A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 46. szám - A birói és ügyészi szervezet

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 46. számához. Budapest, 1890. november 16-án. Köztörvényi ügyekben. Alperes javára egy telek felülépitményére a tulajdonjog lévéu bekebelezve, felperes abbeli kérelmével, hoiry ezen tulajdonjogi bekebelezés azon alapon töröltessék, mivel a jelzett báz tűzvész által teljesen megsemmisült, alperest pedig csakis a felülépitmény tulajdona illette a nélkül, hogy azon területhez, melyen a leégett ház állott, egyúttal haszonélvezeti joga lett >olna, az épület elenyészése következteben tehát alperesnek a telek további használatához való joga is megszűnt, - elutasittatott, mert a telekkönyvben feltüntetett azon tulajdonjogviszonyból^ hogy felperes az emiitett felvétel alkalmával a telek tulajdonosául, alperes pedig a felülépitmény tulajdonosául lett helyszínelve, okszerűen következik, hogy alperes jogosítva van a kérdéses telken a leégett ház helyett új épületet emelni. Az eperjesi kir. törvényszék (1889. évi május 15. 3,823. sz. a.) Zámborszky József ügyvéd által képviselt R. Alajos, mint Bártfa város polgármestere felperesnek Dr. Propper Adolf ügyvéd által képviselt Sz. Rudolf alperes ellen a bártfai 953. sz. jkvben 3.190. sz. a. vezetett felülépitmény felére B. 17. sorsz. a. bekebelezett tulajdonjog kitörlése iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles végrehajtás terhe alatt eltűrni, hogy a nevére bekebelezett, Bártfa város 953. sz. tjkönyvében 3,190. hr., illetve 11. ossz. a. félépitmény felére B. 17. sorsz. a. jegyzett tulajdonjognak bekebelezése törültessen stb. Okok: A hiteles alakban becsatolt telekkönyvi kivonat, de a felek előadása szerint is a fenti belsőségnek tulajdonosaként Bártfa városa, az azon létezett 11. sorsz. a. felépítménynek fele részére pedig Sz. Rudolf lett bekebelezve a B. 16., 17. sorsz. a. tjkvi bejegyzés szerint. A felépítmény felére bekebelezett tulajdonostárs R. Rachel a B. 20. sorsz. a. bekebelezés szerint tulajdoni jogáról lemondván, mig azon felépítmény másik felének telekkönyvi tulajdonosa alperes az ált. ptkv, 1,128. és következő §-aiban foglaltak szerinti minősítésre fekteti megoszlott öröktulajdonjogát és a kereseti törlést ellenzi. Tekintettel a tanúkihallgatások útján előállított bizonyítékra, bár a Bártfa város tulajdonát képező kereseti fürdőben a további építkezés céljából magányosoknak kiadott házhelyi bérösszeg az örökbérre engedne következtetni; miután azonban alperes maga sem állítja, hogy ö avagy jogelődjei az ált. ptkv. 1,145. §-nak rendelkezését megtartották volna; miután a bekivánt hiteles tlkvi kivonattal igazoltatik, hogy épen a hivatolt bártfai 953. sz. tjkvi H. 1 sor 3,189. hr. sz. a. léLezett felépítményre vonatkozó intézkedése felperesnek az akkori, úgy a felhozott, mint a jelenlegi kereseti felépítmény tulajdonosai által elismertetett; miután a telekkönyvi állapot, de a tanuk vallomása szerint is felperes a kérdéses házhelyet egyszerűen, nem pedig örök bér címén adta át; miután az illető alperes és jogelődei csakis mint az illető felépítmény tulajdonosai vannak bekebelezve, azon megszorítás nélkül, hogy őket illeti a belsőségi tulajdonok használata is; miután B. Lajos és Sz. János tanúk vallomása szerint felperes a szükséghez képest a másoknak bérbe adott belsőségi talajról szabadon rendelkezhetik: mindezeknél fogva a kereseti felépítményre vonatkozó örökbérletet elfogadni nem lehetett s így a fennebbi megokolás alapján a tanúvallomások szerint már a megszerzési vétel idejében leégett nem létező felépítményre bekebelezett tulajdoni jog törlésének tűrésére alperest kötelezni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. nov. 18. 10,526. sz. a.) az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A bártfai 953. sz. telekjkönyvben a 3,261. sz. végzés folytán C. 17. alatt alperes javára bekebelezett és felperes Bártfa város által töröltetni kért tulajdonjog nem felperes város, hanem W. Leni ellenében lévén bekebelezve: felperes város a nem az ellenében kieszközölt bekebelezésnek tőrlését kérni a telekk. rendtart. 