A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 11. szám - Vásári bíráskodás - A decentralizáció

A J gesztésével sújtaná. (E tekintetben a magyar B. T. K. sem tesz kivételt.) Már pedig ha azt a felfogást inaugurálnék, hogy az által, hogy egy bírósági vagy ügyészségi tag párbaj miatt elitéltetik, a birói vagy ügyészi hivatal viselésére szükséges qualificationalis feddhetlen jelleme sértetik meg, ezzel tulajdonképen nemcsak az volna mondva, hogy az illető birói állásra nem qualificált egyéu, hanem a viselt állás is kérdésessé tétetnék. Ezen felfogás tehát, eltekintve attól, hogy a fent kifejtettekkel homlokegyenest ellenkezik, oda vezethetne, hogy bármely hencegő firma fegyverül használhatná, melynek örve alatt akármelyik önérzetes hivatalnokot állásából száműzhetne. Ez oly képtelenség, oly igazságtalanság volna, melyet jogállamban elfogadni nem lehet, nem szabad. Kétségtelen azonban, hogy a párbajozó minden körülmények között vét az érvényben lévő büntetőtörvény ellen; törvénybe ütköző cselekményt követ el akkor, midőn párbajozik. Quid tunc ? Mi történjék a párbajozó bírósági vagy ügyészségi hivatalnokkal ? Szerény véleményem szerint az igazságügyminiszter ur az igazságügyi politikával könnyen megegyeztethető dolgot cselekedne, ha ily esetekben az ügyet felülvizsgáltatná ő, mint ki a főfelügyeletre a törvénynél fogva hivatva van és a mennyiben alantas közege ártatlanságáról szerezne meggyőződést, hivatalból eszközölné ki a fenyítő eljárásnak kegyelmi ütőn leendő megszüntetését, llyképen teljesen rehabilitálná őt. Ez volna a legalkalmasabb paizs a közhivatalnok tekintélyét és méltóságát megőrizni és megvédeni azon insultáltatások ellen, tűiknek — sajnos — mai napság oly gyakran vannak kitéve. Valóban nagy szolgálatot tenne ezzel a közszolgálatnak, a közügynek a miniszter ur ő nagyméltósága, kinek nevével egybe van forrva igazságügyünk modern reformálása, mert szivén-lelkén íekszik a magyar igazságügy sorsa ! Június Brutus. II. A ->J o g« f. évi 10. számában »Justus« azon kérdést veti fel, hogy meg lesz-e az által sértve a birói vagy ügyészi hivatal viselhetésére szükséges qualificationális kellék, a feddhetetlen jellem, ha egy bírósági vagy ügyészségi tag párbaj miatt elitéltetik ? Hogy az ilyen hivatalnok fegyelmi eljárás alá is veendő-e ? Végre vájjon párbaj miatt jogerejüleg elitélt egyén kinevezhető-e bíróvá .J Igénytelen nézetem e kérdésben a következő : Ha valamely bírósági vagy ügyészségi tag párbaj vétsége miatt jogerejüleg is el lett Ítélve, ez által a birói vagy ügyészi hivatal viselhetésére szükséges qualificationális kellék, a fed dhetetlen jellem nincs megsértve. Nincs pedig megsértve azért, mert a párbajnak, mint privilégizált delictumnak büntetése államfogház, custodia honesta, mely nem diffamal. Hogy ugy magában véve az államfogház, mint büntetés, nem diffamáló, az kitűnik a btvk. 35. §-ából; hogy a párbaj vétsége vagy bűntette mint delictum nem diffamál, azt mutatja nemcsak a társadalmi közfelfogás, hanem mutatják a felsőbíróságoknak oly kijelentései, »hogy a társadalom kényszere alatt állva . . .« stb. stb. továbbá, hogy ezen delictum miatti elitélés nem diffamál, az kitűnik magából a codexből, mert sem a XIX. fejezetben, sem máshol nincs szó, hogy hivatalvesztés, vagy a politikai jogoktól való felfüggesztés, mint mellékbüntetés szabandó ki. Vagyis sehol sincs nyoma a római jogi »capitis diminutio minima v. media-nak« azaz a polgári jogok csorbulásának, a feddhetetlen jellemnek ez általi megsértésének. Dacára ezen az első kérdésre adott válaszunknak, mégis igenlőleg kell válaszolnunk a második kérdésre, azaz hogy a fegyelmi eljárás az ilyen hivatalnok ellen meginditandó. Mert nem engedhető meg, hogyatörvény