A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény 180. §-a alapján a birtokba helyezés? - A büntetőtörvény módositása. 3. [r.]

A JOG, 141 Az intő eljárás folyamatba tétele által az utólagosan támasztott kereset bírói illetősége nem változik.« 10. §, »Á hitelező a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a követelés behajtása iránt beadott keresetbe is foglalhatja, ha a bíróság ugy a kereset, mint a fizetési meghagyás" kibocsátása tekintetében egyaránt illetékes. Ez esetben a bíróság a fizetési meghagyást a keresetre vezetett végzéssel bocsátja ki, annak kiemelésével, hogy ellentmondás esetén a kereset tárgyában a további eljárás lészen folyamatba teendő. A keresetnek a felperes által beszolgáltatandó másodlata az iratoknál visszatartandó leszen. Ha az adós a fizetési meghagyással szemben ellentmondással él, a biróság a keresetnek táigyalására a vonatkozó törvény által előirt eljárás szerint határnapot tűz és arra az ellentmondás elintézéséül mindkét felet megidézi. Ha a biróság a fizetési meghagyást kibocsáthatónak nem tekinti, az ez iránti kérelemnek elutasítása mellett a keresetnek a törvényes eljárás szerinti tárgyalására határnapot tartozik azonnal kitűzni. Az ezen §-ban körülirt esetekben a kereset beadása megállapítja a perfüggőséget és az elévülés megszakítását.15 A hazai javaslatok közkézen forognak, azoknak közlését tehát annál is inkább mellőzhetem, miután a legtekintélyesebb, t. i. Plósz-féle javaslat (Magyar polgári perrendtartás tervezetének) 515—531. §-ai egyes, ezen értekezés szempontjából irreleváns eltérésektől eltekintve, hiven követik a német törvényt. Mely időpontig kérhető a végrehajtási törvény ISO. §-a alapján a birtokba helyezés ? Irta : Dr. SÁNDOR FERENC, vágsellyei ügyvéd. A » J o g«-nak 1890. évi dec. hó 28-án megjelent 52. számában értekezvén ezen kérdésről dr. Kemény Andor, miskolci kir. törvényszéki jegyző ur, azon végeredményre jutott, hogy a végrehajtási törvény 180. §-a alapján birói birtokba helyezést az árverési vevő csupán a tulajdon-jognakjavára történt bekebelezése, illetve mint legközelebbi időpontig az árverési feltételek teljesítésére kiszabott határidő lejártáig kérhet. Nézetem szerint a nevezett értekező ur téves eredményre jutott. Igaz ugyan, hogy a birtokba helyezés kérvényezésének joga ad infinitum nem tarthat, de ép oly bizonyos az is, hogy az oly szűk korlátok közé nem szorítható, mint azt a cikkíró ur teszi. Birói árverésen való vétel a tulajdonjog szerzésének egyik módja és pedig oly módja, a melynél a szerzett jog érvényesítésére a törvény kedvezményezett utat biztosított. Ugy, a mint hogy köztörvényeink szerint 32 évig el nem évül az árverési vevő által szerzett tulajdoni jog, ugy el nem évülhet előbb ezen tulajdoni jognak kedvezményezett érvényesítése módja sem ! Az árverési vevő egy rövid uton érvényesíthető tulajdoni jogot szerzett, miért gyengülne ezen szerzett előnye a kedvezményezett érvényesítésnek késedelmezése folytán előbb, mint a köztörvényi elévülés és elbirtoklás ezt rendeli, erre elfogadható ok egyáltalán nincs! A cikkiró ur alapjában tévedett ezen kérdés tárgyalásánál akkor, a midőn azt állítja ezen szaklap 456. oldalának 2-ik rovatában (3-ik bekezdés), hogy ezen kivételes jogsegélynek alapeszméje az, hogy az árverési vevő azon interimalis időszakban hozzájuthasson a vett birtokhoz, a mely az árverés napjától a tulajdonjog tlkvi átíratásáig tart. Ezen jogsegélynek alapeszméje nézetem szerint először is az, hogy a birói árverési jogcselekmény rövid utú foganatot isanctiót) nyerjen, mert irónia volna az, hogy ha a birói cselekmény érvényesítése külön pert igényelne; aleszméje 2-szor, hogy az eladandó ingatlan birói árverésen is elérhesse a rendes forgalmi értéket és ne csökkentse azt az árverési vevő által szerzendő jog érvényesítésének esetleges költséges és hosszadalmas volta. Az árverezők tudva azt, hogy az ez uton szerzendő jog érvényesítéséhez nem szükséges semmiféle per, megadhatják a kérdéses ingatlan forgalmi értékét, mig ellenben, ha az esetleg százakra rúgható költségekkel járó birtok pereknek ki lehetnének téve, számtalan esetben teljesen meghiúsulna az árverés vagy legalább is a rendes forgalmi érték megközelithetésének fő akadályául szolgálna ezen körülmény. Az árverési tulajdonjog érvényesítésének kedvezményezett volta elválaszthatatlanul összefüggvén magával a tulajdonjoggal, a meddig azt az árverési vevő mások elbirtoklása folytán el nem veszti, addig el nem veszhet (el nem évülhet) reá nézve ezen tulajdonjog érvényesítésének kiváltságos módja sem. Ugy, a mint elválaszthatatlanul összefügg ezen tulajdon16 A törv. utolsó 2. §-a ezen cikkre nézve irreleváns intézkedéseket tartalmaz. joggal elévülés tekintetében ennek kiváltságos érvényesítési módja, ép ugy ellenkezőleg nincs semmi összefüggés az árverési tulajdonjog kiváltságos érvényesítési módja és a végrehajtási eljárás közt. Két extrém példa fontolóra vétele