A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 11. szám - Vásári bíráskodás - A decentralizáció

A J ü Gr. 43 Állapítását kérhesse. Nem áll ennek útjában sem a 64. §., sem a ' 256. §., mert az előbbi, midőn követelést emlit, ez alatt a kereseti kérelmet érti, mely a keresetek különbözősége szerint különböző s a praeiudicialis keresetben sem hiányzik, ez utóbbinak az ] it 'letek végrehajthatóságára vonatkozó rendelkezése pedig magától érthetöleg csak oly perekre vonatkozik, melyekben a kérelem ' marasztalásra irányul. Felperes keresetében mind a jogalap (a társas viszony megállapítását tárgyazó állítólagos megállapodás), mind az arra alapított j kérelem elő lévén adva, a kereset érdemi elbírálása ellen a prts. 64. és 256. §-ai szempontjából akadály fenn nem forog. Az ügy érdemében az elsöbiróság helyesen tette az ügy kimenetelét az alperesnek megítélt főeskütől függővé, mert ha a föeskü le nem tétele folytán valónak bizonyul, hogy mindazon ügyletek, melyek akár felperes, akár alperes által a m. királyi dohánvjövedéki központi igazgatósággal külföldi dohányoknak az igazgatóság részére való eladása iránt köttetni fognak, a peres felek között közöseknek fognak tekintetni s általuk különös számlára fognak teljesíttetni, akkor tekintettel arra, hogy alperes semmi oly körülményt nem igazolt, mely e megállapodás hatályát kizárná, vagy azt megszüntette volna, felperes jogosan követelheti a megállapított, de alperes által kétségbe vont társas viszony ! brrói elismerését. Alaptalanul vitatja alperes, hogy a felperes által előadott megállapodás határozatlan s az alkalmi egyesülésnek a kt. 62. §. szerir.t szükséges kellékeivel nem bir. Az alkalmi | egyesülés tárgya a kt. 62. §-ának megfelelő határozottsággal meg van jelölve, midőn ki van mondva, hogy a társas viszony mindazon ügyletekre terjed ki, melyeket a felek bármelyike a m. kir. dohánvjövedéki központi igazgatósággal külföldi dohányok eladása iránt kötni fog. Az ügyletek terjedelmének közelebbi meghatározása a kt. 62. §-ának szempontjából a megállapodás érvényére szükséges nem volt s az alkalmi egyesülés fogalmával az sem ellenkezik, hogy a társas viszony oly ügyletekre nézve állapíttatott meg, melyek létrejövetele egy harmadik személy hozzájárulásától függvén, egyelőre még bizonytalan volt. A nyereségben és veszteségben való osztozás mérvére az üzletvezetésre és számadásra nézve más megállapodás hiányában a kt. 62. Ij-ának határozatai lévén irányadók, a megállapodás érvénvére az a körülmény, hogy az ezen kérdésekre ki nem terjedt, befolyással nincs. Alaptalan végre alperesnek a perben és a felebbezésben különösen hangsúlyozott az a kifogása is, mintha a felperes által vitatott megállapodásnak azért nem lehetne hatálya, mert a társas viszony hatályának sem kezdete, sem vége meghatározva nincsen. A társas viszony létesítésére irányuló megállapodás hatálya ellenkező kikötés hiányában nyomban kezdődik ; a társaság tartamának előzetes meghatározása pedig a társasági szerződés lényeges kellékét nem képezi s a fenforgó esetben annál kevésbé volt szükséges, mert a föesküvel igazolandó megállapodás általában mindazon ügyletekre vonatkozik, melyek a felek vagy azok bármelyike által a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal köttetni fognak. A társasági szerződések érvényéhez az írásbeli alak nem kívántatván, ebből önként következik, hogy a felperes által állított megállapodás létezése a