A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 5. szám - A kis gyermek gondozásáról - Az új hagyatéki eljárás. 4. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1890. február 2-án. Melléklet a »Jog« 5. számához Köztörvényi ügyekben. Vegyes házassáiri válóperekben, ha a peres felek legutoljára uz országon kivül laktak együtt, a birói illetékesség kérdésit a törv. rendtartás általános szabályai szerint kell elbirálni. A £j"círi kir. törvényszók : Miután Győr szabad kir. város kapitányi hivatala által kiállított B) alatt csatolt bizonyitványnyal azon körülmény, hogy folyamodó G. L.-né magyar honosságát elnyerte volna, igazolva nincs, ennélfogva hivatkozással 6,598/18^8. számú itteni végzésre, ezen kir. törvényszék magát a folyamatba tenni szándékolt válóperre illetéktelennek kimondja, a keresetet összes csatolmányaival együtt az 1868: LIY. t.-c. 54. §-a értelmében felperesi képviselőnek visszaadatni rendeli, annál inkább, mert az iratokból nem tűnik ki, hogy a házasfeleknek utolsó együttléte a kir. tvszék területén volt. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. kélő tábla az első bíróság neheztelt végzését megváltoztatja, a győri kir. törvényszéket a jelen házassági válóper elbírálására illetékesnek mondja ki s ennek folytán a nevezett bíróságot további törvényszerű eljárásra utasítja. Indokok: Igaz ugyan, hogy a vegyes házassági pereknek a protestáns fél irányában való ellátására az 1868. évi LXVIII.. t.-c. 36. g-a szerint ama kir. törvényszék van hivatva, a melynek területén a házasfeleknek állandó s utolsó együttlakásuk volt és a periratokból kitűnik az is, hogy a felek a győri kir. törvényszék területén soha sem laktak együtt, tekintettel azonban arra, hogy a peres felek legutoljára az országon kivül Bécsben laktak együtt, a törvénynek fentemiitett rendelkezése a jelen esetben nem alkalmazható, hanem a birói illetőség kérdését a törv. rendtartás általános szabályai szerint kell elbirálni. Minthogy pedig a keresetlevélhez E) alatt mellékelt okirat szerint a felperes magyar honos és jelenleg Bruck-Ujfaluban lakik; minthogy továbbá a 382/1889. számú kérvény mellett B) alatt bemutatott okiratból kitűnik, miszerint az alperes 18^5. évi augusztus óta állandóul Győrött, tehát a kir. törvényszék területén lakik; minthogy végre a keresetlevélhez D) és H) alatt mellékelt okiratokkal igazolva van, hogy a házassági válóperben a róm. kath. vallású alperes bírósága már határozott : ugvanazért a neheztelt végzést megváltoztatni s a kir. törvényszéket, mint az alperes személyes bíróságát, a jelen vegyes házassági válópernek elbírálására illetékesnek kimondani kellett. A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélő táblának fentebbi keletű és számú végzése, melylyel jelen per elbírálására a győri kir. törvényszéket illetékesnek mondotta ki, az 1868: LIV. t.-c. 30. §-a alapján, indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1890. január 7-én, 9,500.) A végrehajtási törvény fel nem rnházza a telekkönyvi hatóságot azzal a jogosultsággal, hogy az árverési föltételek teljesítése fSlött^ hivatalból őrködjék és az esetben, ha vevő a vételárt be nem fizeti, hivatalból bármi intézkedést tehessen. A ni. kir. Curia (1889. december 30-án, 7,496.). A törvényhatóság ^tisztviselőinek tényeiért s az ezek által okozott károkért, a kir. kincstár felelősséggel s kártérítéssel nem tartozik. A budapesti kir. törvényszék: I. rendű alperes köteles 2,937 frt 22 és fél kr. tőkét, ennek 1886. évi dec. 30-ától, mint a kereset beadásától járó 6°/o kamatot, Ítéleti illetéket és 230 frt perköltséget megfizetni. II. rendű alperes irányában felperesek keresetükkel elutasittatnak és kötelesek neki a reá eső Ítéleti illetéket és 89 frt perköltséget megfizetni, a kereset többi részével felperesek mindkét rendű alperes irányában elutasittatnak. Indokok: H. rendű alperes irányában felperes keresetével egészén elutasítandó volt, mert eltekintve attól, hogy az 1871. Ivi VIII. t.