mellett meg fogja engedni ezt talán a cikkiró ur is: az árverési vevő az árverést követő lG-ik napon, meggyőződve arról, hogy a vétele már megdönthetetlen, nem veszi igénybe az árverési feltételekben szokásos részletfizetési kedvezményt, hanem lefizeti a 16-ik napon az egész vételárt és praeferentia vagy talán rendes ügyforgalom mellett, nevére iratik a megvett ingatlan a végrehajtási törvény 182. §-a értelmében azonnal. A 16-ik nap előtt még nem kérhette magát birtokba helyeztetni, mert addig vételi bizonyítvány kérésére sem volt joga, a 16-ik nap, vagyis a tulajdonjogi átíratás napja után pedig — cikkiró ur szerint — már nem kérheti magát birtokba helyeztetni, tessék neki tehát a 17-ik napon rendes pert indítani birtokba bocsátás iránt. Ezen nagyon buzgó árverési vevő azt kapja tehát jutalmul, hogy egyetlen egy oly szerencsés napja van csak, a melyen rövid uton behelyeztetheti magát az árverésen vett ingatlanba, t. i. az árverés utáni 16-ik nap. De még rosszabbul járna kérdéses cikkben lerakott elvek szerint azon árverési vevő, a ki oly árverési feltételek mellett vett ingatlant, hogy az azon első helyen' bekebelezve levő és az árverés után még például 10 évig tartó haszonbérleti jog lejártával veheti csak birtokba a vétel tárgyát. Ezen vevő rendes időben megfelelve a fizetési feltételeknek az ingatlan nevére íródik, de haszonbérlet leteltével ne merje igénybe venni a bírói birtokba helyezést, mert ez már 10 évvel történne a tulajdonjogi átirás után és talán 9 évvel a kérdéses végrehajtási eljárás absolut befejezése után. A fentiekből kitűnik tehát, hogy a végrehajtási eljárás absolut és relatív befejezésének elmélete teljesen fölösleges ezen kérdésre való megfeleléshez, elég ahhoz régi köztörvényi elévülési jogszabályunk, vagyis az árverési vételi jogügyletre vonatkozó kedvezményezett érvényesítési jog tart annak megnyíltától a köztörvényi elévülés határáig. Ezen kedvezményezett érvényesítési jog semmi összefüggésben nincs azon végrehajtási eljárással, a melynek a kérdéses árverés egy epizódja semmi összefüggésben sincs sem annak befejezett vagy be nem fejezett voltával és semmi összefüggésben sincs azon körülménynyel sem, hogy az árverési vevő megfelelt-e a feltételeknek vagy nem s hogy a feltételek szerinti időben tett-e azoknak eleget, vagy később. Ezek közül a legutolsóra kell reflektálnom, A végrehajtási törvény szerint behelyeztetheti magát oly vevő is a megvett birtokba, a ki egy krajcárt sem fizetett a bánatpénzen fölül, hanem az, a ki egy napot talán késett a vételárrészletek fizetésénél a cikkiró ur szerint már meg volna fosztva a birtokba vezetéstől. Reménylem, hogy az itt előadottakkal sikerült kimutatnom az ezen lapok 52. számában foglalt kérdéses cikk teljes tarthatatlanságát. Egyúttal bátorkodom a t. cikkiró ur által feltett kérdést következőkép formulázva feltenni: mikor szülemlik meg s meddig tart az árverési vevőnek a birtokba helyezés iránti kérelmezési jogosultsága ? Mikép lehetne erre egy lehető legrövidebb s általánosan formulázott feleletet adni. Megjegyzem ez alkalomból azt is, hogy I m 1 i n g Konrád helytelenül commentálja a végrehajtási törvénynek ide vonatkozó 180. §-át. Megérdemli a megvilágítást még azon kérdés is, hogy lehet-e ismételni a birói birtokba helyezést? A büntetőtörvény módosítása * Irta: dr. BÁTTASZÉKI LAJOS, budapesti ügyvéd. Mi pedig a 386. §• azon második módosítását illeti, hogy a hitelező ily módon való megkárosítása, az összegre, az okozott kárra való tekintet nélkül, minden esetben csak vétséggé minősíttetik és mindig csak két évig terjedhető fogházzal legyen büntethető : annak indoka sehogy sem lelhető fel, különösen, ha e módosítást a csalásról szóló többi épségben tartott szakaszokkal összevetjük, mert hogy valaki oly tény miatt, melylyel a megcsaltnak esetleg 52 frtnyi kárt okoz, már a csalás bűntényében válik bűnössé és ezért esetleg öt évig terjedhető börtönnel és kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel legyen büntethető, az olyan tettes pedig csak két évig terjedhető fegyházzal, ki esetleg 1,000 forintot vett fel és midőn be akarják venni rajta, minden vagyonát például nejére általruházza, vagy máskép elidegeníti, hogy egy hosszú pert folytatott hitelezője utóvégre is ne kapjon j semmit: az sehogy sem fér meg az osztó igazsággal, annak rationabilis okát adui alig lehet, miért is a régi szövegezés, ugy a minősítésre, mint a büntetés kimérésének igazságos arányára nézve megfelelőbbnek látszik, midőn itt is az okozott kár összege szerint, bűnténynek deklarálja az ily módon elkövetett csalást, ha a kár 50 frtot túlhalad és öt évig terjedhető börtönnel rendeli büntetni, mig csak akkor minősíti vétségnek, ha a kár 50 frton aluli, mely esetben elég is az egy évig terjedhető fogház. Ezek figyelembevételével és az ajánlott szövegezéssel, a 386. §. és 3S7. §. első pontja, mely a módosításban egészen * Elözö közlemény a »Jog« f. évi 14. és 17. számában.