A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - A bírósági hites tolmácsokról

R. JOG, 370 A) Minden ország kiváló gondot fordít fővárosi institúcióinak fejlesztésére és közöttük első sorban törvénykezési színvonalának emelésére. Azon óriási resonnauciánál fogva, melyet minden fővárosi esemény a vidék legfélreesőbb helyén is kelt, a központi judicatura jó vagy rosz minősége országszerte fokozza vagy leszállítja a törvény alkalmazásának elijesztő és megnyugtató hatását, növeli vagy eltörpíti az egész nemzet kebelében a jog uralmába vetett hitet. Fővárosa szerint itéli meg a külföld is az országot és a fővárosi igazságszolgáltatás javítására hozott áldozatok ssázszorosan térülnek meg a nemzet rendelkezésére bocsátott vagyonban és hitelben. Mindenütt a müveit külföldön az elsőfolyamodású középponti igazságügyi hivatalok jobb javadalmazása és magasabb rangfokozatában a kiválóbb személyzet megszerzésének, ez utóbbiban a judicatura emelésének első föltételét látják ; sehol sem korlátozza az állam ezen kedvezményt magukra a fővárosi bírákra és sehol sem vonja meg tulajdonképeni képviselőitől: a kir. ügyészségektől. Ilyen egyoldalúság annál kevésbé indokolt, mert a bíróság minősége bizonyos pontig függ a felek minőségétől és ott, hol a vádlott a lehető legjobb jogsegélyben részesül, nem tanácsos a vád képviseletével oly hivatalnokokat felruházni, kik a magánérdekkel szemben a közérdeket kellő hatályossággal nem érvényesíthetik. B) Alig van Magyarországon hatóság, mely annyi és oly sokféle hivatalos teendőkkel volna elhalmozva és melynek munkatérbe oly kedvezőtlen viszonyban állana korlátolt létszámával, mint a budapesti kir. ügyészség. De bizonyára nincs hivatal, mely annyira igénybe venné a testet és lelket, a szellemet és az idegeket. A kir. ügyészség vezetője háromféle tevékenységet fejt ki, melynek mindegyik ága teljes embert igényel. Mint elnök kiosztja az ügydarabokat és elintézésüket felülvizsgálja. A budapesti kir. törvényszék évi lajstrom száma meghaladja a 6,000-et, az idén meg fogja közelíteni a 7,000-et. Naponkint tehát, beleszámítva a vasár- és ünnepnapokat és a szabadságidő egész tartamát is, neki legalább 18 feljelentés tartalmával annyira meg kell ismerkednie, hogy a referens kijelölése iránt tisztában legyen, hogy későbbi fejlemények öt tájékozatlanul ne találják és hogy a sürgős intézke.iések megtételére utasítást adhasson; 18 érdemleges (félretételi, megszüntetési vagy vád alá helyezési) indítványt felül kell vizsgálnia, egészen eltekintve a közbenszóló indítványoktól. Ezen kivül határoznia kell az elnöki osztálynak fentartott szabadlábra helyezés és letartóztatás szükségessége, illetve célszerűsége felett és időt kell szakítania, hogy ezen célra a nélkülözhetetlen adatokat megszerezze és a referensekkel érintkezzék. Mint budapesti kir. ügyész, ki van téve a felek vagy hozzátartozóik jogi képviselőik stb. ostromának. Végre, mint az ügyészségi adminisztráció feje, két fogházhelyiség fölött felügyeletet gyakorol, a letéteket kezeli, jelentéseket tesz, utasításokat ad s e mellett nem csekély időt a szóbeli és írásbeli érintkezésre felsőbbségével és a társhivatal vezetőjével kell fordítania. Nem kevésbé sanyargatott a kir. alügyészek helyzete. A budapesti kir. törvényszéknél naponkint rendesen három — némelykor négy — tanács is tárgyal. Hetenkint tehát legalább kétszer kell a némelykor késő estig tartó tárgyalásokon résztvennie, nem ritkán többször is hivatalos kötelességének teljesítésében rendes életmódjáról lemondania, mely a hivatalnokoskodás más ágaiban a köztisztviselői pályának egyik conserváló elemét képezi. Ehhez járul az egész napra kiterjedő ügyeleti (inspekciós) szolgálat, mely mindegyiket két hónap alatt egyszer egy héten át ér. Igaz, hogy a tárgyalások a tanácselnök, a szavazó birák és a votansok közös terhét képezik. Míg azonban az elnök a hét többi napjaiban csak a tárgyalás előkészítésével, illetve a jegyző által felvett jegyzőkönyv felülvizsgálatával van elfoglalva és egy elnapolás teendőit nemcsak a kérdéses napon tetemesen leszállítja ; míg a tárgyalásra rendelt vizsgálóbíró ugyancsak elnapolások alkalmával tétlenségre van kényszerítve, mert ezen napra feleket be sem rendelt: addig a kir. alügyésznek minden percet fel kell használnia a feljelentések elintézésére, a vizsgálati anyag feldolgozására, a vizsgálóbirákkal való folytonos érintkezésre, fontosabb vizsgálati cselekményekre vonatkozólag főnöke utasításainak kikérésére. Mig továbbá a törvényszék bíráinak létszáma mindig teljes és személyzete kizárólag birói