A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Közokiratokban a tollhiba kiigazítása - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 7. r.

R. JOG. 373 Közokiratokban a tollhiba kiigazítása. Irta : MÉSZÖLY GYULA, kir. járásbiró Enyingen. Az állami jogélet főgarantiáit az okiratok, de különösen a közokiratok képezik; ez azon mag, mely ha jól van elhintve, áldást áraszt a társadalomra, ellenkező esetben nagy veszélyek forrása. A közokiratok készítésének módozatait szükségszerüleg tételes törvénynek kell megállapítania, hogy ezt az eljáró közeg, mint jogi formát követve, szabályos közokiratot készíthessen, mint az a végrendeletek, öröklési szerződések készítésére 1874. évi XXXV., 1S76. évi VÜI., XVI. és a váltóóvásokra nézve az 1876. évi XXVII. t.-c. 99. §-ában előírva van. Ezen jogi szabványoknak megtartása feltétlen követelmény, ezektől eltérni nem szabad, az kérdés tárgyát nem képezheti. Miután a közokiratok a jogképződéseknél oly nagy fontosságú tényezők, azokba, ha a hivatalos ténykedés az eljárás folyama alatt, a törvény kívánalmai szerint foganatosíttatott, de a leírásnál, a megtörtént tényektől eltéröleg, tollhiba merült fel; ez azon nagyfontosságú vitás kérdés, melyről különösen a váltóóvásokra nézve értekezni óhajtok, okszerűen világítani akarom; ezt az állam jóléte, a társadalom üdve, a közokiratok készítésére hivatott közegek érdekei sürgetik; vagyis e tárgyban a közérdek kiált fel, várja jogszolgáltatásunk terén a létező homálynak felderítését s jogai oltalmát! Az 1874. évi XXX\ . t.-c. 64. §., mely a közokiratok készítését szabályozza, következő : A közokiratban semmit sem szabad a sorok közé, fölé vagy aláírni. Az ilvképen írott szavak vagy betűk érvénytelenek. Ha valamely közokiratban változtatás, vagy hozzáadás szükséges, ez a változtatott vagy hozzáadott szavak számának megemlítése mellett hivatkozási jegy alatt a közokirat "baloldalára irandó s a közjegyző és a felek által aláírandó. A körülményekhez képest a változtatás vagy hozzáadás a közokirat végére is tehető. Ez esetben a felek azt helybenhagyottnak nyilvánítani s ha a változtatás vagy hozzáadás az okirat aláírása után történt, ismételve aláírni tartoznak. E szabály elmulasztása esetében minden változtatás vagy hozzáadás érvénytelen. A törvényhozó bölcsessége igen helyesen, a közokiratokba becsúszható hiányok, igy a tollhibák orvoslására is gondolt s azok helyrehozásának módozatait állapította meg. Az 1868. évi LIV. t.-c. 258. §. és a váltóeljárás tárgyában kibocsátott törvényerővel biró szabályrendelet 32. § a fenti eszméket még világosabban kifejezve, a birói határozatokba vagy azok kiadványaiba becsúszott tollhibák kiigazítását nyíltan elrendelik ; ezekből folvólag kétségtelen, hogy a közokiratokba becsúszott tollhibák kiigazításának, még a váltóóvásoknál is tételes törvényeken nyugvó jogalapjuk van, a nélkül, hogy a tollhibák kiigazitását az 1876. évi XXVII. t.-c. (váltótörvény) tiltaná; a mit pedig a törvény nem tilt, a jogtudomány magasabb látköréből kiindulva, az eszélyesség, a helyesen ítélő értelem elfogad, a közrdek kövelel, az állam java kíván, feltétlenül követendő. A váltótörvény nemrég vert gyökeret hazánkban, e részben magasabb élettapasztalatunk, kiérett jogfejlődésünk még nincsen kényszerítve vagyunk a fejlettebb, e részben érettebb, tapasztaltabb nagy nemzetek, különösen Poroszország judicaturáját szemmel kisérni s azoknak a hosszú élettapasztalat által meghonosított vívmányaikat annyival inkább elfogadni, miután a vá'tó a nemzetközi nagy forgalomban, mint a pénzt helyettesítő érték érdemében kell, hogy egész Európában egyforma szabványok szolgáljanak vezetőül. Ez valóban fontos nemzetközi jogkérdés. A porosz justitia, a nagy tekintélyben álló berlini főtörvény>zék, a váltóóvásoknál becsúszott tollhibák kiigazításának szükségét elfogadta, ezen érett tapasztalatból született eszmék valóban a nemzetközi közérdek védői, a nélkül, hogy a váltó, mint kiváltságos papir értékének forgalmára ártanának, sőt annak értékét növelik, azokat az emberi gyarlóságokból származó tévedésekkel szemben is megvédik. A magyar büntetőtörvénykönyv tárgyalása alkalmával, a nagy tudománynyal készült miniszteri indokolás, de a magyar törvényhozás is a közokiratokba becsúszott tollhibákra nézve elfogadta azon tantételt: »Error in describendis verbis non nocet.