A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 19. szám - Az intési eljárásról. 2. [r.]

A J O Gr. 149 éhhez hozzászólnia. Most a kir. Ítélő tábla szétosztása folytán ez könnyebben elő fog fordulhatni. _ Kívánatos volna, hogy a bíróságok egyöntetű eljárást kövessenek, mi célból a fegyelmi törvénynek tervezett átvizsgálása e kérdéssel is foglalkozhatnék és a felmerülhető kételyeket világosabb rendelkezéssel előzné me«. Az intési eljárásról. Irta: Dr. S1CHERMAN BERNÁT, kassai ügyvéd. (Második közlemény.) * Ha ezen törvényeket, illetve törvényjavaslatokat az érteket lésem bevezetésében indítványozott schema szerint osztályoznókakkor azokat kétségtelenül a felperesi törvények közé kellene sorolnunk, hiszen ki van belőle küszöbölve azon, raiuden jóra való felperes által oly jogosan utált a'apelv : »audiatur et altéra pars«. Az eszme magában véve nem új ; a váltóeljárásban, a közjegyzői okiratok és a kincstári fizetési meghagyások végrehajthatóságában ezen alapelv már is mellőztetett, de az első kettőben az előfeltételek, a másodikban pedig felperes személye biztosítékot nyújt arra nézve, hogy ezen sarkalatos elv figyelmen kívül hagyása a legtöbb esetben nagyobb bajjal nem fog járni. Az id. törvényekben contemplált intési eljárás azonban egy hatalmas lépéssel tovább megy, felperesnek puszta jelentkezésére s kérelmére meghagyja alperesnek — bárki fia legyen is az — hogy felperesnek a kért összeget végrehajtás terhe alatt fizesse meg! De ilyen alapelvekkel ugy vagyunk, mint a hidépitész, ki hídját oszlopok nélkül akarja építeni és azért az oszlopokat a legcomplikáltabb mechanikai szerkezettel kénytelen pótolni; bizonyára igen előnyös felperesre nézve és egyszerűsíti az eljárást, ha az eljárásból kimarad az »audiatur et alléra pars« alapelve, de hogy végtelenül veszélyes, az még bizonyosabb és igy az egyszerű alapelv oszlopa elmaradásával kénytelen a törvényhozó az ellensúlyok egész soráról gondoskodni. Ha felperes oly hatalmas támadó fegyverrel ajándékoztatik meg, szükségkép alperes védelméről is kell gondoskodni, első sorban tehát védelmét megkönnyíteni; megkönnyittetik pedig védelme, ha azt saját személyes bírósága előtt terjesztheti elő. Az idézett törvények és javaslatok tehát csekély eltéréssel azt rendelik, hogy az intési eljárás csakis alperesnek személyes bírósága előtt indítható meg. S itt állapodjunk meg egy kissé. Mit is akarnak az intési eljárás útján elérni ? A makacssági eljárás egyszerűsítését, hogy t. i. a makacssági ítélet hozatala, kézbesítése és jogerőre emelkedésével járó időveszteség megtakarittassék; de hol merült fel e részben panasz ? Talán ott, a hol alperes ennek személyes bírósága előtt pereltetik? Avagy talán ott, a hol a per birósága nem egyúttal alperesnek személyes bírósága ? Nem hiszem, hogy akadna gyakorlati jogász, a ki ezen kérdésre máskép felelne, mint hogy alperes személyes birósága előtt, kivált ha felperes vagy megbízottja szintén annak területén lakik (a mi ilyen perléseknél a rendes eset) ilyen panaszra csak kivételesen van ok, ellenben ha a per birósága nem egyúttal alperes személves birósága, más szóval, ha a makacssági ítélet alperesnek nem a per birósága, hanem más biróság területén kézbesítendő, panaszra rendszerint van ok. Az intési eljárás tehát irott malaszt marad mindazon felperesre, a ki saját személyes birósága előtt van jogosítva perelni a más biróság