A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 8. szám - Mily jog illeti a hitelezőt az adósra örökség utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett ingatlan tekintetében? 2. [r.] - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére? 3. [r.]

58 A JOG. is végtelenül káros, hogy az igazságszolgáltatás állami factoraitól maga az állam vonja meg a további kiképzés lehetőségét. Az állam — nem mint az egyes, ki bevételei szerint rendezi be kiadásait — megszabja szükségletét és ait rajtunk felhajtja; tessék valahára az államnak saját tekintélye és a birói és ügyészi kar belső értékének emelése érdekében is, de különösen a tisztességes megélhetés érdekében, a birák fizetését emelni, hiszen a jogszolgáltatás nálunk bevételi többlettel jár, de ha nem járna is, a mint más államok reáfizetnek a jogszolgáltatásra, csakhogy az jó legyen és hogy a birák tisztességesen megélhessenek, mi is megtehetjük ezt, ha a művelt államok sorában kívánunk helyet. Mily jog illeti a hitelezőt az adósra örökség utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett ingatlan tekintetében? írta : MIHÁJLOVICS MIKLÓS, ügyvéd Zomborban. A »Jog« folyó évi 5-ik számában dr. Roz ügyvéd ur a Guriának azon határozatát, mely szerint a »tkv. rend. 74. §-a értelmében szerzett feltételes zálogjog azon esetben, ha az annak tárgyául szolgáló ingatlan az adós örököstől különböző személyre iratik át, hatályát veszti«, bírálat alá vévén, azt aggodalmasnak találja és azt állítja, hogy az a törvénynek oly magyarázatát tartalmazza, mely a törvénynyel és a törvényhozó intentiójával ellenkezik és annak derogatiójára vezet; hogy továbbá a curiai határozat mellett a hitelezőt a végrehajtási törvény 138. §-a alapján megillető jog illusoriussá válik, a mennyiben a zálogjognak érvényesítését az adós örökös tetszésétől teszi függővé, a ki azt kénye-kedve szerint kijátszhatja. Minthogy én is, ugy mint a tisztelt ügyvéd ur, a kérdést fontosnak és arra érdemesnek tartom, hogy a jogászközönség vele behatóan foglalkozzék, ennélfogva nem tartottam feleslegesnek a kérdésre vonatkozó nézetemet a következőkben kifejteni. Nézetem szerint a curiai határozat sem a törvénynyel, sem a törvényhozó intentiójával nem ellenkezik. Állításom igazolásául hivatkozom az osztr. polgári törvénykönyv 822. §-ának és a tkvi rend. 74. §-ának — mely amannak kifolyása — következő szavaira: »hatályba lép.« A mely jog hatályba nem lép, az nem is érvényesíthető, tehát semmi. A 74. §. ezen szavai: »hatályba lép«, nézetem szerint annyit jelentenek, hogy a tkvi bejegyzés csak akkor válik bekeblezéssé, illetőleg előjegyzéssé, ha a feltétel bekövetkezik, vagyis, ha a bejegyzés tárgyául szolgáló ingatlan az adós örökösre iratik át. Ezen feltétel halasztó feltétel ugyan, de nem olyan halasztó feltétel, melynek bekövetkezése bizonyos és csak a bekövetkezésnek időpontja uem bizonyos ; dies certus an, incertus quando. Ily feltétel alatt szerzett jognak nem hatályossága, hanem csak érvényesithetésének időpontja bizonytalan s igy ily jogról lehet azt mondani, hogy szerzett jog. Ámde a 7-1. §. szerinti jogszerzés oly eseménytől függ, melynek nemcsak érvényesítési időpontja, hanem az is bizonytalan, hogy az esemény be fog-e következni s igy a bejegyzésnek tárgyát nem szerzett, hanem csak szerezhető jog képezi, ugy hogy a bejegyzés, ha az ingatlan nem az adós örökösre, hanem más személyre iratik át, ugy tekintetik, mintha meg nem történt volna. A 74. §. nem tesz különbséget a közt, vájjon a bejegyzés tárgyát képező ingatlannak az