teendőkkel foglalkozik, sőt az idő folyamán a fővárosi járásbíróságokhoz kinevezett albirák közül 9—11 nemcsak vizsgálatok foganatosítására, hanem szavazásra (az ülésekben és tárgyalásoknál) is be lett vonva: addig a főváros rohamos növekedése és az ügyforgalomnak ezt is meghaladó szaporodása dacára a budapesti kir. ügyészséghez kinevezett tizenegy alügyész között évek hosszú sora óta legalább kettő a kir. főügyészségnél, illetve az igazságügyminiszteriumban teljesített szolgálatot. C) A budapesti kir. ügyészség tagjainak az előrehaladás a hivatalos pályán szerfölött meg van nehezítve. Saját karán belül a budapesti kir. ügyésznek ép oly kevés alkalma nyilik az avancement-ra, mint a vidéki kir. ügyészeknek; a felsőbb hatóságok csekély létszáma folytán egy megüresedés ritka eseményt képez. A pótbirák, utóbb a kisegítő birák intézménye előtte is majdnem teljesen elzárta a másodfokú bíróságot. Nem kedvezőbb a kir. alügyészek helyzete. Igen természetes, hogy a budapesti kir. törvényszék candidáló bizottsága, rae'y 47 kebelbéli albiróról gondoskodni tartozik, törvéuyszéki birói állomások betöltésénél soha sem reflektál a társtestületbeli aspiránsokra. Miután továbbá a budapesti kir. alügyészek majdnem kivétel nélkül a vidékről kerülnek fel, sőt a központban való alkalmaztatásukat épen az ország különböző részeiben 5 -10 esztendő folyamán teljesített kiváló szolgálataiknak köszönhetik, tőlük sem lehet rossz néven venni, ha újabb 5 — 10 nagy megerőltetés mellett a fővárosban töltött év után nem kívánkoznak a rosszabbul javadalmazott vidéki kir. ügyészi állomások után, melyek elfoglalásával megint a vidék egy más részébe kerülnek, ha egyáltatan sikerül nekik a helyben maradt kir. alügyészeket a pályázatnál kiszorítani. Ha az előadói tervezet törvénynyé válik, a képzettebb elemeket a birói hivatal fogja absorbeálni, illetve az ügyészi kartól el fogja vonni. Miután pedig emberi előrelátás szerint a vádrendszer hazánkban semmi esetre sem fog visszafelé fejlődni az inquisitorius per hagyományai felé, a nehezebb, a nagyobb felelősséggel járó teendőket gyengébb emberek fogják végezni, a kiket a meredek és sikatn'ós utakon könnyen elfog a szédület. Pedig az ellenkező viszony felel meg jobban az igazságszolgáltatás érdekeinek, ha már mindkét testület egyforma minősége el nem érhető. Mennél gyengébb az ügyész, annál többet vizsgáltat, annál buzgóbban vádol. Nem lévén tájékoztatva az ügy lényege iránt, természetszerűleg azon eljárást választja, mely kevesebb felelősréggel jár és könnyebben kiigazítható. Az egyéni szabadság tehát egy középszerű vádhatóság alatt sem szenved súlyos sérelmet, de sok apró sebből vérez és sok kellemetlenséget áll ki. E mellett a sértett fél érdeke sem talál kellő képviselőkre. A bírósági hites tolmácsokról. Irta : MÁS TÖBB TÖRVÉNYSZÉKI BIRÓ. A »Jog« 1890. évi október hó 12-én megjelent 41-ik számában a fenti cím alatt néhány (tényleg három) törvényszéki biró aláírással közzétett cikkhez nem volna szavunk és óvakodnánk a nyilvánosság elé részben nem is tartozó dolgok szellőztetésétől, ha az csakis abból a célból közöltetik, a mit bekezdésében hangoztat, t. i. »a kir. törvényszéknél legközelebb felmerült esetből kifolyólag az igazságügyi kir. ministernek 1873. évi október 22-én 32,942. sz. a. a kir. bírósági hites tolmácsokról« kibocsátott rendeletének szaklapban való nyilvános megvitatása és ha az a valódi tényállásnak teljes mérvben megfelelne. Minthogy azonban a kérdéses cikkben a tényállás oly elferditésekkel közöltetett, az ügy leglényegesebb részének elhallgatásával ugy a kir. törvényszék elnökének, valamint cikkíró szerint állítólag kisebbségben lévő kir. tőrvényszéki bíráknak s a kir. törvényszék teljes tanácsának eljárása oly világításban állíttatott a jogászközönség elé, mintha az adott esetben példátlan jogsérelem és szabálytalanság követtetett volna el, mert cikkíró szerint a »csonka teljes ülésben« 4 biró, tehát a kisebbség döntött egy oly kérdésben, melyre nézve a többi 6 biró ellenvéleményben volt s mindez odaállittatott akként, hogy ezen eljárásnak célja a tolmácsjelöltnek elejtése volt, a ki pedig a vizsgát cikkíró szerint sikerrel tette le, szemben ezzel az igazságtalan támadással, melyre már valóban találóan alkalmazható a »p é 1 d á 11 a n« jelző, mintegy önvédelemre kényszerítve, hozzászólunk ugyan az ügyhöz, de csak annyiban és csupán azért, hogy cikkíró ur ferdítéseit helyreigazítsuk s a tényállást a maga valóságában állítsuk a jogászközönség elé, hogy az a felett esetleg meginduló eszmecsere biztos alapra legyen fektethető.