A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 16. szám - Biróilag már megállapított perköltségek leszállítása

A J O Gr. 125 matatni nem tudok, állításomat eléggé támogatja az okszerüw i fvfSreliajtási törvény 172. §-a harmadik bekezdéséhez hozzunk fel például egy előfordulható esetet. A-nak árverés alá kerülnek az eldorádó! 2-ik sz. tjkvben + 1-2. r. sz. alatti s a o-ik sz. tjkvben A. I. 1—2. r. sz. alatti ingatlanai s nem kelnek el csak 100-100 forinton. B. felüligéretet tesz s ennek folytán a vételár már 110-110 frt. Felüligérő ezen vételárral, ha senki többet nem iger, meg akkor is vásárlónak tekintetik, ha az árverésen meg nem jelent. De mi történik? A . l.r.sz. alatti egy szegleten :even, az arra sóvárgó kereskedő 500 frtot ad érte s ebből a 400 frtig terjedő teher kitellik. Kérdem : megegyezne-e a humanisraussal az, hogy végrehajtást szenvedett sorsa, a további árverés kér lésében az érdekeltek akaratára bizassék. Csupán azért, mert végrehajtást szenvedett árverés alá került s mert felüligéret van téve? En ugyan »nem«-mel felelek. 3- or, mert a hitelezőknek reális s törvény által elfogadható érdekük nem lehet egyéb, mint követelésük kielégítése s ha követelésüket megkapták, vagy ebbeli erdekük a pénznek kézhez való letételével biztosíttatott, hol találjuk meg további beavatkozásuk jogi alappal bíró indokát? 4- er, mert a végrehajtás 156. g-ának az0n intézkedése, hogy a), b), c) és d) pontok alatt jelzett közös birtokok a végrehajtást szenvedett hányadával együtt árvereltessék el, oda irányul, hogy az egyesítéssel az egész értékben növekedjék s igy a végrehajtást szenvedett terhétől lehetőleg szabaduljon," a jelzálogos hitelező kielégítése jobban biztosittassék s a társtulajdonos is aránylag magasabb összegben részesittessék, mint a mennyit illetménye ért. S ha az árverés indító oka : a kielégítés kérdése megszűnt, miért volnának a tulajdonos társak, az árverés megszüntetése kérdésében meghallgatandók ? Egyetlen esetben tartom a tulajdonostársat meghallgatandónak, akkor nevezetesen, ha a végrehajtást szenvedetteken kivül a másik tulajdonos a maga illetményét a végrehajtási törvéuy 204. §-a alapján önkéntes árverésen kívánja eladatni s az árverés már mindkét részre el van rendelve, de itt is csak azon esetben, ha az árverés tárgyai a 156. §. a), b), c), d) pontjainak keretébe esnek. 5- ör, mert a törvénynek humanismus nélkül működnie nem szabad. A végrehajtást szenvedettnek sorsa, ha már árverés alá került, nyomasztó s nyomasztó helyzetét egy bekövetkezendő gyenge sikerű árveréssel kockára tenni a humanismus elvénél fogva nem szabad ; nem, mert hol ? mikor ? ki biztositja végrehajtást szenvedettet arról, hogy felüligérő az Ígérettel elvállalt kötelezettségét teljesiti-e de képes-e teljesíteni? feleletül bátran mondható, senki. No most már vegyük csak a dolgot a maga természetes állásában. Adós az összes hitelezőinek kielégítését vagy a birtok eladása, vagy hitelhez jutás utján kielégíti, vagy azok mindnyájan, Nagyfalusi Fekete Gábor, mv. 1845. okt. 2-án született unitárius. 1>71-ben ügyvédi vizsgát tett s gyakorló ügyvéd volt. 1877-ben kineveztetett államügyésznek a szebeni ügyészséghez, 1873. nov. 18 án kineveztetett táblai elnöki titkárnak, 1877-ben kinevezték táblai pótbirónak, 1882. rendes bírónak és 1890. máj. 23-án tanácselnöknek. Heppes Miklós, szül. Biharmegye, Ökrös községben, 1845. jun. 2-án, gör. kath., nős. 1866. évben Aradmegye főispánja által buttyini ker. t. esküdtjévé neveztetett ki, 1867. évben a pesti ra. kir. váltó-feltörvényszéknek rendeletével az arad? kir. e.