A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 11. szám - Vásári bíráskodás - A decentralizáció

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 11. számához. Budapest, 1891. március 15-én. Köztörvényi ügyekben. Az adő>levélbeli össze? kiflzethetése végett kért fizetési halasztásban a kölcsönösszeg kézhezvételének beösmerése is bennfoglaltatik A vingai kir járásbíróság (1SS9. február 11-én 585. sz.): Kis Lajos ügyvéd által képviselt özvegy P. Adolfné felperesnek Lázáru György ügyvéd által védett, I\l. Simon és neje alperesek ellen 175 forint töke és járuléka iránti perében a következőié^ itélt: A kir. járásbíróság alpereseket egyetemleges kötelezettség gel a 175 forint töke és járulékaiban elmarasztalja, stb. Indokok: Alperesek beismerték azl, hogy a kereset alapját képező adóslevelet s az annak hátlapjára vezetett, a pénz átvételére vonatkozó elismervényt aláírták, illetve másodrendű alperes kézjegyelte, de az adóslevelet kifogásolták, mert az abban irt összeget alperesek meg nem kapták, az kezükbe leolvasva nem lett; az adóslevél ellen alperesek által telt eme kifogás az eskü alatt kihallgatott B Szilárd és G Aurél tanúk egybehangzó azon vallomásával, hogy a fizetési határidő beálltával alperesek a felperesi képviselő irodájában a követelés fennállását elismerték s az adóslevélbeli összeg kifizethetése végett halasztást kívántak kieszközölni: a mit ha az adóslevélbeli összeg kezükbe nem lett volna szolgáltatva, okvetlenül nem tesznek, teljesen megcáfolva lévén s igy az alperesek által kifogásolt adóslevélnek teljes bizonyító ereje bebizonyíttatván, alpereseket az ezen okiratban foglalt összegben marasztalni kellett. A B Szilárd tanú ellen emelt alperesi kifogás elvetendő volt, mert ezen tanú akár mint felperesi képviselő tolmácsa, akár alperesek állítása szerint, mint az alperesek által kölcsönszerzésre felkért fél járt el a kölcsönügylet megkötésénél, ügyfélnek nem tekinthető, hanem olyaunak, a ki egyszerűen közbenjárt s mint ilyen, az eljárása közben szerzett tapasztalatokról mindig tanúságot tehet, főleg a jelen esetben, a hol felperes nem volt személyesen jelen a kölcsönügylet megkötésénél és a kölcsönösszegnek alperesek kezéhez való leolvasásánál, stb. A budapesti kir. tábla 11889. december 24-én 18,202. sz.) : A kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Felperes a keresete jogalapját képező adóslevél tartalmának valótlanságát kifejezetten bei-merte, azt nevezetesen, hogy a kölcsön átszolgáltatására nézve alperesekkel nem is érintkezett s hogy az idézett okiratba foglalt pénzösszeget ezen perben jogi képviselőjének, Kis Lajos ügyvédnek kezeihez küldötte s azt vitatta, hogy a kölcsönt ügyvédje szolgáltatta át alpereseknek : ily tényállás mellett a kereset alapját képező adóslevél annak ellenére, hogy elsőrendű alperes azon látható kézírásának valóságát, másodrendű alperes pedig ennek kézjegyével való ellátását beismerték, felperesnek az 186S. évi LIV. t.-cikk 166. §-ában minősített bizonyítékot sem szolgáltathatja ; és minthogy felperes annak a további állításának őt terhelő bizonyítására, hogy a kérdéses kölcsöntőkét az ö jogképviselője szolgáltatta át alpereseknek, számba vehető bizonyítékot nem szolgáltatott : felperest igazolatlan keresetével el kellett utasítani, mert G Aurél tanú előadása szerint azt a levelet, melyben felperestől a kölcsönszerzésre száut összeg állítólag a postán leiperes ügyvédjére címezve, ennek irodájához érkezett, B Szilárd felperesi ügyvéd Írnoka vette kezeihez, tanú azonban a pénznek alperesek részére történt állítólagos átszolgáltatásánál nem volt jelen, továbbá mert B Szilárd saját nyilatkozata, de az idézett adóslevél hátlapján tett feljegyzéseiből kitetszöleg ő lévén a kölcsön közvetítője s a pénznek állítólagos átszolgáltatója, mint közvetlen érdekelt és saját tényében forgó tanú, az 1868. évi LIV. törvénycikk 192. §-ának a) és b) pontjai értelmében alperesek kifogásai következtében tanuzásra bocsátható sem volt, végül G Aurélnak az alperesek állítólagos bíróságon kívül tett beösmerésére vonatkozó tanuzása B Szilárd tanú vallomásának elvetendősége következtében magában álló tanuzást képezvén, az ez által említett állítólagos beösmerésuél jelen nem levő felperesnek pótesküje által sem volna kiegészíthető. A perköltségeket mindamellett azért kellett peres felek között kölcsönösen megszüntetni, mert felperest az alakszerű adóslevél alapján jóhiszemű félnek kellett tekinteni, stb. A m. kir. Curia (1891. január 9-én 4,308. sz.): A második bíróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján, stb. Ha az ingatlan tulajdonosa ellen megtartott árverésen az ingatlan eladatott és az árverés jogerőre is emelkedett, de a tulajdonjog az árverési