A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 52. szám - Telekkönyvi végzés végrehajtása - Ügyvédek bírságolása
A JOG. 207 történni. A csődtörvény 86. §-a szerint a biztosítási intézkedések jogérvényes eldöntéséig hatályban maradnak. A csődtörvény fenn megjelölt intézkedéseiből következik, hogy ha a csődnyitási végzést a felsőbb bíróság feloldotta, vagy megváltoztatta is. a felfüggesztett csödnyitási határozat mindaddig hatályban marad, mig jogérvényesen ki nem mondatik, hogy csödnyitásnak helye nincs. A csödnyitás hatálya tehát ily csődnyitási ügyekben is a csődnyitás napjával kezdődik. Ezen idő alatt a csődtörvény 8. §. szerint közadós ellen a csődtömeg irányában is hatályosan pert indítani nem lehetvén, az ezen idő alatt indított perekben a közadós részére történt kézbesítés a csődtörvény 6. §-a szerint a csődtömeg irányában hatálytalan. A csődbíróságnak az iratok között levő 6,253. sz. jelentése szerint H. Salamon ellen a csőd első izben 1885. nov. 12-én nyittatott meg és a végzés ezen napon is kifüggesztetett. A fent kifejtettek szerint tehát, tekintet nélkül arra, hogy ez a csődnyitási végzés a kir. ítélő tábla által feloldatott és a csőd ennek követ keztében jogérvényesen csak 1886. január 25-én nyittatott meg: a csödnyitás hatálya mégis 1885. nov. 12-én az első izben hozott csödnyitási végzés kifüggesztésének napjától kezdődik. Minthogy pedig a jelen per tárgyát képező 1,000 frt váltókövetelés tekintetében 1885. okt 29-én 12,833/1885. sz. a. hozott végzés az iratokhoz csatolt kézbesítési iv tanúsítása szerint H. Salamon közadósnak 1885. nov. 15-én és igy a csődnyitás hatályának kezdete után kézbesittetett: ez a sommás végzés a csődtömeg irányában jogérvényre nem emelkedett. Ennélfogva a felszámolás alkalmával kifogásolt ezen követelés tekintetében a csődtörvény 145. §. értelmében felperesnek kellett pert indítani. Ezek szerint nem helyesen járt el a kir. ítélő tábla, midőn a csődtörvény 145. §. első bekezdésének megfelelőleg felperes által indított per érdemében határozatot nem hozott. Minthogy pedig az osztályozás kérdése ezen kir. Curiánál csak a követeléssel együtt bírálható el: a kir. ítélő táblát utasítani kellett, hogy a kereseti követelés érdemében az osztályozásra és perköltségre is kiterjedő ítéletet hozzon. Bűnügyekben. R;i<ralrrinz.is vádja esetén a büntető bíró bírálja meg, vájjon az állitott tény olyan-e, hogy a sértett ellen a bűnvádi eljárás megindításának indokát képezné vagy ;i/t a közmegvetésuek tenné ki. (B. T. K. 258., 260. §§.) A sátoralja-újhelyi kir. törvényszék: Sz. György vádlo'tat. a B. T. K. 260. >-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a B. T. K. 260. §-a alapján, a B. T. K. 92. >' ának alkalmazása mellett, az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva, 15 nap alatt, az 1887. évi VIII. t.-cikkben megjelölt célra végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. s-a értelmében két napi fogházra átváltoztatandó husz forint pénzbüntetésre ítéli. Indokok: A vizsgálati iratokhoz L szám alatt csatolt panaszjegyzőkönyv igazolása szerint Sz. György vádlott, 1887. okt, 6-án a szerencsi kir. járásbíróság előtt L. István fogházőrt bevádolta, hogv ez az őrizetére bízott szerencsi járásbíróság! fogházban letartóztatva volt mostoha fiát — F. Józsefet — orvosilag me°- nem vizsgáltatta, bár arról, hogy a fiu beteg, tudomással birt. A nevezett fogházőr mulasztása okozta aztán, hogy F. Józsefen a betegség elhatalmasodván, a fogházbóli kiszabadulása után csakhamar elhalt. Sz. György panasza folytán L. István ellen a fegyelmi eljárás megindittatott, de bebizonyulván, hogy a Sz. György által támasztott vád teljesen alaptalan, a fegyelmi eljárás a vizsgálati napló I. szám alatt 3-/.-el jelzett ítélet igazolása szerint meg szüntettetett s az összes iratok — minthogy L István fogházőr — a jelen esetben hivatalból meginditandó bűnvádi eljáráshoz szükséges felhatalmazást, a kir. ügyészség részére, törvényes határidőben kiállította, a fenforogni látszó rágalmazás vétségének elbírálása céljából a kir. törvényszék mint büntető bírósághoz áttétetnek. A megtartott végtárgyalás folyamán Sz. György vádlott azt hozta fel védelmére, hogy ő nem azért ment a szerencsi járásbírósághoz, hogy a fogházőrt bepanaszolja, de hogy értesítést nyerjen, meg kell-e neki a mostoha fiára kirótt pénzbüntetést, ennek halála után is fizetni s ekkor szóba hozta a fogházőr mulasztását s szavait azután a járásbíróságnál panaszképpen vették fel. Ezen védekezése azonban a vizsgálati napló I. szám alatt csatolt teljes hitelt érdemlő