törvénykezési rendtartás által megengedett bármely bizonyítékkal s igy föesküvel is bizonyítható. Alaptalanul panaszolja végül alperes, hogy az első birói Ítélet a főeskü le nem tétele esetén csak felperest ismeri el alperes társának az alperes által kötött és kötendő ügyletekre nézve, de • nem mondja ki, hogy a felperes által kötött vagy kötendő ügyletekre nézve viszont alperes is társa felperesnek, mert ez utóbbi körülményt felperes kétségbe nem vonta, sőt keresetében maga is elismerte, alperes pedig annak itéletileg leendő kimondását a per során nem kérte s mert a bíróságnak nem is áll tisztében, hogy nem vitás körülményeket hivatalból intézkedése körébe vonjon. Ezen s az elsöbiróság által felhozott többi okokból annak Ítéletét lényegében helybenhagyni, az alperesnek megítélt főeskü le nem tételének következményeit azonban a fentiekhez képest szabatosabban meghatározni kellett. A in. kir. Curia a következő Ítéletet hozta: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik a benne felhozott és az elsöbiróság Ítéletéből átvett indokoknál fogva és azért : mert a jelen perben eldöntés tárgyát peres felek közt vitássá vált az a kérdés képezvén, létrejött-e köztük alkalmi egyesülés iránt véglegcsen megállapított szerződés vagy nem ? Minthogy alperes ily szerződésnek létrejöttét kétségbe vonta : felperes jogosan követelheti a vitás kérdésnek birói eldöntését; e pernek célja tehát nem a még hiányzó jogalapnak megteremtése, a mint ezt alperes felebbezésében vitatja, hanem a felek közt felperes állítása szerint már előbb létrejött szerződéses jogviszonynak birói Ítélettel való előleges megállapítása; a kérdés tehát, mint ilyen, praeiudicialis keresetnek tárgyát igenis képezheti; mert a társaság tartamának előleges meghatározása, a társasági szerződés lényeges kellékét azért nem képezi, mivel ily esetben szerződő felek bármelyikének jogában álland a társas viszony megszüntetését törvényes módon bármikor követelhetni; mert a kérdéses egyesülés valamely nyilvános árverés eredményének meghiúsítására (1879. évi XL. törvénycikk 128. §.) irányozva nem lévén: az ethikai szempontból sem eshetik kifogás alá. (1890. november 19. 630. v. sz.) Bün-ügyekben. A ki másnak nevére címzetten a nostán üres levelit pénzes gyanánt ad fel: csalás kísérletében bűnös, ha ö ebből magának jogtalan vagyoni hasznot akart szerezni. Sértett fél mindenki, kinek jogaira a cselekmény hátrányos befolyással lehet. (M. kir. Curia, 1890. dec. 16-án, 3,339. sz. a.) Anya és fin közti viszony enyhítő körülmény. A m. kir. Curia (1890. máj. 1. 1,662/1890. b. sz.): Minthogy vádlott azon cselekvényében, miszerint az édes anyja aláírásának utánzásával hamisított váltóval cserélte be az előző lejárt váltót, a tett szándékos voltának ismérvei bennfoglaltatnak s minthogy édes anyja új váltó aláírására föl nem hatalmazta; azon puszta védekezésével pedig, hogy mivel édes anyja a korábbi váltót aláirta, ő az újítottra annak nevét irni feljogosítva hitte magát, vádlott felmentése nem indokolható, de minthogy vádlott büntetlen előéletén kivül nyomatékos enyhítő körülményt képez a közte és édes anyja közti viszony, mely cselekményének elkövetésére nem csekély befolyást gyakorolt, a btk. 92. §-ának alkalmazásával vádlott büntetése hat havi börtönben állapittatik meg. A btk. 282. §-a szerint, a ki valakinek határozott és komoly kívánsága által biratott arra, hogy öt meirölje, három évig terjedhető börtönnel