adós örökösre való átíratása ennek az örökségrőli lemondása miatt, vagy más okból maradt el. Ebből következik, hogy a tisztelt biráló urnák aggodalma, miszerint az adós örökös a hitelező jogait kijátszhatja, alapos ugyan, de az csak a törvénynek, t. i. a 74. §-nak, nem pedig a curiai határozatnak tulajdonítandó, noha ez utóbbinak szövegezését nem helyeselhetem, mert abban a 74. § beli bejegyzés »szerzett zálogjognak* mondatik, mely hatályát veszti, »ha a feltétel be nem áll«, holott az, a mi hatályba nem lépett, hatályát sem vesztheti el. Hogy az örökös, ki ellen a bejegyzés rendeltetett el, örökségi jogáról lemondhat és ez által a hitelező jogait kijátszhatja, ez következik azon praemissából, hogy a bejegyzés addig, míg hatályba nem lép, sem bekeblezésnek, sem előjegyzésnek nem tekinthető s igy az örökös szabad rendelkezési jogában korlátozva nincs. Ezen állitásom támogatást nyer az osztrák judicatura által, mely Stubenrauch Commentárjának II. köt., 813 lapon ki- I fejezett nézettel megegyezik. Ha ezen nézet a monarchiának azon j részében helyesnek találtatik, melynek törvénye szerint a hagyaték birtokba vétele végett örökösi nyilatkozat szükséges, mennyivel inkább áll ez hazánkban, melynek törvénye szerint a hagyaték tárgyalása az adós örökös nélkül is, más érdekeltek kérelmére megindítható. De eltekintve az örökösnek lemondási jogától, van annak számtalan módja a bejegyzett hitelező jogainak kijátszására. Tegyük fel például: az örökös kérelmezi a hagyaték tárgyalását, tehát késznek nyilatkozik a bejegyzéssel terhelt ingatlant elfoglalni, — a mint ezt a 74. §. is ezen szóval: »örökösi nyilatkozat« j követeli, a mit azonban biróságaiuk figyelembe nem vesznek — de összejátszik egy gyöngébb, vagy semmi joggal nem biró örökös i társával és ez által beperelteti magát: a perben azonban vagy épen nem, vagy nem ugy védekezik, mint védekeznék akkor, ha í az ingatlan bejegyzéssel terhelve nem volna; ily védekezés folytán elmarasztaltatik stb. Vaijon mit tehet ily esetben a hitelező. a perbe nem avatkozhatik, sem adósának hiányos védekezését meg nem támadhatja s a bejegyzés hatályba nem lep, mert a /4. azt is kívánja a hatályba lépéshez, hogy a bejegyzés a hagyaték tárgyalásakor előforduló igényeknek ne praejudikáljon. A hitelező kijátszásának sok más módja is vau, ugy hogy a törvényhozó legnehezebb feladatát képezi: oly törvényt alkotni, mely a hitelezőt minden tekintetben biztosithatná. Büntetőtörvényünk tartalmaz ugyan, de nem a kijátszást megakadályozó, hanem csak megtorló intézkedéseket. Az öröklésre vonatkozó és a képviselőház jogügyi bizottsága által átdolgozott törvényjavaslat 438. §-a szinten intézkedik, de csak a lemondási esetről akként, hogy az örökségről lemondó örökös adósságai — tehát a be nem jegyzettek is azt terhelik, a kire a lemondó örökösnek része száll; de hogy ez mind nem elegendő, az magától értetődik, mert a lemondás igen könnyen mellőzhető és más kijátszási móddal helyettesíthető, [Téldául egy eladási álszerződéssel; sőt a szerződés, miután a törvényjavaslat csak lemondás eseteiről intézkedik, lehet valódi is, a mi a törvényjavaslatnak 433. §-ából is kitetszik, mert e szakasz szövege szerint a bejegyzés hatálybalépésének feltételéül csak azon esemény szolgál, ha az ingatlan az adós örökös^ nevére iratik át, tekintet nélkül arra, hogy az átirás elidegenítés, vagy más ok miatt maradt el. Ebből kitetszik, hogy a végr. törv. 138. §-ának a tisztelt biráló ur által idézett commentárja, mely szerint »örökségről lemondó örökösnek adósságai