A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 17. szám - A hajadoni jog a mai érvényben

A JOG, 131 Nőket a tiági vagyonból a régi magyar szokásjog és tételes törvények szerint nevezetes jogosítványok illetik meg. Ezek a leánynegyed »jus q«artalitü«, a hajadoni jog »ius capillare« és az özvegyi jog »jus viduale.« Én ezúttal csak a másodikkal kívánok bővebben foglalkozni, mert ennek ismertetését tűztem célomul; azonban miután ezen jog az előbbiből fejlődött és egyideig mindkét jog volt érvényesíthető, a ius quartalitii keletkezését is kivánora megemlíteni. Keletkezése a legrégibb időkre vezethető vissza és első szabályozását már az aranybullában feltaláljuk, mérvét az összes apai vagyon >/4 részében találta, mely a hajadonnak természetben kiadatott és pedig annyiszor, a hányszor fi- és leányörökösök maradtak, később azonban megszorittatott és csak egyszer adatott, mert a Htk I. R. 89. címében foglaltakat a birói gyakorlat oda magyarázta, hogy egy jószágból a leánvuegyedet csak egyszer kell kiadni, ebből látszik, hogy a magyar jogfejlődés során a leánynegyed mindinkább szűkebb magyarázat alá esett, míg végre abból a hajadoni jog kifejlődött, melyet Vérbő czy Htk. I. LXVll. c. 1'. g. következően ismertet: »Et si páter ipse defunctus filias, et uxorem post se relinqueret, et bona Sua Sexum foeminimum non sequerentur ita videlieet quodprius vivente fratre prae.nortuo et progenitorum quoque Suorum temporibus reale domínium aliqua foerainarum in eisdem bouis non habuisset tunc casdem filias infra tempus mar.'tationis earumdem eo praecise jure et modo, quo fráter ille defunctus dum superviveret, victu, et amictu, omuibusque vita necessariis juxta bonorum illorum exigentiam educare providereque et conforme ac honeste tenendum filias nuptui tradere de jure tenebitur.« E szerint már Verböczy idejében a hajadonjogot, mint olyat találjuk, mely szerint a hajadon leányokat minden körülmények között lakás az atyai házban, tartás és kiházasitás megillette, a. mely alapján bizonyos körülmények között korlátolt birtok'ás, illetve a birtok y± részének jövedelme megillette. Miképen fejlődött továbbá ezen jog a curiai gyakorlat folytán, legjobban megismerjük jogiróink könyveiből, legyen szabad tehát eredeti szövegében néhányat idézni. így Kelemen Imre híres jogtudós >dnstitutiones juris hungarici privatk cimü munkájának második könyve 155. g-ában a hajadoni jogot következőleg irja le : Jus autem capillare denotat: >» Beneficium puellis orphanis competens ex juribus possessionariis paternis haereditariis, ac Soli Sexui masculino saltem de praesenti servientibus congruentera habitationem, susteutationem, et emaritationem percipiendi«, tehát az atyai öröklött, vagy ősi, tehát fiuági vagyonból, mert mint tovább mondja: »nam ex maternis generatim, ac etiam paternis mobilibus et pignoratitiis non solum jus capillare, sed ratam successionalem sortiuntur«, tehát a hajadoni jogon kivül a nem ősi, vagyis fiági vagyonban örökség is jár. Továbbá Kövy Sándor : Elementa juris prudentiae hungaricac 276. §. »Jus capillare consistit in habitatione, intertentione et maritatione puellis praestanda. Ex illis bonis datur quae foeminas quoad proprietatem non concernunt, quae bona utrumque sexum concernunt, ex illis non ius capillare, verum aequalis rata datur puellis.« M a r k o v i t s : »Epitome institutionum juris hungarici 187. § »Jus capillare est beneficium puellis orphanis competens ex juribus paternis possessionariis haereditariis congruam sustentationem, habitationem, et emaritationem exigecdi, in quibus ius divisionem et proprietatem praetendendi focminae in praesens non habent.