panaszjegyzőkönyv tartalmával szemben figyelembe vehető már csak azért sem volt, mert maga is elismeri, hogy a panaszjegyzőkönyvet aláirta s igy az, hogy eredetileg mi célból ment a szerencsi járásbírósághoz, a vád tárgyát képező bűncselekmény elbírálására nézve teljesen közönyös. Az előadottak szerint be lévén igazolva, hogy vádlott a szerencsi kir. járásbíróság — tehát hatóság előtt — L. fogházőrt büntethető cselekmény elkövetésével vádolta, s hogy vádja alaptalan volt: Sz. György vádlottat, tekintetbe véve, hogy másrészről arra vonatkozólag miszerint vádját tudva hamisan emelte volna, bizonyíték nincs, a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek kellett kimondani. Tekintettel azonban vádlott büntetlen előéletére s részére a községi elöljáróság által kiállított jó erkölcsi bizonyítványra ; tekintettel továbbá arra, hogy mostoha fia hirtelen halála miatti elkeseredésében s a következmények meggondolása nélkül emelt panaszt a szerencsi kir. járásbíróság előtt; tekintettel végre arra, hogy a most felsorolt — nagy fontossággal bíró — enyhítő körülményekkel szemben, súlyosító egyáltalán nem jelentkezik: a büntetés kiszabásánál a B. T. K. 92. § a alkalmazandó volt. (1838dec. 17-én, 6,183. sz.) A budapesti kir. itélő tábla; Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1889. ápr. 24., 6,306. sz.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik; Sz. György vádlott a vád alól'felmentetik. Indokok: Sz. György vádlottnak panaszáról a szerencsi kir. járásbíróságnál 18ÍS8. évi október hó 6-án felvett jegyzőkönyv szerint L. István fogházőr ellen azon mulasztás hozatott fel vádképen, hogy a fogházban fogva tartott F. Józsefet — noha ennek betegségéről abból, hogy az élelmet el nem fogyasztotta, meggyőződött — orvosilag még sem kezeltette, illetőleg a nevezett letartóztatottnak beteg állapotáról nem tett jelentést. Tekintve, hogy a feljelentő nem állította, hogy F. Józsefen betegségére más jelenségek mutattak volna, mint csupán az, hogy egy-két napig nem evett; tekintve, hogy feljelentő azt sem állította, hogy a nevezett letartóztatott magát betegnek jelentette volna s hogy a fogházőr ennek ellenére sem intézkedett volna megfelelőleg; tekintve, hogy a nem evés, különösen a fogság első napjaiban, s még eddig büntetlen egyénnél, nem oly jelenség, a melyből nem orvosnak belátnia és következtetnie kellene, hogy az illető beteg : tekintve tehát, hogy a midőn Sz. György a most emiitett körülmények felhozása mellett, ezekből azon liövetkeztetést vonta le, hogy L. István fogházőr szolgálati kötelességét megszegte : az illetékes fegyelmi hatóságnak — a melyhez a feljelentés megítélése tartozott — már a feljelentés tartalmából be kellett látnia, hogy abban nem foglaltatik oly ténykörülmény, mely valódisága esetén, a fogházőr ellen bárminemű eljárásra alapul szolgálhatott; tekintve, hogy a B. T. K. 258. §-a attól teszi függővé a rágalmazás vétségének fenforgását, hogy a tettes más ellen oly »tényt« állitott, mely valódisága esetén az ellen, a kiről állíttatott, a bűnvádi eljárás meginditásánuk indokát képezi, vagy azt a közmegvetésnek teszi ki; tekintve, hogy ily ténybeli állítás a fogházőr ellen semmiféle kötelességszegést meg nem állapító s csakis a teljesen indifferens tényből helytelen következtetést származtató kérdéses feljelentésben nem tartalmaztatott: mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletét megváltoztatni és a vádlottat felmenteni kellett. (1890. március hó 7-én, 1889. évi 7,951. sz.) Jogos védelemben elkövetett fenyegetés $ jogos védelem esetén a kir. Curia az 1883: TI. t.-c. 7. S-a 1- pontja alapján az ügyet felülvizsgálja. A szt.-mártoni kir. járásbíróság: N. Sámuel és B. Béla a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek nyilváníttatnak, mégis a B. T. K. 275. §-ának alkalmazása mellett kölcsönös becsületsértés folytán a büntetés alól felmentetnek. B. Béla a K. B. T. K. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás és magánlaksértés vádja alól felmentetik. N. Sámuel a K. B. T. K. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban vétkesnek nyilvánittatik s büntetésül tíz napi elzárásra és 10 forint pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetére külön egy napi elzárásra Ítéltetik. N. Lászlóné szül. P. Hermin a B. T. K. 367. § ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében vétkesnek nyilvánittatik s büntetésül öt napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Beigazoltatott, hogy N. Sámuel és B. Béla egymást goromba, pimasz és hasonló kifejezésekkel illették, mi által