A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 18. szám - Harmadik javára kötött életbiztosítási ügylet

138 A J O Gr. <?) hogy magánszerződéseknek az ügyfelek részére való szerkesztése, kivált telekkönyvi ingatlanokra vonatkozó ügyleteknél, csak a jogi ismeretekkel biró ügyvé 'ek és királyi közjegyzőknek engedtetik meg, kik az ily magánszerződéseket egyszerű ellenjegyzéssel lássák el és telekkönyvi jogok bekeblezése magánokiratoknál csakis ily láttamozott szerződések alapján engedhető meg ; b) továbbá, hogy közjegyzői végrehajtható közokirat szükségkép megkivántassék oly jogügyleteknél, melyek közérdekből fontosabb tekintet alá tartoznak; különösen melyek állami s magánközintézetek, alapítványok, árvák vagyonára nézve két oldalú kötelezettséget szabályoznak, ugy a szülők, gyermekek, testvérek, házastársak között ingatlan vagyonra nézve köttetnek ; c) továbbá, hogy peren kivüli mindennemű ügyekben, különösön hagyatéki örökösödési ügyekben is kivétel nélkül az eljárást minden további bírósági megbízás nélkül a királyi közjegyzők, már törvénynél fogva mint erre hivatott törvénykezési közegek kezdettől fogva befejezésig saját hatáskörükben intézzék, csakis vitássá vált kérdések utaltassanak a bíróságokhoz, melyek bírói ítélet nélkül a felek megegyezésével nem volnának rendbehozhatók. Ha ezen alapelvekhez képest tétetnék törvényhozási intézkedés, a közjegyzői intézmény fejlesztésére : ekkor felelhetne meg a közjegyzőség hivatásának és igy válnék ezen intézmény nem idegen és nem utánzott, hanem saját nemzeti jogéletünkből fejlődött hazai intézménynyé ; csak igy menekednének meg a bíróságok a túlhaimozott munka terhétől és a hátralékoktól; csak igy volna elérhető az igazságszolgáltatás körül kívánt gyorsaság. Kétségtelen, hogy ilynemű törvényhozási intézkedésnek manapság még számos ellenzője van, mert ugy látszik, hogy saját kárunkon még nem eléggé tanultunk; sokaknak még nagyobbszabású jogzavarok kellenek ahhoz, hogy ily értelemben legyen segítve jogéletünk számos baján. Lehetnek még, kik mintegy indignálódva vethetnék fel azon kérdést, vájjon mi jogosíthatja fel a közjegyzőket arra, hogy a törvénykezés körüli hatáskörüknek ily kiterjesztésére gondoljanak. Ezeknek figyelmébe ajánljuk, hogy e sorok nem annyira a közjegyzők érdekére, mind inkább az állami jogrendre, tehát közérdekre való tekintetből keletkeztek és hogy az előadott nézeteknek jogosultsága abban rejlik, mert a törvényhozás a közjegyzői intézményt az állami jogrend magasabb céljából, tehát közérdekből léptette életbe; továbbá, hogy a közjegyzői álláshoz oly nagy bizalmi és közhitelességi erőt kötött, melynél fogva a közjegyző által törvényes alakban felvett közokirat csak oly végrehajtható jogerővel bir, minikét bíróságnak, együttes jogerejűvé vált ítélete, továbbá, hogy a közjegyzőktől csak oly, sőt nagyobb értelmi és gyakorlati qualificaliót kiván a törvény, mint egy bírótól és hogy pénzbeli óvadék letétele által a közjegyző nagyobb anyagi biztosítékot nyújt. Ezek szerint a közjegyzőséget a törvény a közbizalom és közhitelesség oly erejével ruházta fel, melynél fogva ezen több oldalú biztosíték mellett a közjegyző perenkivüli jogügyleteket önállólag a jogrend javára a bíróságok befolyása nélkül is csak oly tökélylyel és a jogbiztonság minden követelménye szerint épen ugy rendezheti, mint bármelyik bíróság. Harmadik javára kötött életbiztosítási ügylet. Irta. dr. MANDEL PÁL, budapesti ügyvéd. Közgazdasági és társadalmi problémáink megoldása tekintetében fontos szolgálatot tesz az életbiztosítás intézménye. Családok lételének alapját képezi egy-egy biztosítási ügylet. A közérdeket tehát nevezetesen előmozdítja az életbiztosítás természetének ismertetése és az a körül felmerülhető jogkérdések fejtegetése. És habár más nemzetekkel szemben azon előnyben vagyunk, hogy a biztosításról és életbiztosításról codificált törvényünk van, mégis — az élet mind megújuló követelményeinél fogva •— a biztosítási jog fejlesztése még nálunk sem jutott megállapodásra, sőt maga a létező törvény kiegészítését és módosítását törvényhozásunk igen fontos feladatának kell még tekintenünk. Kétségtelenül hasznos szolgálatot tett tehát dr. B e c k Hugó ur a napokban megjelent müvével: »Tanulmányok a biztosítási jogból« és ugyanez értelemben hasznos szolgálatot tett dr. Beck ur ezen lapok 15-ik számában, az általam is e sorok elébe tett cím alatt megjelent cikkében, a kedvezményezett jogviszonyára nézve felvetett kérdéssel, melyet azonban az alapeszme és cél, vagyis az életbiztosítási ügylet általános elvi szempontjából ugyan helyesen, de hazai jogszolgáltatásunk szempontjából — nézetem szerint — tévesen oldott meg. Az életbiztosítás (halál esetére szóló biztosítás) alapeszméjének