« Szlemenits: Elementa iuris hungarici prlvati 257. §. »Jus capillare est beneficium puellis orphanis (innuptis) competens ex juribus possessionariis paternis haereditariis, et soli sexui masculino saltem de praesenti servientibus, a successoribus patris congruam habitationem, sustentationem, et emaritationem exigendi. Dictum est: 1. Beneficium: ius enim capillare non vi successionis. sed peculiari legum favore competit. 2. Ex iuribus possessionariis paternis haereditariis, et soli sexui masculino servientibus, nam sensu supracitatarum legum respectu talium saltem bonorum praetendi potest, in quibus puellae iure succedendi carent.« Ugy a fenthivatkozott törvényekből, mint az idézett jogiróink munkáiból kétségtelenül kiviláglik, hogy a hajadoni jogot a hajadon, mig férjhez nem ment, a fiuági vagyonból, melyben öröklési joga a magyar törvényeink szerint nem volt, követelhette; tehát azon felfogás, hogy ezen jogot csak akkoron követelheti ha a hagyaték más vagyonából a kötelesrésze ki nem került, egészen téves és a hivatkozott törvényekkel teljesen ellentétes, mert midőn a hivatkozott magyar törvények meghozattak, kötelesrész nem existált, azt csakis az oszt. polgári törvénykönyv hozta be ; az tehát oly institutiókra nézve, mint a régi magyar törvények alkottak, nem alkalmazható és a tévedés csak onnan van, hogy többször idézett ősiségi nyiltparancs einliti, hogy az öröklött ősi jószágok birtokosainak megengedtetik csupán fiutódok részére végrendelkezni, ha ezen jószágokból, melyeket ezeknek hagynak, az özvegy és hajadon leányok legalább azt kapják, mi őket az eddigi törvények szerint megilleti, nehogy a végrendeletet kötelesrész címén megtámadhassák, innen van a tévedés, hogy a bíróságok is hajlandók osztani ezen téves magyarázatát a pátensnek, hogy a hajadoni jogot csak akkor lehet keresni a pátens alapján alkotott végrendelettel fiusitott vagyonból, hogy ha a kötelesrészt a hajaiion az egész hagyatékból meg nem kapta. Igaz, hogy a pátens 5. §-a azon kitétele, hogy a végrendelet kötelesrész címén megtámadható ne legyen, könnyen zavarba ejthet egy birót vagy ügyvédet, különösen a ki a régi magyar törvények ismeretét kellően nem birja és zavarba ejtheti már azért is, mert az orsz. bir. ért. 3. §-a szerint a fiu és leán}ági vagyon közötti különbség megszűnvén, ezentúl hajádoni jog iránt keresetet indítani nem lehet, de csak azért, mert hitbizományon kivül nem lehet vagyont fiágúnak declarálni; tehát megszűnvén a fiágiság, a hitbizományokon kivül meg kellett szűnni a hajadoni jognak is, mert többé nem existál olyan vagyon, melynek örökléséből ipso iure a leány kizárva volna. Hogy a pátens, midőn ezen kivételes végrendelkezési jogot tárgyalja, azon kitételt »kötelesrész« címén használt, az csak onnan van, mert a magyar törvények hatályon kivül helyeztetvén, azokra hivatkozni és öröklési jogot alapítani nem lehetett és a hajadoni jog iránti per az osztrák örökösödési elvek szerint indítható nem volt; ha tehát egy leáuyörökös a pátens 5. és 6. §-a alapjáa alkotott végrendelettel sértve érezte volna öröklési jogait, más keresetet nem indíthatott volna, mint kötelesrész iránt, mert ezt megröviditetlenül ki kellett volna adni a fiusitott vagyonból; jelenleg azonban, midőn az orsz. bir. ért. I. fejezetének 1-ső g-a szerint a magyar törvények visszaállíttattak és a 19. §. szerint a pátens 5. és 6. §-a alapján alkotott végrendeletek, a mennyiben a végrendelkező halálakor nem a m gyar törvények lettek volna érvényben, kivételesen a magyar törvények szerint itélendőknek rendelte, kétségtelen, hogy azon végrendeletekre nézve, melyek a pátens 6. § a szerint készíttettek, a magyar örökösödési