őreiül kirendelt közegek (a bíró, az ügyész) maguk szegjék meg a törvényt. Minő anomáliára vezetne »Justus« urnák azon fel fogása, hogy fegyelmi eljárásnak itt nincs helye, arra csak egy példát akarok felhozni. X. alügyész, ki hivatalos minőségében maga is üldözi a párbajt, »mint a vad germán szokásoknak egyik elfajult maradványát«, ma megverekszik, mondjuk holnap el lesz Ítélve 5 napi államfogházra, a példa kedvéért mondjuk büntetését azonnal leüli és nyolcadik napon visszajőve, »mint a vádhatóság igen tisztelt képviselője« üldözi a párbajt, sella curuliséből, A harmadik kérdésről külön cikkben bővebben. Bak Frigyes, Budapest. Sérelmek.* Vásári bíráskodás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe.) A polg. törvk. rdtrs 481. §-a felállította a vásári bíróságot, mely a 482. §. szerint »az országos és heti vásárok ideje alatt itél.« A 489- §. szerint a vásári bíróságnak jogában áll alperest ünnep- és vasárnapokon is idéztetni. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. E törvényszakaszok rendelkezései közt némi hiányosság észlelhető; ugyanis a 482. §. szerint a vásári bíróság az országos és heti vásárok ideje alatt itél, vagyis a 481—494. §-ok szerinti eljárása meghatározott időtartamra van szorítva ; ezen időtartam alatt eljárnia azonban hivatali kötelessége; de másrészt a 489. §. szerint csak joga van a bíróságnak unnepés vasárnapokon, eljárni; ekkor tehát az eljárás az ő szabad tetszésére bizatik. . Már most akárhány helyén az országnak még a heti vásárok is vasárnapon tartatnak, ismét akárhány helyen az országos vásárok ideje naptárilag meghatározott napra lévén téve, azok megtartatnak még akkor is, ha e vásárnapok ünnep- vagy vasárnapra esnek; a vásáros közönségnek meg joga van a 482. §. szerinti eljárást követelni s a bíróságnak kötelessége eljárni : úgyde a bíróság tagjai tekintet nélkül erre s tekintet nélkül a bírói ügyv. szab. 245. §-ára, még országos vásárok, tehát nagyobb forgalom s igy több vitás, peres kérdés felmerülhetősége idején is vasárna;üasan veszik a dolgot, már délelőtt is korán felszedik a sátorfájukat s elszélednek a szélrózsa minden irányában, délután meg egyáltalán felé sem néznek a hivatalos helyiségeknek. Kérdjük: van-e haszna ily esetekben a törvénynek? a jogegyenlőség, az igazságszolgáltatás érdekét nem lehetne-e előmozdítani, megvédeni azon, különben ritkább esetekben is, midőn orazágos vásárok ünnep- vagy vasárnapra esnek. N. h. Vegyesek. A decentralizáció. A királyi táblák decentralizációjának végrehajtása dolgában az igazságügyminiszter f. hó 11-én rendeletet bocsátott ki, melynek fontosabb intézkedései a következők : A budapesti és marosvásárhelyi ítélőtáblák ama tanácselnökei és birái, kik más kir. ítélőtáblákhoz neveztettek ki, ez évi április 18-tól május 3-ig szabadságoltatnak. A jelenlegi kir. itélő táblának más táblákhoz kinevezett előadó birái április 8-án teszik meg utolsó bejelentéseiket A jelenleg fennálló két itélő tábla elnökei április első felében, új, ideiglenes tanácsukat alakítanak, melyek április hó 18-ától május hó 4-ig működnek, ugyanakkor a fegyelmi bíróság és az alapítványi bizottságok is a szükséghez képest kiegészíttetnek. A telekkönyvi és vizsgálóbiróságok működése április 1-én megszűnik, a fegyelmi bíróságok pedig május 4-ig működnek, de április 17 én túl nyilvános tárgyalást nem tarthatnak. Az eddigi két tábla működése május 4-én megszűnik és az újonnan szervezett összes táblák május 5-én tartják első alakuló gyűlésüket. A m. kir. Curia ez évi május hó 5-ig hozott határozatait és rendeleteit az ügyiratokkal együtt a mondott nap után is, tekintet nélkül a szervezett új itélő táblák illetőségére, a budapesti vagy a marosvásárhelyi itélő