-b. váltótörvényszékhez joggyakornoknak neveztetett ki, 1871. évben Arad szab. kir. város közönsége által Arad szab. kir. városi törvényszéki tanácsnoknak választatott s még ugyanaz évben a borosjenői kir. törvényszékhez birónak neveztetett ki, 1877. évben budapesti kir. táblai pótbiróvá, 1884. évben pedig rendes biróvá neveztetett ki, 18I>0. szept. 3-án a m. kir. Curiához kisegítő bíróként osztatott be. Schneider József, Kiscsür, Szebenmegyében, 1818. évi máj. hó 14-én született, ágostai hitvallású. Az ügyvédi vizsgát 1842. jun. 25-én a m.-vásárhelyi kir. itélő táblánál tette le, 1838. szept. 3-án szolgálatba lépett Szeben város és széktanácsához és ott 1843 ban járulnokká előléptetvén, 1850. márc. 5-ig ott működött. Időközben 1848. országgyűlési képviselővé Szeben szék és város részéről megválasztatván, ezután 1850. febr. 26-tól 1852. október havában a fogarasi orsz. törvényszéknél, mint tanácsos működött, ezután Szászvároson és Szebenben szolgált, mint államügyész, ennek megszűnte után 1863. jun. 27. rendelkezési állapotban volt, ezután a szebeni főtörvényszéknél, mint tanácsos a felosztásig, azaz 1869. jun. 5 ig. Onnan áttétetett a m.-vásárhelyi kir. táblá hoz, mint biró, 1870. jan. 31-ig, attól fogva tanácselnök a marosvásárhelyi táblánál. Zoltán Géza, szül. Apagy község Szabolcsmegyében, 1844 jan. 16, róm. kath., nőtlen. 1865. okt. 19-től a m. kir. it. táblánál joggyakornok, 1869. dec. 26-án a lf. itélőszékhez segédfogalmazóvá, 1872. máj. 13-án ugyanoda fogalmazóvá neveztetett ki. 1875. jun. 23-tól bpesti IV. ker. jbirósági albiró, 1880. szept. 4-én a budapesti kir. törvényszékhez biróvá, 1882. szept. 6-tól kisegítő a budapesti kir. itélő táblánál, 1883. jun. 2-tól ugyanott pótbiró, ez intézmény megszűntével rendes biró lett. 1889. nov. 28-án a magasabb fizetési fokozatba előlépett. Az V-ik büntető tanácsnak volt tagja. j a haladék adásban több előnyt látva, időhaladékot adnak s végrei hajtást szenvedett ezt igazolja, felüligérők bánatpénzüket költségI fedezetüket kikapják, s ha enuek dacára az árverés be nem szüntettetik, hol van a garantia arra nézve, hogy a törvény súlya alatt több előnyben részesittetnek, mint saját intézkedésük folytán. 6-or. Ha azonban felüligérő kéri az árverés beszüntetését, ebben már nézetein szerint az összes érdekeltek meghallgatandók, mert felüligérő feltétlenül vállalt kötelezettséget, a feltételtől függő jogügylet megkötésére s mert az érdekeltek meghallgatása mellőzésével az érdekeltek, a felüligérő egyoldalú ellátása folytán, károsodásnak lehetnének kitéve. Nézetein szerint tehát az utóajánlat folytán elrendelendő árverés a végrehajtást szenvedett kérelme esetén az árverési vevőnek, felüligérőknek, jelzálogos hitelezőknek s a közös tulajdonos társaknak (kivéve a végrehajtási törvény 156. §. a), b), c, d) pontjaiban jelzett eseteket) meghallgatása nélkül kielégítés, vagy haladékadás esetén beszüntetendő, de felüligérő kérelme esetén az összes érdekeltek meghallgatása nélkül nem. Nyilt kérdések és feleletek. Kamat ós önkénytes fizetés. (Felelet.) Feltételezvén, hogy a teljesített túlfizetés nem ered téves számításból és feltételezvén azt is, hogy a túlfizetés nem a végrehajtást megszüntető Ítéletnek rendelkező részében lett megálla1 pitva és hogy e szerint a visszvégrehajtás