A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 46. szám - A törvényszéki tolmácsválasztás

390 lamenti tárgyalások folyamán. A leglényegesebb ezen változások közül kétségkívül az, mely a hajójelzálog-intézményének behozataláról szóló 1890. évi spanyol törvény 21. szakaszában foglaltatik és a mely derogálva a spanyol kereskedelmi törvény 580. §-ának a hajót terhelő követelések osztályozását illetőleg következőleg szól: a) Minden hajó birói eladása esetén, a hitelezők kifizetése előtt előnynyel birnak az itt felsorolt sorrendben: 1- ször. A közterhek és követelések, a mennyiben az illetékes hatóság vagy az adóbehajtással megbizott hivatal főnök énekhivatalosokmányával igazoltatnak. 2- szor. A kapitánynak és a hajólegénységnek abeszegődési szerződés vagy a hajóra vonatkozó számlakönyv alapján az utolsó út után járó és az illetékes tengerészeti hivatal főnöke, illetve a consul, a biró vagy a törvényszék által jóváhagyott fizetése. 3- szor. A jelzálogos hitelezők, a jogcímbejegyzése keltének sorrendje szerint. b) Illető joguk biztosításául hajólajstromban való előjegyzést kérhetnek és nyerhetnek: 1- ször. Azon rakománytulajdonosok, kiknek árúit a kapitány a hajó kijavítása végett eladta, a mennyiben az eladás birói intézkedés folytán történt és a mennyiben annak foganatosítása az ily esetekben szükséges alakszerűségek megtartása mellett eszközöltetett és a hajó igazolványára feljegyeztetett. 2- szor. Az utolsó eladó, az eladási ár azon része tekintetében, melyre kielégítést nem nyert; azon hitelezők, kik a hajó építéséhez anyagot vagy munkát szolgáltattak és kielégítve nem lettek, a mennyiben a hajó utazást még nem tett volna; és azonhitelezők, kik a hajó utolsóutjából a hajójavitásért, felszerelésért, élelmiszerekért, fűtési anyagért követelésekkel birnak. A jelen pontban érintett követeléseknek a hajó-lajstromba bevezetett szerződéseken kell alapulniok, vagy a hasonesetekben megkívántató felhatalmazás alapján kell kikötve és a hajóigazolványra feljegyezve lenniök. 3- szor. A rakományosok a behajózott, de a címzettnek át nem adot. t árúk értékének erejéig, vagy a szenvedett sahajót terhelőhajó-károkért; feltéve, hogy ugy az egyik, mint a másik követelés birói vagy választott birósági ítéleten alapszik. 4- s z e r. A hajótest és felszerelésre, az utolsó út alatt adott hajó kölcsön összegének hitelezője, megfelelő felhatalmazás' és a kölcsönnek a hajóigazolványra történt feljegyzése alapján. Ezen előjegyzésekre azon követelések tekintetében, melyekre vonatkoznak, a jelzálog mindenjoghatálya kiterjed és pedig azon időponttólkezdve, melyben azok a hajólajstromba bevezettettek. c) Mindaddig, mig a hajó hitelezői tőke-, kamat és mindennemű végrehajtási költségek tekintetében kielégítve nincsenek, a hajó birói eladásából befolyt vételár semmi más oly követelésre nem fordítható, mely nem lett volna előnyös tételül megitélve. Semmi esetre sem birnak előnynyel az adós által okozott költségek. A törvényszéki tolmácsválasztás. * Irta: BANFFAY SIMON, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. A »Jog« f. é. 41. számában néhány törvényszéki biró egy concret eset adta alkalomból az igazságügyi minister 1878. évi 32, 942. sz. alatti, a tolmácsok kinevezését szabályozó rendeletét hermeneuticai bonckés alá véve kisüti, hogy igen sokan rosszul * Még egy a jövő számban közlendő cikk érkezett be ezen tárgyról a vizsgáló bizottság egyik tagjától, melylyel befejezettnek nyilatkoztatjuk a vitát. A szerkesztőség. értelmezik s különösen, hogy az általuk jelzett concret esetben az illető törvényszéki elnök a lehető legrosszabbul magyarázta, mikor a vizsgáló birák mellé szakértőket hítt meg s főleg a midőn e szakértők szavazata mérvadónak vétetett. Alább fogom vizsgálni, vajjon az illető elnök nem tévedt-e, mikor a két meghitt szakértő mellé még két birót is kirendelt, de annyit előre bizonyosan merek állítani, hogy a felszólaló urak hermeneuticája őket tévutra vezette s hogy a kérdéses