táblához küldi le a szerint, a mint a jelenleg fennálló itélő táblák egyike \ agy másika terjesztette fel hozzá az ügyet. Eme curiai határozatokat és rendeleteket rendszerint maga a budapesti, illetőleg a marosvásárhelyi itélő tábla, tekintet nélkül az új itélő táblák illetékességére, el is intézi sürgősen akkép, hogy az ügyiratokat saját előiratainak visszatartása mellett, az ügyben eljárt elsőbirósághoz leküldi, vagy a mennyiben a rendelet csak az ügyiratoknak maga a fölterjesztő itélő tábla által eszközölhető kiegészítését hagyta meg, az ügyet kiegészítve újból felterjeszti a kir. Curiához. De ha a kir. Curia leküldött határozatával feloldotta, vagy megsemmisítette a felterjesztő itélő tábla határozatát és további eljárást rendelt, vagy rendelvényileg az iratoknak maga a felterjesztő itélő tábla által nem eszközölhető kiegészítését hagyta meg és az ügy egy más itétő tábla illetőségi körébe tartozik : ez esetben a budapesti, illetőleg a maros-vásárhelyi kir. itélő tábla az ügyet a saját előirataival együtt további eljárás és intézkedés végett az illetékes kir. itélő táblához teszi át. Az elsőfokú bíróságok, a mennyiben ez évi május hó 5-ike után más (nem a budapesti, illetőleg nem a maros-vásárhelyi) kir. itélő tábla területéhez fognak tartozni, ez évi március hó 3 1-én túl csak azokat a nem sürgős ügyeket terjesztik fel, még pedig ez évi április hó első napjaiban a jelenlegi két itélő tábla valamelyikéhez, a melyeknek fölterjesztését március hó 31-ig már elrendelték. A sürgős ügyek azonban feltétlenül fölterjesztendők. A többi ügyeket amaz elsőfokú bíróságok ez évi április hó 1-től fogva maguknál visszatartják ez évi május nó 4-ig és csak akkor terjesztik fel az illetékessé vált kir. itélő táblához. Ellenben azok az elsőfokú bíróságok, melyek jövőre is a budapesti vagv a maros-vásárhelyi itélő tábla területéhez fognak tartozni, megszakítás nélkül teszik fölterjesztéseiket. A budapesti és a maros-vásárhelyi kir. itélő táblák az 1887 : XXX. t.-c. értelmében ez évi július hó 5-től kezdve nyolc heti törvényszünetet tartanak. A többi kir. itélő táblák tanácselnökei és birái az 1. §. szerint élvezett két heti szabadságidőn felül még hat heti szabadságot vehetnek igénybe és eme szünidőt köztük az illető itélő táblai elnök osztja be, ugy, hogy az ügymenet nagyobb fennakadást ne szenvedjen. A törvényszünetet nem tartó kir. itélő táblák elnökeinek a törvényes nyolc heti szünidő igénybevétele iránt előterjesztett bejelentéseit az igazságügyminister intézi el. A jogászegylet folyó hó 7-én tartolt teljes ülésén a k ö zigazgatási reform egyik nehéz kérdése, az alkotandó közigazgatási bíróságok hatásköre felől tartott szakszerű és érdekes előadást dr. Kmety Károly egyetemi magántanár, kinek nevét, irodalmi működéséről jól ismerik szakköreink. Az ülésen Mano jlovits curiai biró elnökölt. A felolvasásból, melyet az ülés zajos tetszéssel fogadott, kiemeljük a következőket : A közig, bíróságok hatáskörét dr. Kmety Károly a felsoroló rendszer ° értelmében kívánja szabályozni, vagyis törvényben meghatározni azon közhatósági tényeket, melyek ellen közigazgatási pernek lenne helye. Előnyt érdemel az általános elvi meghatározás fölött, mely mellett a birót folytonosan nehéz stúdiumra kényszerítjük hatásköre iránt. Szükséges azonban, hogy a felsorolásnál bizonyos elvi szempontokat állapítson meg a törvény. Ilyenek volnának, ho-y u^y az állami, mint az Önkormányzati hatóság actusai, a' mennyiben alanyi jogot sértenek, egyaránt megtámadhatók legyenek a közig, bíróságnál, hogy a közig, bíróság ellenőrzése ne terjedjen ki a közigazgatásnak jog által meg nem kötött diseretionarius intézkedéseire, hogy elvül szolgáljon, miszerint már az elsőfokú hatóság