és céljának az felel meg, hogy : a) a kedvezményezett joga nem levezetett jog a biztositottói, hanem eredeti jog; b) a kedvezményezett azonnal a biztosítási szerződés megkötésével, hozzájárulás nélkül szerzi meg a biztosítási összeghez való jogát; c) a kedvezményezett jogát, a biztosító és biztosított utólagos megállapodással nem csonkithatja. Ezen sajátságokkal kell felruházva lenni az életbiztosítási szerződésnek, hogy rendeltetésének megfeleljen. De ezen sajátságokat a harmadik javára kötött szerződések elméletéből levonni nem lehet, mert maga ez elmélet még a tudományban sincs végleg megállapítva és mert a tétel, hogy a harmadik személy hozzájárulás nélkül a számára kikötött előnyt azonnal és egyenesen megszerzi, hazai jogunkban általában elfogadva nincs. A dr. Beck Hugó ur által idézett U n g e r, G a r e i s és másokkal szemben állanak Sintenis, Brinz, Wachter stb. Azon egyenetlenség pedig, mely a harmadik személy jogai megszerzésének jogászi constructiója tekintetében uralkodik, nevezetesen, hogy vájjon B u s c h és másokkal, cessiót képzeljünk-e a jogszerzés módjául, vagy pedig például B á h r rel, megbízást ?— szintén arra mutat, hogy a harmadik személy javára kötött szerződésekről dívó elméletek, az életbiztosítási szerződések postulátumamak megbízható erős alapjául nem szolgálhatnak, sőt ez alapot nagyou is ingadozóvá teszik. Ha ugyanis a cessio fictióját fogadjuk el, akkor el kell fogadnunk a biztosítottat eredeti szerzőnek és ez nem felel meg a célnak. Fia pedig a megbízásból induluuk ki, a biztosítottnak követelései támadhatnának a kedvezm rc-nyezett ellen, talán még a dijak visszatérítésére nézve is, a mi pedig szintén és merően ellentétben áll az életbiztosítás céljaival. A biztosítási szerződés sajátságainál fogva külön nemét képezi a szerződéseknek és épen ugy, mint a hogy alakja is és más egyéb reá vonatkozó intézkedések a törvényben külön megállapítva lettek, ugy a kedvezményezett jogai is az életbiztosítás alapeszméjének és céljának megfelelően, külön és kifejezetten megállapitandók. Hogy pedig az életbiztosítás csakis akkor felel meg céljának, ha a kedvezményezett jogai a kivánt módon, a biztosító és biztositott utólagos megállapodásai ellen megóvatnak, ezt a gyakorlatban lépten-nyomon tapasztaljuk. Az özvegy nőt, vagy serdületlen gyermekeket nem szabad kitenni azon szomorú, de gyakori meglepetésnek, hogy a családapa — miután a biztosítási díjakat a közkeresetből 20 éven befizette — néhány héttel halála előtt, a biztosítási kötvényt elharácsolta és családjától az egyetlen megélhetési alapot könnyelműen elvonta. A biztosító-társaságok a kedvezményezett személy megváltoztatásához, a biztositott fél kívánatára rendesen hozzájárulnak, mert sem törvényeink, sem judicaturánk őket az ilyen kívánságok ellen meg nem óvják. Joggyakorlatunkban, szokásjogunkban általában nincs megállapítva, hogy harmadik javára kötött szerződésekből, a harmadik közvetlenül és azonnal szerez jogot. Kereskedelmi törvényünk pedig részletes intézkedéseket tartalmaz a biztosítási és életbiztosítási ügyletről, de a kedvezményezett jogai megóvásáról — a biztosító és biztositott utólagos megállapodásai ellen — semmit. Törvényeink szempontjából tehát épen ellenkezőjére lehet következtetést vonni annak, a mit dr. Beck Hugó ur tételként felállít, nevezetesen arra, hogy a biztosító és biztositott mindaddig, mig a kedvezményezett a szerződéshez megfelelő alakban hozzá nem járul, a biztosítási szerződésen szabadon tehetnek változtatást és igy más kedvezményezettet is kijelölhetnek. Es im igy ítélnek bíróságaink is az itt következő Ítéletek szerint: 3,151/1889. sz. A budapesti k i r. kereskedelmi és váltótörvényszék A.-nak a B. életbiztosító-társaság ellen indított perében következőkép indokolja ítéletét: Habár az A) alatti kötvényben kedvezményezettekül Magút Mihály biztosítottnak örökösei vannak megjelölve s habár a biztosítási szerződések kétoldalú szerződések, melveknél a szerződő felek egyike a szerződésből folyó jogokat és kötelezettségeket a másik felet kötelező hatálylyal egyoldalulag rendszerint át nem ruházhatja másra, alperesnek felperes felperességi joga ellen tett kifogását mellőzni kellett azért, mert az A) alatti kötvényen foglalt biztosítási feltételek 12. §-a szerint a kötvény tulajdonjóga azon feltetel alatt másra átruházható, ha erről alperes társulat értesíttetik, mert alperes beismerte, hogy a biztositott Mar-ut Mihálynak azt a bejelentését, hogy kedvezményezettnek nem örököseit, hanem a kötvény elömutatóját kívánja tekinteni, a kassai vezerugynökseg utján londoni igazgatósága megkapta, tehát az átruházásról értesült, tehát a kötvényfeltételek 12. S-ában az átruházás érvényéhez kivánt feltétel teljesült; mert továbbá