illetősége alá tartozó ellenfelét, irott malaszt tehát ép a kereskedőkre nézve, kik legtöbb reményt fűznek az intési eljáráshoz s kik azt leginkább sürgették, mert az intési eljárást személyes bíróságuk előtt csakis az ezen biróság területén lakó alperesekre nézve vehetnék igénybe, holott ép azon bajok megszüntetését várták, melyek a másodbiróságok területén lakó alperesek elleni makacssági eljárásban merültek fel. Azt lehetne ugyan mondani, ho y hiszen mi sem akadályozza ezen felpereseket abban, miszerint alpereseiket ezeknek személyes birósága előtt keressék fel, de — az alább mondandó okoktól eltekintve — gyakorlati jogásznak felesleges magyaráznom, hogy felperes azon jogosítványtól saját személyes birósága előtt perelhetni, csak végszükségben mond le (s helyesen teszi), ellenkezőleg a legkétségbeesettebb eszközökhöz folyamodik, hogy per fas et nefas saját személyes birósága előtt perelhessen még ott is, a hol ehhez joga nincsen. Maradnak tehát az intési eljárás számára csakis azon igények, melyek különben is csakis alperesnek személyes birósága előtt volnának érvényesíthetők, tehát — még egyszer kiemelem — azon igények, melyek érvényesítésére a makacssági eljárás eddigelé sem szolgáltatott — rendszerint — panaszra okot, annál kevésbé, mert ezen esetekben egyfelől a ptts 116. §-a elég módot nyújt arra, hogy a tárgyalási határnap rövid időre tűzessék ki, másfelől pedig a makacssági ítélet azonnali expedíciója mellett a fél ugyanazon időn belül juthat jogerős makacssági Ítélet birtokába, melyen belül a problematikus erejű fizetési meghagyás végrehajthatóvá válik. * Elözö közlemény a »J o g« 18 számában. Problematikusnak neveztem a fizetési meghagyást, mert az »audiatur et altéra pars« elv elejtésének további ellensúlyozásaként ki kellett mondani, hogy a fizetési meghagyás alperesnek puszta — semmiféle formához sem kötött — ellentmondása folytán hatályát veszti — wie gewonnen, so zerronnen — mondhatja a szegény felperes.,fi Hogy már most ezen ellensúlynak hatását az intési eljárás igénybevétele tekintetében kellőleg megítélhessük, vizsgáljuk az adósok különböző osztályait: 1. az első osztályba tartozik a pontos és fizetni képes, tartozását elismerő, vagy — hogy a terminus technicust használjam — a »jó« adós; hogy ennek nem kell sem kereset, sem fizetési meghagyás, az nyilvánvaló ; megeshetik rajta, hogy tévedésből egy fizetési határnapot elmulaszt, de akkor egy egyszerű levél a hitelező kezéből és a követelés rögtön kiegyenlittetik; 2. egy másik faja az adósoknak tartozását nem tagadja, fizetni is tud, de még sem fizet, mert a) hanyag, annyira, hogy a hitelező többszöri felszólítására fülét sem mozgatja, — aha, mondják az intési eljárás hívei, ime, itten vehetni az intési eljárás hasznát: a hitelező formális meghagyást kér s az adós, mihelyt megkapja, rögtön fizet; de a gyakorlati jogász tudja, hogy az adósok ezen fajával szemben mostan sem szükséges keresettel fellépni, alkalmazzuk mi ezekkel szemben a sokkal olcsóbb és veszélytelenebb intési eljárást: az ügyvédi felszólítást; mi tudjuk, hogy egy-egy keresettebb ügyvéd százával küldi szét évenkint ügyfelei megbízásából a felszólító leveleket s ismerek ügyvédi irodákat, melyeknél az ilyen felszólítások évenkint ezerekre rúgnak és az adósok ezen fajával szemben ilyen felszólítások bámulatosan hatnak17, az ide sorolt adósok — egyes kivételektől eltekintve — ilyen