A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 15. szám - A közigazgatási javaslatról

jogosított sértett sem hallgatólag, sem kifejezetten nem mond le a vádemelés jogáról, hanem tőle nem függő okok miatt akadályozva van annak érvényesítésében. Ezek az okok physicaiak vagy psychicaiak, ha t. i. a sértett indítványozás előtt elhal, vagy elmebeli tehetségének elvesztése miatt a jog érvénye­sítésére alkalmatlanná válik. Utóbbi esetre vonatkozólag találunk rendelkezést a btk. 113. §. 3. bekezdésében, de nem rendelkezik a törvény arra az esetre, ha a magánvádra jogosult sértett elhal, mielőtt indít­ványát előterjesztette volna. Ezért a bíróságok rendszerint fel­hagyják a vizsgálatot, habár nyilvái való, hogy sértettnek nem lehetett szándéka a bűnbocsá.iat. Tehát csupán az a körülmény bünteti meg a cselekmény büntethetőségét, hogy a törvény értel­mében a bűnvádi üldözéshez megkívántatik, hogy a magánvácira jogosult erre nézve határozott szándékát kinyilvánítsa. Indítványra üldözendő büntetendő cselekményeknél, ha a sértett személy önkényt lemond a vádemelés jogáról: saját, személyes jogát gyakorolja s mindazok, a kik esetleg tudomást vettek már a bűntényről, meguyugosznak a tettes büntetlenségén, mert az akarta ugy, a kit az eset legközvetlenebbül érdekelt s a kinek leginkább érdekében állott a hatóság beavatkozását igénybe­venni s ez uton megtoilást eszközölni. Ilyen esetekben az állam érdeke előtt áll a magánvádlóé s épen ezért a közvád beavatko­zása káros, sőt veszélyes is lehetne. Másként áll -azonban a kérdés, midőn a sértett halála miatt nem érvényesíthette iuditványo­zási jogát. Még élénk emlékében van a jogászközönségnek például a nagy-körösi eset, midőn a sértett nő a rajta elkövetett brutális erőszak után öngyilkos lett. Mindkét felsőbíróság felmentette a vádlottakat, mert a sértett nem emelt s nem is emelhetett vádat. A btk. 3^6. §. 7. és 8. pontjában irt minősített lopások számos esetei maradnak büntetlenül a miatt, mert az indítványra jogosí­tott káros meghalt, mielőtt jogát érvényesíthette volna. Az ilyen esetekben a közvád korlátozása káros, sőt mond­hatjuk, veszélyes. A bűntettes büntetlensége megbotránkoztatólag hat a közérzületre, zavarja a közbiztonságot és csökkenti a jog­védelem iránti bizalmat. Ezért szükséges, hogy az indítványra jogosult sértettnek indítványa előterjesztése előtti halála esetén a közvád lépjen előtérbe, a mi szükséges a társadalmi kár szempontjából. Ilyen esetekben annál is inkább érvényesíthető a közvád, minthogy a halál bekövetkeztével megszűnt a közvetlen személyes érdek, mely a hivatottaknak beavatkozása által netalán veszélyez­tethető volna. A jogvédelem rendszere és annak szigorú logikája követeli, hogy büntetőtörvénykönyvünknek a magánvádlói jogkört tárgyazó intézkedései megfelelően módosíttassanak, illetőleg a hiányok pótoltassanak. Ezekben foglaltuk össze röviden büntetőtörvénykönyvünk általános részére vonatkozó észrevételeinket, kapcsolatosan a revisio kérdésével. Nyilt kérdések és feleletek. A lottonyeremények kérdéséhez. Egy Temesvárott előfordult eset alkalmából bátor vagyok felkérni a t. kartárs urakat, szíveskedjenek hozzászólani, ha vájjon lehetséges-e valakit, a ki a lottó betétéről szóló elismervényét elvesztette, feltéve, hogy ezen elismervény elő nem kerül, nyere­ményéhez juttatni. Ugyanis megtörtént, hogy A. betétszámai kihúzattak, azonban betétéről szóló elismervényét elvesztvén, a lottohivatal a nyere­mény kifizetését természetesen megtagadta. Miután azonban az 1881. évi XXIII. t.