elvek lehetnek egyedül irányadók és ha ily végrendelettel fiusitott jószágból a fiörökösök a leánytestvéreiknek lakást, tartást stb. adni nem akarnak, ez esetben a leánytestvér nem a kötelesrész kiadása, mert ez örökség volna, melyet a leány nem kereshet fiuági vagyonban, hanem a hajadoni jog kielégítése iránt kell a keresetet megindítani, miután az idézett magyar törvények szerint a leányt a fiuági vagyonban öröklési jog nem illeti; tehát örökrészt abban nem kereshet, hanem a hajadoni jog beneficiumának kielégítését. Hogy azon körülmény, mikép a hajadon az atyai, vagy anyai hagyatékhoz tartozó egyéb nem fiuági vagyonból öröklött-e anuyit, i mint kötelesrésze kitenne az egész hagyatékból, beleértve a fiusitott, vagy fiuági jószágokat, nem lehet befolyással a hajadoni jog iránti igényre és hogy az kereshetőségi jogát épen nem befoiyá solhatja, az a már idézett magyar irók fejtegetéseiből, de kűlö| "nősen az alábbiakból kétségtelenül kiviláglik, mert: Kövy: Elementa iuris prudentiae hungarica 276., mint az , előző auctorok is, distiugualja a fiuági vagyont a többi" vagyontól és midőn jelzi, hogy a »ius capillare ex illis bonis datur, quae foeminis quoad proprietatem non concernunt, quae bona utrumque sexum concernunt, ex illis non ius capillare, sed aequalis rata datur puellis ; licet bona extraordinaria, vei plaue mobilia sínt si tamen solum sexum masculinum concernunt; debet ius capillare ex illis per fratres dari.« Kétségtelen tehát, hogy a hajadoni jogot a fiuági vagyonból kell kiszolgáltatni, melyben öröklési joga a hajadonnak nincsen ; mert a mindkét ágbeli vagyonból és az anyai vagyonban a hajadont nem a hajadoni jog, hanem egyenlő osztályrész illeti fivéreivel. Ugyanezen magyarázatot osztja Frank. Principia iuris civilis hungarici 208. §. Kelemen Institutiones iuris privati hungarici 456. §., utóbbi igen szépen és bőven magyarázza a hajadoni jogot és hasonlóan arra a conclusióra jön, hogy azt tekiutet nélkül a többi vagyonra, melyben a leány örökösödik, a fiuági javakból kell kiadni, melyekben örökrésze nincsen. »Ex juribus possessionariis, nam ex maternis generatim, ac etiam paternis mobilibus, et pignoratitiis, seu acquisitis, non ius capillare, sed ratam sucees sionalem sortiuntur (puellae) ect. In bonis quippe utriusque sexus puellae etiam post educationem, et emaritationem ex renditibus sibi praestatis aequaliter cum fratribus dividunt ect. Quicunque de praesenti cum exclusione filiarum bona paterna possidet, seu Fiscus ille sit, seu privatus collateralis, adoptatus donatorius, oneri praestandi juris capellaris obnoxius est.« Kelemen fenti magyarázata tökéletesen a tételes törvényea nyugszik. Part. I. t. 67. g. 2., mert abban világosan benue van, hogy ha a fiuági jószág magvaszakadás folytán a Fiscusra háramlik és ez birtokba veszi, a leánynak hajadonjogi benefieiumát kiszolgáltatni tartozik, hasonlóan ha ilyen jószág egyik fitestvérröl a másikra, vagy fogadott fiára háramlik, ez épen ugy tartozik elhunyt fivérének leányát bennhagyni a fiuági jószágban és minden szükségessel a birtok jövedelméhez képest ellátva, mintha a hajadont a jószággal együtt örökölte volna. Mindezekből világos, hogy az adott esetben a bírósági Ítéletben foglalt azon érvelés, hogy miután a hajadon az összes hagyatékból kapott annyit osztályrészül, mint a mennyi kötelesrészét kitenné, a fiuági vagyonból a hajadoni jog kielégítését nem keresheti, egészen téves, a magyar törvényekkel ellentétes, mert a számos idézeteimből kitetszik, hogy a hajadoni jogra nézve nem bir semmi befolyással, vájjon a fiuági vagyonon kivül, még más vagyon és mennyi maradt a hagyatékban, miután a nem fiuági