetén 846, Felső-Ausztriában 81, Salcburgban 22, Csehországban 793, Morvában 271, Sziléziában 57, Sztiriában 154, Karinthiában 31, Krajnában 21, Tirolban 100, Vorarlbergben Ifi, Triesztben 98 ügyvéd volt; Görz 31-et, Galícia 431-et, Bukovina 61-et és Dalmátország 61 ügyvédet számol. A mult év dec. 31-én eszközölt népszámlálás szerint a lakosság összlétszámát véve, 7,120 lakosra jut 1 ügyvéd. Vidéki uj jogi szaklap. »Debreceni kir. táblai . Értesít ö« cím alatt Debrecenben uj lap — tehát a második — indult meg. Felelős szerkesztője dr. Kardos Samu ügyvéd, főmunkatárs B e k s i c s Gusztáv. A trieszti általános biztositó-társaság (Assicurazioni Generáli) f. é. április hó 30-án Triestben tartott 59-ik közgyűlésén beterjesztette az 1890. évi mérlegeit. A közgyűlésnek lett jelentésekből értesülünk, hogy az életbiztosítási ágban a díjtartalék 2.293,129 frt 35 krral szaporodott és 1890. december 31-én 28.927,291 frt 36 krra emelkedett és hogy az 1890 ben újonnau kötött biztositások összege 17.696,232 frt 94 krra rúgott, mi által az 1890. december 31-én érvényben levő biztositások tőkeösszege 124.121,441 frt 72 krra szaporodott fel. Az évi díjbevétel az illetékekkel együtt 5.002,565 frt 89 krt tett ki. A tűzés szállítmány-biztosítási ágazatokban a díjbevétel 9.017,000 frt 32 krt tett kJ, mely összegből mint minden tehertől mentes díjtartalék 2.250,646.87 helyeztetett tartalékba, mig az 1890. dec. 31-én a jövő évekre érvényben maradó díjkötelezvények összege 24.167,406 frt 81 krra rug. Az 1890-ben kifizetett károk összege o.345,827 frt 21 kr. A társaság alapítása óta egész 1890. december 3l-ig 235.717,767 frt 43 krnyi tekintélyes összeget fizetett ki károk fejében. Ezen összegből 143,424 káreset 44.315,616 frt 47 krnyi kártérítéssel hazánkra esik. Az értékpapírok árfolyamingadozásának fedezésére szolgáló tartalékalap 1890. december 31-én 1.209,230 frt 07 krra emelkedett, noha a kisorsolható értékpapírok csakis névértékükkel lettek a mérlegbe felvéve. A tőkésített nyereségtartalék az alapszabályok szerinti összegben 2.625,000 frttal, i az ingatlanok tartalékalapja 1.289,480 frt 92 krral és a kétes