ministeri rendelet lehető értelmezései közül az övék a legtévesebb. Meddőnek tartom azon kérdés feszegetését, hogy a törvényszék teljes ülése a sok folyamodó közül hányat jelölt ki a vizsga letételére, mert a ministeri rendelet erről tüzetesen nem intézkedvén, a törvényszék tetszésétől függ, hányat akar vizsgára bocsátani; csakhogy ha egyet jelölt ki, ezt már feltételesen ki is nevezte, ha tudniillik beválik, mi abból következtethető, hogy a kijelölést a teljes ülés teszi és a vizsgálat sikeres letéte esetében a kinevezést a hármas tanács is teljesítheti, ez csak formalis sanctiója lévén a teljes ülés határozatának. Áttérek ezután a felszólalás érdemére: helyén volt-e, hogy az elnök a vizsgáló bizottságba két szakértőt meghítt. E kérdést két részre kell bontanom; először volt-e a szakértők meghívásának egyáltalán helye? S ha igen, másodszor volt-e helye a szakértők megbízásának a birák mellé? Hogy az elsőre felelhessek, meg kell állapítani, mit követel a kérdéses rendelet a vizsgáló biztosoktól. A 11. §. a nyelvnek, melyből a vizsgálat tétetik, kellő értését követeli s ha a 2-ik bekezdésben az ismétlés elkerülése végett a nyelv ismerete említtetik, ez nem azt jelenti, mit alatta a felszólalók érteni akarnak, hogy tudniillik csak annyira kell ismerniük a nyelvet, hogy magokat a felekkel megértessék, hanem igen is jelenti azt, hogy a nyelvet kellőleg kell ismernie, mert különben hogyan győződhetnék meg a bizottság arról, hogy a vizsgálatot tevő a nyelvet a 12. §. követelménye szerint teljesen birja s legfelebb azt állapithatnák meg, hogy tud annyit, mint ők, mi azonban bizonyos esetekben nem igen lehetne elég. De hát mi az a kellő értés ? Ezt a tolmács működési köre határozza meg, mely működési körrel a tisztelt felszólalók megint nincsenek tisztában. A mint felszólalásukból látszik, ők a tolmács működését csakis a birósági végzésnek a felekkel való megértetésével határolják körül. A tolmács működési köre ennél jóval tágabb. Neki már a bűnvádi eljárásban gyakori és néha igen fontos szerepe juthat, hol gyakran nem elég, hogy megértesse a féllel, a mit a biró mond, de fontos és esetleg döntő befolyású irományok, vagy vallomások rögtöni és szabatos lerorditására van szükség, neki kell lefordítani a külföldi bíróságokhoz küldendő s a nem magyar bíróságoktól beérkező mindennemű, a jogszolgáltatás és törvénykezés minden ágába és szakába eső átiratokat, végzéseket, itéleteket stb., stb.; hogy pedig erre képes legyen, neki nemcsak a köznyelvet, de a szóban forgó esetekben a német törvénykönyvek nyelvét, sőt a közigazgatási, a jogi műszavakat is (19. §. ) tüzetesen kell ismernie s ezek mellett a helyes irást és szókötést tüzetesen kell értenie, szóval teljesen kell bírnia a jogi műnyelvet is. (V. ö. 17, 621/1877. sz. min. r. 39. 40. §§-it. ) Ezt követeli a ministeri rendelet a kellő értés alatt; s igy minthogy magok a felszólalók szükségesnek tartják, hogy a vizsgáló biztos nyelv tekintetében a tolmácscsal egyenlő fokon álljon, a bizottságba meghívott bírónak is a nyelvtudomány ezen fokán kell állnia, hogy illetékes bíráló lehessen; s ha a nyelvet ezen teljességben nem bírja s talán még a der, die, das-al is hadi lábon állna, a szakéitők meghívására okvetlenül szükség van. A fentebbi kérdésre már most határozottan azt felelhetem, hogy a szakértők meghívásának igen is volt helye. A bizottságba meghívott birák ugyanis már azzal, hogy az elnökkel megállapodtak, miként a szakértők nekik felvilágosításokat adjanak, hogy esetleg a jelölt feleletének homályos vagy nem homályos volta iránt a megkérdezés szükségességét érezték, bevallották, hogy a német nyelvet teljesen nem birják s igy a vizsgálói tisztre disqualificáltak; de a felszólalás további folyamán sem mondják, hogy ők a nyelvet tökéletesen ismerik, hanem ezt azzal iparkodnak eltakarni, hogy a biró és tolmácsjelölt közt nyelv tekintetében az egyenlő fokon állásnál több nem követeltetik, de ők ezt nem ugy értik, mint én fentebb értelmeztem,