A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 9. szám - A külföldi szövetkezetek mint biztositási vállalatok a belföldön fiókintézet vagy ügynökség által saját cégük alatt folytathatják-e üzletüket és illetőleg cégüket bejegyeztethetik-e?

Tizedik évfolyam. 9. szám. Budapesi, 1891. március 1. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 8. */.. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél 3 » egész • fi » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A külföldi szövetkezetek mint biztositási vállalatok a belföldön tiókintézet vagy ügynökség által saját cégük alatt folytathalják-e üzletüket és illetőleg cégüket bejegyeztethetik-e? Irta: Dr. Plósz Sándor, egyet, tanár Budapesten. — A magánvád intézménye a magyar büntelölörvényben. Irta: Csebi Pogány Virgil, kir. aljárásbiró Budapesten. — Felsőbíróságaink két ellentétes elvi álláspontja. Irta : S a í r y József, kir. aljárásbiró Muraszombaton. - A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. Irta : Dr. Bonts Gyula, ügyvéd Aradon. Nyílt kérdések és feleletek. (Van-e joga a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróságnak a mezei kártérítési ügyekben pénzbírságot is ítélni ? Irta : P ó 1 á n y i Aladár, tszéki aljegyző Beregszászon.) Sérelem. (A budapesti kir. itélötába és az ügyvédi létminimum. Irta! T r i b o n i a n u s.) — Irodalom i Psychopathia sexualis. A nemi élet kicsapongásai. Dr. Krafft-Ebin g-tül. — A büntetőjog Dr. H o r o v i t z Simon-tói.) Vegyesek. — Cwriai és táblai értesítések. — Hirdetések. MkLlÉKLKT: Jogesetek tára. Felsöbirósági hataiozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. -— Pályázatok.) — A bírói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslat. A külföldi szövetkezetek mint biztositási vállalatok a belföldön fiókintézet vagy ügynökség által saját cégük alatt folytató hatják-e üzletüket és illetőleg cégüket bejegyeztethetik-e ? Irta : Dr. PLÓSZ SÁNDOR, egyet, tanár Budapesten. A »The Mutual« new-yorki kölcsönös biztosító szövetkezet életbiztosító üzletét a magyar korona területén saját cége alatt Budapesten székelő képviselősége által gyakorolni óhajtván, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél cégének bejegyeztetését kérte. A budapesti ker. és váltótörvényszék a kérelemnek helyt adott. E határozat a cégbiztos előterjesztése, illetőleg fel folyamodása folytán a budapesti kir. itélő tábla által felülvizsgáltatván, folyamodó társaság cégbejegyzési kérelme az elsőbirósági végzés megváltoztatásával teljesíthetőnek nem találtatott. A kir. tábla által bővebben kifejtett indokok lényege : »hogy ha egy külföldi szövetkezet itteni, a cégbejegyzéstől feltételezett működését megkezdeni kívánja, a ker. törv. 210., 211. és 212. §-aiban körülirt követelményeken kívül nemcsak a külföldi szövetkezet tagjainak, hanem miután a fióktelepen is szövetkezeti viszony kell, hogy fennálljon, a magyarországi szövetkezeti tagok névjegyzékét is bemutatni tartozik, mit a kérvényező vezérképviselőség nem teljesítvén, a cégbejegyzés megengedhető nem volt.« A folyamodó biztositási társaság felfolyamodása folytán a m. kir. Curia 1890. évi 1,569. v. sz. a. hozott végzésével kimondotta, hogy »a másodbiróság végzése helybenhagyatik.« »A kérdés érdemét illetöleg« — így szól a kir. Curia indokolása — »helyesen tagadta meg a másodbiróság a felfolyamodó által kérelmezett cégbejegyzést, mert a ker. törv. a biztositási ügyleteket külön szabályozván, a 7-ik cím 453 — 460. §-okban általánosságban meghatározza, a belföldi biztositási vállalatok mily feltételek mellett foglalkozhatnak biztositási ügyletekkel, a külföldi biztositási vállalatokról pedig a 461. és 462. §-ok rendelkeznek. A 461. §. a külföldi biztosítási vállalatoknak is megengedi ugyan, hogy működésüket a magyar korona területére kiterjeszthetik, de csak a mennyiben mint részvénytársaságok a 210. és 211. §-ok rendelkezésének megfelelnek, oly biztositási vállalatokról azonban, a melyek mint szövetkezetek foglalkoznak biztositási ügyletekkel, az id. 461. §-baa intézkedés nem létezik, a miből okszerűen következik, hogy a külföldi szövetkezetek, mint biztositási vállalatok, ebbeli működésüket a belföldön nem fol) tathatják. Minthogy pedig a »The Mutual« new-yorki életbiztosítótársaság alapszabályai szerint oly biztositási vállalat, mely nem mint részvénytársaság, hanem mint szövetkezet (kölcsönös biztosítótársaság) foglalkozik biztositási ügyletekkel, cégbejegyzési kérelmének az előadottak alapján hely adható nem volt. Lapunk mai szám A kt. 461. §-ának imént taglalt rendelkezése mellett ugyancsak a kt. 230. §. ama rendelkezésének, melyre a jelen cégbejegyzési kérvény is alapítva van, mely szerint a 210 — 2l7. g-ainak a külföldi részvénytársaságokra vonatkozó határozatai a külföldi szövetkezetekre is megfelelő alkalmazást nyernek, nyilvánvalóan csak az az értelme van, hogy eme rendelkezés csak azokra a külföldi szövetkezetekre vonatkozik, melyek mint biztositási vállalatok, biztositási ügyletekkel nem foglalkoznak.