elrendelésére kellő alap nem volt (végreh. törv. 40. §-ának c) pontja); a m. kir. Curiának 4,083/1890. sz. a. hozott ítéletét helyesnek tartom. Azt hiszem, hogy a kérdés tárgyát képező esetben tulajdonképen nem is lehet szó túlfizetésről, mert önként fizetett elévült követelést tartozatlan teljesítés cimén visszakövetelni nem lehet. A nyilt kérdésben emiitett jogszabály legkevésbé sem rontja le azon felfogásnak alapos voltát, hogy az az összeg, a melyet alperes mint túlfizetettet visszakövetel, kamatra — bár elévült kamatra — lett fizetve ; még pedig önként, mert a mennyiben a visszvégrehajtásnak feltételei nincsenek meg, ezt a fizetést nem lehet oly önkénytes fizetésnek minősíteni, a mely csak a végrehajtásnak megelőzése szempontjából és a törvényben megirt alakszerűségek megtartása mellett teljesíttetett volna. A m. kir. Curia tehát az esetre, ha a tőkekövetelés ennek járulékaival és pedig az elévült kamatokkal is kitett annyit, hogy ezeknek számbavétele mellett túlfizetés nem történt, más ítéletet nem hozhatott. A végrehajtásmegszüntetési perben hozott Ítéletnek megokolásával ellentétbe nem állitható a Curiának ítélete és ezzel szemben az ügynek előadott állása mellett a perújítást helyén lévőnek nem találom. Borovánszky Ede, n.-szombati ligyvtd. Sérelmek. * Bíróilag már megállapított perköltségek leszállítása. Meddő és felesleges munkát végeznék, ha a perköltségek alap természetéből indulnék ki jelen cikk megvitatására s azon érveket csoportosítanám össze, melyek azt, illetve magát a perköltségek eszméjét, a maga külön önálló részeire bontanák fel; mert ezzel nem habozom kimondani, hogy gavallér jogi felfogásunknak, hanem a munka értékének könnyed felületes megbirálásának készítenék talárt. Ugyanis az 1868. évi LIV. t.-c. és az 1874. évi XXXIV. t. c. alig pár sorocskában emlékeznek meg az ügyvédi díjakról, de legalább az a pár sor egy egységes tömör testet képezne, nem, hanem a sorok között annyit és olyat olvashat mindenik jogász, mint a milyet édes szájíze megkíván. Nekünk ügyvédeknek a már »saját fele« irányában megállapított ügyvédi munkadíjainkért saját bíróságunk előtt bélyeges i keresettel kell élnür.k (önként értetődik, hogy ezt megelőzi egy j tucat blanketta felszólító levél) és ellehetünk rá készülve, hogy a keresetre némely helyütt egy, sőt másfél évre kapunk terminust, közbe haljon meg a »kedves« és sok esetben drága (t. i. fiskálisnak zsirálni is kell, ezt megkívánja ....) kliensünk, akkor az örökösöket igazoltassuk, az igazolás legtöbbször oly kiadásokba ver, melyeket a biróság meg nem állapit, vagy meg nem szokott állapítani, vagy közbe »illa. berek nádak, erek« s a kielégítési alapot az ügyvéd mély fájdalmára »fuit« siri kő jelzi. A közjegyzők, a húsos fazekak lovagjainak már más ; ezek j a magyarok Istenének választott jogászai, kikben neki kedve | telik; ha ezeknek bíróilag megállapított díjait a fél nem fizeti meg, bélyegmentesen rövidke pár soros kérvénynyel kérik az eljáró bíróságot, hogy a késedelmezö félnek hagyja meg 8 nap | végrehajtás terhe alatt a fizetést és a 8 nap elteltével már kieléj gités kérésére jogosult. Tovább megyek és tisztelettel bátorkodom kérdeni, hogy alperes ellen megállapított és jogerős végzéseken alapuló és egyéb * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekéit nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha | viákntatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. 4 szerkesztőség.