büntetendő, (Btk. 282 §.) A in. kir. Curia: Tekintve, mikép az alsóbiróságok Ítéleteiben előadott tényállás szerint nem szenvedhet kétséget az, hogy néh. B. Gizella és vádlott közt gyöngéd szerelmi viszony állott fenn, melynek állhatatosságát az ellene emelt akadályok mindinkább fokozták; tekintve, mikép ama körülmény, hogy B. Gizella félelmet és szégyenérzetet félretéve, a végzetes éjjelen a szülői házból megszökött, vádlott ama előadását támogatja, hogy a légyottuk, öngyilkosságuk együttes elhatározása folytán történt: valónak kellett elfogadni vádlott amaz előadását, hogy mikór ők a sétányon egy bokorban ültek, néh. B. Gizella felhívta vádlottat arra, hogy előbb őt, azután magamagát lőjje agyon. Igaz ugyan, mikép vádlott maga elismeri azt, mikép sikerült neki néhait szándékáról lebeszélni; mégis, miután nincs megcáfolva vádlott ama mentsége, hogy néhaiban az önkénytes halálra irányult szándék, esetleg a csendőrök láttára és a bekövetkezendő megszégyenítés félelmének hatása alatt újabban érvényre jutott: minthogy nem tekinthető a rendőröknek abban nyilvánuló ellentétes vallomásaik által, mely szerint közülök egyike a lövés előtt egy szót sem, a másik pedig valami pálca utáni kérdezősködést hallott, raegcáfoltnak vádlottnak amaz állítása, hogy ő B. Gizelláuak felhívására: »löjjön«, sütötte el fegyverét; tekintve, mikép vádlott a helyzet körülményeiből B. Gizella felhívásának komoly voltát alaposan következtethette, mi abból következtethető, hogy ő magára is négy felette súlyosnak bizonyult lövést intézett: mindkét alsóbbfokú bíróság Ítéletének részben való megváltoztatásával K. Sebestyén a btk. 282. §-a alapján mondatik ki bűnösnek s ezért börtönbüntetése, a felhozott enyhítő körülmények figyelembe vételével, a btk. 91. §-a alkalmazásával hat hóra leszálíittatik és ezzel a változtatással egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagvatik. (1890. dec. 23. 7,979. sz.) A párbajsegéd, a ki nemcsak nem törekedett a párbajt megakadályozni, hanem eirynttal a kihivottat azért, mert a kihívást el nem fogadta, megvetéssel fenyegette: a btk. 204. és 295. S-ai szerint anyagi Halmazatban bűnös. (Btk. 294., 295. §.) A ni. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete részben megváltoztattatik és . P. Pál másodrendű vádlott büntetésének tartama egy hónapra emeltetik fel; továbbá M. Ede, Sch. Lajos és S. Lajos vádlottak a btk. 294. §-ába ütköző vétségben is bűnösöknek mondatnak ki és ezért összbüntetésül, fejenként két havi államfogházra ítéltetnek; egyebekben pedig a másodbiróság Ítélete az abban felhozott és az elsöbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva azzal a meghatározással hagyatik helyben, hogy a szabadságvesztés-büntetések a jelen ítélet foganatba vételétől számitandók. Indokok: P. Pál büntetése azért volt felemelendő, mert különösen az által, hogy L. Károlyt előbb a sárba lökte, azután pedig párviadalra ingerlés céljából az utcán nyakon ütötte, ö szolgáltatott okot a kihívásra s mert eme súlyosító körülményt nem gyengítheti meg az elsöbiróság Ítéletének az az indoka, mintha P. Pál túlságos ittas állapotban lett volna, a mennyiben eme vádlott a főtárgyalás során, a tanuk előadásával egyezöleg, maga is csak azt vai'ja, hogy: »En is ittam, mint mindnyájan, de azt nem mondhatom, hogy részeg lettem volna.« M Edének, Sch. Lajosnak és S. Lajosnak ama cselekménye, mely szerint a szóban lévő párviadalnál segédkeztek, a btk.