felszólítás vétele után rögtön fizetnek, vagy egyébként rendezik ügyüket; b) a második osztályba sorozott adósok egy másik alfaját képezik azon adósok, kik nem fizetnek, mert bárminő érdekből, ha másért nem, hát hogy hitelezőjüket boszantsák. a fizetést elodázni kívánják, hogy ilyen adósra nézve az intési eljárás valóságos áldás, az nyilvánvaló; hiszen ezen hitelezői kísérletezés által legalább is 4 hetet nyer minden veszély nélkül s a költség oly minimális, hogy véteknek tekintené ezen adósok mindegyike az ellentmondást elmulasztani; ezekkel szemben sincsen tehát gyakorlati haszna az intési eljárásnak. Az adósoknak ép ezen szapora faja az, melylyel szemben a hitelező minden áron saját és nem adósa személyes birósága előtt igyekezik perelni, mert tapasztalati tény, hogy ezen adósok legnagyobb része még sem olyan konok, hogy más biróság előtt pereltetvén, a költséggel járó megjelenést és képviseltetést kockáztatná, elmakacsoltatja magát és csak a kézbesítések meghiúsításában vagy késleltetésében keres menedéket, 3. Az adósok egy további osztályába tartoznak azok, kik tartozásukat elismerik ugyan, fedezettel is birnak, de a legkülönbözőbb okokból fizetni nem képesek; magától értetődik, hogy ezekről még fokozottabb mértékben áll az, mit az előbbi pontban emiitett adósokról mondottam, ezek, a kik a tárgyaláson való megjelenést is alig mulasztják el, bizonyára kivétel nélkül élni fognak az oly kényelmesen beadható ellentmondással. 4. Szintúgy magától értetődik, hogy mindazon alperes, kinek bárminő okból és bárminő részben van kifogása felperesnek követelése ellen, az ellentmondást nem mulasztandja el még ott sem, a hol ha kereset folytán tárgyalás tűzetik ki, pláne más biróság előtt, kifogásai gyengeségének érzetében talán még sem védekezik, vagy tárgyalás előtt rendezi ügyét. 5. Maradnak tehát még azon alperesek, a kik tartozásukat elismerik ugyan, de nincs köszönet benne, mert felperesi követelés rajtuk többé be nem hajtható ; a tapasztalás ugyan bizonyitja, hogy még ezek is, ha személyes bíróságuk előtt perelte t n e k, megjelennek és miért, miért nem védekeznek, tehát feltehető, hogy annál inkább élnének ellentmondással, de tegyük fel. hogy mindezen adósok csakugyan praedestinálva volnának az intési eljárásra és birkatürelemmel fogadják el a fizetési meghagyást: nem mondhatjuk-e bízvást: tant de bruit pour uue omelette ? ! Ezen adósok ellen yan-e szükségünk új fegyverre, a kiken ugy sincsen mit venni ? És vájjon ilyen »reform« mű számára vegyük-e igénybe kedves honatyáink drága idejét, kik a pártpolitika világra szóló kérdései által olyannyira igénybe vannak véve, hogy a bagatell törvényt — a bűnös könnyelműség és vakmerő tudatlanság ezen szülöttjét — módosítani vagy pl. a bírói fizetések emelésének kérdésével foglalkozni mostanáig sem érkeztek ? És miért? Azért, mert a németek és osztrákok is behozták? Avágy azért, hogy aliquid fecisse videatur ? Pedig én ezen divatos reformnak csak céltalanságáról beszéltem, legyen szabad azonban röviden rámutatnom ezen intézménynek veszélyére is. Nem akarok itt arról szólani, hogy az intési eljárás behozatalával bárki olcsó pénzen, vagy talán ingyen megengedheti magának azt a tréfát, hogy bárkinek juttasson egy bírói raeg16 Kivált ha az osztr. int. elj. II. §-át élvezi. 17 Hiszen magunk között vagyunk, tehát elárulhatom, hogy sokkal jobban, mintsem némelyikünk kívánná.