-c. 19. és 75. §-a értelmében a kincstár csak sikkasztás által elkövetett károkért felelős és hogy ugyanazon törvény 74. §-a értelmében az állam felelőssége a jelen követelésre már elévült, a m. kir. kincstár a megye által még annak idejében választott birói tisztviselőkért az általuk a megválasztás alapján akkor 1861. évben gyakorolt birói hatalom alapján teljesitett cselekedetekért felelősséggel nem tartozott s így most sem tartozik. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. ítélő tábla az első biróság Ítéletét II. rendű alperesre, a kir. kincstárra vonatkozó részében helybenhagyja. Indokok: Helyben kellett hagyni az első bírósági Ítélet azon részét, mely szerint felperesek a kincstár irányában keresetükkel elutasittatnak s annak részére perköltséggel elmarasztaltattak, mert a per tárgyát képező letét felpereseknek E) alatti okmánya szerint 1861. évben, az azon időben beállott politikai változások következtében foganatosított törvényes intézkedések folytán a volt cs. kir. adóhivataltól a megye törvényhatósága által átvétetvén, a kincstárnak ezen letétért való felelőssége megszűnt s minthogy azon letét gróf M. V.-nak, a megye hatóságának törvényszéke által adatott ki, a mennyiben ebből felperesekre kár háramlott volna, ezért a kir. kincstár felelősségre vonható nem volna, mert a törvényhatóság tisztviselőinek tényeiért s az ezek által okozott károkért a kincstár felelősséggel s kártérítéssel nem tartozik ; ennélfogva felperesi keresetnek erre irányuló része minden alapot nélkülöz, stb. A in. kir. Curia : A kir. Curia a másodbiróság Ítéletét az abban felhozott okokból helybenhagyja. ("1890. január 8-án, 5,392. sz.) Rendes lakhelyül mindenkinek azon tartózkodási helye tekintendő, a melyet szabadon választván, életének és foglalkozásának állandó központját képezte; a hivatalnok lakhelyét tehát állandó alkalmaztatásának helye képezi. A m. kir. Curia (1889. október 24-én, 8,lő0/p. 1889. sz.): Azon illetőségi összeütközési ügyben, a mely néhai F. István hagyatéki ügyében a győri kir. törvényszék és a szenici kir. járásbíróság közt felmerült, a m. kir. Curia a hagyatéki bírósági teendők tekintetében a szenici kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Mert rendes lakhelyül mindenkinek azon tartózkodási helye tekintendő, a melyet szabadon választván, élefének és foglalkozásának állandó központját képezte és igy örökhagyóra nézve, a ki mint posta- és távirdatiszt, hivatalt viselt, állandó alkalmaztatásának helye, vagyis, miután Győrött, a posta- és távirdaigazgatóság jelentése szerint, cíakis szabadsággal tartózkodott s állandóan Szenicen volt alkalmazva, ez utóbbi hely volt rendes lakhelyül tekintendő; e helyhez képest pedig a hagyatéki bíróságot gyakorolni az 1868 : LIV. t.-c. 37. és 562. §-a, valamint az 1871: XXXI. t.-c. 15. §-a értelmében a szenici kir. járásbíróság van hivatva. A kereseti összegnek, a biztosítási költségek elkerülése végett, birói letétbe helyezése, magát a biztositást helyettesitvén: az a pernek jogerős eldöntéséig fel nem oldható még azon esetben sem, ha az ítélet felsőbiróságilag, póteljárás elrendelése mellett mogsemmisittetett vagy feloldatott. A dunaszerdahelyi járásbíróság: a kiutalványozás iránti kérvénynek helyt ad s az adóhivatalt a letett összeg kiadására utasítja. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi szeptember 25. 43,110. sz. a.) megváltoztatja a kir. járásbíróság határozatát, alperest kiutalványozási kérvényével elutasítja. Indokok: Alperes a kereseti összeget s járulékait azért helyezte letétbe, hogy az 1881 : LX. t.-c. 224. §-a alapján kérhető biztosítás költségeitől meneküljön, tehát ez a letétbe helyezés az 1881 : LX. t.-c. 231. §-ában érintett joghatálylyal bir, vagyis a foganatosított biztosítás útján nyert zálogjogot helyettesíti.