azt terhelik, a kire annak öröksége száll« csak egyéni nézet, mely a jelenleg érvényben lévő törvényből ki nem magyarázható, mert ha a törvényhozó ezen nézetet a 74. §-al megegyezőnek tekintené, nem venne fel a törvényjavas latban annak megfelelő intézkedést. Hogy a hitelezőt a végr. törv. 138. §-a értelmében megillető jog sok esetben illusoriussá válhatik, azt megengedem, de ezt is nem a curiai határozatnak, hanem a 74. §-nak tulajdonítom. I Igyanis ezen szakasz a hitelezőt arra jogosítja fel, hogy a feltételes bejegyzéssel terhelt ingatlannak az adós örökös nevére leendő átírása végett szükséges lépéseket megtehessen. Ezen lépéseknek elseje volna: a hagyaték tárgyalásának megindítását kérelmezni, a mennyiben azt már az örökös nem kérte volna; de nem jogosítja fel őt arra, hogy azon esetben, ha a hagyaték tárgyalása folyama alatt a netán perre utasított örökösi aspiráns által az adós örökös perbe idéztetnék, ennek jogait képviselje, védje és érvényesítse, mert ez világos sértése volna azon jogelvnek, mely szerint a képviseleti jogot — a csőd, a gyámság és gondnokság eseteit kivéve — csak az gyakorolhatja, a kire azt a jogosult átruházta; ha pedig a hitelező az adós örökös jogait a perben nem érvényesítheti, megtörténhetik az, a mit a fentebb példaképen felhozott esetre nézve elmondottam. A 74. §-nak eltörlése mellett nem egy nézet merülc fel, melyet én is elfogadni kész vagyok és csakugyan méltán kérdezheti valaki: mi célja volt azon szakasznak, melynek intézkedése sok, sőt mondhatni, legtöbb esetben illusoriussá válhat ? Nézetem szerint egyik célja volt az, hogy a hitelező zálogjogot cventualiter szerezhessen és ez az, a mi illusoriussá válhat; másik célja pedig az volt, hogy a hitelező az adós örökösnek többi netáni hitelezői ellenében rangsorozati elsőbbséget szerezhessen, a mi illusoriussá nem válhat. A mely hitelező ezzel nem éri be, az kérjen adósa ellen csődöt, a mennyiben erre a törvényes kellékek megvannak és vonja el ez által adósától a szabad rendelkezési jogot, de a curia határozatát ne tekintse a törvénynyel és a törvényhozó intenciójával ellenkezőnek. Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére ? Irta : dr. ZÁGONI MÓZES, ügyvéd Kolozsvárott. Gaál Gyula kir. aljárásbiró ur a »}og« f. é. 4- számában a kérdést felvetve, miután ennek mikép alkalmazásakép két ellentétes felsőbirósági határozatot hoz fel s a tisztelt aljárásbiró ur — mint látszik — csak x méltányossági szempontból« ragaszkodik a marosvásárhelyi kir. itélő táblának korábban már máskép intézkedett azon ujabbi határozatához, miszerint önkéntes árverési kérés esetén, tekintet nélkül az ingatlan kikiáltási árára, csakis az árverst kérő tulajdonostárs hányadára rendelhető el az árverés: cikkíró ur felhívása folytán bátor vagyok magam is, uem a »méltányossági szempontbók, hanem a törvény szempontjából nyilvánítani véleményemet. Hogy a tekintetes kir. itélő tábla, mint a végrehajtási ügyekben utolsó fokú bíróság, a kérdésben két ellentétes határozatot hozott, elhiszem, s azt is hiszem, hogy az elvi kérdésekben ily controvers határozatok az új kir. itélő táblák felállítását szabályzó 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a alapján alig fordulnak maid elő; de azt alig hiszem, hogy az ily elvi kérdések puszta méltányossági szempontból volnának elbírálhatók. A törvényhozó, midőn a kotelező szabályokat §§-ba foglalja, a magasabb állami és közpolgari tekintetek mellett bizonyosan meghányja-veti a méltányossági szempontokat is s a mily szempontokat a kérdésnél túl-