155. §. értelmében nem jogosult. Nem szolgálhat a kereset alapjáúl a felperes által vitatott az a körülmény, hogy a kereseti házhelyre alperest a haszonélvezeti jog nem illetné meg azért, mivel a telekjkönyvben ilvjoga bevezetve niucsen, és hogy e szerint alperesnek az épület elpusztulása folytán a kérdéses házhelyhez való joga elenyészett volna: ugyanis a 3,190. hr. sz. a. részlet telekkönyvileg csupán házhely és a házhelyen kívül ahhoz egyéb haszuálható hely nem tartozik, a mire nézve a haszonélvezeti jognak külön kitüntetése szükséges lett volna. Ehhez képest pedig alperest a házhelyen emelt épület tulajdona mellett a házhely haszonélvezeti joga is megilleti, mivel a házhelyül kiosztott telek haszonélvezete magában az építkezésben rejlik, a mi nélkül a telken építkezni a dolog természeténél fogva lehetetlen is volna s ebből önként következik, hogy a felülépitménynek tűzvész folytán való megsemmisülése a felülépitmény tulajdonosát nem fosztja meg a házhelynek további oly nemű haszonélvezetétől, hogy azon új épületet emelhessen. A telektulajdonos városnak legfelebb csak az a joga maradhat fenn, hogy a közte és a felülépitmények tulajdonosai között fenforgó, szabályrendeletileg vagy szerződésszerűen megállapított jogviszonyból kifolyó kötelezettségeire az illető felülépitmény tulajdonosát szoríthatja, esetleg annak megszüntetését szükség esetében per útján érvényesítheti. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A in. kir. Curia (1890. szept. 24. 2,161. sz. a.) a másodbíróság neheztelt ítélete megváltoztattatik stb. Indokok: Felperes a bártfai 953. sz. tjkvben 3,190. hr. sz. a. foglalt felülépitményre nézve alperes javára B. 17. sorsz. a. eszközölt tulajdonjogi bekebelezést azon az alapon kéri töröltetni, mivel a jelzett ház tűzvész folytán teljesen megsemmisült s alperest, illetve jogelődeit pedig kizárólag csakis a felülépitmény tulajdona illette, a nélkül hogy alperesnek azon területhez, melyen a leégett ház állott, egyúttal haszonélvezeti joga lett volna; az épület elenyészése következtében tehát alperesnek a telek további használatához való joga is megszűnt. Minthogy felperes azt a szerződést, mely közte és alperes jogelődei között a jelzett ingatlanon emelt épületre nézve létrejött, be nem csatolta, a kérdéses jogviszony elbírálása tekintetében egyedül a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonjog szolgálhat irányadóul. A bártfai 953. sz. telekjegyzőkönyv A. lapján az eredeti felvétel alkalmával a telektulajdonosául Bártfa város közönsége, a felülépitmény tulajdonosául pedig K. János és társai — alperes jogelődei — lettek helyszínelve. A telekkönyvben feltüntetett ezen tulajdoni jogviszonyból pedig okszerűen következik, hogy alperes jogosítva van a kérdéses telken a leégett ház helyett új épületet emelni. Ezen indokok alapján kellett a másodbiróság ítéletet helybenhagyni. A csődhirdetmény kifüggesztése napján elrendelt tlkvi előjegyzés joghatálylyal nem bir. A kassai kir. törvényszék: Kassán 1887. dec. 12-én kiállított, 1888. márc. 12-én lejárt és márc. 13-án megóvatolt váltó alapján a szinai 148., 132., 133. és a gecsei 45. számú tjkvben R. M., továbbá a szinai 148. sz. tjkvben R. szül. J. F., végre a kis-kaláncsi 3. sz. tjkvben V. A. szül. S. T. nevén álló birtokra a zálogjog 2,000 frt tőke és jár. erejéig a kassai hitelbank javára, 14 napi igazolás kötelme mellett, előjegyeztetni rendeltetik. A budapesti kir. itélő tábla az e.-b. végzésének nem neheztelt részét nem érinti, neheztelt azt a részét pedig, mely szerint a zálogjog a szinai 148., 132. és 133. számú, valamint a gecsei 45. sz. tjkvben foglalt ingatlanokból R. M-t illetőleg tulajdoni jutalékokra előjegyeztetni rendeltetett, megváltoztatja és a kérvényezőt eme tulajdoni jutalékokra a zálogjognak előjegyzése iránt előterjesztett kérelmével elutasítja. Mert a felterjesztett tjkvekből kitűnik, hogy a csőd R. M. adós ellen a kir. törvényszék polgári osztályának mint csődbíróságnak 1888. márc. 16-án 1,798. sz. a. kelt határozatával lett el-