-c. 21. §-a határozottan kizárja a lottobetétek­ről szóló elismervények birói megsemmisítését, a megsemmisítési eljárás nélkül pedig az elvesztett elismervény (resconto) tulajdon­joga nem igazolható ; kérdés, hogyan lehet a felet nyereményéhez juttatni, lehet-e a kincstárt esetleg birói uton a nyeremény ki­adására szorítani ? jjr £>rener j\,fcr, temesvári Ügyvéd. Sérelmek. * Az aradi kir. törvényszék gyors igazságszolgáltatása. Sch'áíler Ádám és társa 1890. márc. 28-án rendes pert indított L. L. ügyfelem ellen az aradi kir. törvényszék e őtt. A periratok váltása november 3-án befejeztetvén, a törvényszék dicséretre méltó gyorsasággal már nov. 5-én elintézte az ügyet, tanuhallgatást rendelvén. Csak a határidőt találta kissé hosszura szabni, t. i. 1891. jan. 27-re, tehát közei 3 hónapra. A tanú kihallgatása szerencsésen megtörtént, de fájdalom, dacára annak, hogy újabb 2 hónap eltelt már, sem észrevételezésre határnap kitűzve, sem esetleg ítélet hozva máig sem lett. Nos hát, ha igy halad a per, megeshet, hogy al- és felperes, biró, ügyvéd és törvényszék majd csak a másvilágról gyönyörködhet benne, hogy a o-őz és villany, no meg az igazságügyi reformok korszakában * Ezen rovatban, programraunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. 4 szerkesztőség. az aradi kir. törvényszék mennyire igyekszik azon »minta« törvényszékek között az első helyet elfoglalni, a melyeknél egy rendes per egyértelmű az örökkévalósággal. Valóban a világ­minden birkájának türelme kell ahoz, hogy az ügyvéd ügyfelei sürgetéseit, zaklatásait nyugodtan eltűrhesse akkor, midőn köte­lességét pontosan teljesiti, de jószándéka hajótörést szenved némely biróság érthetetlen késedelmén. Az igazságügyminiszter figyelmét ilyesmikre felhivni hiába való dolog, mert neki ily panasz — bagatell csekélység. Eddig azt hittem, hogy sehol a világon lassúbb ügymenet nincs, mint a b.-g y u 1 a i kir. törvényszéknél. Ezennel ünnepélyes bocsánatot kérek tévhitemért és szívesen concedálom, hogy ezen kir. törvényszéknél az igazságosztás nem történik oly módon, melyre csak távolról is azt lehetne mondani: botrányos. Dr. Perger Elemér, ügyvéd Orosházán. ' Irodalom. A közigazgatási javaslatról. Irta Concha Győző Buda­pest, 1891. Hornyánszky Viktor bizománya. Sajnos, hogy a jelen, a legszakavatottabb tollak egyikétől származó dolgozat oly későn látott napvilágot, akkor, midőn a képviselőház közigazgatási bizottsága a törvényjavaslatot nemcsak általánosságban, de nagy­részben már részleteiben is letárgyalta. Nem kételkedünk azonban abban, hogy az itt megpendített eszmék még kárba nem vesztek és a képviselőház vitáira még üdvös befolyást fognak gyakorol­hatni. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy Concha az államosí­tás híve; mindazonáltal a javaslatban számos oly szabványt lát, mely a megye teljes desorganizálására, az önkormányzat meg­semmisítésére, a legmerevebb adminisztratív központosításra vezet és az egyéni szabadságot veszélyezteti. Ezen pontokhoz hozzá­szólani kötelességének tartja. A 95 oldalra terjedő dolgozatot olvasóink különös figyelmébe ajánljuk. Vegyesek. Magyar jogászegylet. Lányi Bertalan kir. itélő táblai biró, lapunk kitűnő munkatársa, a ki az igazságügyi miniszter részéről tudvalevőleg azzal volt megbízva, hogy a bányatörvény­javaslatnak a pénzügyminisztériumban elkészült tervezetét beható megbirálása tárgyává tegye és oly munkálatot készítsen, melyben a bányajog tudományos megalapításánál és törvényhozási szabályo­zásánál irányadó elvi szempontok rendszeresen legyenek kifejtve, e hó 4-én felolvasást tartott a magyar jogászegyletben a bánya­mívelési jog önállóságáról, szemben a föld­tulajdonnal. A felolvasó ezúttal csupán a bányajog főprinci­piumát s a bányajogi törvényhozás kiindulási pontját megvilági'.ó alaptételek általános körvonalait kívánta feltüntetni, azonban ugy értesülünk, hogy tekintettel a több oldalról nyilvánult érdeklődésre, melyet felolvasása a jogászi szakkörökben keltett, közelebb alkalmat fog találni, miszerint az igazságügyi kormány megbízásá­ból kidolgozott nagyterjedelmü munkálatának ama részleteit is bemutassa a jogászközönségnek, melyek a felállított alaptételek­nek a bányajogi főbb intézményekre való alkalmazására vonatkoz­nak. Az érdekes felolvasást a szép számmal egybegyűlt tagok nagy tetszéssel fogadták. ítélkezés akadályversenynyel. Igen terhes körülmények között — írja egy francia laptársunk — tartá ülését a dijoni törvényszék m. hó 25-én. Midőn az elnök a tárgyalást megnyitá s az ügyész vádlevelét már el is olvasta, rémülettel tapasztalták, hogy a vádlott hiányzik. Természetesen csak a tárgyalóteremből szökhetett meg. De csakhamar kitűnt, hogy zárkájából még elő sem vezethették, mert a fogház kulcsát sehogy sem lehetett meg­találni. Azok ugyanis kicsit sétálni mentek a börtönőrrel és az egész törvényszéki esküdtszéknek elég ideje maradt, hogy tépe­lődjék azon, vájjon az, ki elindult, hogy a kötelességéhez hű hivatalnokot előkerítse, meg fogja-e csíphetni a kulcsokat és börtönőrt. Egy óra után igen rózsás kedvben meg is találták és most már aztán kezdetét is vehette volna a tárgyalás, ha közben egy más szerencsétlenség nem történt volna. Bonnevrot ur, ax első jegyző, a biró urak időközi távollétét arra használta fel, hogy teljesen a szolgálati szabályzattal meg nem egyezőleg, egyik lábát kificamítsa. Helyettesének, Badot urnák, néhány tornászati mutatványnyal akart szolgálni hivatalos szobájában, hová vissza­vonult, bevárandó a tárgyalás újra felvételét és e közben meg­történt a baleset. Badot ur a szerencsétlen elöljáróját felpakkol­tatta egy kocsira, hogy hazaszállítsa; mikor tehát a törvényszék visszatért s már a vádlott maga is kívánta, hogy az ünnepélyes cselekmény kezdetét vegye, nem lehetett jegyzőkönyvvezetőt találni. Szükségből a rég nyugdíjba tett Tetű szolgálaton kívüli jegyzőhöz fordultak, a ki bizonyára nem gondolt már arra, hogy ily szerepet fog még játszani. Ámde kiszakították megérdemelt nyugalmából, megeskették s csak az ő kötelességtudásának lehetett köszönni, hogy végre mégis sikerült a vádlottat három évi fog­házra ítélni. Hnzasságtörésből származott gyermek törvényesíthető- e utólagos házasság által ? X. özvegynek házasságon kívüli gyer­meke született egy házas férfival való elhálása következtében. Miután ez is özvegy lett, nőül vette X. özvegynőt. Jogi vita keletkezett most már azon kérdés fölött, vájjon törvényesíttetik-e

Next

/
Thumbnails
Contents