vevő javára mée be nem kebeleztetett, a régi tulajdonos ellen kérelmezett zálogjogi bekebelezés meg nem tagadható, mert az telekkönyvi akadályba nem ütközik. Az árverés tényéből csat az következik, hogy a tulajdonjognak az árverési vevő javára leendő bekebelezésekor ezzel egyidejűleg a bejegyzett terhek is töröltetni fognak. (M. kir. Curia 1891, január 8-án, 10,871. sz. a.) Oly esetben, midőn valamely kártételnél a sértett fél részéről is gondatlanság fordult elő, a kárt egyenlő mértékben riseli mindkét fél s igy a kárttevö a kárösszegnek csak fele részében marasztalható. (M. kir. Curia, 1891. jan. 8-án, 5,177/890. sz. a.) Fontosabb teendőkkel megbízott gazdatisztekre nézve a szolgálati viszony megszüntetésénél egy évi felmondási idő állapítandó meg. (M. kir. Curia, 1891. január 8-án, 5,363/890. sz. a.) A közszerzemény megállapítása külön iigybirósághoz utasítva nem lévén, ebből eredő igények, ha 500 frt készpénzkövetelést meg nem haladnak, sommás eljárás utján is elbírálhatók. (M. kir. Curia 1890. okt. 28-án, 1,879. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az alkalmi egyesülés fogalmával nem ellenkezik az, hogy a társasviszony oly ügyletekre nézve állapíttatott meg, melyek létrejövetele egy harmadik személy hozzájárulásától függvén, egyelőre még bizonytalan. A társaság tartamának előzetes meghatározása a társasági szerződés lényeges kellékét nem képezi. Praejudiciális keresetnek tárgyát képezheti egy, a felek közt létre jött szerződéses jogviszonynak birói Ítélettel való előleges megállapítása. Ha a társaság tartamát a tarsasági szerződés meg nem határozza, a szerződő felek bármelyikének jogában áll a társasviszony megszüntetését bármikor követelni. H. M. L. cég felperesnek, Sch. S. és fia cég alperes ellen, dohányszállitásra vonatkozó alkalmi egyesületből származott társasviszony elismerése és jár. iránti perében a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék a következő Ítéletet hozta: Ha alperes cég a kereskedelmi ügyekbeni eljárást szabályozó 3,269/1881. sz. igazságügyi miniszteri rendelet 25. §-a által kiszabott, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 napi záros határidő alatt Sch. Zsigmond és Sch. Nándor beltagjai nevében eskütétel végett jelentkezik s a nevezett cég (mind a két) beltagjai a föesküt arra nézve: »hogy felperes cég beltagja H. Péter és alperesi cég mindkét beltagja között 1888. év elején olyan megállapodás nem jött létre, hogy mindazon ügyletek, melyek a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal külföldi dohányoknak a most nevezett cégek részére leendő eladása tekintetében fognak köttetni, tekintet nélkül arra, vájjon az igazgatóság az ügyleteket peres felek mindegyikével együttesen vagy azok bármelyikével külön fogna kötni, közösöknek fognak tekintetni és ezen dohányjövedéki központi igazgatóság részére külföldi dohányokban eszközlendő eladások közös számlákra fognak teljesíttetni*, a majdan kitűzendő határidőben le is teszik: az esetben a kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja ; ellenesetben azonban egyrészről alperes cég, másrészről a dohányjövedéki központi igazgatóság közt külföldi dohányok eladása, illetve megvételére nézve létrejött s jövőben létrejövendő ügyletekre nézve felperes céget az alperes cég egyeujogositott társának elismeri. Indokok: Alperes a kereset alaki hiánya s perrendellenes volta miatt az elleniratban kifogással nem élt, csakis a praejudiciális keresetnek felperes által a válaszban tett tüzetesebb kifejtése után viszonválaszábau foglalkozik a kereset perrendellenes voltával: azt a törvénykezési rendtartás 64. §-ának meg nem felelőnek, sem jogalapot, sem követelést tartalmazónak nem tartván, ez okból tehát perrendellenes volta miatt is, mivel a keresetnek ilyen nemét, mely közelebbről meghatározott követelést nem tartalmaz, a perrendtartás nem ismer, viszonválaszilag elutasittatni kéri. Dacára annak, hogy a kereset elleniratilag alaki hiánya, perreudellenes volta miatt megtámadva nem lett, annak perrendellenes volta, mivel a törvénykezési eljárás határozvánvainak szigorú szem előtt tartása az anyagi jog nélkülözhetlen garantiáit képezi, bíróilag hivatalból figyelembe veendő volna ; a kereset azonban perrendellenesnek s oly alaki hányban szenvedőnek, mely miatt az birói eljárás tárgyát nem képezhetné, nem tekinthető. A kereset ugyanis arra van alapítva, miszerint peres felek között 1888. év elején oly megállapodás, illetőleg szerződés jött létre, hogy mindazon ügylet, mely külföldi dohányok eladása, illetve megvételére a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal fogna köttetni, tekintet nélkül arra, vájjon az igazgatóság ily ügyleteket peres felek mindegyikével együttesen, vagy pedig