« Ezen tan elvei Franciaországban is uralkodnak, különösen a hírneves »Dalloz« szerint is a juris prudentia egyik megállapított tételét képezik. Hát miért kellene épen a magyar judicaturának, habár tekintélyes jogászkörökben, sőt még a felsőbirósági határozatok által is támogatott azon tant elfogadnia, hogy a váltóóvásoknál felmerült tollhibák kiigazításának helye nincsen? Ezen tan felette veszélyes, melyért az államot közegeinek tévedései miatt az 1871. évi VIII. t. c. 73. §. értelmében megmérhetlen felelősség terhelné. Az államnak közegei tévedéseivel szemben biztos oltalomra van szüksége, melyről le nem mondhat soha. Hát miért szabnánk oly rettentő felelősséget az államra, midőn azt tételes törvény nem rendeli, az eszélyesség tiltja, a közérdek ellenzi, csupán az idealisták küzdenek mellette .J Ily életbevágó kérdés eldöntésére egyedül a törvényhozást ismerhetem el tényezőül. A mit e részben a világ művelt nagy nemzetei, Porosz- és Franciaország jogtudósai elfogadtak, ezen életbevágó helyes elveket justitiánk keretéből a váltóóvásokra kizárnunk nem szabad ; hiszen a váltójog terén is viszonyaink ezen hatalmas nemzetekéhez hasonlók s az örök igazság elvei mindenütt egyenlők A nagy tudós Szalay László, az európai hirre emelkedett 1843. évi büntetőtörvénykönyv javaslatról munkájában az igazságot és a jogos érdekek oltalmazását jelöli meg a javaslat alapelvéül. Ezen fenkölt eszmék a művelt világ judicaturájában az emberiség javára, annak jogfejlődésére oly áldásosán hatnak, oly fényesen világítanak, mint a nap az égen, mely melegével, fényével a természet rendének életet ad, fentartója a mindenségnek Törvényalkotásainkban szilárdan ragaszkodjunk ezen nemes elvekhez! A törvényhozástanban az örök igazság elérésére való törekvés a kitűzött cél, erre alkottatnak a törvények, ezek szolgálatára vannak a bírák, vagyis fő és minden az igazság. A legis latio, a törvények, birák, ügyvédek csupán eszközök a főcél elérésében. Epen ugy, mint az emberben agyvelő és szív, minden egyéb szervek és érzékek szolgái ezen legnemesebb részeknek. A justitiában a formáknak, az alaki jognak nem lehet más rendeltetésük, mint oltalmazni az igazságot, védeni a jogos érdeket, máskép lételüknek alapjuk nem volna. A nagyszabású és modern eszméktől áthatott igazságüg\i új törvényjavaslatban a közvetlenségnek, a szóbeliségnek behozatala, a bizonyítékok szabad mérlegelésének tana, mint a jogtudomány fejlődésének magasztos vívmánya, a perjogot átalakítja, az ideálisták által a jogi formáknak, az alaki jognak, az anyagi igazság hátrányára vindicált előnyeit megsemmisíti és közelebb vezet bennünket a főcélhoz az igazság kimondásában. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. * (Folytatás.) 136. §. Pergátló körülmények, melyeket az elsőbiróság a per bármely szakában hivatalból figyelembe venni nem tartozott, a felebbezési biróság elóti csak akkor érvényesíthetők, ha már az elsőbe óság előtt kellő időben érvényesíttettek. Az első- vagy a felebbezési biróság előtti eljárásban felmerült pergátló kifogások alapján a felebbezés érdemének tárgyalása meg nem tagadható, a biróság azonban azok elkülönített tárgyalását hivatalból is elrendelheti. 137. 5;. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék azon körülményt, hogy az elsőbiróság a jelen törvény 2. §-a ellenére járt el mint kereskedelmi biróság, hivatalból figyelembe \eszi és az ügyet végzésileg az illetékes felebbezési bírósághoz teszi át. A budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek ellenben azon esetben, ha az elsó'biróság a 2. §. ellenére tagadta meg, hogy mint kereskedelmi biróság járjon el, az ügyet csak kérelemrc teszi át a budapesti kir. kereskedelmi és váltótól vényszékhez. Az áttétel tárgyában hozott végzések jogorvoslattal meg nem támad hatók és azon bíróságra nézve, melyhez az ügy áttétetett, kötelezők. 138. §. Az elsőbiróság előtti eljárás szabálytalansága nem érvényesíthető, ha a fél e szabálytalanság érvényesítésére vonatkozó jogát a 31. §. értelmében már az első biróság előtt elvesztette. 13^. §. A felebbezési biróság elrendelheti, hogy az elsőbiróság állal már felvett bizonyítás, ideértve a félnek eskü alatti kihallgatását is, kiegészíttessék vagy ismételtessék. A felebbezési biróság az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott fél nek ellenfelét is kihallgathatja és megesketheti. Ha a fél az elsőbiróság előtt az eskü alatti kihallgatásra meg nem jelent vagy az eskü alatti vallomást egészben vagy részben megtagadta, a felebbezési biróság a meg nem jelenés, illetőleg megtagadás okainak mérlegelése alapján dönti el, hogy a fél újabb kihallgatásra bocsátható-e. 140. §. A felebbezési biróság az általa, vagy az elsőbiróságnak helybenhagyott Ítéletében megítélt esküt kiveheti. * Előző közlemények a »J o g« 37., 38., 39., 40., 41. és 42. számaiban