« A kir. Curia itt kifejtett nézete egyedül csak a ker. törv. 461. § ának verbális interpretatióján és e mellett egy a törvény hallgatásából levont a contrario következtetésen alapszik. Vegyük tehát szemügyre e szakaszt, mely következőleg hangzik ; »A külföldi biztosító vállalatok, a mennyiben mint részvénytársaságok a 2l0. és 211. §-o k rendeleteinek megfelelnek, működésüket a magyar korona területére i csak az esetben terjeszthetik ki, ha belföldi működésükre nézve magukat jelen cím határozatainak alávetik, a mi iránt a cégbejegyzés kieszközlésekor nyilatkozni tartoznak.« A kir. Curia a szakaszban közbeszúrt, itt aláhúzott mondat elé, oda teszi ezt a két szót: »de csak« a mennnyiben stb. Azt azonban, hogy e két szót oda szabad tenni, egy szóval sem indokolja. Pedig ez épen a kérdés. A közbeszúrt mondatuak ugyanis a Curia által felállított értelmen kivül még egy másik értelme is lehet, t. i. az, hogy a külföldi biztositási vállalatoknak, a mennyiben azok mint részvénytársaságok szerepelnek, a 461. §-ban minden biztositási vállalatra nézve előirt feltételen kivül még a 210. és 211. §-ok rendeleteinek is meg kell felelniök. Ez az értelem a legrosszabb esetben is ép oly jól összeegyeztethető a törvény szavaival, mint a Curia értelmezése. Az én véleményem szerint azonban sokkal jobban összeegyeztethető. Súlyt fektetek először is a »mint« szóra. Ez a »mint« szó egyenesen arra utal, hogy a vállalat más is lehet mint részvénytársaság. Azt mondja, hogy a vállalatnak mint részvénytársaságnak, meg kell felelni a törvény 210. és 211. § ainak, mint más vállalatnak ellenben nem. Íme, milyen jól illik ide a >mint« szó. Es milyen jól elmaradhatna az a Curia értelmezése mellett a törvényből, a mely a közbeszúrt mondatnak más elhelyezésével inkább ezt a szöveget kivánja meg : »a mennyiben részvénytársaságok és a 210. és 211. §-ok rendeleteinek megfelelnek«. Megerősödünk a »mint« eme értelmezésében, ha egy pillanatig eltekintünk attól, hogy a törvény rendszerében a szövetkezetek is helyet találtak, vagy ha felteszszük, hogy a törvény 461. §-a a részvénytársaságok mellett a szövetkezeteket is felemlítette volna, a következőleg: »a mennyiben mint részvénytársaságok vagy mint szövetkezetek a 210. és 211. §-ok rendeleteinek megfelelnek«. Vájjon mit jelentene ebben az esetben a »mint« szó ? Kizárná-e az egyéb vállalatokat, nevezetesen az egyesek és közkereseti vagy betéti társaságok vállalatait ? Kétségkívül nem, mert, és másodszor erre fektetem a súlyt, a törvény a 2l0. és 211. §-aira hivatkozik. Ez a részletezés csak akkor van jól helyén, ha felteszszük, hogy a törvény a külföldi biztositási vállalatoknak mint részvénytársaságoknak egy különös kellékét akarta kiemelni, nehogy a külföldi részvénytársaságok működhetésének feltételeire nézve kétség maradjon fenn. Az ilyenféle óvatosság a törvényben épen nem szokatlan, pl. a 131. §-ban, a 179. §. első pontjában stb. Azt lehetne ugyan az itt védett verbális interpretatio ellen felhozni, hogy a törvény szövege ezen értelmezés mellett mindenesetre hiányos, már pedig a törvénynek nem szabad ok nélkül hibát imputálni. Azonban e hiba, mely a mint az alábbiakból ki fog tűnni, mindenesetre sokkal csekélyebb, mint az, a melyet a törvénynek akkor kellene imputálnunk, ha annak szövegével, a külföldi szövetkezeteket és egyéb vállalatokat kizártaknak tekintenők, valóban nem forog fenn. Legfeljebb a praecisitásnak egy kis, törvényeinkben épen nem ritka hiányát lehet felvenni, a mely szemrehányástól ezt a mindenesetre nem mintaszerű szövegezést semmiképen sem kímélhetjük meg; hisz a Curia is kénytelen volt ahhoz két szót hozzátenni, hogy azt saját értelmezésének megfelelően világossá tegye. A törvény 230. §-a ugyanis kimondván, I hogy a 210—217. §-okuak a külföldi részvénytársaságokra vonata 13 oldalra terjed.