A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - A mozaiko-talmudikus örökösödési jog [könyvismertetés]

A JOG. •20:} tásai vétetnek is irányadóul, felperes á visszkereset alatt álló alperesek ellenében váltójogi keresetét az esetre is elveszítette, mert kifejeiett beleegyezés nélkül nem állott jogában önmagát olyan személynek megjelölni, ki által az elfogadó a fizetést teljesíteni kívánja, a váltónak a zentai takarékpénztárnál fizetés végetti bemutatása tehát az esetre sem szabályos és igy az óvás szabálytalan. A ni. kir. (uria (1890. októbe r 21. 1,551/v. 1890. sz.): Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik és elsőrendű alperes, mint a kereseti váltó elfogadója, másodrendű alperes, mint annak kibocsátója, s harmadrendű vádlott, mint annak forgatója, egyetemlegesen köteleztetnek, hogy felperes részére a Zentan 1886. március 1-én 905 frtról kiállított, A. alatt csatolt váltó alapján 905 frt tökét stb. fizessenek. Indokok: Alperesek azt, hogy A. alatt csatolt váltón látható kitörölt telepítés Budapesten, az első magyar iparbanknál) akkor, midőn elsőrendű alperes a váltót elfogadta, már a váltón volt, vagy hogy a váltót a v. t. 24. §-a értelmében ő telepitette az első magyar iparbanknál, végre azt, hogy ha a váltó utólag telepíttetett, ez elsőrendű alperes beleegyezésével történt, nem is állították, felperesnek a póttárgyalási jegyzőkönyvben foglalt azt az állítását, hogy a telepítés az első magyar iparbank által visszleszámitoláskor tétetett nyíltan, azt az állítását pedig, hogy a letelepítés jogtalanul, illetve önkényesen tétetett, nem tagadván, a ptr. 159. g-a értelmében beismerték. Ezek szerint igazolva lévén, hogy a váltó nem az elfogadás előtt az elsőrendű alperes által, hanem későbben az első magyar iparbank által önkényesen telepíttetett: felperesnek, a kivel a peres felek előadása szerint a váltószerződés eredetileg létrejött, joga volt a telepítést kitörölni és a törlés által a váltó eredeti tartalmát visszaállítani. Minélfogva a törölt telepítés ugy tekintendő, mintha nem is léteznék és a váltó erre való tekintet nélkül tartalmának egyéb részei alapján bírálandó el. Ezek szerint a váltó az intézvényezett lakhelyén, Zentáu, a zentai takarékpénztárnál volt fizetendő. Minthogy pedig alperesek nem is állították, hogy a váltónak az a lényeges kelléke (V. t. 9. §. 7. pont) megállapodás ellenére töltetett ki: a kereseti váltó helyesen lett Zentán a zentai takarékpénztárnál fizetés végett bemutatva. Minélfogva felperes a B. alatt csatolt óvással visszkereseti jogát fentartotta (V. t. 41. §.) elsőrendű alperes elfogadó ellen pedig a váltókereset fentartása végett a V. t. 43. §. értelmében óvás felvételére szükségtelen volt. Másod- és harmadrendű alpereseknek a visszkereseti jog elévülésére vonatkozó kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert a kereset az óvás felvételétől (1886. június 4.) számított 3 hónapon belül 1886. szeptember 2-ik napján a váltótörvény 85 §-a értelmében, tehát kellő időben beadatott. Ezek szerint alpereseket a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett. A váltóügyből folyó végrehajtás megszüntetése iránti perben a föeskii általi bizonyítás a törvénykezési rendtartás szabályai szerint alkalmazható. A tordai kir. törvényszék: Veres Sándor ügyvéd ;'iltal képviselt M. György felperesnek Lengyel Kristóf ügyvéd által képviselt T. Farkasné, szül. B. Polyxena alperes elleni végrehajtás megszüntetése iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes olyan körülményt, mely a 2,222/1888. sz. kielégítési végrehajtás alapjául szolgáló 698/1885. sz. sommás végzés meghozatala után merülvén fel, végrehajtatónak végrehajtási jogát egészben vagy részben megszüntette, a 3,046/1888. sz. keresetében felhozott ugyan, a mennyiben a sommás végzés és végrehajtás alapjául szolgáló váltó kifizetését állítja, de azt alperes tagadásával szemben semmivel sem bizonyította, mert az általa hivatolt s utóbb ugyancsak általa érdekeltnek állított S. Benedek nem hogy a kérdéses váltó kifizetését igazolná, hanem ellenkezőleg azt valósziuűsiti, hogy felperes azon váltóban irt összeggel adós maradott. Annál kevésbé tudta felperes bizonyítani azt, hogy az állítólagos kifizetés T. Farkasné részére vagy ennek megbízásából történt volna férje kezéhez. (1889. október 28. 2,239. sz. a ) Egyéb bizonyítékot felperes nem hozott fel, mert eltekintve, hogy a főeskü általi bizonyítást csak a tanúvallomás feletti észrevételeiben ajánlotta fel, elkésett voltán kivül figyelembe vehető azért sem volt, mert főeskü általi bizonyításnak csak a felek beleegyezésével van helye (váltó elj. 26. §.), A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítélete megváltoztatik, felperes keresetének hely adatik s a tordai kir. törvényszék, mint váltóbiróság által 1888. évi június 25-én B. Pólí részére M. György ellen 31 frt tőke és járulékai erejéig elrendelt s ugyanazon kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnak 1888. július 6-án 4,238, sz. a. végzésével foganatosíttatni rendelt kielégítési végrehajtás megszüntettetik stb. Indokok: Felperes a végrehajtás tárgyát képező összeg megfizetésére keresetében már a tanubizonyitékon felül a főeskü bizonyítékot is ajánlotta. A váltóeljárás 26. § ában kifejezett intézkedése szerint pedig csakis a váltóeljárás 3. §. 1. pontjában megjelölt fizetési és biztosítási kereset vagy viszkeresettel indított váltóperekben függ a főeskünek alkalmazása a felek beleegyezésétől, miért is a jelen keresettel a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben a főeskü általi bizonyítás az ellenfél beleegyezésétől független. Ennélfogva tekintve, hogy a fizetés tényére nézve a tanubizonyitás felperesnek nem sikerült, de ezenfelül már keresetében arra vonatkozólag a főesküt is ajánlotta, alperes azonban a főesküre nézve a tárgyalás rendén nem nyilatkozván, az általa sem el nem fogadtatott, sem vissza nem kináltatott: a miből kifolyólag felperesnek ide vonatkozó állítása az 1868: LIV. t.-c. 233. és 234. §-ai értelmében valónak tartandó, a végrehajtás tárgyát képező összeg törlesztése következtében az elrendelt kielégítési végrehajtás az 1881. évi LX. törvénycikk 30. §-a alapján megszűntnek nyilvánítandó stb. (1889. évi november hó 9 én 4,110. szám alatt.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik stb. (1890. szept. 10. 321. sz. a.) Bün-ügy ékben. Egy 12 éves leányon elkövetett megfertöztetés bűntettének esete, mely erőszakos nemi közösülésnek minősíthető nem volt, mert azon feltevés beigazoltnak látszik, hogy ezen közösülés sértettnek beleegyezésével történt. (Btk. 236. és 250. §§.) A sértett korának ismerete vádlott részéről súlyositónl el nem fogadható, ellenben súlyosító az, hogy a sértettnek több hétig tartó egészségzavart okozott. A nyitrai kir. törvényszék (1890. május 23-án 4,509./B. 1890. sz.) M. András (62 éves) vádlottat a btkv. 236. §-ba ütköző megfenőztetés bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv. 2 16. §. alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó három évi fegyházra, továbbá a btkv. 250. §. alapján négy évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre itéli, stb. Indokok: D. Ágnes és Sz. Mária sz-hrodistyi zsellérnők az erdőből, hol fáért voltak, visszajövet D. András szérűskertje mellett haladtak el s itt az út közelében a földön megpillantották M. András vádlottat, a mint az egy nőn fekszik. Nevezett asszonyok azon hiszemben, hogy M. András nejével közösül, megállottak, nem akarták őket zavarni. Midőn azonban M. András neje férje után kiáltozni kezdett, - M. András a kiáltozásra a nőről felugrott s eltávozott, — látták, hogy a nő nem az, mint kezdetben hitték, vádlottnak neje, hanem D. Mária egy 12 éves leány volt. A leány a tett helyén ülve maradt s kendőjét a szemére húzva, a hozzá siető asszonyoknak szégyenkezve mondotta, hogy vádlott a földre döntötte őt. Fenti tanuk ugy a vizsgálat során, mint a végtárgyalás alkalmával határozottan oda nyilatkoztak, hogy vádlottat egyik kezével a földre támaszkodva, a másik kezét maga alá rejtve D. Mária sértetten feküdni látták s hogy azon hosszabb idő alatt, mig ők e jelenetnek tanúi voltak, sértettet sem kiabálni nem hallották, sem a tett elkövetése után, ; midőn hozzája mentek, sirni nem látták. D. Mária sértett határozottan oda nyilatkozik, hogy M. András vádlott őt erőszakkal a földre döntötte, kezével száját befogta s szoknyáját felemelvén, férfi tagját szemérem részébe illesztette. Midőn D. Ágnes és Sz. Mária előjöttek, kiabálni már nem birt, a közösülés után alsó szoknyája (mert csak ez volt rajta), egészen nedves, véres volt s lábai között is nedvességet érzett. A közösülés folytán 6 hétig betegeskedett. Sértettnek anyja, D. luliánna, szintén oda nyilatkozik, hogy leányának alsó szoknyája — a midőn azt a tett elkövetése után harmadnap megvizsgálta •— véres volt s hogy leánya 6 hétig betegeskedett. M. András vádlott beismeri ugyan, hogy D. Mária sértettre feküdt, beismeri azt is, hogy gatyáját leoldva, férfi tagját egyik i kezével sértett szemérem része felé igazítgatta, határozottan tagadja